Épülettervek/Középület

"Szálloda a Clark Ádám téren" – a tervpályázat eredménye

1/20

?>
?>
?>
Mórocz Balázs és Vannay Miklós
?>
Stúdió Szász Kft.
?>
Stúdió Szász Kft.
?>
Stúdió Szász Kft.
?>
Stúdió Szász Kft.
?>
Stúdió Szász Kft.
?>
Stúdió Szász Kft.
?>
Stúdió Szász Kft.
?>
17. sz. pályamű
?>
Építész Stúdió Kft.
?>
Építész Stúdió Kft.
?>
52. sz. pályamű
?>
29. sz. pályamű
?>
AR2 Építész Stúdió Bt.
?>
AR2 Építész Stúdió Bt.
?>
58. sz. pályamű
?>
58. sz. pályamű
?>
1/20

Épülettervek/Középület

"Szálloda a Clark Ádám téren" – a tervpályázat eredménye

2007.10.25. 09:54

Projektinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
113

Dosszié:

Letölthető dokumentumok:

A bíráló bizottság a tervpályázaton első és harmadik díjat nem osztott ki. Második helyezett lett a 40. bírálati sorszámú pályamű:Felelős tervezők: Mórocz Balázs és Vannay Miklós (Stúdió 100 Kft.)

 

1/20

2/20

 

2007. október 24-én délután az Építészek Házában hirdették ki a nagy érdeklődéssel kísért tervpályázat eredményét. A bíráló bizottság a pályázaton első és harmadik díjat nem osztott ki.

részlet a zárójelentésből

A helyezések sorrendjében a következő döntés született:

Második helyezett a 40. bírálati sorszámú pályamű:
Felelős tervezők: Mórocz Balázs és Vannay Miklós (Stúdió 100 Kft.)

Építész munkatársak: Szász László, Hajnády Erzsébet
Szakági tervezők: V. Nagy Zoltán
A második helyezéshez tartozó díj: 2.500.000.- Ft

 

Mórocz Balázs és Vannay Miklós
3/20
Mórocz Balázs és Vannay Miklós

Stúdió Szász Kft.
4/20
Stúdió Szász Kft.

Stúdió Szász Kft.
5/20
Stúdió Szász Kft.

Stúdió Szász Kft.
6/20
Stúdió Szász Kft.

Stúdió Szász Kft.
7/20
Stúdió Szász Kft.

Stúdió Szász Kft.
8/20
Stúdió Szász Kft.

Stúdió Szász Kft.
9/20
Stúdió Szász Kft.

Stúdió Szász Kft.
10/20
Stúdió Szász Kft.

 



Kiemelt megvételben részesült a 17. bírálati sorszámú pályamű:
Felelős tervezők: Marián Balázs (Marián Kft.), Gereben Péter (Gereben és társai bt.)

Munkatárs: Krajcsi Sarolta
A kiemelt megvétel összege: 1.500.000.- Ft

 

17. sz. pályamű
11/20
17. sz. pályamű


 



Kiemelt megvételben részesült a
31. bírálati sorszámú pályamű:
Felelős tervezők: Hőnich Richárd és Keller Ferenc (Építész Stúdió Kft.)

Társtervezők: Tolnai Zsolt (belsőépítész)
Építész munkatársak: Szpevár Attila, Menyhárt Gergely, Fenes Tamás, Guzmics Annamária, Gallai Bea, Matheidesz Sára, Végh Zsuzsanna, Láris Barnabás
Szakági tervező: Nagy András (statika)
A kiemelt megvétel összege: 1.500.000.- Ft

 

Építész Stúdió Kft.
12/20
Építész Stúdió Kft.

Építész Stúdió Kft.
13/20
Építész Stúdió Kft.

 



Kiemelt megvételben részesült az
52. bírálati sorszámú pályamű:
Felelős tervező: Klobusovszki Péter

Építész munkatársak: Fazekas Katalin, Rose Péter, Antal Gabriella
Szakági tervezők: Pongor László (statika), Dr. Pátkai Ferenc, Balla Sándor (gépész)
A kiemelt megvétel összege: 1.500.000.- Ft

 

52. sz. pályamű
14/20
52. sz. pályamű


 



Megvételben részesült a 29. bírálati sorszámú pályamű:
Felelős tervezők: Albert Abut (Atlantis Associates Co Ltd., Tokyo), Pozsár Péter (UI Architects)
Társtervező: Benczúr László

Szakági tervezők: Szegő János, Haruo Ichinose, Kenji Yoshimoto
Munkatársak: Ivan Tizianel, Kiss Gergely, Miruna Constantinescu, Astrid Jannoray, Gál Zsuzsanna, Muszbek Johanna, Donald Peters, Varga Anikó
A megvétel összege: 1.000.000.- Ft

 

29. sz. pályamű
15/20
29. sz. pályamű

 



Megvételben részesült az
56. bírálati sorszámú pályamű:
Felelős tervezők: Orlovits Balázs és Mészöly Csaba (AR2 Építész Stúdió Bt.)

A megvétel összege: 1.000.000.- Ft

 

AR2 Építész Stúdió Bt.
16/20
AR2 Építész Stúdió Bt.

AR2 Építész Stúdió Bt.
17/20
AR2 Építész Stúdió Bt.

 



Megvételben részesült az
58. bírálati sorszámú pályamű:
Coop Himmelb(l)au Prix, Dreibholz & Partner ZT GmbH
Felelős tervezők: PRIX Wolf D.

Társtervezők: Michael Volk, Hartmut Hank, Karin Miesenberger, Peter Grell, Sergio Gonzales, Robin Heather, Paul Hoszowski, Chi Nam La, Juhong Park, Wolfgang Reicht, Pete Rose, Anja Sorger, Ernst Stockinger, Markus Tritthart
Diák asszisztensek: Laura Hannappel, Quirin Krumbholz, Jana Kucerová, Christian Schürmann, Daniel Springer
A megvétel összege: 1.000.000.- Ft

 

58. sz. pályamű
18/20
58. sz. pályamű

58. sz. pályamű
19/20
58. sz. pályamű

 


Díjazásban nem részesült pályamű
Építészet: Gall és Társai Építésziroda Kft.
Felelős tervező: Anthony Gall

munkatársak: Kabdebó Zoltán, Orosz Judit
Statika: Donáczi Péter (Pond Kft.)
Elektromos/gépészet: Szíjgyártó Gábor (SMG-SISU Kft.)
Kertészet: Buella Mónika (Tájrajz Bt.)


Díjazásban nem részesült pályamű
Szerzői: Sajtos Gábor (SAGRA Architects Kft.), Baranyai Balázs, Sándor Gergely, Szentmáry Szabolcs (Apostroph műterem)
Látványterv: Páll András


Díjazásban nem részesült pályamű
Szerzői: Óbuda Építész Stúdió Kft.
Vezető tervező: Peschka Alfréd
Építész munkatársak: Csernik Tamás, Maza Orsolya, Galambos Péter, Egervári Tímea


Díjazásban nem részesült pályamű
szerzői: Palatium Stúdió Kft.
Antal Máté, Bojti Márton (szobrász), Brückner Dóra, Erő Zoltán, Kosztolányi Zsolt


Egy postán elkallódott pályamű
Építész tervező: Horváth Lajos, Molnár Tibor (KÖZTI Zrt.)


 

A tervpályázat kiírója:
UNIONE-CLARK KFT.
A tervpályázat lebonyolítója:
MAGYAR ÉPÍTŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE

A tervpályázat tárgya
A Lánchíd budai oldalának látványát meghatározó szálloda építészeti megfogalmazása a Clark Ádám térre.
A tervpályázat célja
A Kiíró a kiírásban megfogalmazott tervezési program megvalósítására pályázati úton keresi a legjobb tervmegoldást és ez alapján a feladat tervezésére legalkalmasabb tervezőt.
A tervpályázat jellege
A tervpályázat általános eljárású, jellege szerint nemzetközi, a résztvevő pályázók körét tekintve nyílt (valamennyi érdekelt benyújthatott pályaművet), formája szerint titkos pályázat volt, melynek lebonyolítására a tervpályázati eljárások részletes szabályairól szóló 137/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet, valamint a Magyar Építész Kamara Tervpályázati Szabályzata alapján került sor.

A Tervpályázati Kiírás alapján a Tervpályázatra 175 cég illetve magánszemély regisztrált, amelyek közül 59 nyújtott be pályaművet.

A Bíráló Bizottság tagjai:

Elnök Scheer Sándor UNIONE-Clark Kft.
Társelnök Kálmán Ernő DLA Magyar Építőművészek Szövetsége
Szakmai titkár Bolberitz Henrik Magyar Építőművészek Szövetsége
Tagok: Dr. Aczél Péter Bp. I. ker. Budavári Önkormányzat Polgármesteri Hivatala
Bojár Iván András UNIONE-Clark Kft.
Dévényi Tamás Budapesti Építész Kamara
Dr. Ferkai András Magyar Építész Kamara
Kalmár László Magyar Építőművészek Szövetsége
U. Nagy Gábor Magyar Építőművészek Szövetsége
Z. Halmágyi Judit Bp. Főváros Önkormányzata Város- fejlesztési és Városképvédelmi Biz.

A Szakértői Testület tagjai:
Jogi szakértő Dr. Reile Elemér
Szakértők: Cselovszki Zoltán UNIONE-Clark Kft.
Dr. Fürjes Balázs UNIONE-Clark Kft.
Dr. Janotti Judit Kulturális Örökségvédelmi Hivatal
László Árpád UNIONE-Clark Kft.
Maczák Johanna Bp. Főváros Önkormányzata Főépítészi Iroda
Ráday Mihály UNIONE-Clark Kft.
Közlekedési szakértő: Molnár László

Általános értékelés

Budapest egyik legfrekventáltabb helye és telke a tervpályázat által érintett terület. A budai Vár és a Duna között húzódó látvány ma is hordozza a háború nyomait. Az 1949-ben kialakított kör alakú forgalmi rend megpecsételte a telek sorsát. A mai napig várat magára a budai rakpart és a Lánchíd utca - Fő utca vonalában lévő terület egységes építészeti szemléletű megfogalmazása, hangsúlyainak meghatározása. Így a Várkert Bazár épületegyüttesének és a Lánchídtól délre eső, a Vár oldalába épülő térfal, illetve a Fő utca most felújított Magyar Nyugati Vasúttársaság székházának és a Hunyadi utca - Fő utca által határolt tömb indításának problémája. Vélhetően az eredeti szimmetrikus kapuzat e döntések hiányában már nem állítható vissza, de a beépítés a Lánchíd erőteljes tengelyének meghatározó volta miatt körültekintő és összetett feladat. Több olyan szempontnak kellett egyszerre megfelelni, amely a funkció, ez esetben a szálloda, melynek nyitott közönségforgalmi terei is vannak, elfogadható megoldás e helyen szemben a korábban megfogalmazódott irodaházi igényekkel. A tömb bezárása, vagy jelszerű indítása a Lánchíd pesti hídfőjének szimmetrikus párjaként megfogalmazódó igénye, a pályázatra egészében nehéz feladatot jelentett. Annak ellenére, hogy átfogó jövőbe mutató terv nem áll rendelkezésre, ezért a terület tágabb környezetére a pályázat ötlet szinten várt javaslatokat.

Az alapvető kérdés az, hogy a tömb bezárásával, elvszerű megfogalmazásával, vagy a régi telekformára való utalással, esetleg a vasúttársaság székházának térfal szerkesztésével lehet-e jó megoldást találni a maradék, vagy nyesedék telek beépítésére. A tervpályázat további kérdése volt, hogy elfér-e a tervezett funkció a telken, a jelenlegi, vagy a változás előtt álló jogszabályok figyelembevételével?
Található-e olyan megoldás a telek beépítésére, amely a hely szellemi kisugárzásával, jelképszerű megjelenéssel olyan belső tartalmat hordoz, amely kifejezi azt az ambivalenciát, amely a több mint 50 éve beépítetlen telek problémáját feloldja.
A tervpályázati bizottság a beérkezett magas minőségű, és nagyszámú terv alapján a pályázatot sikeresnek ítéli, a tervpályázat túlmutatott egy szállodatervezési feladaton, s a benyújtott pályaművek többségében értékes szellemi felvetések, tanulmányok is megtalálhatók.
A Bíráló Bizottság a tervpályázatot sikeresnek tartja azért is, mert rávilágít több olyan városépítészeti, városépítési építésszabályozási kérdésre, amelyek az ilyen típusú telkek és beépítések kezelését nehezítik.

Az értékelésben szereplő pályaművek

Ez a terület annak ellenére nem tudott beépülni, hogy több országos, meghívásos tervpályázat is készült ide az elmúlt évtizedekben. A tervpályázat kiírója az Unione-Clark Kft. Tervpályázat kiírását határozta el erre a területre annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körben vizsgálja meg e fontos telek beépíthetőségét, annak ellenére, hogy erre semmilyen kötelezettség nem kényszerítette. A jelenlegi nemzetközi, nyilvános, titkos pályázat volt. A közel 180 regisztráció közül 59 pályázó nyújtotta be a tervét, mindegyik szinte kivétel nélkül magas szintű, szellemi és grafikai tartalommal.
Két pályázatot a határidő után illetve nem postai úton történő feladás miatt a Bizottság felbontás nélkül kizárt a további értékelésből (20. és 55. pályaművek). Az 50-es és 51-es számú pályázatot egyként értékelte a Bizottság (terv + modell). A benyújtott pályaműveket, így az 58-as pályaművet is, néhány apróbb formai eltérés ellenére a Bizottság, a zsűri munkáját folyamatosan felügyelő jogi szakértő véleménye alapján, bírálatra alkalmasnak találta.

A zsűri munkájában Janesch Péter helyett Ferkai András vett részt szavazati joggal, mert Janesch Péter folyamatos akadályoztatása miatt nem vállalta azt. A zsűri ezt a MÉK tervpályázati bizottsága felé jelezte.
Janesch Pétert az opponensi feladatokra kérte fel a zsűri.
A Bíráló Bizottság döntését, a díjazott tekintetében, egyhangú szavazással, egy ellenvélemény mellett hozta meg.
A Bizottság a nagyszámú értékes pályázatra való tekintettel, kifejezve azon véleményét, hogy talált egy olyan tervet mely mind szellemiségében, mind építészeti megfogalmazásában alkalmas lehet az adott építészeti helyzet megoldására, egy díjat adott ki (40. sorszámú pályamű). Azonban ezt a tervet sem tudta első díjban részesíteni, mivel a terven további változtatások szükségesek ahhoz, hogy teljességgel meg tudjon felelni az üzemeltetési szempontoknak is.
A további pályázatok közül hármat kiemelt megvételben (17., 31. és 52. pályamű), a 29., 56. és 58. sorszámú pályaműveket pedig megvételben részesítette.

