Épületek/Örökség

Somlyódy Nóra: A Spenótház átépítése - a méreg zöldje

1/15

Variációk 1. – a mesteriskolás makett

?>
Variációk 1. – a mesteriskolás makett
?>
Variációk 2. – a T+S és az MCXVI makettje
?>
Variációk 3. – Roosevelt 7/8, 2005. december
?>
Front – Roosevelt tér
?>
Front – Roosevelt tér
?>
Front – Roosevelt tér
?>
Udvar
?>
Udvar
?>
Kilátás – Gresham palota
?>
Kilátás – Bazilika
?>
Belátás
?>
Kilátás – Gresham palota
?>
A Nádor utca felé
?>
Kilátás – Buda
?>
Oldal – Zrínyi utca
1/15

Variációk 1. – a mesteriskolás makett

Somlyódy Nóra: A Spenótház átépítése - a méreg zöldje
Épületek/Örökség

Somlyódy Nóra: A Spenótház átépítése - a méreg zöldje

2005.12.19. 15:10

Cikkinfó

Szerzők:
Somlyódy Nóra

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Építészek, alkotók:
Turányi Gábor, Borsay Attila

Dosszié:

A nemrég még sötétzöld, a közízlés ítélete szerint világronda épület szélfútta frizurájú, sápadt asszonyra emlékeztető házzá alakul. Nem egyszerűen.

Befejezéséhez közeledik a Roosevelt téri Spenótház átépítése. A nemrég még sötétzöld, a közízlés ítélete szerint világronda épület szélfútta frizurájú, sápadt asszonyra emlékeztető házzá alakul. Nem egyszerűen. Kinek a neve szerepel az építési táblán, és kié nem? A munka első gazdája, Borsay Attila építész először szeptemberben pakolt ki az Alaprajz c. szaklapnak.

 

A Spenótháztól főként a színe miatt volt szokás viszolyogni, de sokaknak ellenszenves volt az is, ahogyan az épület homlokzata lentről felfelé három markáns lépcsőfokban előreugrott. Egy anekdota szerint elismert szaktekintélyek választották ki azt a bizonyos zöldet, egy másik magyarázat szimpla melléfogásról tud: a hetvenes évek végén Svédországból rendelt festék nem egyezett a színskálán kiválasztott árnyalattal, és végképp nem a tervező (Hübner Tibor) által elgondolt homokszínűvel. Építészek mesélik, hogy a hármas előreugrás érzékeny koncepció eredménye: Hübner a Roosevelt tér beépítésének történetileg kialakult hármas tagolását döntötte meg kilencven fokban.

 

A háborúban lerombolt Európa Szálló helyén tíz éven át épülő irodaházat először külkereskedelmi cégek majd állami hivatalok lakták; mígnem 1996-ban privatizálták. Amikor öt évre rá megint gazdát cserélt, az új tulaj, a MOM Parkot is építő német cég, a Bayerische Hausbau GmbH magyar leányvállalata (BHG) sem óhajtotta megtartani az eredeti formát – ez a megoldás a szocializmus több építészeti emlékművéhez hasonlóan (a Vörösmarty téri “elizélt palota", a Fő utcai irodaház, stb.) itt sem merült fel. A Spenótház esetében a historikus “eredet", és a szomszéd palotákhoz (Akadémia, Belügyminisztérium, Gresham) való simulékonyabb illeszkedés melletti érvek hangzottak el. Ezeket a 2001-es szabályozás végül kívánalomként rögzítette.

Precedensértékű pályázat

Eltér István, a Magyar Építész Kamara (MÉK) elnöke ezek után meggyőzte a beruházót arról, hogy az építészek meghívásos tervpályázat keretében gondolkodhassanak el a húsz évet élt Spenótház környezethez, korhoz és a városképi pozícióhoz méltó utódján. A pályázatot a kamara precedens értékűnek szánta, hiszen magántulajdonban álló épületek esetében nem kötelező a tervezők versenyeztetése. Meghívták Helmut Jahnt, akinek a világ számos felhőkarcolót és a berlini Sony Centert köszönheti, és Eltér elérte azt is, hogy egy mesteriskolás csapat is indulhasson. Borítékbontáskor az öt magyar és öt német építészből álló zsűri lepődött meg a legjobban, amikor kiderült, hogy a magyar sztárokkal dúsított mezőnyből a mesteriskolások munkáját hozta ki győztesként.

 

Az eufória azonban nem tartott sokáig. Kiderült, hogy a mesteriskolás csapat -­ tapasztalatok és infrastrukturális háttér híján -­ komoly szakmai segítség nélkül nem lesz képes végigvinni a sokat látott építészek számára is hatalmas kihívást jelentő munkát. A beruházó egyébként is kérte volna felelős tervező kijelölését, hiszen a mesteriskolások még nem rendelkeztek tervaláírási joggal. A fiatalokat a pályázati munka után is segítő Golda János akkor szállt ki a tervezésből, amikor Turányi Gábor, a második díjas terv szerzője, és egyben a pályázatnyertes csapat egyik mestere 2002 tavaszán elvállalta a felelős tervező szerepét: az ő szakmai elismertsége a zökkenőmentes folytatás garanciája volt. Golda irodáját éppen elárasztotta a munka a Debreceni Egyetem bővítése miatt; vele együtt néhány mesteriskolás is kilépett a projektből.



 

Hasonló elképzelések

Turányi azért is tűnt szerencsés partnernek, mert a két pályázat alapkoncepciója hasonló volt. Mindkettő a szomszédos palotákéhoz hasonló hármas tagolásban gondolkodott, ezért a Spenótház nagy udvara helyett két kisebb udvart szánt az átalakított irodaháznak, s így egy új épületszárny beillesztésével pótolhatta azt az építményfelületet, ami két emelet elbontásával elveszett (az épületmagasság csökkentését szintén előírta a szabályozás). A földszinten, ahová éttermeket szántak, mindkét tervben passzázs kötötte össze a mellékutcákat és a Roosevelt teret. A mesteriskolások ugyanakkor francia módon megnyitották az udvarokat a tér felé, és az emeleti szinteken egymáshoz képest elcsúsztatott hosszúkás ablakokkal vonalkódos homlokzatot terveztek, míg Turányiék zárt udvarokkal és szabályosan rendezett ablaknyílásokkal képzelték el a házat.

 

A BHG tehát leszerződött a Turányi és Simon Építészirodával (T+S), ők pedig a mesteriskolások cégével (MCXVI Kft.). A továbbdolgozott tervre rábólintott a fővárosi tervzsűri is. A kivitelezési terveket mégis csak másfél évvel később, 2003 májusában adták le: a feladat nemcsak a mesteriskolásokat, a T+S-t is próbára tette. Ez a terv tartalmazta a ma már élőben is megtekinthető lankás tetőt, a “bedugózott" udvarokat és a Nádor utca felőli tetőteraszokat; a homlokzatot kő és üveg kombinációjaként képzelték el. Ekkorra a ház arculatát az ablakok mellett váltott ritmusban megjelenő zöld és rózsaszín üveglapok határozták meg, így reprodukálva a mesteriskolás terv vonalkódos homlokzatkialakítását.

 

A kiviteli tervek leadása után további háromnegyed év csúszást okozott, hogy a Roosevelt 7/8-nak hívott projektet majdnem megvette (és lerobbantotta volna) a Gresham tulajdonosa, de aztán mégsem. Amikor 2004 tavaszán végre megkezdődött a spenótszínű panelek visszabontása, kikerülhetett az építési tábla a helyszínre. Amely, történetünk néhány szereplőjének legnagyobb meglepetésére csak a T+S nevét tüntette fel tervezőként.

 

Tervek

“A kiviteli tervek 95 százalékát és a komplett belsőépítészeti tervet mi készítettük, Turányiék a homlokzatot és a tetőt. Turányi Gábort nagyra tartottam, és megtisztelő volt, hogy atyai, tanári volt a viszonya hozzám. Álmomban nem gondoltam volna, hogy így ki fog velünk tolni" -­ mondta Borsay Attila (MCXVI Kft.) a Narancsnak. Radics János, a Spenótház BHG-s projektvezetője szerint ők ­- a beruházó -­ abból indultak ki, “hogy a tervezés komplex és egyértelmű vezetés alatt zajlott. Ugyanarról a kiindulási tervről és annak továbbfejlesztéséről volt szó. 2004 nyarán meglepődve tapasztaltuk, hogy a T+S egy levélben megtiltotta a MCXVI Kft. nevének megjelenését az építési táblán. Az építési engedélyen és a kiviteli

terven mindkettejük pecsétje rajta volt. Az indoklás szerint a mesteriskolás csapat ’csak egy’ az ő alvállalkozóik közül, amit kicsit furcsállottunk, hisz a T+S-t mint társtervezőt kértük fel". Akárhogyan is történt a megállapodás a T+S és a beruházó BHG között, a szerződésük ­- mint Radicstól megtudtuk -­ nem rögzíti a “társtervezői" szereposztást, s nem tér ki arra sem, hogy a T+S-nek munka során figyelembe kellene vennie a mesteriskolás tervet és annak szerzőit.

 

Turányiék álláspontját csak abból a levélből tudjuk rekonstruálni, amit az Alaprajzban megjelent Borsay-interjúra válaszként küldtek, mert Turányi Gábor és Bence (fia és tervezőtársa) személyes találkozónkat követően csak a cikk végén olvasható nyilatkozat közzétételéhez járult hozzá. A levél hangsúlyozza: “A ház a fontos! Mindent az dönt el, hogy a ház jó vagy rossz. És most már jó lesz!" (kiemelés az eredetiben). Turányi szerint az épület “a T+S pályázati tervének folytatása, három év hosszú és kemény tervezési folyamatának végeredménye, melynek első másfél évében az MCXVI Kft. tervfeldolgozási munkát végzett." Borsay Attila megerősíti, hogy a T+S-sel -­ teljesen gyanútlanul ­- valóban “tervfeldolgozásról" írtak alá szerződést, s mellékesen még a szerzői jogaikról is lemondtak a megbízó javára.



 

Borsay szerint már a kiviteli tervek elkészítése sem ment simán, mert “Turányi Gábort a ház csak addig érdekelte, amíg a szürke kőről és a színes üveglapokról volt szó. Sok sztárépítész gondolkodik így, de mögöttük ott az iroda, amely feldolgozza a skicceket. E-mailen jöttek a hibás homlokzati rajzok" -­ érzékelteti a munkamenetet. Radics árnyalja a dolgot: “Ebben a felállásban a mesteriskolások játszották a műszaki pontosság szerepét. Az kevés, ha valaki tud CAD-del rajzolni. Mi kész terméket vártunk, és nem azt, hogy az építészek a mi projektünkön tanulják meg, hogyan kell egy ilyen házat áttervezni."

 

A kiviteli tervek leadása után a mesteriskolások és a T+S iroda kapcsolata gyakorlatilag megszakadt. “Turányiék még egy évvel a tervleadás után is tartoztak nekünk, miközben váltig hajtogatták, hogy őket még nem fizették ki. A beruházótól értesültünk, hogy a T+S-sel korábban rendezték a pénzügyeket." A további kifizetésekről szóló megállapodások a kiviteli tervek hibáira hivatkozva csökkentett összegekről szóltak, és a korábbiakhoz

hasonlóan kiemelték, hogy a szerzői jog a T+S-t illeti ­- meséli Borsay Attila. Ezzel az MCXVI a T+S felé lezártnak tekintette az ügyet, de idén szeptemberben, amikor már a szakmán belül is elterjedt a történet, Borsay kitálalt az Alaprajznak. “Engem az ügy igazságtartalma érdekel. Bár sikeres az irodánk, a reputációnkat helyre kell állítani. Három éve magyarázkodunk ismerősnek, ismeretlennek -­ elég volt" -­ fakadt ki az ifjú építész.

 

Az általunk megkérdezett szakértők szerint személyhez fűződő jogról lemondani nem lehetséges, az legfeljebb elévülhet, hetven év leteltével. A tervfeldolgozás során nem is jön létre szerzői mű; annak szerzői jogáról tehát sem lemondani, sem azt visszakapni nem lehet. Szerzői jogi szempontból nem a tervezők közötti megállapodás számít, hanem az, hogy kik és milyen minőségükben írták alá a tervlapokat és a tervezői nyilatkozatot -­ s bár az előbbi nem egyértelmű, az utóbbi világos: Turányi Gábor és Simon István vezető tervezők.

 

A kamarának nem inge

A Spenótház újabb történetének azonban ez csak az egyik szála. A beruházó 2004 tavaszán némileg módosított eredeti elképzelésein. A belső udvarokat az ötödik szint magasságában fóliatetővel kívánták fedni a korábbi üvegtetős verzió helyett; statikai okokból lemondtak a kétszintes előcsarnokról; és a földszintre a századforduló építészeti hagyományait idéző nagyportálokat terveztettek. E változtatások építészeti megfogalmazására a BHG új szerződést kötött a T+S-sel, akkor még abban a hitben, hogy ezzel egyúttal az MCXVI-nek is munkát ad. A benyújtott kiviteli tervek színvonalával és műszaki tartalmával kapcsolatban azonban kételyek merültek fel, ezért Radics János a Budapesti Építész Kamara (BÉK) szakmafelügyeleti bizottságától kért szakvéleményt. A tervdokumentáció egyrészt nem volt aláírva, másrészt kisebb-nagyobb hiányosságoktól szenvedett (nem az előírásoknak megfelelő léptékben készült; a tűzvédelmi szakhatóság nem engedélyezte; és nem volt engedély a homlokzati üveglapokra megrendelt díszkivilágításra sem). A beruházó mégis kifizette a kiviteli tervet, “mielőtt még a T+S megindította volna a többmilliárdos cég felszámolását" -­ mosolyog fanyarul Radics. “Úgy érezzük, egyre több feladat hárul ránk. Érvényes kiviteli tervünk nincs, mert a tervezők nem hajlandóak aláírni, a további hibajavítási munkát pedig megtagadják. Ebben az esetben nem tudom, milyen felelősségekről beszélhetünk. Ilyen tervezőkre egyetlen beruházónak sincs szüksége." Amióta a T+S értesült Radics intézkedéséről, csak ügyvédi úton tárgyal a beruházóval, sőt jó hírnév megsértése miatt polgári peres eljárást is indított Radics ellen, amit 2005 októberében, az első tárgyalás alkalmával kiterjesztett a BHG-ra.

 

A szakmafelügyeleti bizottság nemrégiben meghozott döntése sokakat meglepett. Szakvéleményt nem adtak ki, mert Radics a meghallgatáson nem titkolta el, hogy az “állásfoglalást folyamatban lévő polgári peres eljárásban kívánják felhasználni" -­ indokolja a BÉK és a bizottság elnöke, hozzátéve, hogy az eljárásban “nem kívánnak közreműködni, különösen, ha az eljárás a kamara egyik tagját érinti." A kérdés persze egyszerűen egy terv szakmai minőségére vonatkozott. Az pedig csak hab a tortán, hogy Radics János épp úgy tagja a BÉK-nek, mint Turányi Gábor.

 

De az ügy most már nem csak az érdekelt felek igazságérzetét bántja. Eltér István, a MÉK elnöke, a példaértékű pályáztatás kiötlője eddig abban a hitben élt, hogy minden rendben zajlik. “A BÉK-nek kötelessége lett volna szakvéleményt adni, ez olyan, mint egy matekdolgozat: elbírálható a szerző személyének ismerete nélkül" -­ állítja, s az ügy további firtatását ígéri. Golda János, aki Turányit a szakma jó részével egyetértésben “világszínvonalú építésznek" tartja, utólag a saját felelősségét érzi, hisz kritikus pillanatban lépett ki a munkából. Dévényi Tamás építész pedig (aki nem először áll ki fiatal építészek mellett) a Borsay-interjú és Turányi válaszlevele után vizsgálatot kért a BÉK elnökétől, mégpedig az etikai és fegyelmi szabályzat “Az építész kötelezettségei kollégái iránt" passzusa alapján.

 

Időközben az épület szerkezetkész lett, a beruházó lemondott a díszkivilágításról; a tűzvédelmet másképp oldják meg. Bár a kivitelező éppen repült, és áll az építkezés, a Roosevelt 7/8 irodaház 2006-ban elkészül, és aligha fog emlékeztetni a két 2001-es pályaműre.

 

A lényeg: a ház -­ írta Turányi Gábor az Alaprajznak. Nehéz lenne vitatkozni vele. De az is igaz, hogy egy műre nem csak a szakmai kritika reflektál; s az épületek magukon viselik a körülmények és viszonyok nyomát is, melyekben keletkeztek. A közvélemény a 70-es években megbélyegezte a Spenótházat. Vajon hogy fog majd vélekedni az utódjáról?

 

***

 

“A Spenótház átépítésével kapcsolatos szakmai írásra, nyilatkozatra vagy interjúra bármikor szívesen vállalkozom, de nem kívánok a korábban megjelent rágalmakkal kapcsolatban megnyilatkozni."

(Turányi Gábor DLA, vezető tervező)

 

szerző: Somlyódy Nóra (szöveg+kép)

A cikk megjelent a Magyar Narancs 2005. december 15-i számában.

Vélemények (0)
Új hozzászólás
Helyek/Infrastruktúra

MOSÓHÁZAK // Egy hely + Építészfórum

2020.09.16. 13:04
00:05:55

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Ismét a Balaton környékére, konkrétan pedig a Balaton-felvidék három falvába visz el Torma Tamás az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatában. Köveskálra, Kővágóörsre és Óbudavárra a három település jó állapotú mosóházai kapcsán a stáb, de persze a nagy hagyományú, egykor a közösség életének központi helyszínét jelentő épületek mellett a korabeli szokások is szóba kerülnek a videóban.

Helyek/Köztér

A GÖMBKILÁTÓ // Egy hely + Építészfórum

2020.09.03. 14:12
00:05:11

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

A brüsszeli Atomiumra is reflektáló Gömbkilátó az 1963-as fővárosi BNV-re készült a Székesfehérvári Fémmunkás Vállalat tervezésében. Hogy a poli-gömb története miként ível át Brüsszeltől egészen Balatonboglárig, arról az Egy hely és az Építészfórum videósorozatában Torma Tamás mesél.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk