Épületek/Középület

Róma Aquincumban

1/11

?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
?>
1/11

Róma Aquincumban
Épületek/Középület

Róma Aquincumban

2007.09.27. 11:40

Projektinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Rajk László, Novák Zsuzsy

Vélemények:
2

A Kulturális Örökségi Napokhoz kapcsolódva nyílt meg szeptember 15-én az Aquincumi Múzeum új épülete, mely az új állandó kiállításnak ad helyet.Vezető tervező: Rajk László

A Kulturális Örökségi Napokhoz kapcsolódva nyílt meg 2007. szeptember 15-én az Aquincumi Múzeum új épülete, mely az új állandó kiállításnak ad helyet.

 

1/11



Az 1894-ben, a főváros első saját alapítású múzeumaként nyitotta meg az Orczy Gyula tervezte Aquincum Múzeumot, mely 2007 őszétől új épületben, megújult állandó kiállítással várja a látogatókat. A kiállításnak az aquincumi polgárváros területén álló, 1931-ben Györgyi Dénes és Román Ernő tervezte, 2007-ben Rajk László tervei szerint átalakított trafóház ad helyet. A Hérosz Zrt. által kivitelezett rekonstrukció és belső átalakítás nyomán a "Róma Aquincumban" című állandó kiállítás a múzeum olyan rejtett értékeit tárja a látogatók elé, melyek méltó kiállítására korábban nem volt lehetőség. A helytartói palota emlékeit bemutató, az épület egykori pompáját idéző kiállítótérben helyet kap több, a palotából származó, korábban nem látható, illetve frissen restaurált mozaik, együtt láthatók a falakat díszítő falfestmények, a szentélyberendezésekhez tartozó, sokszor monumentális szobrok, valamint az épület egykor fényűző berendezéséről tanúskodó szökőkút vagy kőből faragott díszedény rekonstrukciója. Az egykori épületbelső luxusát egészítik ki a vitrinekben található tárgyak, - a bronzból, üvegből vagy kerámiából készült import edények, az arany és ezüst ékszerek, - melyek a helytartó és környezetének mindennapjaihoz tartoztak.
Az új állandó kiállítás másik különlegessége, hogy több mint 75 évvel megtalálását követően méltó körülmények között kerül bemutatásra világhírű zenei emlékünk, az aquincumi orgona. A hangszer maradványai éppen annak az épületnek az alapozási munkálatai során kerültek elő, melynek falai között most együtt láthatók az orgona alkatrészei, a szerkezetéről készült rekonstrukció és a megszólaltatható másolat.

 

2/11

3/11

4/11

5/11

 

Előzmények
Budapest Főváros Önkormányzata 1994-ben döntést hozott arról, hogy a BTM bővítéseként, az Aquincumi Múzeumhoz kapcsolódó, Bp., III. kerület Szentendrei út – Záhony utca – Sújtás utca által határolt területen egy várostörténeti múzeumi központot (régészeti központ, régészeti múzeum, restauráló műhely, raktárak, kiállítócsarnok, stb.) hoz létre.

Az 1996-ban lebonyolított meghívásos tervpályázat nyertese, Rajk László építész és a Köztigon Kft. a teljes terület múzeumi célra történő hasznosítására és átalakítására tett javaslatot, bekapcsolva a múzeumi negyedbe az ELMŰ Györgyi Dénes és Román Ernő tervezte műemlék trafóházát valamint a Szentendrei út másik oldalán lévő (jelenleg megközelíthetetlen) római Amfiteátrum romjait is. Az építészeti tervek mellett külső forgalmi javaslat is készült. A nyertes pályamunkában az épületegyüttes telepítésére a mintegy 8000 m2 területű telek területén több ütemben tettek javaslatot, az alábbiak szerint:

  • Aquincumi Múzeum meglévő épülete (felújítás, korszerűsítés)
  • romkert és feltárt városfalak (helyreállítás)
  • restaurátor műhely és kapcsolódó helyiségek, irodák (1999-ben elkészült)
  • ELMŰ meglévő épületének kiállítótérként történő hasznosítása (átalakítás)
  • új Régészeti Múzeum épülete, 2.500 m2 (újonnan létesítendő)
  • műtárgyraktár, 1.250 m2 (újonnan létesítendő)
  • nyitott-fedett többfunkciós kiállítócsarnok(újonnan létesítendő)
  • szervízépület (újonnan létesítendő)
  • parkoló, gondnoki terület
  • gyalogos kiállítóhíd létesítése a Szentendrei út és a HÉV pálya felett, kapcsolatot létesítve ezzel a múzeum és a szemközti, még feltáratlan romterület között (az RRT-be bekerült)


A beruházás a restaurátor műhely átadása után, anyagi forrás hiánya miatt leállt, bár a tervek egy része elkészült. 2006-ban volt 1900. évfordulója, hogy Budapest területe az akkori Európa nagy részét egyesítő Római Birodalom egyik regionális központja lett és Traianus császár Aquincumot a legio állandó állomáshelyévé nevezte ki. A különleges évforduló ismételten felhívta a figyelmet az Aquincumi Múzeum évek óta időszerű bővítésére.

 

6/11

7/11

 

2006-ban a főváros vezetése kiállítóterem céljára megvásárolta a Budapesti Történeti Múzeum számára az ELMŰ 1931-ben Györgyi Dénes és Román Ernő tervezte műemlék egykori trafó épületét. (Az ELMŰ átmenetileg a pincerészt még használja, de egy-két éven belül a teljes épületrész hasznosítható múzeum, kiállítótér céljára.)
2007 szeptemberéig a beruházás I. üteme, a kiállítótér készült el. Mivel a romkert területén lévő régi kiállítóépület fűtés hiánya miatt csak tavasztól-őszig tarthatott nyitva, az új kiállítótér közönségforgalmi részeit átadták a nagyközönségnek, hogy Budapest római kori emlékei az év 12 hónapjában bemutathatók legyenek. A beruházás II. üteme (az előadóterem, a büfé, a múzeumi bolt és a régészeti látványtár) 2008-ban kerül átadásra.