A Bíráló Bizottságnak a pályaművek összehasonlítása, rangsorolása során nehézséget okozott, hogy az egyes pályaművek mind irányultságukban, kidolgozottságukban, az általuk érintett kérdések körében, mind értelmezhetőségük tekintetében igen eltérőek voltak.
Elmondható, hogy valamennyi értékelt pályamű magas szellemi értéket képvisel, hasznára lehet a Kiírónak a fejlesztés további lépései során.

Vélemények (113)
zelentomas
2013.01.27.
13:57

Ehelyütt egykor az Ybl Miklós tervezte Budai Takarék állt. Mégis, mi lenne, ha esetleg ezt állítanák vissza?! Igaz,  ház telkének egy része a körforgalom helyén van, tehát az épület egy "metszetét" lehetne felmutatni a feltáruló udvar különösen szép oszloprendjeivel. Ybl megérdemelne ennyit. Egyébként a hely túl exponált újabb agyrémek kőbe öntéséhez. Épp elég volt a Kálvin tér és a Rákóczi út tönkrevágása. A kor szellemét kifejező alkotás esetleg a kor polgárának is tetszhetne. (ahogy A '80-as években a Hilton, az Astoria-sarok vagy a Helikon és Taverna esetében ez sikerült is).

Pákozdi Imre
2013.01.27.
17:25

@zelentomas: Végignéztem a pályaműveket, úristen. Az 52., a nem díjazott Sajtosék-féle és az elkallódott, Horváth-Molnár terv kivételével agyrémek özöne. Félreértés ne essék, ez a három se nyújt frappáns, igazán ideillő megoldást, de legalább a józan ész dominanciája látszik rajtuk és a Budapesten megszokott, a sokféleség szellemében folyó, stiláris békés egymás mellett élés tisztelete.

Így utólag belekukkantva, úgy látom, hogy nem egyszer borzalmak születtek az új évezred első évtizedében a magyar építészeti pályázatokon, amikhez a zsűrik és a Tervtanács sűrű csapásokkal igeneltek. Így már érthető az Iparművészeti Múzeum tavalyi felújítási pályázatának kiegészítő épületére született, inadekvát pályamunkák garmadája. Valami nagyon nagy baj volt, vagy van, immáron több évtizede, az építészképzésben. Kérem, olvassák el Ferkai András "Pest építészete a két világháború között" c. munkájának második főfejezetét, "Az épületállomány értékelése" címűt. Ott a szerző két helyen is szemérmesen visszafogott célzást tesz a valamikori építész-oktatásra, amely így és úgy képessé tette a hallgatókat arányos és illeszkedő újításokra. Idemásolom, mit írt Ferkai András:

66. old. baloldali oszlop közepétől: „Modern építészetünk klasszicizáló változata ... nem a modern eszköztár feladását jelentette, hanem annak korrekcióját, gazdagítását, - arra a stílustörténeti tudásra, ízlésre és arányérzékre alapozva, amit a hagyományos építészképzés ekkor még megadott.”

71. old. jobbra, fenn: „Azok az építészek …., akik a közmunkákra kiírt pályázatokon elnyerték e munkákat, meggyőződéses modern tervezőknek vallották magukat, de a Műegyetemen még akadémikus szellemű képzésben részesültek. Ennek köszönhető, hogy sikeresen tudták ötvözni a modern formanyelvet a klasszikus hagyománnyal. Épületeiken megjelentek a jellé redukált és a korszerű anyagokkal, szerkezetekkel összehangolt hagyományos elemek (portikusz, kolonnád, árkád, párkány stb.) A tömegek csoportosításánál és a homlokzatok tervezésénél tökéletes arányokra, aszimmetrikus egyensúlyra törekedtek, a felületeket általában tartós anyagokkal burkolták (travertin, mészkő, tégla) és gyakran szobrokkal, domborművekkel, falképekkel díszítették.”

blogen
2013.01.28.
06:47

@Pákozdi Imre: Azért annak a Sajtos-tervnek a reális helye a későmodern Balatonpart és nem Budapest egyik frekventált helye. A látványtervről épp csak a felpakolt NDK Wartburgok hiányoznak. A Horváth-Molnár féle tervvel időben ugyanitt, a kora-nyolcvanasokban vagyunk, csak éppen egy nemzetközi hitelből fejlesztett high-technek szánt könnyűipari vállalat irodaháza az ami beugrik róla, valahol a külső tizenháromban egy ipartelep oldalában, inkább vasúthoz, mint a Váci úthoz közel. Az 52-es pályamű, az pedig egy eltéveszthetetlen diplomata lakóház, szintén a nyolcvanasokból, valahol egy belvárosi foghíjon. A bejáratánál részeg belga követségi titkár keresi a kulcsait, mellette egy a Marriott bárjában felszedett konzumáló III/2-essel.

 

Mondja csak Pákozdi úr, az értékválasztása alapján ön nem a hetvenes évek végén szocializálódott? ;)

Pákozdi Imre
2013.01.28.
07:12

@blogen: Tudja, blogen, inkább a hetvenes években, mint soha.

A tárgyra térve: igen, ezek nem korszerű tervek. De legalább figyelembe veszik azt, hogy hová, milyen két meglévő ház közé készülnek és hogy mi a tágabb környezetük. Hogy mögöttük ott rusztikázik az Alagút ovális bejárata, neadjisten a Vár, és hogy előttük egy meghatározó, nem pedig legyőzendő mértani forma hever, a Clark Ádám tér körforgalma. Hogy meglévő párkánymagasság és homlokzati osztás található ott, arrafelé, mert városban épülnének fel és nem az arizonai sivatag közepén, szoliter űrbázisként a holdbéli tájon.

blogen
2013.01.28.
10:06

@Pákozdi Imre: Nem rosszindulatból mondtam, csak nagyon jellegzetes volt. Én például a kilencvenes években, ezért nálam a XXI. század első évtizedét jellemző díjnyertes Mórocz-Vannay terv az, amiben meglátom a funkcióhoz való igazodás találkozását a városszövetet figyelembe vevő architechtonikus szemlélettel. Egy elég konzervatív épület, szinte teljesen eltűnik a környezetében, talán azért is van a látványterveken a környezete fekete-fehérré változtatva, mert a tervező félt, hogy a bírálóknak az arany függöny mögött túl alkalmazkodónak tűnik majd a helyszín megkövetelte akár harsánynak is nevezhető hangsúlyos jelenlét helyett.

garageinc
2009.12.04.
07:24

http://reklamtorvenyszek.blog.hu/2009/11/05/a_clark_adam_ter_4_es_metroja_1

ixxxy
2009.10.29.
17:12

hova süllyed még a budapesti építészet a 100 évvel ezelőttihez képest?

Miért kell minden jót tönkretenni?

Clark úr 10szer megfordul a sírjában ha akár egy ehhez hasonlót is felépítenek ezen a helyen!

Minden oldalról megvizsgálva egy silány építészeti "alkotásról" van szó. De nem is kell megvizsgálni mélyebben hiszen első ránézésre még egy laikus szemét is kiszúrja ez az ormótlan épület. 

 

Egyszóval csúnya. Tönkreteszi a fantasztikus, még valamennyire egységes városképet!   

Nézzük csak egy túrista szemszögéből:

 

Nem hiszem, hogy egy túrista azért jönne ide, hogy ebben a rondaságban "gyönyörködjön". Pl láttatok már olyan túristát aki a Roosevelt téren a Sofitelben vagy az Intercontinentálban gyönyörködik és nem a Gresham palotában vagy a Budai vár - Lánchíd látványában? Mert én nem....és szerintem ezzel mindent megválaszoltam!

 

Ennyit a fantasztikus budapest belvárosában elhelyezett modern épületekről, amelyek sem esztétikailag sem rideg anyaghasználatukban nem illenek a városképbe, csak megtörik a régi stílusok harmonikus összefonódását.

schigeru
2009.10.29.
18:26

@ixxxy: Gratulálok a kifejlett időérzékkel megáldott, és megalapozott véleményt kinyilvánító hozzászóláshoz!

SPS
2007.11.08.
15:02

Tisztelt Fórumtársak!A "nép" egyszerű (születése óta budapesti, ezért az összes rosszul sikerült ötletet, és megvalósítást naponta elszenvedő (természetesen a jól sikerülteket pedig élvező !)) fiaként, aki nem építész (ezért nem is szakmai indokokat fogok felhozni, megtették ezt már pro és kontra sokan mások), de van valami konyítása a zenéhez, és így a harmóniához is, amellet adom le a voksomat, hogy ez a "valami" _ott_és_így_ne_ épüljön meg.Példaként tudnám felhozni a II. kerület Rómer Flóris utcai modern épületet a klasszikus villák közt, illetve az ING Bank székházát a Dózsa György úton (mint már ezt fentebb felvetették). Azon alkotások is ott és úgy nagyon nem állják meg a helyüket.Mivel ez a telek magántulajdon, elvileg a tulajdonosa azt épít(tet) rá, amit akar (némi keretek közt persze). De talán valaki építész határt szabhatna ... és itt értünk vissza az ördögi kör újfenti végéhez/elejéhez ... :)Tisztelettel,Sándor Péter

olvasó
2007.11.06.
14:29

"A példám a Kisföldalatti állomásai, és az, hogy rettenetesen jellemzőnek tartom, hogy a két legújabbkori és az egy áthelyezett állomást miért nem lehetett az eredeti csempés vasoszlopos stb.. századfordulós stílusban kialakítani."

Azért nem, mert körülbelül negyven éve nincs magyarországon olyan ember aki nem nyugdíjas és szegecselni tudna. Például.

zongorahangolo
2007.11.06.
13:42

Kedves Rita, Halottember és a Többiek...Tényleg az a legjobb, ha van valami közös alap - amely ebben a beszélgetésben inkább hiányzik, nem hiányzik viszont sokak részéről a jószándék, és ez már elég lehet ahhoz, hogy hagyjuk - illetve segítsük egymást kimunkált állásponthoz jutni, (azaz mások elképzeléseit ne puszta tévédésként igyekezzünk beállítani, habár erre esély is nyilván van, meg sokszor erős késztetésünk..:)Sokaké már kezd kőrvonalazódni előttem, és mivel a túl nagy távolságok miatt a vitát - részben - már én sem tartom szerencsésnek, ezért csak tovább fejtegetném a saját álláspontomat (hátha valakit érdekel), és szeretnék egy (számomra) érzékletes példával előhozakodni, illetve annak kapcsán egy nagyívű sóhajba hajlani.A példám a Kisföldalatti állomásai, és az, hogy rettenetesen jellemzőnek tartom, hogy a két legújabbkori és az egy áthelyezett állomást miért nem lehetett az eredeti csempés vasoszlopos stb.. századfordulós stílusban kialakítani. Azért tartom jellemzőnek, mert ebben az esetben teljesen egyértelmű, hogy mi lett volna az a szabvány, amit fel lehetett volna használni, és mégis.. Mégis fontosabb a történelmi hitelesség mint a puszta esztétika (az érzékek kis- vagy nagyszerű játéka)És ez az, ami engem nagyon zavar az európai kultúrában, civilizációban, hogy rettenetesen fejnehéz. Nincs független szépészet. A gondolat, a tartalom, az ideológia, a hit, a történelem stb. mindig elsőrendű és ha véletlenül valami "szép" jön létre akár az ő közreműködésükkel is, az is csak addig maradhat meg amíg nem mond ellent egy-egy újabb eszmeáramlatnak. És most nem arról beszélek hogy csapjunk át merő esztétizálásba. A politikai, társadalmi tudományos kérdésekben magam is a gondolatot, ráadásul a nagyon is új gondolatokat üdvözölném, MERT: rengeteg megoldandó gond van. A város századfordulós arculatával ezzel szemben nagyon is meg vagyok elégedve (az koszosan romosan is sokkal jobban tetszik mint valami hideg kortás patyolattiszta épület) Szóval arra, hogy a művészetnek ritmikusan le kell követnie a fontosabb filozófiai/stb. változásokat, arra semmilyen racionális okot nem látok - pusztán - ha már nagyon akarok kersesni valamilyet - akkor ez egyfajta metaesztétikára emlékeztet: az emberi tevékenységek összeséggének harmóniájára való törekvésre.Jó, én erre speciel nem törekszem. Én ezt a disszonanciát vállalom - ahogy más meg a ferde falét. A szépséget (az elősdlegesen érzékit) olyan erős fizikai élményként élem meg mint akár az ízeket - habár ez sem jó példa mert ismerek olyat is, aki már nem is főz magának finomat csak érdekeset..Ez is egy világ. Az én esztétikai világomban viszont egyátalában nem az számít, hogy egy alkotást milyen koreszme hozott létre, hanem hogy a végeredmény szép-e. Egyáltalán nem szimpatizálok az ellenreformációval, de a barokk épületek többsége mégis tud tetszeni (sajnálom persze ha valami még "szebb" pl gótikus átépítése). Sőt. Budapest a legjobb példa arra, hogy mennyit tud ártani az elvakult önkifejezés (persze csak az ilyenek szemében mint én). Ha itt minden újat eddig a régi MELLÉ és nem a HELYÉRE építettek volna, akkor amellett ami ma van, lenne PLUSZ egy klasszicista belvárosunk FŐ- Hal, Sebestyén terekkel, lenne egy a várhegyről nem lelógó királyi palota, lenne Tabán lenne Óbuda, és talán megmaradhatna most a Régi Zsidónegyed is. Lenne egy abszurd gondolatkísérletem: Tegyük fel, hogy arra ébredünk holnap, hogy kiderül, hogy minden, a Föld egész épített környezete mondjuk kb. 10 éves - valahogy át lettünk ejtve, igen én is gyerekkoromból emlékszem..de mindegy, sikerült a trükk. Ki mit tenne? Én nagyjából ugyanazt védeném illetve építtetném, amit így is, hiszen csak az érdekel, hogy "szép-e", vagyis hogy tetszik-e.Van-e, aki lerombolna mindent, mert alapvetően nem tetszik semmi és ha nem is emlék...akkor hadd jöjjön az új?Vagy lenne, aki azt mondja, hogy ha hiszen minden 10 éves akkor éppen ez az új és folytatná az összes létező stílust?Szóval a kisföldalattira visszatérve én egy utcát vagy egy városrészt pont ilyennek látok, mint ahogy erre a vonalra gondolok. Hogy konkrét legyek: Pl. klasszicista utcába CSAK klasszicista házat tennék..ahol három stílus keveredik ott abból aháromból dolgoznék.. stb, akkor is ha ezt a történelem folyamán soha nem így (tényleg soha nem?) csinláták. De én elkezdeném.(És az új? Ebben egyetértek Halottemberrel: Szóval Legyen! SŐT! És vitatkozzunk is - vitatkozzatok arról is hogy milyen legyen, de ugye a Világ de még Magyarország sem csak Budapest, tehát egyátalán nem értem azeket a természetesnek tűnő kijelentéseket, hogy " végre Budapesten is kellene.." - amikor nyilván az országra gondol az illető. Budapest nem M.o. építészeti kiállítóterme, vagy metaforája, hanem egy KONKRÉT VÁROS, és ha egy konkrét várost az ember valamillyennek, akár pl réginek szeretne látni, akkor nem látom be, hogy miért lenne akár még csak konzervatív iső...habár ez egy cseppet sem lenne baj, de én pl egyátalán nem érzem magam annak.) Halottember pályázatkiírásmódosítási ötletével egyetértek - bár nem érzem avatottnak magam - a KL. féle gyűjtéssel pedig maximálisan. H.V.

halottember
2007.11.06.
12:08

Valóban, a Mórocz-Vannay terv nagy kincs és komoly szellemi tett, ez már az általa keltett hullámokból is látszik. (aranyrög hullott a pocsolyába :) EZT én egy percig sem vitattam, KÜLÖNdíj-ra elejétől fogva jónak tartottam (leginkább provokatív volta miatt) az ÖTLETET…De azt továbbra is fönntartom, hogy a hely adta lehetőségeket elpzarló, lélektelen és kegyetelen, , az ember (evolúcó során kifejlődött tulajdonságait negligáló) lenne a FIZIKAI megvalósulása ennek az objektumnak. (hacsak nem teljesen más épülne meg, de akkor az meg ugye teljesen más…)---((itt érvényes a fölvetés, hogy ez a pályázat NEM ötletpályázatnak indult, még ha az is lett belőle…))Ez persze abból a szempontból mellékes, hogy legalább egy jó beszélgetés gerjedt itt, ami talán sokak épülésére szolgál (az enyémre biztosan…)

Az (ulraelitizálódó) építészeti „nyelvről”: Lehet sumér nyelven szerelmet vallani, de ezzel maximum a sumerológus csajoknál lehet sikere az embernek….

(Jó, ez tízmillió helyen csúsztatás, mielőtt bárki elkezdené vesézgetni, igazából úgy konretizálnám, hogy a „szöveg", amit a 40-es "mond", sokkal inkább trágár-értelmetlen szavakkal van teli szerintem…)

Ami nagyon fontos, hangsúlyozandó ,hogy progresszivitásra, kortársiasságra igenis szükség van,

De (ezen a helyen) nem szabadna, hogy a „mai” minden fölülírjon, megsemmisítse az összes eddigit-akkor inkább pusztít, mint épít

(Lehet(ne)-kell(ene) ennél sokkal durvábban kísérletezni, építészkeménykedni, EGY MÁSIK HELYEN, de ITT még ez is sok.)

Szerintem itt nem „ellentét-ellenpont” keletkezne ezzel a házzal, hanem egy olyan, túl harsány elem, ami mindent elnyomna. (És nem hiszem, hogy ez puszta szubjektivitás lenne,

sokkal inkább tűnik többségi véleménynek… és nem az építészeti kiműveltség okán, hanem egyszerűen egy (virtuális)fénykép puszta megvizsgálásával (hol a kakukktojás?)-ahogyan valóban kakukktojás az éjszakai látképben a Lánchíd 19 is, de az legalább nappal nem, illetve egy kicsivel kevésbé frekventált helyen van… ) És nem lefagyasztani kell a Klösz- fotók, helyszíneit, de meghatározó helyeken a JELLEGÉT megőrizni szerintem KELL.Ez talán nem mond ellent a város fejlődésének… Az új negyedek legyenek a teljesen új negyedek, láttunk erre nagyon minőségi példát a pld. Szent István park esetében…(Jó tudom, nagyon szakállas példa, de akkor is…a mai helyiek közül mondhatnám a Duna-parton a Kopaszi-gát környékét, ahol azért elég sok biztató jel mutatkozik.)

Messzemenően egyetértek Queequeg fölvetésével a városevolúció létezésének, fontosságának kérdésében, amibe nem tanácsos agresszíven beavatkozni, mert ez eléggé frankensteines eredményre vezetne. Persze jogos kérdés, hogy mit is értünk „evolúció” alatt és itt jön elő WérGidA fontos és tiszteletre méltó fölvetése az „emberek” bevonásáról, monitorozási, programalkotási lehetőséggekkel, (én még hozzátenném az ismeretterjesztés témakörét)..

Szóval nem csak fizikailag (persze szerintem úgy sincs), hanem szellemileg is nagyon nagy szükség lenne a rendszerbe illesztésre.

Képszerűen úgy tudnám ezt megfogalmazni, (persze már megint ezernyi áttétellel) hogy ha egy sérült embert egy magát zseniálisnak érző merész sebész úgy foltozna be, hogy a hiányzó testdarabot az anatómiailag adekvát elem helyett inkább egy nemi szervvel pótolná, akármily profi módon is, azért a végeredmény azért eléggé „furcsa” lenne…

(kéretik karikatúraként értelmezni)

Ide kapcsolódva hoznám párhuzamként (szintén erős közelítéssel) A Le Corbusier által tervezett koncepciót Párizs belvárosának „átépítésére”. Szerintem azért az egyetemes civilizáció nagy szerencséje, hogy nem valósult meg, ahogyan nagyon kár, hogy elpusztult pld. a babiloni könyvtár. Az viszont nagy öröm, hogy megépültek a Chandígarh épületei....

Egy épület nem lehet BÁRHOL elejtett gesztus, ellentétben egy hordozható, eldobható kicserélhető, alapvetően rövid életű iparcikkel...

 

Rendkívül jó érzéssel olvastam WérGidA legutóbbi két hozzászólását, ahol már teljesen kibújt a foghegyről észt osztó juppi szerepéből és sokkal inkább egy művelt, széles látókörű gondolkodóként szólalt meg.

Örülök a fitnessz-értelmezésnek is, tényleg fontos dologra mutatott rá, az önmagunkkal és környezetünkkel szembeni igényességgel és a slendriánság elleni, szerintem is szükséges harccal kapcsolatban…Mellesleg szerintem a szép öregedés sokkal inkább függ az alkalmazott anyagoktól, mint a gondozástól, amellett ennek a fogalomnak a háttérbe helyezésével (menekülésnek definiálásával) alapvetően nem értek egyet, mivel egy épület, jellegéből adódóan szükségszerűen ÖREGEDNI FOG…

Én persze tényleg másra gondoltam és elismerem, nem fogalmaztam eléggé pontosan,

Sokkal jobb lett volna ha a PLASZTIKAI SEBÉSZETET, a Ráncfölvarrodát hoztam volna elő a szép öregedéssel kapcsolatban, a ”Madonna-effektus”-t; a hogyan legyünk 50 éven át 19 évesek…Az elmúlástól való beteges rettegést..

Hogyan próbáljuk(ják egyesek) meg görcsösen megállítani az időt, 1000%-kal, a mában élve (onnan semerre sem látva, a folyamatos „ÚJ-MAI” bűvöletében.(mámorában). // VEDD MEG MÉG MA!TELEFONÁLJ AZONNAL!//

Szóval csak annyi, hogy az ÚJ-ság nagyon gyorsan múló tulajdonság és könnyen átcsaphat divatjamúlt „CIKI-ségbe”, mint sok régi ruha…>>>Egy épületnek nem szabad csak ruhának lennie még ha MOST nagyon előremutató is…

Elnézést a terjengésért, de ezek ide kívánkoztak…

+

Nagyon tetszett egyébként K.L. zsűritag egyik régebbi hozzászólásának nyitó fölvetése, a gyűjtés-kezdeményezésről, szerintem nagyon is megszívelendő gondolat, és társadalmilag is rendkívül hasznos lenne, tényleg tárgyszerűen demonstrálhatná a teljes lakosság pártoktól, galeriktől független összetartozását, közösségi térként, a milliószor emlegetett széthúzás ellentétes szimbólumként… pont a Lánchíd, a Kapocs mellett…



 

Madarasi Rita
2007.11.05.
10:27

(Elnézést, ez egy megkésett válasz egy okt. 29-i hozzászólásra)

Kedves ezer kartács!

1: "Function follows form?" Természetesen nem, mint ahogy a forma sem a funkciót. Letűnt a kiáltványok kora. A funkció, a szerkezet, a téralkotás és a forma egysége, most hogy így mondod, talán valóban nem számonkérhető, más kérdés, hogy engem szubjektíve ez motivál. De az, hogy ezek négyen egy fedél alá vannak kényszerítve, a ház mint olyan elidegeníthetetlen sajátja, és ha nem kezdenek egymással semmit, az olyan, mint egy olyan házasságban élni, ahol a felek egy büdös kukkot nem szólnak egymáshoz soha, és pláne nem nyúlnak egymáshoz. Talán ez lehet egy jogos kritika.

2: Jó hogy a Lánchíd19-et említed. Pontosan erre a jelenségre gondoltam. Nekem iszonyú sok, ahogy éjszaka jelen van, még ha szép is ("szép" - mondják hogy elnyűtt kifejezés, de én nem értek egyet ezzel). Teljesen átírja a hangsúlyokat. Egyébként abból a szempontból is ide tartozik a Lánchíd19, hogy a homlokzati intelligens üveglamella-rendszer nekem pont olyan túlzás, mint emitt a periszkóp. Túl bonyolult és túlságosan kívül áll az építészeten ahhoz, hogy szép építészeti gondolat lehessen. A periszkópra inkább igaz ez, mint a lamellákra. Például: ha ez a periszkóp-ötlet úgy lenne benne a tervben, hogy a belső tér, mondjuk az előcsarnok maga lenne a periszkóp, inherensebb lenne, nem lenne ilyen rátett valami. Jobban elfogadnám.    

Egyébként én érzékelem hogy egy meglehetősen konzervatív álláspontot képviselek ebben a vitában, mint ahogy máskor is gyakran, és most élvezettel tesztelem a saját konzervativizmusomat. (Hogy tartható-e vajon?) T. barátommal beszélgettünk minap, a paradigmaváltás szükségéről beszélt, és e terv őszerinte paradigmákat feszít széjjel, ami erénye. Lehet. Bevallom, nem vagyok túl művelt ennek a filozófiai hátterében, mégis bátorkodom két dolgot erről mondani:

egy: ami helytálló és hasznavehető gondolat a filozófiában, nem adaptálható szükségszerűen az építészetre, számomra a dekonstruktivizmus pl erről szól. Miért nem? Mert az emberi gondolkodás sokkal gyorsabban változó valami, mint az emberi test és az ezzel szorosan összetartozó emberi lélek, és az építészetnek sokkal több köze van az utóbbiakhoz, mint az előbbihez; továbbá azért sem, mert ha az építészet valami rajta kívül álló dolgot kezd el demonstrálni, pl megpróbál nyelvi jelekhez hasonló módon jelentést hordozni, akkor a saját belső logikája szükségszerűen sérül. Ezzel lehet vitatkozni, tudom. Én így érzem.  

kettő: A folyton valami újra törekvés felvilágosodásban gyökerező modern kori hagyományával (sic! ez is egy hagyomány) szemben a kultúrának a folyamatosságban és az egymásra épülésben rejlő lényege áll. (A szó, ismert, azt jelenti: művelés.) A kettő egyensúlya, úgy érzem, ebben a zsűrizésben, és általában is, az építészetről való mai beszédben erősen az előbbi felé billen el. Ezért vagyok én (ehhez képest) konzervatív. (És biztos ilyesmire gondolt T. is, mikor azt mondta nekem vigasztalólag :), hogy konzervativizmusra mindig szükség van.) Beszélgetni akkor a legnagyobb élvezet, ha van egy közös tartomány, amit mindketten ismerünk, és azon belül nem értünk mindenben egyet. Vagy: egy házibuli akkor a legjobb, ha a társaság felét ismerem, a másik felét most látom először. Mert akkor nem vagyok reménytelenül kívülálló, és egyúttal van esélyem izgalmas új ismeretségeket kötni. Nahát valami ilyesmi kellene..  

   

Queequeg
2007.11.03.
14:42

Azt gondolom, ha az ember ismeri ezt a várost, az éghajlatát, az itt élők szokásait, és humánus lény, aki jót akar annak, akit szolgál a munkájával, akkor nem adja a nevét egy ilyen tervhez, még úgy sem, mint zsűror! (Különvélemény, etc…) Az más kérdés, hogy mennyire megoldható egyáltalán a feladat!

Magam letöltöttem a kiírást, és nagyon sok kérdést írtam - ez tette ki a kérdések cca. 50%-át(!). Ezekre azonban megdöbbentően link és cinikus válaszokat kaptam! Arra például, hogy melyek is a tényleges beépítési paraméterek, megküldtek egy tanulmányt, ami egy előadás jegyzete, és arra biztatta a pályázókat, hogy ne tartsák be az építési előírásokat! Emellett hetekkel eltolták az eredményhirdetést, azzal, hogy az esetleges nyertesnek továbbra is az év végéig kellene az építési engedélyezési tervet beadni!

Még egy darabig tovább töprengtem azon, hogyan is oldanám meg ezt a feladatot, egyáltalán mi is az igazi probléma ebben a probléma-komplexumban.

Én azt a választ adtam végül, hogy a probléma az:

- A historista városrész hiper-erős, tengelyes, szimmetrizáló; nagyon látszik ez a hiba, a telket és a házat ugyanis egy úttervező szabta le, amikor a körforgalmat meghatározta. Ha a telek kontúrját gyúrom házzá, akkor az urbanista szempontból hazavágja a teret, ugyanis egy nagyon erőszakos tömeget ad! Ha pedig a térrendszerre reagáló tömeget teszek le, akkor nem takarom a tűzfalat, az adott program viszont túllépi a beépíthető tömeget!

Jóllehet a kiíró biztatott a szabályszegésre, de azt is sejthette az ember, hogy utána neki kell majd átverni a tervet a különböző zsűriken és hatóságokon. (Már az is nonszensz, hogy ennyi idő alatt, és számos extrával: pl. közlekedés-forgalomtechnika, vízügy, régészet…)

Itt aztán, úgy szeptember körül, valahogy elment a kedvem az egésztől…

Végül is, mi köze az embernek ehhez, hogy mi épül egy magántelken? Van-e jelentősége annak, hogy adott ez a budai Viziváros, Alagúttal, Siklóval, Fő utcai és rakparti házakkal, Lánchíddal és ezzel az elbaltázott térrel, aminek hiányzik a déli fele. Csak önös érdekek vannak, (üzleti, építészeti, média-…) és nincs hozzá minimális konszenzus sem, ami úgy látszik még megvolt, mikor létrehozták ezt a városrészt a kis magyar klasszikus kapitalizmus és nemzeti progresszió 19. századi szószólói! Hiszen azt fentebb láthatjuk, hogy a mai ambíciók - kevés kivételtől eltekintve - nem nagyon konvergálnak.

És ez az örökös radikalitás-kényszer, ez a „bezzeg a mai kortárs külhoni építészet”! Az egyik utolsó érvényes parti foghíj-épület a Francia Intézet volt, ahol a kortárs külhoni építész nem átallotta kiegészíteni a szomszéd ház gangos udvarát, és folytatni a rakparti felső emelet nyílásritmusát. Előtte pedig Molnár Péter és kortársai a Csalogány utca és a Nagy Imre tér közti tömb befoltozásával tudtak valami érvényeset mondani a máról (akkor, 1970-körül).

Az a gyanúm, hogy ma ismét tanúi lehettünk a tipikus magyar értelmiségi paradigmának, amiben a beteges progressziókényszer már sznobság, és félreviszi egy sereg, amúgy tehetséges szakember döntését.

WérGidA
2007.11.04.
10:10

@Queequeg: Ez most hosszú lesz...

(i) Kedves queequek. Nagyon jó az, amit a tér elemzése alapján megállapít. A poszt utolsó passzusa - ahogy én olvasom - viszont nem több, mint a múlt újrafestése, egy adag bezzeg az én időmbennel. A Francia Intézet fogadtatása még az egyetemen belül is kontroverzív volt, épphogy a magas szintű illeszkedési eszköztára miatt. Az, hogy Ön úgy yérzi, hogy egy ötven éves - azt hiszem Németh Pál, Szilágyi Jenő, Scultéty János, Fő utcai pontházára gondol - a máról mond érvényeset, hovatovább számomra tetsző fordulattal, nem vindikálja a jogot az Ön számára, hogy kijelentse, egy olyan terv, ami még meg sem épült, nem fog valami érvényeset mondani a negyven év múlva bekövetkező máról, valaki olyasvalaki számára, aki taklán még meg sem született ... érthető a logikai bukfenc amire rá szeretnék világítani? Merthogy ma azt a házat nem lehetne megépíteni... Mert ma túl progresszív lenne...

(ii) Ezért nem értem az Ön hozzáállását a progresszióhoz. Az ami 150 évvel ezelőtt volt azt Ön elfogadja progresszívnek, pedig hát minimum Rév Ilona munkássága alapján tudjuk, hogy nem. Nem volt az. Ezeket az artefaktumokat, amiket Budapest a maga városépítési akcióihoz választott, Bécs, Párizs és Berlin - a Lánchíd esetében pedig a Marlow bridge, ugyan kisebb méretben - már felvonultatta. Budapest építészete sokkal inkább bátor, a fejlődés lázában élő volt, semmint a nóvum tekintetében progresszív. Illetve a híd mint kapcsolat két országrész között mint tett, mint infrastrukturális fejlesztés természetesen rendkívül progresszív.

(iii) Én azért megfontolnám, hogy különbséget tegyek a kortárs és a progresszív között. Ekként a Vannay tervet sem tartom progresszívnak. Sokkal inkább kortársnak. (Azt hiszem, az a nagyon kevés amit látok belőle, a hardcore progresszivitás a normál diskurzusok folott áll.) De ha esetleg az is lenne. Mi vele a baj? Miért baj, ha akar valaki valamit? Ráadául érdekesen akarja? Ön mitől fél? Nem agysebészet ez... Bátran remeghet a kéz... Ha elfogadom az Ön álláspontját és azt mondom, hogy rendben, tekintsük progresszívnek a csipetnyi urbanisztikai irracionalitással, őrületes bátorsággal és magas technikai leleménnyel konstruált műeggyüttest - úgyis mint infrastruktúrát - a hegynek nyomott Lánchidat, mögötte az alagúttal, akkor nem lenne a jelenkornak kutya kötelessége, hogy feltegye magának a kérdést, hogy hogyan is lehet ehhez a néhány elemében irracionális bátorsághoz felnőni? Vagy az ezen való gondolkodás sznobság? Csak kérdezem... Úgy érzem, hogy a termékeny analógiák, korreszpondenciák helyett Budapest valamiféle Klösz György által megörökített képeslapban szeretné élni az életét. (Ez nem Önnek szólt - csak egy érzet.)

(iv) Nem lenne-e kutya kötelssége minden kornak, hogy megmutasssa saját magát? Nem őrületes, felelőtlen, gyáva és önfelmentő luxus az, a jelenben élő generáció részéről, hogy a folyamatos múltra meg jövőre való utalással mindennel foglalkozik, csak a saját korának kihívásaival nem? Elhangzott itt egy nagyon jó mondat halottember részéről, hogy //olyan ez, mint fitnesszplázában öregedésről beszélni.// Szerintem nem gondolta végig, de beletalált. Ugyanis csakis a fitnesszplázában lehet szép öregedésről beszélni. A jelennek tett izzadás, gürcölés és folyamatos önkarbantartás alapozza meg a szép öregedést. (Szerintem a jelenlegi fitnesszgeneráció megöregedésével ez őrületesen szembeötlő lesz.) Ha elmozdítom az analógiát a történelem irányába, akkor ez azt jelenti, hogy a jelenben tett erőfeszítések, a folyamatos jelen folyamatos és tudatos átélése az, amit történelem ügyben megtehetünk, ugyanis történelem mindenképpen lesz. Bárki azt mondja valamiről itt most, hogy ez és ez időtálló, az szimplán blöfföl. Bemondja, mint a betlit. A történelemre nem mint egy perspektívikus dologra, hanem egy múltbeli képre utal. A történelemnek a jelenben rakjuk le az alapjait, az építészet és általában mindannyiunk alapvető felelőssége, hogy mindig is a saját jelenére reagálva oldjon meg téri, tárgyi problémákat. Az építészet-, és művészettörténet hajlamos ugyanis az elsőt, utána a kortipikat jegyezni. (Ennek alapján alakít kategóriákat). Kortipikus viszont az lesz, ami a korára reflektál. Én nagyon szomorú lennék, hogy ha kiderülne, Budapest építészeti jelenkora alapvetően normakövető, gyenge, gyáva önbizalomhiányos ...és frusztrált. És a házaink ezt a képet adják. Ez bekövetkezhet, persze... (Mielőtt bárki nekem esne, hagyjuk most a lakótelepek problémáját, mert azt ma szociológiai és ipari kérdésként tekintjük.)

(v) Az előbbi fitnezplázás hasonlat nagyon termékenyítően hatott rám, úgyhogy kitérnék az épíztészeti öregedés problémájára is. Emögött a dolog mögött egyrészt már a fentiekben tárgyalt, jelen alóli önfelmentés és gyávaság áll. Ne érdekeljen a jelen, ne foglalkozz a koroddal, tégy úgy, mintha mindig itt álltál volna, ne gondolkozz az aktuális problémákon, hívd helyette segítségül Kronoszt, ha nem baltázod el a dolgot, a jövő majd igazol. Erről már írtam, gyenge frusztratív stb. magatartás. A házak öregedése - éppúgy mint az embereké - ugyanis úgyszintén nem egyetlen pillanatban a formálás és anyagadás pillanatában dől el. Hanem a folyamatos jelenben tett erőfeszítéssel. Azzal, hogy karbantartjuk a házakat. Ez a személyi higiénia és igényszint része. (A bőröm, mint engem körülvévő legszűkebb tér.) Naponta kétszer zuhanyozni, naponta borotválkozni, heti párszor hajat mosni, hetente körmöt vágni, tavasszal gallyazni, ősszel lombot szedni, húsvétkor az öreganyám házát kimeszelni, a tetőt kétévente megnézni, az irodaházat meg legőzborotválni. Mint "Svejcban". És hopp, láss csodát elkezdenek szépen öregedni a dolgok. Ott ugyanis a környezeti higiéné része, hogy évente lepucolják a házakat. Ennek hiányában a parlament egy fekete massza, a vályogház meg egy bizarr rom. Mondjuk az is igaz, hogy Apollinaire szerint az építész feladata, hogy a legszebb romokat emelje a jövőnek... csakhát megint itt a rákfene... hogy kinek mi a szép? Én példul falnak megyek az elhagyatott vágóhidaktól, meg a kilógó betonvasaktól, hogy az milyen gyönyörű. De ha egyet hátralépek, akkor az egész gondolat abszurd.

Queequeg
2007.11.04.
23:55

@WérGidA: Nem tartható szerintem, kedves WGA, optimizmusa, hogy még a stílusok, és az idő „normális” medrében vagyunk, hogy t.i. van most egy autentikus korstílus, ami mindenki számára elérhető! A posztmodern nem múlt ki a „venturis-krier-res” gegekkel, vagy a kibetonozott eternitcső-oszlopok és körablakok „pásszé”-vá válásával! A neobarokk társasház épp most leheli az utolsókat – van helyette ez az úgymond „bauhaus” – ahogy az olcsó, lapostetős házakat a beszélgetős műsorokban nevezik, melyeknek tervezői még nem szűntek meg azon ujjongani, hogy sikeresen áttörték a rosszízlésű, kerületi építési előadók magastető-diktatúráját.

Az a gyanúm ugyanis, hogy az a neomodern kurzus, ami éppen fut, ugyancsak poszt-izé, - őőő – modern, tehát nem igazi! Kosztüm, álorca etc... Persze élvezettel lapozgatjuk a Mies-köteteket, vagy a vájtfülűek hallottak már az újbrutalizmusról, sőt a Team-X-esekről is, akik már az 50-es években szembesültek a „modern” kiüresedésével. Csak azért részletezem mindezt, hogy meg tudjam magyarázni, miért olyan becsesek nekem az emlegetett, 60-as évekbeli házak.

(Nem a pontházra gondoltam, hanem a tőle délre eső tömb kiegészítésére: Molnár Péteré az északi, Vedres Györgyé – utánanéztem – a déli. 1968, ill. 69. Egy egész világ – a szocreál – választja el őket a pontháztól!)

Nem tudok sajnos azon ujjongani, hogy milyen jól sikerülnek ma Budapesten a házak. Míg a közelmúlt bécsi „magasház építési boom”-jában az alkotók még kaptak egy kis mozgásteret, addig nálunk pl. a legolcsóbb függönyfal kerül az amúgy sem túlbonyolított angyalföldi monstrumokra. A csodás új biztosítóépületnek pedig, ami a Dózsa György úton feszít, számomra csak egyetlen igazi építészeti mondandója van, mióta láttam este, felkapcsolt villanyokkal: érvényes még az a trükk, amit cca. hatszáz éve, a firenzei bankoknál is alkalmaztak, hogy a drága anyag a főhomlokzaton egy tengelynyit befordul, és oldalt, meg hátul olcsóra vált.

Elbeszélnek egymás mellett a vita résztvevői, és a laikus közönség sem kihagyható! Írásaiban, kedves WGA., gyakran polemizál a sztárépítész fogalommal, de nem lehet csak úgy, „hardcore progresszivitással” és idegen fejjel (ld- még „idegenszívű karvajtőke”) nyúlni a városhoz. Nagyon sokat lehet ártani egy rossz épülettel! Van egy organikus fejlődése a városnak. Kialakult valahogy ez a biedermeier Pest-Buda, aminek az állításaihoz képest az eklektika grandiózus palotái még mindig csak émelyítő habostorták. A 19. századi pesti ház síkszerű, tiszta, „minimalista”, a síkban tartott pallótokos ablakaival, és a jellegzetes matt (öregedésre képes!), csak kevéssé megmozgatott vakolat-architektúrával. Passzol a lakosok lelkéhez, akik – szerintem ma is – bezárkózók, koránfekvők, viszont szívesen szürcsölik a reggeli kávéjukat az ablakban könyökölve... Ezt a lelket valahogy jobban érezte még Molnár Péter, Gulyás Zoltán vagy Nagy Elemér. Nem nagyon volt Budapesten progresszívebb ház Gulyás újlipótvárosi Medicor-székházánál! (Már felismerhetetlenségig átépítették!)

Teljesen egyetértek a „kutya-kötelességről” írottakkal! De ne hagyjuk a lakótelepek problematikáját! Volt ugye Zalotaynak az a "hosszú ház" alternatívája. Az is nagyon hardcore volt! A lakótelepek jó példái annak, hogy bizony jó egynéhány évtizedig el kell viselni, amit valaki valamikor megépít! Építésznek lenni szörnyen felelős dolog! Ami egy ideig csak a fejünkben volt, az egyszercsak megépül, és még generációk fogják kerülgetni! Azokon a búbánatos reggeleken, mikor a 86-os bennreked a Fő utcai dugóban! Egyébként egy ideje az az érzésem, hogy a panel-rehabilitáció napjaink legizgalmasabb, és legsúlyosabb építészeti feladata lesz! –Q.

WérGidA
2007.11.05.
08:36

@Queequeg: Valami félreértés történt. Nem arról beszélek, hogy lenne most egy korstílus. Hanem arról, hogy a jelenben élő alkotó a jelen problémáira ragáljon. Ez számomra nem azt jelenti, hogy találjon valamiféle formavilágot, ami szerinte él, hanem azt, hogy kortárs legyen. Ezt a kortárs létet kérem számon, nem pedig a "címkét". A kortárs létet ugyanis nem azonosítom valamiféle formavilággal. Vitatkozhatunk azon, hogy mi a kortárs és mi nem az, de egy biztos: nem a múltat képként felidéző formájáról ismerszik meg.

Azzal is egyet értek, hogy a neoizéket nevezzük posztmodernnek. Azzal is egyet értek, hogy a panelrehabilitáció súlyosan építészeti feladat lesz, de maga a panel, mint tárgyhalmaz, nem építészeti, hanem ipari emlék. Azon is vitatkozhatunk, hogy lehet-e hardcore progresszivitással nyúlni a városhoz vagy sem, abban viszont biztos vagyok, hogy az alagút -Lánchíd együttest a technológiai progresszivitás, az infrastrukturális jövőkép, mint kapcsolat, formai normakövetés, illetve urbanisztikai irracionalitás jellemzi. Amit keresek, vagy megfontolandónak tartok, az az, hogy valyon ennek a négy fogalomnak EZEN a helyen mi a mai megfelelője?

És végül a "nép"... azon az állásponton vagyok - amit már Ritának is írtam - hogy a "nép" participatív bevonása nem valamiféle forma-, vagy stílusdiskurzust kell jelentsen. Hanem az első pillanttól fogva átlátható döntést, állandó monitoringot, szociológiai felméréseket, vizsgálatokat, a döntési folyamatok átláthatóságát, és nagyon pontos, jól artikulált, többszörösen ellenőrzött programigény-felmérést, egyszóval párbeszédet jelent. amiben a legutolsó szót az építészet műfaja okán úgy is az építzész, ha nem a kivitelező mondja ki. Az építészet - mint minden művészet - ugyanis a döntés hatalmáról szól. Márpedig a legszorosabb participácuió esetén is lesz - ha mégoly marginális is -, de lesz egy olyan FORMAPROBLÉMA, amit az építész a monitora előtti magányban fog eldönteni.

Szerintem - és most következzenek a hiú ábrándok - ha az építés teljes vertikuma megadja "nép"nek lehetőséget arra, hogy tegye azt, amit tennie kell, vagyis a program kialakítását, ebbéli igényeinek érvényesítését, akkor a "nép" is megadja a felhatalmazást az építészeknek, hogy tegyék azt amit tenniük kell - amit  tenniük muszáj - vagyis formai, téri anyaghasználati döntéseket hozni. (Ennek is vannak persze átmenetei: Riken Yamamoto az előadásán bemutatott egy olyan előregyártható acél-üveg szuperstruktúrát, melynek tologatásával, bővítésével effektíve egy kisváros lakói terveztek maguknak községházát és iskolát. De itt is az alapforma paraméterel adottak voltak.)

A tézisem az, hogy nem csak a "nép", hanem ennek részeként az építésztársadalom is oly marginális helyzetbe szoríttatott az építéssel kapcsolatos alapvető döntések ügyében, hogy a stílusvitákat - ismétlem a magam részéről - e mellőzöttség kompenzációjának vagyok hajlamos tekinteni. Olyan ez, mint egy csúcsán álló piramis. Amikor végre bele lehet szólni valamibe, akkor persze, hogy mindenki nekiugrik, csakhogy akkor már késő, ugyanis csak a formán lehet izmozni. ... A participáció valódi strukturális alapjai hiányzanak.

Szép napot... A

tisza
2007.11.03.
12:37

először azt szeretném leszögezni, hogy szerintem kéne szervezni egy sétát és össznépien megnézegetni a terveket, nem csak a díjazottakat, mert ahogy az egyik zsűritag be is írt a fórumba ennek nem sok értelme van hogy a 2. díjas terven kívül a többi díjazott munkáiról egy-egy homlokzat alapján ítélünk... nagyon utálom ezt. ez olyan mint az előítéletesség ismerkedésnél. miért kéne rögtön látszódnia az épületről, hogy mit is akar mondani? vagy hogy mondani akar-e egyáltalán valamit? na mindegy ennyi a felháborodás része. az egyik pályaművet ismerem, minden megvan róla. ilyen ez a mi világunk... arról tudnék véleményt mondani. de hát ez meg nem nyilvános, nem küldhetem szét mindenkinek és elvonatkoztatni sem lehet tőle. Vannay meg korrektorom volt épalapból:D hát csodálatos. de leaglább tudom miért ilyen ez az épület. ebben benne van van ő is, fel tudom fedezni benne a személyiségét. és ez jó.sőt az elszállás alapvetően jó. nekem tetszik h van benne gondolat, több mint egy szálloda. de ezt a közép tanszéken szeretik is ha minden vonal mögé ideológiát tudsz rakni, korrketorok támadása ellen biztos fegyver a helytálló gondolat. ÉS VÉGRE TÖRTÉNIK VALAMI! nagyobb élet van mint a bachman-botrány után (sry wérgida de így van). ha tetszik ha nem a zsűri most merész volt. döntött egy olyan terv mellett ami nem konvencionális, ami nem az illeszkedésre fektette a legnagyobb hangsúlyt és ez szerintem nem baj. nem illeszkedhet minden. az lenne a feladatunk hogy mi új generáció ne a régi szépet próbáljuk feleleveníteni hanem a saját korszakunkat teremtsük meg/valósítsuk meg építészetileg is. A jelen kor egyik kulcsgondolata az önmegvalósítás, próbálunk vmi újat alkotni, az egyéniségünknek megfelelően, és ugyebár az egyéniség valami olyasmi amit mindenki teljesen különbözőnek tart... és ez a terv nagyot szól. lehet h nem vannayék találták fel a camera obscurát de egy jó ötlet és a megvalósítás egyedi. akárki akármit mond annál bosszantóbb nincs mint amikor vmi csúnya beletakar a panorámába, mintha egy magas dauerolthajú kövér csaj ülne előtted a moziban, képzeld csak el... nem mondom h csodálatos a terv meg feltétlen így meg kell építeni de nem fogok ellene beszélni. ez magyarország. itt ilyen miért is épülhetne meg. azért remélem álmodozni szabad. és akkor a többi tervről meg annyit, hogy az egyiknek az lett volna a lényege, hogy a homlokzat este olyan mint egy hosszú exponálású fotó na ezt látta vki? látszik egyáltalán valahol? nem... és a másik kdevencem és befejezem a dühöngést, hogy vannak olyan homlokzatok, amik itt magyarországon nem épülhetnek meg. mert úgysem engedélyeznék őket. khm. miért szereti itthon mindenki a sablonokat? még itt az egyetemen is? miért nem merünk alkotni? felvállalni azt hogy az építészet igen is művészet! mert szerintem az. én így tervezek. remélem vannak még merész emberek, akik nem hódolnak be a közízlésnek és józan ítélőképességgel nyugodt lelkiismerettel szépet fognak alkotni ide magyarországra is. én nem félek a landmark típusú épületektől. kellenek. a dominánsan történelmi épületek által alkotott panorámába is. képviseljük a korunkat és csak zárójelben jegyezném meg hogy az ellentét úgy mint az irodalomban az építészetben is fontos eszköz. van hogy vmi nem illeszkedik. sőt. vagy azzal illeszkedik hogy nem is illeszkedik semennyire. centre georges pompidou. imádom. düh és optimizmus. ennyi voltam. építészhallgató

halottember
2007.11.01.
23:51

Sajnos huzamosabb ideig nettelenül voltam, ezért nem volt módom reagálni, pedig szivesen tettem volna. Most egyszerre 20 kérdésre meg nyílván képtelenség lenne írni…

Így is örömmel olvastam, hogy színes és érdekes "beszélgetés" alakult ki, teljesen eltérő oldalakról érkeztek megfontolandó fölvetések, nem ragadtunk le az egyszavas minősítéseknél…

Külön örültem, hogy egy tiszteletreméltó zsűritag is vette a fáradtságot és írt a döntéshozatalról. Bár némileg úgy tűik, hogy a gombhoz keresték a kabátot, az OTÉK szabályoknak való „megfelelés”-re való rácsodálkozással…

Egyetértek WérGidÁ –val és (persze másokkal) abban, hogy nem szabad, hogy buta, múltbarévedő, jogszabályízű bürökratizmus (még ha amint azt a jelen példa is mutatja, eléggé szabadon értelmezhetőek is passzusok) kösse gúzsba az alkotó fantáziát, de itt nyílván másról van szó, bővebben alant..

Az írásomban fölvetett KÜLÖNDÍJAS (zseniális első) - ELSŐ DÍJAS (kiírást betartó első) közötti „második kör” ötletére senki nem regált, kár, pedig szerintem a sokat emlegetett FAIR PLAY-t egyszerű eszközökkel támogatná…

Bár már „régen” történt, de szerintem lényegi kérdést érint,

ezért térnék vissza az alábbiakra, mellesleg a személyes érintettségemet is tisztázva.

WérGidA!

Az szerintem illemtan kérdése, hogy ne egy félmondatot ragadjunk ki és értelmezzük (szándékosan?) félre mások szövegéből…

A teljes mondat, amit írtam:

AZ ILLESZKEDÉSRŐL :

erről köztudomásúan könyvtárnyi, egymásnak számos ponton ellentmondó anyag létezik, viszont a szükségszerűen (?) pallérozatlan "nép" véleményét is illik azért figyelmebe venni, (nem szaklapcikk készül, etetős elmélettel és fotókkal) ha az adott terv nem egy kisérleti, zöldmezős zónában, rozsdaterületen, hanem egy nagyon is "lakott", létező, "landmark"-okkal meglehetősen jól ellátott (mondhatnám szinte túlzsúfolt) területen épül.

Az EGÉSZ mondatom fő mondanivalója szerintem, sokkal inkább a HELY-ről, szól, mint „népítéletről”. Abban a „nép” „csak”, mint a helyet alkotó tényező van jelen, amellett a (?) a szükségszerűen szó mögött arra utalna, hogy az azért az építészek felelőssége is, hogy külön kell beszélnünk ”népről” és „építészek”-ről. Igenis TANÍTANI kell az embereket azoknak, akik bebocsáttatást nyerhettek az ismeretek birodalmába és nem lenézni a buta tudatlan hordát… Az (alaptalanul) fölemlegetett rémes szuburbiák a kétoldalú gőg szomorú rekvizítumai…(Nyílván nem ilyesmire gondoltam, kb pont az ellenkezőjére, olyasmire, amit a Rita fölvetett, a mindenkinek tetsző épületről...)

+WGA:

„a Fő utca nem a Te szobád. Egyébként éljen a nyitottság, az új iránti lelkesedés, az ismeretlen izgalma, a megértés vágya, a másik fejével történő gondolkodás képessége, a tanulás lehetősége, a rugalmasság.”(WGA)

Nagyon szép sorok ezek, de itt egy ÉPÜLET-et kell(ene) létrehozni, ami pedig nem egy írásmű, estleg váza, amit el lehet rejteni a vitrinben, hanem sok évig (még a mai, egyre eldobhatóbbá váló világban is inkább évtizedig) ott fog állni egy százezrek által folyamatosan látott helyen;

a Fő utca nem valaki saját szobája, hanem MINDENKI NAPPALIJA, KÖZÖS LÉPCSŐHÁZA, aminek a „falát” megnyugtató és harmonikus kialakítás helyett éppen most készül egy zsűri által megtámogatott terv hátborzongatóan izgalmasá tenni…

Egy építészetnapi vetítésként, 1:1-es makettként fantasztikusan lehetne örülni a 40-esnek és tényleg az is hasznos, hogy gondolatkísérletként, szellemi alapként megmaradjon, de rendkívüli mértékben, körülbelül a lényegét megsemmisítő módon át (illetve meg) kellene formálni ahhoz, (egyet értek M.CS.-vel, Ritával és másokkal a szerkezettelenséggel, átgondolatlansággal kapcsolatban) hogy ne rémes mementóként maradjon ott…

Persze a hivatásos véleményformálókat, aktuális megmondóművészeket, a trendek fölényes tudorait, a perc embereket például a zongorahangolo által fölvetett „szépen öregedés” fogalma nyílván nehezen érinti meg. (Mindig a legfrissebb lapszámok a legérdekesebbekk…)

//Kicsit olyan ez, mintha a velnesszfitnesszplázában a szép öregségről beszélne valaki…//

Mondjuk persze gazdag sznobok az első időben biztosan megtöltenék ezt a kapszula-hotelt, amíg megfelelően trendy lenne, de azért diznilendet talán mégsem itt kellene építeni…

garageinc
2007.11.01.
16:47

Hogy történhetett ez? Mi van itt emberek? Diskurzus, vita folyik az építészetről? Magyarországon? Zsong az építészfórum.hu?

Remélem nem leszek nagyon szentimentális, azzal a véleményemmel, miszerint rajongok a 40-es pályamunkáért. Nem azért, mert szerintem jól illeszkedik, meg előnyös végre egy kis arany szín a fővárosban. Ennél távolabbra mutathatunk végre. Higgyétek el nem az OTÉK-ot kell most lapozgatni, kit érdekel az ablaktalan szoba, nem erről kell most beszélni.

Történt ugyanis, hogy egy terv minden embernek adott egy nagy pofont, azért, hogy gondolkodjunk el azon, mit akarunk. Mindenkinek van véleménye, mert mindenki ismeri a helyet, és mindenkinek érzelmi kötődése van a iránta. Én biztos vagyok benne nincs két olyan ember aki egyformán gondolkozik most erről az épületről, legyen szakmabeli, átlagember, vagy bárki.

A zsűri is nyugodtan kihúzhatja magát, mert meg merte azt mondani, hogy nem lehet szokványos megoldásokkal operálni, ez nekünk fontosabb annál. Tudjuk, hogy nem ez a legjobb munka (ezért nem adjuk neki az első helyet), de azzal is tisztában vagyunk, hogy ide nem elég az átlagos (azok leszorultak a dobogóról), ide más kell! Lelemény kell!

A mű sem akar a legjobb lenni, mert azt még nem tudjuk, hogyan kell. Mert ilyet még nem csináltunk!

Lehet, hogy soha nem fogunk ott arany „kuglófdarab”-ot (ahogyan írta valaki) látni, és megnyugodnak az ellenzők kedélyei is, az éljenzők pedig kicsit szomorkodnak majd rajta, de mindenkiben ott marad ez a gondolat, hogy volt egy ilyenünk is.

Lehet hogy sokan megköveznek érte, de egy József Attila idézet, nem enged, és be akar kerülni a hozzászólásomba:

„Én egész népemet fogomnem középiskolás fokon            taní-            tani!”Elég lett volna, ha csak ezt írom le… ez is kifejezi mire gondolok.

NM
2007.11.01.
18:22

@garageinc: Lehet vitatkozni a tervről. Valaki szereti, valaki nem. De...

A zsűrizés alaposságáról, színvonaláról sok mindent elárul, hogy az építész zsűritagok ennyire nem ismerik a saját szabályzatukat, azt ami alapján elbírálhatnak egy tervet. "...Elővettük, végignéztük, aláhúztuk, kimásoltuk, körbeadtuk...nem ütközik az OTÉK előírásaiba..." - írja a hozzászóló zsűritag. Melléfogtak. Ha naív akarok lennei - nem tudták mit is keresnek és azt hol találják. Csak a látványterv érdekelte őket, semmi más. Görcsösen a más, az új akarása - szinte mindegy milyen áron. Kijelenthetjük: építész zsűritagok nem látták el maradéktalanul szerepüket. Ettől lett is olyan "büdös" az egész.

Mi lenne, ha a legközelebbi tervpályázat zsűrijébe nem is lenne építész. Csak szobrász, festő, formatervező, költő, esztéta, miegymás. Az ő ízlésük még kifinomultabb...Rajtuk nem kell számonkérni szabályokat, csak egy a lényeg - a látvány, hogy mutasson, hogy szép legyen. A tervfeldolgozást majd a mérnökök elintézik.

Németh Tamás

zongorahangolo
2007.11.01.
20:21

@garageinc: Akkor most kilépek a fogadatlan néptribun szerepéből - vagyis tegyük fel, hogy nem éppen erre a helyre épülne ez a ház - bár nyilván ez a fő oka az érdeklődésnek - de mégis tegyük fel.Nos akkor sem tetszik, de semmi indulat, csak pár észrevétel. Ha valaki ma épít valamit, az csak egy pillanatra lesz "új", holnap már régi, és ha az a valaki nem éppen eldobható házat akar építeni, - vagy CSAK bekerülni az építészettörténetbe - akkor végig kell gondolnia hogy mitől lesz szép egy régi ház.Erről Ti biztos többet tudtok, de azért felvetem a következőket, a teljesség a szakszerűség és az újdonság igénye nélkül:1. Először is talán attól, hogy nem fő esztétikai minőségként jelenik meg benne - mintegy a fiatalság metaforájaként - a makulátlanság, a karcmentesség, a símaság, a tisztaság - már csak azért sem mert józan belátás szerint előbb utóbb minden összekoszolódik, elkopik, megtörik, és talán romossá is válik - és eközben mégis szépnek kell maradnia.Hogy lehet ezt elérni?

2. Azt hiszem, az egyik módszer a részletgazdagság és a sűrű belső utalásrendszer - ami egy erős entrópiazuhany (az idő vasfoga) után is szépen engedi felidézni az eredeti egészet. A pályázatban megismert tervek, de a fő-másodikdíjas főleg nagyon nem ilyenek. Szerintem.3. Ha mégis nagy tiszta és síma felületeket szeretnénk látni, ajánlom a határozott keretezést. Elnézést a szentimentális hasonlatért de ez jut eszmebe: 

Egy egyszerű tükör szép... Egy szépen keretezett tükör szép.. Egy egyszerű törött tükör.. - nekem nem tetszikEgy szépen keretezett törött tükör - szomorú de szép...Persze mi az hogy szépen keretezett... -> Lásd 1. részletgazdagon és/vagy stb...

4. Aztán már az anyaghasználat is fontos lehet. Esetleg szépen öregedő anyagokat érdemes használni - de legalábbis számolni a változással.5. Aztán van aki arra hajt, hogy az ő házán bizony soha sem lesz egy karcolás sem...Hát ahogy gondolja...6. Kellene készíttetni koszos, romos látványtervet is..az talán segítene a pályázónak is.Az egyszerűség tehát sérülékeny - és nem csak fizikai értelemben, hanem gondolatilag is. Egy fél aforizma az csak egy buta mondat.Az új gondolat, a valamit meghaladás csak ma érdekes, holnap már leginkább belső összefuggéseket, önmagukra és egymásra utaló jeleket kell felmutatnia - de ha mást nem legalább a környezetéhez, vagy univerzális dolgokhoz kapcsolódást - persze ez utóbbi is nagyon problematukus.

Szóval ismétlés a szépség (egyik) anyja. 7. Vagyis ne prospektusok, meg közönségtalálkozók magyarázzák el az épületet, hanem saját maga - ha rájössz egy ötletre, ellenőrizheted, hogy jé ott is meg ott is......például 8.? stb.?

Ja igen, és felmerült itt még korábban a "plágium" szó. Kérdésem a szakmához, hogy ez mennyire erős korlát? Nem lehet, hogy esetleg megakadályozza egy-egy lehetséges népszerű stílus kialakulását? (Ez pedig annak, aki úgy gondolja, hogy egy városi telek az csak egy szerenecsétlen tulajdonjogi - és nem természetes (város)épitészeti egység - elég szomorú lenne.)

 

HV

ezer kartács
2007.11.02.
14:46

@garageinc: Rajongás vagy sem - egyet kell értenem. Miklós és Balázs elérték azt, hogy itt a sokadik izgalmas hozzászólást olvashatjuk, sok-sok érdekes szempontot fölvetve. Mindezt ennek a háznak köszönhetjük, első megszólalásom a témában is ezt üdvözölte. "Látatlanban" gyanúsan izgalmas dologról van szó.

Mármost sokféle irányba ment el ez a diskurzus.

1. Megtudtuk például a zsűri egyhangú heurékáját, miközben egy másik zsűritagtól származó információ szerint itt a beruházó elsősorban reklámot akart a projektjének. Anekdota csak, de színezi cicut.

2. Az az érzésem, hogy egy ponton túl a kérdés az, hogy szép/helyes lenne-e ez itt, így "nekem", "szerintem", azaz a markánsan eltérő ítéletű hozzászólások mind-mind értékítéletről, ízlésről szólnak. Végső soron az aranykorpusz megítélése itt e fórumon már ízlésdöntés. Ezért olyan izgalmas olvasni az otékkal és illeszkedéssel, no meg közjóval, trendiséggel alátámasztott (álcázott? :-)) érveléseket. Ez a terv ugyanis kétségkívül magas, ha mégoly vitatható mércét állított föl, amely az iskolázott (egyetemi, mesteriskolai, hazai "elméletiokoskodási", kitudjamégmilyen) tanult mércéinkkel nem könnyen mérhető, azokat könnyedén átlépte. Na ez az a nagy érdem, melyet fényezni igyekszem, nem mintha magától nem csillogna eléggé.

3. És szerintem azért ne egy ilyen helytől várjuk el, hogy olyan házat szüljön, mely rögvest átfogóan egyöntetű lelkesedést hozna laikustól a szakmai elitig. Ez jószándékú naivitás lenne.

4. Valahogy az utóbbi időszak budapesti duna-parti lázas építkezései pont azok, melyek 90%-ban nélkülöznek mindenféle progressziót, figyelemre méltó gondolatot, noha a kamara még hajóutakat is szervezett rájuk a kollégáknak.

Talán ezért is vetjük most ide annyira vigyázó szemeinket.

cicu22
2007.10.31.
21:21

A múltkor nem volt időm befejezni (szerintem most se lesz).

6. A zsűri megkérte a szabályozási terv készítőjét, hogy néhány problémát segítsen értelmezni (szintterület, ilyesmi). A 40-es például úgy tűnik megfelelő. Van még az OTÉK. Elővettük, végignéztük, aláhúztuk, kimásoltuk, körbeadtuk. Az volt a véleményünk, hogy a terv nem ütközik az OTÉK előírásaiba (szellőzés, bevilágítás). Meglepő, kérem ellenőrizzétek (bocs, itthon nincs meg hogy idemásoljam), remélem nem tévedtünk. Mindenképpen olyan tervet szerettünk volna díjazni, ami engedélyezhető.

7. Szerintem a WGA jó helyen keresgél. A lakó/hálószobát ne keverjük össze a szállodai szobával. Ez fontos kérdés (lásd még a 40-es műleírásában). Nem aludtam még soha ötcsillagosban, gondolom soha nem is fogok, ablakosban sem, ablaktalanban sem. Ez egyébként nem ötcsillagos lesz, csak ötcsillagos igényszintű kategórián kívüli szálloda, nem kell betartania az ismert pontrendszer követelményeit, ezt jelenti a butik-hotel, vagy hogyishívják. Van más hasonló kategória is, ahol például műemléki megfontolások miatt a csilli-villihez képest jóval fapadosabb részmegoldások is elfogadhatók (gang, ilyesmi). Ljubljanában van egy börtön-szálloda, az háromcsillagos, már rég szeretném kipróbálni. Idén majdnem sikerült, a gyerekek sírtak-ríttak, hogy aludjunk ott. Virágozzék minden virág. Szerintem mi építészek ne legyünk ingatlan-biznisz-szakértők.

8. Nem elég egy tömegvázlat a pályázat megnyeréséhez. Próbáltam az érveimet mellé állítani. Csaba, komolyan azt feltételezed az U. Nagyról, a Dévényi Tamásról, a Ferkairól, hogy ilyen slamposak?

Ja, és a 31-esnek az alaprajzai, a szobái hihetetlenül szépek.

cicu

Masznyik Csaba
2007.11.01.
11:10

@cicu22: Masznyik Csaba:Kedves Cicu! (És ...A)Megadom magam...Üdv!mcs

KoPi
2007.11.01.
11:21

@cicu22: OTÉK - Természetes megvilágítás

88. § (1) A helyiségek természetes megvilágítása biztosítson elegendő fényt a rendeltetés szerinti biztonságos használathoz.

(2) Közvetlen természetes megvilágítású legyen - a terepszint alatti helyiségek kivételével - a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiség, kivéve, ha a rendeltetésszerű használat a közvetlen természetes megvilágítást a (3) bekezdésben előírt mértékben nem teszi szükségessé (pl. nézőterek, előadótermek, gyülekezeti termek, vendéglátó fogyasztóterek, kereskedelmi eladóterek), vagy tiltja. A huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiség szükség esetén közvetett természetes megvilágítású lehet, akkor, ha a rendeltetésének megfelelő szellőzés és megvilágítás lehetősége biztosítható.

(3) A közvetlen természetes megvilágításra szolgáló bevilágító felület és a helyiség hasznos alapterületének aránya

a) nevelő-oktató helyiségben legalább 1:6-od legyen,

b) egyéb huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségben legalább 1:8-ad legyen, vagy megfelelő megvilágítási körülmények mellett, indokolt esetben 1:10-ed lehet, továbbá

c) felülről történő bevilágítás esetén legalább 1:10-ed legyen.

(4) Közvetett természetes megvilágítás nem létesíthető

a) az épület közös használatú helyiségei és az önálló rendeltetési egységei között,

b) az önálló rendeltetési egységek között.

 

WérGidA
2007.11.01.
13:20

@Masznyik Csaba: Ne mááá!!! Most lett jó....

auktor
2007.11.01.
14:37

@KoPi: Építészek vagytok, vagy jogászok?

Az engedélyezési tervnél úgyis a tervtanács állásfoglalása a döntő!

Masznyik Csaba
2007.10.31.
04:24

Masznyik Csaba

Kedves Kalmár László, a zsűri tagja... vagyis kedves Cicu :-)És kedves többi hozzá(m is) szóló!

Természetesen kíváncsi vagyok a véleményedre, ahogy a többiekére is.Az internetes-fórumos kommunikáció hátrányai (szerteágazó és egy idő után követhetetlen) mellett vannak előnyei is, éppen a közvetlen eszmecsere lehetősége.Sajnos az általam és sokak által felvetett alapkérdésre nem válaszoltál... viszont kénytelen vagyok a magam nevében továbbkérdezni, mert mindenki véleményét nem tudom egybefoglalni:- Egyetlen szóval sem bíráltam az épület tömegét, homlokzati megjelenését, mégha hosszasan tudnék is okoskodni erről, mert el sem jutok odáig.- Nem reagáltál arra az alapkérdésre, hogy hogyan fog építési engedélyt kapni egy olyan terv, amelyiknek az alapkoncepciója az építési törvénynek ellentmond. Ahogy Marosi Bálint nevén is nevezte: a huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségek közvetlen bevilágítása nem megkerülhető pontja az OTÉK-nek, illetve az ANTSZ lehetetlen, hogy jóváhagyná ezt a megoldást. A tűzrendészeti előírásokról nem is beszélve. Ez nem egy olyan mellékes dolog, ami fölött szemet lehet hunyni.- Ha viszont csak a tömeget és a homlokzatot néztétek, mondván, hogy a belsőt 'majd kijavítják', akkor nem csupán az erkölcsi érzékem, hanem a jogi érzékem is tiltakozik az ellen, hogy az eredményhirdetés után alapvetően megváltoztatandó épület tervezői tervezzék a házat. Mivel erre a koncepcióra (belső szobák) építési engedélyt nem kaphatnak.- Ha állampolgári jogon bárki első körben a Kamarához, majd bírósághoz fordulna, hogy a pályázat eredményét semmisítsék meg, mivel az a saját koncepcióján belül engedélyezésre alkalmatlan, biztos vagyok vagyok benne, hogy a pályázat eredménye megsemmisülne.- Nem lehet egy pályázatot tömegvázlattal megnyerni.

Ha ez az abszurd ötlet tartható lenne, akkor továbbgondolva:a lakószobákat akár a föld alá is tehették volna a tervezők! Talán nem is kéne -3, -4 szintet építeni. A föld alatti állandó hőmérséklet miatt a fűtési költség is alacsonyabb, a zajjal sem kell foglalkozni. Periszkópos ötlet marad, nem veszítünk semmit a látványból.A telek föld feletti részén pedig - szigorúan zöld függőkertnek álcázva - kényelmesen elhelyezhető a szükséges számú gépkocsi, míg a legfelső szinten többszintes, pazar éttermet lehetne kialakítani a szükséges konyhával, egyebekkel.A város is jól járna, hiszen egy növényházat kapna, az építtetők is jól járnának, mert egy többszintes fűtetlen parkoló olcsóbb, mint egy aranyhálóval borított üvegezett légtér.Ugye milyen abszurd? Pedig a terv logikájából következik!

Madarassi Rita pontos diagnózisánál nem tudok jobbat: a görcsös újat és eredetit akarás vágya erősebbnek bizonyult a józan észnél.

Őszinte tisztelettel!Masznyik Csaba

WérGidA
2007.10.31.
08:04

@Masznyik Csaba: Kedves Csaba!

Néhány észrevétel csak.

(0) Egy második díjas pályázat, miközben nem osztanak ki első, illetve harmadik díjat, szóval egy ilyen esetben vannak adekvát és nem adekvát kérdések, pláne Magyarországon. Többszörösen nem adekvát kérdés, most, hogy hogyan lesz ebből engedélyes terv. Az érvrendszerednek azon pontjai, ami erre a premisszára épülnek, ezért inadekvátak. Nem lenne inadekvát mondjuk egy olyan vita, ami épphogy azt feszegetné, ebben a helyzetben mennyiben van szükség a funkcióval kapcsolatos elvárásaink megváltoztatására. Gondolok mondjuk egy 14 órás transzatlanti útra, ami huzamos tartózkodásra szolgál, és nemhogy nyitható ablak nincs, de mostanában még fel sem állhatsz.

(i) Meg lehet nyerni pályázatokat tömegvázlattal - illetve koncepciókkal. A 'szakma' részéről joggal éri kritika a pályázatokat, hogy engtervet kérnek. Most nem egy ilyen nyert. Most ez a baj. Az otékra vonatkozó állampolgári pályázateredmény-megsemmisítés gondolatáért egyébként hálás vagyok. Olyannyira a coleur locale része, hogy a puszta tény, hogy eszedbe jutott olyan jellegzetesen... magyar... még ha te személy szerint talán nem is gondolnád komolyan.

(ii) A funkció értelmezése, annak agyalása, hogy most akkor "milyen is egy szálloda " szerintem szemantikai kérdés ma már. Vagyis nem szintaktikai. Kissé enyhébben: legyen inkább diszkurzív, kevéssé definitív, mivel nem a mi, hanem az Ő pénzén fog megépülni.

(iii) Ezért millió és egy - átmeneti - megoldás van még. Példul, hogy lichthofok szúrkodják át a szobák tömbjét. Vannaiék megoldása egyébként egy típus erre a telekre. Egyetemen, amikor ezzel kellett foglalkoznunk, számtalan esetben született a könyökbe húzott megoldás.

(iv) Görcsös újat akarás... megint a Prokrusztész ágya. Ez a relativizálás. Már bocs de ez nem bemondásra megy. Jó akkor jöjjön egy ellenállítás: ez a megoldás nem görcsös, sőt annyira laza, hogy majd' szét esik. Sőt bizonyos szempontból szét is resik, ezen csámcsogunk éppen. Van egy olyan érzésem, hogy az akarással van bajotok.

Masznyik Csaba
2007.10.31.
11:20

@WérGidA: Masznyik Csaba

Kedves ...A!Reméltem, hogy legalább neked nem kell minden mondatomat elmagyaráznom.El vagyok képedve... ha valaki valamit nem akar megérteni!

(0) Tisztában vagyok azzal, hogy egy pályázat nem engedélyezési terv.Támogatok minden ötletet, akármikor merül is fel, ha az jobb végeredményhez vezet. Nem vagyok bürokrata, aki a pályázati kiírást kérem számon betűre a terveken.De! Igenis nem mindegy, hogy egy tervből hogyan lesz engedélyes terv. Amennyiben az épület lényege változik, úgy az már nem az a ház. Ennyi! A lichthof nem megoldás, de nem is dolgunk, hogy tervezzünk a tervezők helyett. Ha a szobák kikerülnek a homlokzatra, akkor hiába marad kívülről az összkép, az már egy másik ház. Erre írtam, hogy erkölcsi és jogi kérdés is.

(i) Szerintem is elég a vázlatterv egy pályázathoz. NEM ezt kértem számon! De azt HATÁROZOTTAN ELUTASÍTOM, hogy elég legyen egy tömegvázlat a pályázat elnyeréséhez, belül meg lesz ami lesz. Paradigmaváltás ide, meg oda, a homlokzat csak kabát elve ide, vagy oda, azért mégiscsak összefügg a külső és a belső, mégha nincs is ok-okozati viszony közöttük egyik irányban sem. A magyaros helyi ízt ne nekem köszönd, hanem magadnak: a pályázati eredményt nem az OTÉK-nak való meg nem felelés miatt lehet megkérdőjelezni (vicces volna), hanem, mint fent is írtam, ez a (szobaelhelyezési) döntés az épület lényegéhez tartozik, mely csak tartalmi változással módosítható. Ez az, ami nem fair.Nem értek egyet azzal az üzenettel, hogy ezentúl egy tömegvázlattal és távlati képekkel lehessen pályázatot nyerni, éppen Budapest legexponáltabb telkén. Ez a provincializmus, nem a tégla használata.

(ii) Ez igaz. Biztosan vannak olyanok, akiknek egy ilyen szálloda tetszene. Ez valóban az építtető döntése és felelőssége, valóban nem számít az, hogy én, vagy más mit gondolunk erről, nem is én vagyok a célközönség :-) De véleményem azért van róla.Vaskos. Nem ismétlem. Még azt sem mondom, hogy nem nézném meg kíváncsian, hogy milyen a naplemente egy camera obscurában. De az ablakos lakó/hálószobát egyszerűen olyan - mondjuk így - paradigmának tekintem, aminek a felszámolásában hosszú távon sem hiszek (projektoron vetített külvilág, stb.) Ezen valóban lehet cicázni, sok példa van arra, hogy miképpen lehet a virtuális világ akár a lakás része is... ismerem ezeket az ötleteket...

(iv) Nem a tervről beszélek. A terv olyan, amilyen. Már minősítettem. Én mindig is a zsűri gondolkodását firtattam, hiszen egy pályázatban a zsűri szinte fontosabb tényező, mint a pályázók. A görcsös újat akarás a WérGidÁn általad hosszasan és izgalmasan elemzett 'paradigmaváltás' egyik epizódja az én szememben. Sajnálatos, hogy nem sikerült igazi bravúros tervet találni. Mert ez (szerintem!) nem az.Nagyon várom a többit. Főleg a nagyon megdicsért, aztán lealázott 31-est :-)

Ps:Én liberálisabb vagyok, mint sokan a hozzászólók közül. Nálam a romantikus illeszkedés is beletartozik a lehetséges megoldások közé. Az is mai kérdéseket feszeget, csak másokat.

Tisztelettel és reménykedve, hogy a mondanivalóm érdemi befogadást nyer.Üdv!mcs

lszb
2007.10.31.
16:03

@Masznyik Csaba: Részemről nagyon köszönöm KL Úr értékelését s azon belűl is a 4. szakaszban irottakat. Az a meggyőződésem, hogy a kutya itt van elásva! Minden olyan kisérlet, mely "tisztességes" akart lenni, jelentéktelenné vált környezetében. Ezért nem adtam be egyet sem 15-16 próbálkozásomból. Tudtam, hogy - mind funkcionálisan, mind megjelenés szempontjából - kitűnő terveket készitettem, ennek ellenére környezetük semlegesitette azokat. Egyik sem volt landmark, egyik sem volt viszonyúlt a tulajdonos elképzelésehez s az is meggyőződésem, hogy a "felhördülés" ugyanaz lett volna egy olyan vagy hasonló terv dijazása esetén is. (Pedig nem is élek otthon!) Talán még annyit Tisztelt KL Úr: teljesen mindegy az odakerülő épület tartalma, programja. A megjelenés problémája ugyanaz marad. Lévén, hogy én a nyerő terv és a kiirás viszonyáról kivántam és kivánok vitatkozni megerősitem: igen, ez a terv az amelyik legjobban viszonyúl a kiiró feltételeihez. Betartotta mind az alaki, mind az "érzelmi" feltéteket s a legjobb a dijazottak között. Igen, a szobákat a föld alatt is lehetett volna elhelyezni! Yellow Submarine! Amennyiben arra piac van s amennyiben a tulajdonos képes az üzemeltetésre (nem ismervén a hatóságok esetleges hozzáállását, egy demokráciában azokkal is lehet érvelni, tárgyalni!, tételezzünk föl jóváhagyást!) a kűlső megjelenése "elfogadható", miért öljük meg a hirhozót? Valaki felvetette a demokrácia kérdését. A kiiró is tagja ugyanazon demokráciának. Demokrácia azt jelentené, hogy népszavazás dönti el a helyszinre kerülő épület milyenségét? S ha igen mi lesz a kérdés? S ha igen mire fognak az emberek szavazni? Mik lesznek a változatok? Hiszen egy demokráciában szavazni kell valamire (referendum) vagy valakikre (választás). (Itt ahol élek ez tesz tönkre mindent s mindenkit!!! Ki is mondotta azt, hogy a demokrácia a többség hatalma s a többség többsége hm...?) Tudom senki sem veszi a fáradságot pedig érdemes lenne - a párhuzam miatt is - megtekinteni a Stockholm-ban jelenleg is zajló Asplund Library hozzáadás pályázatát. Nekik a hely hasonlóan fontos, mint nekünk a Lánchid-Alagút-Vár értéke. Nagyon helyesen két lépcsős a pályázat. A behivott öt terv között egy - talán a legjobb s ragyogó ötlet - ignorálja mind a helyszin mind a program feltételeit s - érdekes módon az is "ablaktalan"!

zongorahangolo
2007.10.31.
17:32

@lszb: Kedves lszb!

A demokrácia - én vetettem fel - az alapvető együttműködési hajlamon áll vagy bukik. Nem a puszta jó szándékon, hanem a többiek felnőttként kezelésén és a tudatos belegyezésükre való törekvésen. A szavazás már csak kenyértörés, ha végképp nem lehet szót érteni. (például egy általános belvárosi építési tilalomról határestben..:) De nem lehet folyton szavazgatni, nincs az a demokrácia, amelyik tízmillió rosszindulatú vagy öntörvényű világmegváltó állampolgárt kezelni tudna.

Amiért egyátalán felvetettem ezt, az az, hogy az utóbbi legalább ötven év hazai (igen a redszerváltáson is átívelő) és akár a nemzetközi építészetében is - ismét csak tisztelet a kivételnek, pl ebben a vitában is többeknek - majdhogynem a nyomát sem találom ennek a szándéknak. Ha ez szembeszökő volna, igazán rátok hagynám a vitát.

Vannak persze más - és csppet sem kevésbé nemes - rendszerek. Az amit WérGidA képvisel szóban, és amit látni vélek a valóságban illetve a tervekben - azt úgy hívják hogy paternalizmus, és én nem szeretem, de kinek-kinek lelke rajta..

HV

 

WérGidA
2007.10.31.
18:13

@Masznyik Csaba: Jaj már na, reggel volt!

Értelek. Egyet viszont Te érts meg. Az írás a műfaja okán olyan, hogy a véleményt szentenciózus igazsággá emeli.

A tézised az, hogy mivel a szobák elhelkyezése olyan amilyen, a terv csakis a core megváltoztatásával lehet megépíthető, mindennek okán ad1. a homlokzati látványterv nyert, ad2. erkölcsileg is unfair a többi pályázóval szemben, mivel egy lehetetlen törvénymódosítást kellene végrehajtani. Értem. Oké. Hibátlan. Még osztom is az erkölcvsi aggályaidat

Ugyanakkor megfontolásra javaslom, hogy vizsgáljuk meg, hogy

ad1. mennyiben szorul újraértelmezésre az oték és általában a funkcióval kapcsolatos elvárásaink a virtualizálódó világban

ad2. menniyben lehet magánügye mondjuk a klasszikus bevilkágítási ügy a megbízónak, ha Ő adja a pénzt

ad3. gondoljuk át lézteteznek-e egyéb lehetőségek arra, hogy technológiával, satöbbivel segítsük a fény útját, ha már egyszer ez megtörtént a levegőével

ad4. ha minden kötél szakad és a fentieket bebuktuk, elemezzük ki, van-e értéke ennek a beépítésnek, mert szerintem van,

ad5. alkalmas-e ez a beépítés valami más funkcióra ami a megbízónak pénzt is fial

ad6. ha már ilyen jól a könyökbe paszírozódott a core, nem-e lehetne megnyitni a földszintet a "nép" számára... hogy zongorahangolo is örüljön :))))

ad7. nem lehetséges-e az, hogy - mint ahogy a két számmal ezelőtti detail is erről szólt, hogy az egyediségre törekvő designhotelek látogatóközönségét baromira nem érdekli a fény, hanem a camera obscurára gerjed. Egy hozzáértő marketinges more than welcome.

No. Én meg ezt mondom. Még csak nem is vitatkozom, hanem azt javaslom, fussunk egy pár kört EBBEN AZ INERCIARENDSZERBEN. Semmibe nem kerül - csak időbe... no megyek is, megetetem a Gidámat.

...GidA

 

 

 

WérGidA
2007.10.31.
18:26

@zongorahangolo: Kedves zongorahangolo: a paternalizmushoz.

Egy másik vitában már leírtam. Ugyan ne nekem kelljen már szégyelljem magam amiatt, hogy már bocsánat, de értek ehhez a dologhoz... ennek semmi köze a paternalizmushoz. Sokkal több a büszkeséghez. Büszekség a saját szakmám harmincezer éves múltja felé, afelé, amit megtanultam, és feléd, hogy hogyan írjam le diszkréten...

Az én helyzetemben annyit tudok tenni, hogy a lehető legdemokratikusabban megnyitom a világomat. Például azzal, hiogy itt képviselem magam, például azzal, hogy blogolok, hogy tanítok, hogy előadásokat tartok. A minap gondoltam villogok egy beszélgetésen BIA, Kukorelly és Bán Ferenccel voltunk, az irodalmi műveltségemmel és felmondtam a litera vs. könyvesblog kritikapolémiát, majd néhánx oerc múlva Kukorelly megjegyezte, nyugodj meg Te nem értesz az irodalomhoz. Nem paternalistáztam le, mert azon a szinten, ahol Ő van tényleg nem értek hozzá. Noha tudok olvasni. ere céloztam a kultúra rétegzettsége kapcsán. Van egy pont, ahol bőven elszáll az ember feje felett.

zongorahangolo
2007.10.31.
19:30

@WérGidA:  

 

Nos lehet, hogy Te örülnél ha a Kukorelli minden este betörne a szobádba és kedvére olvasna fel Neked bármit, amit értesz vagy nem, tetszik, vagy nem.

Én viszont páros lábbal rúgnám ki - és ezzel nem őt akarom itt sértegetni.

ceterum censeo kár a s(z)óért...

 

lszb
2007.10.31.
20:40

@WérGidA: Kedves "zongorahangoló", Nem tudok vitatkozni első két mondatával, teljesen s 100 százalékosan egyetértek! Sajnos ilyen "hajlam", jószándék, emberek felnőttként kezelése nem létezik a gyakorlatban! Föltételezni, hogy ilyen van, pontosan oly' nemes lelket s idealizmust (talán még egy nem elrontott naivitást, tisztaságot, őszinteséget is) takar, mely nemes és idealista szándék vezette azt a két fiatal fiut akik terve jelen vitát inditotta. Félre téve -ha lehet - minden egyéni érzést, boncolgassuk azt, hogy ők mit is akartak. Érdemes rajzaikat, perspectiváikat valamint irott szövegüket igazán alaposan vizsgálni, azok légkörében elmerűlni s próbálni őket megérteni. Nem egy új irányzat született itt, csupán egy feladat sajátos s nagyon korhű értelmezése. Gondoljuk át nagyon figyelmesen ahogyan ők -példáúl- a lépcső rendszert javasolták valamint illusztrálták. Amennyiben elfogadjuk szobáik sajátos jellegét rögtön ott a kérdőjel: miért nem "tekeregnek" azok az átrium mellett s a szobák körűl? A viszonyitott szöveg (mely intelligens s melyet olyan sokan elvetnek) választ ad arra. Nem érdemes itt további részletekre utalni, hiszen senkit sem érdekel az alaprajzok szépsége, az átrium kellemes aránya s -ami nagyon fontos lenne- a tényleges valamint az elvont utalások magas szinvonala és az az elképesztő szeretet, mellyel tervüket előadták. Kit érdekelnek azok az éjszakák, melyeket kenyérkereső munkájuk mellett ezen pályázat elkészitése során eltöltöttek. Visszatérve a demokráciára: életem felét otthon másik felét itthon töltöttem. Ami otthon volt arról mindig tudtam, hogy az nem más, mint képmutatás. Ami itt van arról azt hitetik el velünk, hogy az demokrácia s ugyanakkor az nem más mint egy megdöbbentő képmutatás.

WérGidA
2007.11.01.
14:58

@zongorahangolo: Ahha... csakhogy a Főutca nem a Te szobád. Egyébként éljen a nyitottság, az új iránti lelkesedés, az ismeretlen izgalma, a megértés vágya, a másik fejével történő gondolkodás képessége, a tanulás lehetősége, a rugalmasság.

