A város pompás barokk főterének jó részét kitöltik az egykori Szent Mihály-templom romjai. A hatalmas, gótikus templom épségben átvészelte a török időket, a keresztények még új toronnyal is bővíthették, az 1760-as években azonban lebontották.
Az ország első vasútvonala Pestről Vác városba vezetett 1846-ban, majd épült tovább Pozsony felé. A vonattal érkezőket ma is hazánk legrégibb vasúti állomásépülete fogadja, bár eredeti, klasszicista stílusjegyeit az 1926-os felújítása megváltozatta.
A műemlék állomásépület számos kompromisszumot követelt az állomás 2015-ös felújítása idején, de végül sikerült megőrizni történelmi hangulatát. A vágányok ma már kizárólag aluljárókon át érhetők el.
A városközpont körül sokkal régebbi épített emlékekből sincs hiány. Közülük az egyik rangidős a tatárjárás után épült egykori városfal dunaparti bástyája, amiből mára lakóház lett, és Hegyestorony néven ismert.
A városfal másik látható része az egykori bécsi kapu. A középkorban a kőszegi Hősök Kapujához hasonló, hatalmas toronnyal védett átjárót Mária Terézia 1764-es látogatása előtt bontották le, mai formájában újkori rekonstrukció.
Szintén az uralkodó látogatásának alkalmából épült fel a régi bécsi koicsút fölött álló diadalív, hazánk egyetlen ilyen építménye. Méghozzá a feljegyzések szerint alig két hét alatt, és ezt megtudva Mária Terézia nem is mert alatta áthaladni.
A diadalív építésével egy időben készült el az új városháza is, ami az elmúlt 259 évben szinte folyamatosan ellátta a funkcióját. A bejárat feletti, eredeti, kovácsolt vas erkélykorlát a város egyik legszebbje.
A városházával szemközt áll a mindenkori püspök helyettesének palotája. A második világháborút követő államosításkor lakásokat alakítottak ki benne, a kilencvenes években visszanyerte eredeti formáját.
A főtér hazánk egyik legpatinásabb barokk tere, ami a legutóbbi felújításakor mentesült az átmenő autóforgalom nagy részétől. Középen a Domonkos-rend, azaz a "Fehér barátok" egykori temploma.
A téren szinte valamennyi épület műemlék, többnyire jó állapotban. Ellentétben a budai vár Nemcsics Antal-féle gondosan tervezett színdinamikájával, az itteni barokk épületek színösszeállítása jóval spontánabb, de kétségtelenül ízléses.
A 18. század közepére elkészült templom viszonylag egyszerű külseje igazán gazdagon díszített belsőt rejt. Sajnos csak a vasárnapi misék idején tart nyitva, a kihelyezett tábla szerint a rongálások miatt.
A városközpont szélén, a régi temető mellett áll a barokk Szent Rókus-kápolna, amelyet az 1704-es városi pestisjárvány nyomán építettek.
1864-ben, Alois Cacciari olasz építőmester tervei alapján épült a város zsinagógája. A második világháború után gazdátlanul maradt épület olyan rossz állapotba került, hogy a tetőszerkezete beomlott. Felújítása több ütemben, 2021-re készült el.
A közeli Szentendréhez hasonlóan Vácon is épült ortodox templom, főként görög, kisebb részben szerb gyülekezet számára. Ma múzeum, a templom főhajója pedig tavasztól őszig kiállítótérként működik.
A templom és egyben a főtéri épületek hátsó traktusába remek bepillantást enged a Tragor Ignác Múzeum udvara. Az intézmény föld alatti terei adnak otthont többek közt a híres váci múmiák kiállításának.
A főtértől délre, a Szent Anna-templom előtt álló névtelen tér sajnos még főként autóparkolóként funkcionál. Közepén a közelmúltban restaurált Szentháromság-oszlop, jobbra szemben az egykori rendőrség jelenleg üresen álló épülete.
A városkép formálásában legmeghatározóak a Nagyboldogasszonyszékesegyház tornyai, és 55 méter magas kupolája, aminek mérete igazán csak távolról, a városon kívülről érzékelhető. Végleges változatának építésze Isidore Canevale.
A székesegyház mögött, a régi főút mentén áll a város másik kivételes méretű épülete, a Vörösház. Az 1731-ben épült egykori magtár, istálló, és szolgálati lakóház ma közösségi térként, és kisebb részben üzletközpontként működik.
A Vörösházat építő nápolyi mesterek nemcsak szerkezetépítő tudásukat hozták magukkal, de a falakat is a hazájukban megszokott módon vakolták, megkönnyítve az időtálló névadást az épület színén meglepődő váci lakosság számára.
Majd száz évvel a városközpont kiépülése után, az 1860-as években a város evangélikus közössége is templomépítésbe fogott. A tervező, Krempele Edmund különleges, áttört öntöttvas toronysisakot tervezett; 1998 óta műemlék.
A lyukacsos toronysisak annyira megosztotta a gyülekezetet, hogy 60 év után is fontos kérdés volt a "befejezése". Ekkor Sándy Gyula építészt kérték fel, aki azonban visszautasította a munkát, mondván a torony "úgy jó, ahogy van"
