Riedel Miklós Márton: Szombathely, Berzsenyi Dániel Főiskola bővítése

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola hallgatói idővel a vizuális kultúra oktatói lesznek, olyan rajztanárok, akik a hatvanas, hetvenes évek korrekt építészeti közhelyei között tanulják másoknak átadni mindazt, amit környezetükben jelenleg az építészet nem mutat.

A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola hallgatói idővel a vizuális kultúra oktatói lesznek, olyan rajztanárok, akik a hatvanas, hetvenes évek korrekt építészeti közhelyei között tanulják másoknak átadni mindazt, amit környezetükben jelenleg az építészet nem mutat. A főiskola nagy lehetősége most az uniós bővítés kapcsán a felsőoktatásba szabadult támogatás, amivel a húsz évvel ezelőtt ideiglenes jelleggel épített könyvtárpavilon és a jól sikerült nyári szabadtéri koncertek másnapjait idéző kert helyére egy felsőoktatási intézményhez méltó könyvtár épülhet.
A diplomamunkám alapjául szolgáló, a főiskola vezetői által idén kiírt és lebonyolított tervpályázat a könyvtár igényeit ugyan a kínos pontossággal határozta meg, de alapvetően hiányzott belőle a fejlesztés általam leglényegesebb részének tartott campus igénye. A nagy egyetemi együtteseket aposztrofálják a magyarul mezőt jelentő szóval, hiszen ezeknél rendező elemként jelenik meg az egyes épületeket összekötő, de azokat egyúttal el is választó központi térség, amely nem csupán közlekedésre szolgál, hanem teret ad a pihenésnek, az elmélyült tanulásnak, a sportolásnak és az intézmény társadalmi és kulturális életnek.
Az általam javasolt építészeti koncepció alapvetően a campus filozófiájának lett alárendelve. Így az udvart teljesen beépítő, a kert létrejöttét véglegesen megakadályozó többszintes könyvtár helyett egy értékes, rehabilitált belső udvar létesítését javasoltam. Az újonnan létesítendő, mintegy nyolcszáz négyzetméteres könyvtárat a térszint alatt egy vasbeton medencében helyeztem el. A beépítés építészeti karakterét így alapvetően a könyvtártér és a felszín közötti, négy elemből álló struktúra vetületei adják.
Az első elem: a tartószerkezetet tükröző harántirányú raszter, amely a fesztáv és a terhelés függvényében négy különböző rétegrendhez rendelt váltakozó felszíni kő-, fa-, fű-, és műanyagburkolatot kapott.
A második elem: a könyvtár funkcionális kialakítását a felszínre juttató, és egyúttal a kert közlekedési és zöldfelületi rendszerét a könyvtárba vetítő, a két eltérő funkció iterálásából adódott egynyolcvanas négyzetháló raszter, amely zónákra bontja a könyvtárteret és a kertfelszínt.
A harmadik elem: a térszínt és a térszín alatti tereket elválasztó vasbeton felülbordás födémet átlyukasztó kiegészítő építészetei elemek, a felülvilágítók, a bevilágító udvarok és az acél könnyűszerkezetes olvasódobozok rendszere, amelyek megjelenésével a könyvtártérben fénnyel jelölt iránypontok jönnek létre, és a kert háromdimenzióssá válik.
A negyedik elem: a két oktatási épület közé szorított szőnyegként terített kert bejáratát adó, a főiskolai épületegyüttes utcai homlokzatát befejező, a szomszédos két oktatási épületet összekötő, a könyvtártól független, pontmegfogású esővédő üveg függönyfallal burkolt, dilatált szerkezetű monolit vasbeton rámparendszer szövete, amely megoldja, hogy az egymáshoz képest félszint eltolásban épült középfolyosós épületek egy közös oktatási egységként működhessenek.