Részlet Rajk László műleírásából

"Furcsa fintora a sorsnak, hogy harmadszorra foglalkozom életemben ennek az épületnek az átalakításával. 1982-83-ban, az Iparterv építészeként készítettem komplett engedélyezési és kiviteli tervet a ház átalakítására, akkor kapott – Czétényi Piroska nagyon becsülendő közreműködésével – műemléki védettséget ez az ipari épület. 1996-ban, az Aquincumi Múzeum projekt tervpályázata során ismét elkezdtem gondolkozni az épületről, javasolva, hogy alakítsuk át kiállítótérré az általam nagyon épületet. 25 évvel az első vázlatok után pedig elkészült a múzeum ellső üteme…

A régész leggyakrabban fragmentumokból dolgozik. A fellelt maradványok felfedezésük pillanatában általában nem egymáshoz kapcsolódóan helyezkednek el. A részek felleléséhez majd egymáshoz illesztéséhez is rengeteg idő szükséges, és a fragmentumokból – néhány ritka pillanat kivételével – nem állítható össze pontosan a valamikori teljesség. A folytonossági hiányokat képzeletünk (és emlékezetünk) pótolhatja. Erőfeszítéseink a régmúlt rekonstruálásakor sosem vezetnek a legteljesebb rekonstrukcióhoz. Egy mozaikpadló hiányzó részeit kiegészíthetjük ugyan, de sosem kapjuk az a pontos képet, ami a padló megszületésekor, megalkotásakor létezett. A teljes rekonstrukció tehát csak elv, a régi kiegészítése – annak elemeivel – az új által.

8/11

9/11

10/11

 

A Györgyi Dénes és Román Ernő tervezte egykori trafóház új funkciójának kialakításakor az előbb leírt paradoxonból indultunk ki. Alapvető szándékunk nem egy valamikori épület puszta rekonstrukciója volt, hanem a rekonstrukció technikájának és ellentmondásosságának a bemutatása. Vagyis a kiállítótér jövendő látogatóinak szembesítése az egykori trafóházból múzeummá alakuló térre, aktív részvételükre (képzelőerejükre) számítva a régmúlt rekonstruálás útján történő újraélesztésében.

Az új homlokzat – a kiállítótér bejárata – erre a felfedezésre hív, a görög-római építészet alapelemeit (timpanon, párkányzat, fríz, architráv, oszlop, oszlopfő, talapzat) használva a rekonstrukció eszközéül. Megjegyzendő, hogy már az Aquincumi Múzeum meglévő épülete, az 1894-ben Orczy Gyula tervezte görög templom formájú múzeumépület is ezekből az elemekből építkezik. Az általunk tervezett új homlokzatnál azonban az elemek nem követik pontosan egyik oszloprend alkotóelemét sem.

Az ikonszerű timpanonos homlokzat képét csak egy elviekben létező ortogonális nézősíkból láthatjuk. Vagyis a térben külön-külön érzékelhetők az egyes fragmentumok, a timpanon alkotóelemei, a fríz és architráv hajlított íve, az oszlopok és talapzatok. Ezeket a diszlokált dekonstruált elemeket azonban úgy alakítottuk ki, hogy érzékelhető legyen ezek összetartozása, és képzeletünkben létrejöjjön egy elvi oszloprenden alapuló homlokzat.

Az új főbejáratnak a fenti tervezési elvek alapján történt kialakítását csak erősíti, hogy a feltárt rommező valamikori fő útjainak egyike, K-Ny-i irányban tengelyesen helyezkedik el a tervezett új főbejárathoz viszonyítva. Így kellő távolságról is látható az új homlokzat, vagyis az ortogonális nézet – a meglévő perspektivikus rálátás miatt – megvalósulhat. Az épület felé közeledő látogató tehát hasonló helyzetbe kerül, mint a régész, aki fragmentumokból próbálja rekonstruálni a valamikori teljességet…"

forrás: műleírás és múzeumi sajtóanyag


A tervezésben és a kivitelezésben közreműködtek


Épületrekonstrukció:
Vezető tervező: Rajk László
építész munkatársak: Novák Zsuzsy, Joó Éva, Berze Éva, Santos Daniel, Merk Szabolcs, Szem Klára (Köztigon Építész Stúdió Kft.)
Statika: Markovits Péter, Bécser Pál, Kazsimérszky Róbert, Szabó Balázs (MTM Kft.)
Épületgépészet: Battai Tibor, Nagy János (Battai Kft.)
Közművek: Kádár László (Kádár-Komplex Kft.)
Elektromos tervek, világítás: Rajkai Ferenc, Pataki István (Hungaroproject Kft.)
Kivitelezés: Hérosz Zrt.
Az állandó kiállítás létrehozói:
Kiállítási forgatókönyv: Zsidi Paula (BTM Aquincumi Múzeum)
Látványterv: Csernus Erzsébet (BTM Aquincumi Múzeum)
Belsőépítészeti terv: Rajk László (Köztigon Kft.)
Mozaikrestaurátor: Balázs Miklós
Grafikai munkák: Kolozsvári Krisztián (BTM Aquincumi Múzeum)

Vélemények (2)
Mészáros Jolán
2007.09.27.
14:35

...szinte már érzem a WérSzagot...

beton
2007.09.27.
16:57

@Mészáros Jolán: ismét egy díszlet ?

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk