Róma Quarticciolo környékének regenerációja és destigmatizálása

"Közösségi erőfeszítéssel és társadalmi összefogással lehetséges győzedelmeskedni a hatóságok közönye és a nagyberuházók érdeke felett." – Hogyan alakult Róma pusztulásra ítélt külkerületéből aktív, szolidáris élettér?

Első látásra a Quarticciolo kellemes római környék. Emberléptékű negyed, középmagas, piros és sárga lakóépületek, köztük belső udvarok és kertek. A fasizmus idején Roberto Nicolini tervei alapján épült lakónegyed falusias jellege egyedi, összehasonlítva a háború után városszerte felhúzott hatalmas lakótelepekkel. Más racionalista építészekhez hasonlóan Nicolinit is az ókori város ihlette. Nicolini alaprajza klasszikus, ortogonális rács, ahova csak egyetlen magas épületet ékelt be, a főtér felé magasodó Casa del Fascio erődítményszerű tornyát. A kivitelezés 1938 és 1943 között zajlott, a lakótömbökbe munkások költöztek, akiket Mussolini beruházásai miatt telepítettek a város peremére. A világháborús bombázások okán a környező negyedekben sokan elvesztették a lakhelyüket, tömegesen özönlöttek elfoglalni a Quarticciolo félkész épületeit. Az épületek silány kivitelezése, elhanyagolása ellenére sok család máig nem hagyta el a környéket, pedig a város központjába jutni a rövid földrajzi távolság ellenére is nehézkes.

A rómaiak előítélettel tekintenek a Quarticciolo-ra. Magas bűnözési arány, veszélyes környék, amelyet jobb elkerülni. Pezsgő városnegyed, azonban a nagyjából 5000 főt számláló lakosság gyakran érzi magát megbélyegzettnek, elszigetelve a várostól. Az életkörülmények valóban nehezek, itt a legnagyobb az iskolai hiányzások aránya a fővárosban. Kábítószer-kereskedelem, erőszakba forduló rendőri razziák. De a környék nem csak erről ismert, hősies ellenállást tanúsított a fasizmus idején. Politikai radikalizmus, közösségformáló városépítészet jellemzi. A helyiek úgy döntöttek, összefognak, hogy visszaszerezzék Quarticciolo egykori méltóságát, lakhatást és jövőt biztosítva a felnövekvő generációknak.

Pietro Vicari a Roma Tre Egyetem urbanisztika szakos doktorandusza és Emanuele Agati bokszedző gyakornok diákként csatlakoztak a „Lotta per la casa" („Harc az otthonért") házfoglaló mozgalomhoz. A Quarticciolo-t sújtó lakhatási válságot tapasztalva 2015-ben úgy döntöttek, a környékre költöznek. 30 házfoglaló családdal dolgoznak együtt, mind az üresen álló Ex-Questura (fasiszta pártközpont, majd rendőrkapitányság) lakói. Vicari és Agati társadalmi elköteleződése sok fiatal szakmabelire jellemző Európa szerte, bérmunkájuk mellett reggeleiket és késő estéiket közösségi együttműködésekre szánják.

Vicari és Agati a brazil szegénynegyedekben található „palestra" intézményét vették mintául, céljuk egy mindenki számára nyitott, szabadtéri, ingyenes sportolási lehetőséget nyújtó edzőterem és közösségi tér biztosítása volt. 2015-ben helyi aktivistákkal együtt elfoglaltak egy elhagyatott kazánházat, amelyet közösségi finanszírozásból alakítottak át. A helyi fiatalok teret kaptak, hogy szabadidejüket sportolással, tanulással töltsék, távol az utca veszélyeitől. A szimbolikus tagdíj fedi a kiadásokat, a Palestra Popolare Quarticciolo mára a környék büszkeségévé, a közösségi élet kiemelt helyszínévé vált.

A projekt jelentősége abban is rejlik, hogy felhívja a figyelmet az elhagyatott épületek újrahasznosítására, visszaadva őket a helyi közösségeknek. Sok család életkörülményei elviselhetetlenek, a kilakoltatások elleni küzdelem gyakran ütközik rendőri ellenállásba. A Comitato di Quartiere Quarticciolo (Quarticciolo Lakószövetsége) aktivistái 60 hajléktalan családdal dolgoznak együtt, akik évtizedeken keresztül laktak két elhagyatott épülettömbben a negyed legszegényebb részén. A tömbök állami beruházások voltak, 1963-ban állították le őket, mert nem feleltek meg a szociális lakhatás jogi követelményeinek. Miután Vicariék házfoglalásának híre bejárta a sajtót, az aktivistáknak sikerült meggyőzni a lakhatással foglalkozó állami hatóságot (az ATER-t), hogy járuljon hozzá az épületek felújításához, biztosítva a 60 érintett család lakhatását.

Vicari és a lakásszövetség – a Roma Tre Egyetemhez köthető Laboratorio Città Corviale működését például véve – közvetítő szerepben működik a lakosok és a hatóságok között. A helyi közösséggel együtt feltárják a legégetőbb lakhatási problémákat, nyomást gyakorolva az ATER-re, hogy további épületeket is lakhatóvá tegyen. Az ATER két másik tömb felújítása mellett is elköteleződött, illetve elismerte a Palestra „társadalmi hasznát".

Tavaly nyílt meg a Casa del Quartiere (A Lakónegyed Háza), egy régi bowlingpálya helyi adománygyűjtéssel finanszírozott átalakításával létesült közösségi tér. Az áthelyezett Palestrával együtt „Quarticciolo Rebele" („Lázadó Quarticciolo") névre keresztelt épületegyüttes információs pulttal, napközivel, az anyák üzemeltette játszótérrel is rendelkezik. A tervek szerint a korábbi Palestra területén helyi egészségügyi központ nyílik majd. „Intézményi ellátás hiányában csak közösségileg lehet javítani az életkörülményeken", fogalmazza meg Vicari. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a szegényebb környékeket gyakran problémásnak bélyegzik, miközben alig fordítanak figyelmet a helyi közösségekre. Vicari célja a nyomásgyakorlás mellett a közvélemény alakítása, a „telep" destigmatizálása.

Egy környék fejlesztése mindig magában rejti a dzsentrifikáció veszélyét (Quarticciolo elhelyezkedése tökéletesen megfelel a beruházói érdekeknek), Vicari azonban hisz a helyi közösség erejében, a szolidaritásban. Az épületek szerkezete gyenge, gyakoriak a szivárgások, a mérgező penész. Ráadásul a kábítószerkereskedők is erős gazdasági nyomást jelentenek, a kamaszok könnyen csábulnak el a magas fizetéseknek, elhanyagolva a közösségi erőfeszítéseket. Vicari szerint munkalehetőséget kell biztosítani a lakóknak, kocsmát, kiadót nyitna a térségben. Agati így fogalmazza meg a Quarticciolo Rebele vízióját: „megépíteni a saját álomvilágunkat". A közösség már így is határozott lépéseket tett a jó irányba, bizonyítva, hogy társadalmi összefogással győzedelmeskedni lehet a hatóságok közönye, a nagyberuházók érdeke felett.

Forrás: Common / Edge

Fordította: Gábor Enikő
Szerk.: Borenich Levente