Saját

"Van két visszatérő szólama az építészet mostoha helyzetét illető lamentálásnak Magyarországon. Az egyik az általános „vizuális kultúra" hiányát, fejletlenségét emlegeti, a másik a családiház-tervezés tragikusan rögös útját fájlalja."Könyvrecenzió Török Tamástól.

Van két visszatérő szólama az építészet mostoha helyzetét illető lamentálásnak Magyarországon. Az egyik az általános „vizuális kultúra" hiányát, fejletlenségét emlegeti, a másik a családiház-tervezés tragikusan rögös útját fájlalja, ahol is a rögöket a megrendelők korlátoltsága, igénytelensége, következetlensége, tudatlansága, ízléshiánya stb. képezi, és ezzel részben az első szólamhoz érkeztünk vissza.

Nos, jó hírünk van Németországból, a Detail magazin kiadója ugyanis megjelentetett egy könyvet, ami kesztyűt dob mindkét mumusnak. A könyv címe Der Weg zum eigenen Haus vagyis nagyjából A saját ház megépítéséhez vezető út. Egyelőre csak németül hullik a kesztyű a lábak elé, mégis érdemes vetni egy pillantást a dologra, mert fontos kérdéssel foglalkozik.

---

Huszonöt, a közelmúltban épült németországi családi ház példáján keresztül mutatja be, hogyan lehet illetve érdemes építkezni. A könyvet értelemszerűen magánépíttetőknek szánták, méghozzá azzal a kimondott céllal, hogy kedvet csináljanak építész megbízásához és egyedi tervezésű lakóház építéséhez.

A könyv áttekintést nyújt a tervezés és építés folyamatáról, megvilágítja a jogi és közigazgatási procedúrát, tanácsokat és szempontokat ad a tervező választásához és az együttműködéshez. Összehasonlítja a lakóparki ház vásárlásának és egy építési vállalkozó megbízásának esetét azzal, amikor a megrendelő-építtető maga kommunikál a tervezővel. Egyértelműen az utóbbi eset mellett teszi le a voksát, egyben érvekkel igyekszik eloszlatni azt a tévhitet, hogy egy ilyen megoldás feltétlenül drágább, mint a másik kettő.

Építészeknek triviális a közölt információ nagy része, de amennyiben ezt a könyvet protokollként fogjuk fel, amely a két fél közötti kommunikációt segíti valamilyen szinten, és miért ne fognánk fel így, akkor nagyon is tanulságos lehet a szakmabeliek számára.

Azután ott vannak az egyáltalán nem triviális, építészhúsba vágó részek. Minden bemutatott ház esetében röviden összegzik az építtető és a tervező tapasztalatait, véleményét, az együttműködés tanulságait, különös tekintettel a résztvevő felektől elvárható erényekre(!). Ezek persze válogatott, jól sikerült projektek, így rendre azt olvashatjuk, hogy kölcsönösen elégedettek voltak egymással, amit konkrétumokkal is alátámasztanak.

Az építtetők a következő kérdésekre válaszolnak:
Miért és hogyan döntöttek az építkezés mellett?
Miért kerestek és hogyan találtak építészt?
Melyik fázisban vonták be az építészt a megvalósításba?
Mennyire voltak tisztában az építészti munka mibenlétével és bérezésével?
Mennyire voltak konkrét elképzeléseik a megépítendő házzal kapcsolatban?
Mennyire voltak értelmezhetők, világosak a tervek?
Hogyan változtak menet közben a tervek?
Mennyire vettek részt a kivitelezés folyamatában?
Sikerült-e, és hogyan, tartani a költségvetést és a határidőket?
Mennyire elégedettek a megépült házzal?
Milyen erényeket tartanak fontosnak az építtető és a tervező részéről?

Az építészek pedig az alábbiakról nyilatkoznak:
Miről szólt az első találkozó?
Mik voltak az építtető elképzelései és kívánságai?
Mi volt a tervezés kiindulási pontja és mik voltak a kötöttségek?
Hogyan zajlott a tervezés és a kommunikáció?
Mik voltak a projekt meghatározó szempontjai?
Hogyan indult az együttműködés?
Milyen anyagokat és módszereket alkalmaztak?
A megvalósítás mely szakaszaiban vettek részt?
Milyen nehézségekkel és problémákkal szembesültek?
Mit nyert az építtető ezzel a házzal?
Milyen erényeket tartanak fontosnak az építtető és a tervező részéről?

Könyvünk elsősorban laikusoknak szól, de úgynevezett építészeti könyvnek is elmegy. Nem éppen izgalmas, de nagyon korrekt, összeszedett, letisztult épületeket tartalmaz kifogástalanul fotózva, alaprajzokkal, metszetekkel, adatokkal (méretek, költségek, energiaigény, szerkezet stb.), tisztességes tipográfiával, szépen nyomtatva. Jó kézbe venni. A kiadó sugalmazása szerint ideális ajándék építészektől megrendelőknek. A kötet végén glosszárium (a nyeregtető, a szarufa és hasonlók meghatározása), illetve a bemutatott házak építészeinek név- és címjegyzéke szerepel.

---

A bemutatott házak eléggé egyívásúak, túlnyomórészt magastetős, szabványos alaprajzú, egyszerű, szolid, szabadon álló, ugyanakkor tágas épületek. A belső terekben jellemzően nincs se függöny, se szőnyeg, se élénk színek, joggal mondható kissé ridegnek az összkép (innen nézve jó németes, amit egy szőröstül-bőröstül német könyvnek nehéz lenne felróni).

A szerkesztők óvatosan válogattak, mert az egyik céljuk valószínűleg az volt, hogy finoman megemeljék az átlagos német építtetők ingerküszöbét. Akik ennél bátrabb, izgalmasabb, formabontó házakat is vállalnának, azok feltehetőleg eleve kevésbé szorulnak ilyesfajta pátyolgatásra, ők nem annyira családi házat, mint inkább villát építenek.

Nehéz megmondani, hogy lenne-e értelme ezt a konkrét könyvet magyarul kiadni, még akkor is, ha a benne érintett kérdések nálunk is érvényesek. Az viszont kétségtelen, hogy nagyon hasznos lenne megjelentetni itthon valami hasonlót.

Akár a Kamara, akár a MÉSZ, akár a Kortárs Építészeti Központ, akár valamelyik kiadó lecsaphat a lehetőségre, tessék.

kép+szöveg: Török Tamás

Der Weg zum eigenen Haus
szerző: Sven Richter, Holger Freitag, Verband privater Bauherren e.V.
ISBN 978-3-920034-17-1

kiadó: Institut für internationale Architektur-Dokumentation GmbH + Co. KG