Zongorahangolo... az érveid már nem a "nép"ről, hanem rólad szólnak... őszintén , de tényleg... a tézisem az, hogy eddigi érveid is rólad szóltak, a "néppel" való takarózást épphogy az ilyen kontextusok miatt hívom demagógiának. Aminek a legfőbb nyelvi jellemzője az "én" és a "mi" közötti folyamatos csúszkálás.

Örülök, hogy szóba hoztad és nem nekem kell ezt megtennem, de a ceteruk censeo és Cato pontosan annak a története, hogy hogyan kerül egyetlen vélemény, hang befolyása alá egy nagyobb közösség, és késztet alapvetően irracionális lépéseke.

Egyébként ezsembe jutott egy sztori, megosztom: talán két éve, a margitszigeti uszodabővítés pályázat ismertetésekor a Gödör zsúfolásig megtelt. Volt ott "nép" is meg "építész" is. Egy pillanatban megszólalt a vox populi, ismert arc az ilyen alkalmakkor, hogy akkor most inkább legyen szavazás, mert ez a beruházás en bloc szörnyű, különben is a fák, meg a kutak - aminben még lenne is valami - és ez a pályázat alapjaiban rossz tehát ne is beszéljünk róla. És hogy emelje fel a kezét, aki ezt így gondolja. A zsúfolásig megtelt teremben három kéz emelkedett a magasba. Máig nem felejtem el az emberünk arcát. Tényleg sajnáltam.

zongorahangolo
2007.11.01.
15:36

@WérGidA: Kedves többiek!

Valaki magyarázza el neki..

 

cicu22
2007.10.30.
20:46

Kicsit visszatérnék a pályázatra. A zsűri 10 szavazati joggal rendelkező tagja közül 9 (a megbízó is köztük volt) a legjobbnak, 1 pedig harmadik legjobbnak ítélte a tervet . Ebből 1 pozitív szavazat az enyém volt. E hozzászólásomat nem egyeztettem velük, ügyetlenke érvelésemet kérem csak énrám vonatkoztassátok, ne a zsűri egészére. Ráadásul ezek nem is mind a saját gondolataim, csak a zsűrizés alatt felmerült, magamon átszűrt zagyva kutyulékok.

1. Az, hogy a tárgyi telek magántulajdon, tény. Ebből sokminden következik. Nyilván nem épül itt játszótér, közpark, stb. Bár most hogy ezt írom, rögtön kezdeményezem egy gyűjtés elindítását: vásároljuk vissza a telket a köz javára, javaslom egy helytörténeti múzeum, kiállítótér vagy más nemes funkció megfogalmazását, ahogy kell 5 méteres belmagsságokkal, megfelelően szerény szintterülettel, a telek árával együtt kb. 3,5 milliárd kéne hozzá, én máris felajánlom a zsűri-díjamat (nem valami sok) indításként.

2. A jelenlegi buta telekforma helyett egyszer talán visszaállhat az eredeti, de a pályázat idején ezzel nem számolhattunk. Mindenesetre a körforgalom adottsága csak egy átfogó, a tágabb környezetet érintő közlekedés-rendezés során oldódhat meg, az épületet mégsem célszerű alárendelni ennek. A városszerkezet kiegészülése szempontjából (részben emiatt is) az L alakú beépítést tartottuk a kevésbé "illeszkedőnek". A hozzászólásokból úgy látom, ez nem szorul magyarázatra (ez az állítás természetesen részletesen is kifejtendő, most nem teszem meg). Fontos még, hogy a városszerkezeti illeszkedéssel párhuzamosan rávetül a helyszínre a közvetlen környezet kisugárzása: az Alagút, a Lánchíd, a Sikló, a vár, a támfalak. Ez bonyolítja a kérdést, mert a két erő nem egy irányba mutat.

3. A pályázat megmutatta, hogy mennyire nehéz (talán lehetetlen) megfelelni az épülettel nem csak a helyszínnek, hanem önmagának is. Az önazonosság kérdése fontos bírálati szemponttá vált. Aki őszintén megmutatta a 60 szoba ablakát, borzasztóan kisszerűvé vált, még a Víziváros épületeihez képest is. Aki homogén felületként próbálta kezelni a homlokzatot, jobban egyensúlyba került a nagyvonalú környezettel, de ellentmondott a saját alaprajzának és téri szerkezetének, olyan feszültség keletkezett a belső logikában, amit nem tudtunk pozitívan értékelni.

4. A legtöbb pályázat belefulladt az önmegvalósításba, vagy észrevétlen maradt. Az önmegvalósítást jól kiveséztétek, én inkább a másikkal, az észrevétlenséggel foglalkoznék. Merthogy azzal nincs semmi baj. (Sőt! Állítom, titokban a legtöbb zsűritag erre vágyott, én is!) Mondjuk szemben, a Molnár Péter házára. De nem volt ilyen terv (talán nem is lehetett). Az észrevétlenség valahogy lapítássá vált, az ilyen szándékú tervek, gyanúsan viselkedtek, mint egy idegen árnyék, amiről tudod, hogy akar valamit tőled, de nem mondja meg, hogy mit, bujkál, mintha rejtegetni valója lenne. Az okot az 1. pontban vágyott épület és a megkövetelt funkció kibékíthetetlen ellentétében látom. Hagyjuk a landmarkot másra, engem vigyen fel a padlásra.

5. Hát mindkét típushoz képest felüdülés, tiszta beszéd volt a 40-es terv. Az arany homlokzat persze mindenkit irritál, valóban, nem a terv legerősebb része (mondjuk azért mélyebbre áshatunk annál a néhány mikronnyi pigmentnél, picit karcoljuk meg a felszínt). Bocs, de nem tudom befejezni, ha egy kis nyugtom lesz folytatom...

Kedves Masznyik Csaba (nyilván nem az én véleményemre vagy kíváncsi), tőlem most ennyi tellett, ráadásul a kiváltságos helyzetű sértett zsűritag még nem tudta elintézni, hogy a többi terv részletesen felkerüljön a fórumra.

Bálint nincs harag, csak ellenvélemény:)

KL

mB
2007.10.30.
02:41

Lassan elkezdenek elszabadulni az indulatok… illetve lassan nem világos már, miről is megy a diskurzus. Ennek oka pedig szerintem részben az, hogy a pályázat és a zsűri döntése nagyon sok réteget érint, nagyon sokmindent felkavar (a hely problémája, a pályáztatás kérdése általában, a zsűrizés mikéntje, a pályázatok jellege, a konkrét terv, annak műszaki megoldottsága, az illeszkedés, stb…), így viszont nem egyszerű irányban tartani a beszélgetést. Ugyanakkor az itteni beszélgetés (azaz a hozzászólás) műfaja szerintem van olyan laza, hogy jobban elviseli a puszta indulatkitöréseket is, hogy nem feltétlenül kíván hosszan érvelést – miközben persze hogy ez lenne a jó, de azt gondolom ezzel (a hozzászólások sokféleségével) türelmesnek kell lennünk.

 A fő gondnak személy szerint azt érzem, hogy a pályáztai javaslat olyan határokon lép át, amiknek az elfogadtatásához ötször ennyi indoklás, alátámasztó munkarész és vizsgálódás kellene – kellett volna. Miközben persze az építészetet (is) az új ötletek, a merész újítások viszik előre, azért az egy pályázatban is meglepő (ahol kisebb nagyobb kidolgozatlanság itt-ott természetes lehet), ha sem a tartószerkezet, sem a gépészet, sem a közlekedés, sem az épületszerkezetek ehhez a léptékhez tartozó megoldásai nincsenek végigvíve (jó, a tartószerkezeti leírást olvastam, de nagyon komoly kétségeim vannak a működését illetőleg – legyen ez az én rosszindulatom). Kezelhető-e ez így házként?

Kezelhető-e házként (lakótérként, élet-térként) ha a közlekedői ablaktalan, szűk középfolyosók, ha ugyanezek bár a térben (elvileg) izgalmas utat járnak be, de ez a térbeliség – hiszen ablaktalan, szűk folyosókról van szó – valójában nem érzékelhető? (Na ezekről a folyosókról belépni az ablaktalan szobákba…) És hát kezelhető-e házként egy ablaktalan szoba-gyűjtemény, ami egy érdekes „tévéadáson” kívül sokat nem nyújt (apropó: az esetleges megvalósítás esetén a tükörrendszer nyilvánvalóan kameráknak és képernyőknek vagy projektoroknak adná át a helyét, szerintem). Működik-e az a többszintes átrium, ahova semmi nem nyílik? Azt gondolom, hogy az építészet meglehetősen konzervatív műfaj, nehezen és lassan mozdul – és alapvetően a közvetlen, a megélt élményre (távolságra, látványra, szagra, puhaságra-keménységre) épül, és ha ezek iktatódnak ki és válnak közvetetté, ha a megélt építészeti tér folytonos változása és gazdagsága szűkülne le egy „vetítés” adta élményre… Sajnálnám.

Visszatérve egy korábbi kérdésre, hogy „mi is a baj ezzel a házzal”, talán az, hogy a felvetéseit nem az építészeten belül keresi. Szinte teljesen lemond a térbeli viszonylatokról, s teszi ezt úgy, hogy a megoldásai messze nem kidolgozottak, nem egyértelműek – ami viszont nagyon vitathatóvá teszi az egészet. Nem világos, mi a ház tényleges felvetése, mi az újszerű gondolat, minek kapcsán kéne formákról vagy illeszkedésről beszélni – miközben a terv nem beszél világosan alapvető dolgokkal kapcsolatban, nem mondja végig a mondatait, nem oldja meg a maga felvetette problémák jó részét. Amúgy nem tudom, az ötcsillagos minősítés megenged-e ablaktalan szobákat, illetve a hatályos előírások lehetővé tesznek-e ilyet huzamosabb emberi tartózkodásra szolgáló épületben.

Amúgy nem nagyon akartam hozzászólni, számomra kicsit abszurd a helyzet, hogy azon mehet egyáltalán a vita, hogy „legyen-e ablak egy hotelszobán”. Nem gondoltam hogy ilyen kérdés fel fog valaha merülni, kicsit készületlenül ért. Ahogy meglepett a zsűri döntése is – vagy az egyik zsűritag itteni elhatárolódása a beszélgetés minden formájától. Pedig én is nagyon kíváncsi vagyok a döntés okaira, az esetleges vitákra, érvekre, okokra, tényéeg kíváncsi vagyok, a zsűri hogy látja a ház helyzetét, erényeit, jövőjét, mert számomra a dolog nem más, mint nagyon-nagyon sok kérdőjel – de remélem, a jóviszony ennek ellenére (?...) megmarad. :-)

Marosi Bálint

kemtam
2007.10.30.
10:04

@mB: Kedves Marosi Bálint!

Amúgy nem nagyon akartam hozzászólni...

Őszintén nem értem, miért ne szólalhatnál meg itt te is. Mi ez a páni félelem a vélemények -  végre az érdeklődő kivülállók számára is - nyilvános ütköztetésétől? Ha minden "hozzáértő" előzékenyen nem szólalna meg, azzal végkép csak a "hozzánemértő fanyalgók" terepévé válna e topik (is). Ez nem lehet cél!

_szerintem_

ezer kartács
2007.10.30.
10:11

@mB: Mint írtam, az a kísérlet, mely e pályázati tervet az építészeten kívülre próbálja pozícionálni (azaz végső soron illegitimálni), szerintem nem tűnik célravezetőnek, de - az érvek ellenére - indokoltnak sem. A sötét ház is ház. A szük folyosó is folyosó. A periszkóp is ablak.

Az építészet egy nagy óceán. Olyan, mint a bánat. Sötét és szűk - ha tetszik.

lszb
2007.10.30.
14:31

@ezer kartács: Masznyik Csaba felvetéseire szeretnék néhány sorban válaszolni. Mint irottam volt rengeteget dolgoztam ezen a pályázaton. Munkám megkezdése elött hazarepültem és órák hosszat töltöttem a környezetben. Láttam a nehézségeket - mind a gyalogos mind a gépkocsis megközelités illetően. Minden változatomban képes voltam mindkét forgalmat megoldani s ráadásúl a "hagyományos" formában. 12 egységet, 29-32m2-eseket, tudtam elhelyezni elsőrangú közlekedéssel szintenként, 4 felvonóval, szobaasszonyi szobával-raktárral s a nyugaton előirt tűzrendészeti szabályoknak megfelelő zárt és két lépcsőházzal, valamint a menekülési távolságok betartásával. Minden szobának ablaka és tökéletes látványa volt, van (nem terveztem belső udvart). Terveztem autós behajtót, főbejáratot s mind azt ami a programban volt előirva. Ezeket csupán azért irom, hogy "bizonyitsam": lehet erre a telekre egy 60 egységes boutique hotelt tervezni. Ahol én megakadtam, az a homlokzat tervezése volt s ezen tény akadályozott meg, hogy bármelyik változatomat postára tegyem. Próbálkoztam nyilás-fal megoldásokkal - némelyik még elég szép is volt - próbálkoztam "egységességgel" azaz napállás szerint mozgatható árnyékoló rendszer (skandináv államok követsége németországban- gyönyörű, korhű épület!), féltem a plágium vádjától, próbálkoztam kompozicióval - a la Siza, Fehn, Moneo - mindegyik jól mutatott addig, amig a perspectivákat nem kombináltam a megadott fényképekkel. Ott valahogyan mind idegen volt és hiányérzetet keltett bennem. Föladtam. Mindettől függetlenűl: igenis funkcionálisan - a kör és zsúfolt forgalmat is szem előtt tartva - a telekre lehet szállót tervezni. A fiuk egy huszárvágással oldották meg az egészet, ALAPVETŐEN NEM HAGYOMÁNYOS tervezési szempontokat használván, igenis lehet javaslatukból szállót tervezni. Minden attól függ, hogy kik használják majd azt s hogyan lesz az vezetve.(A komp élményt azért emlitettem, hogy érzékeltessem a sajátos használati formát: a hajó - az ablakos fűlkék kivételével - egy hatalmas szálló ragyogó közösségi helyiségekkel: bárok, éttermek, kaszinó pompa és csillogás, estélyi ruhák, szmoking és frak s a vendégek 75-80 százaléka lehetetlen méretű kapszulákban lakik. Délben beszáll következő délelőtt kiszáll s megy a maga utjára.) Hozzáadván s reagálva egy szokásosan és indokolatlanúl rosszindulatú megjegyzésre: bár mennyire is furcsán hangzik, de az épitészek nem felejtik el szakmájukat csupán mennél öregebbek annál tisztában látnak. A szobrokat stb. illetően: a Lánchid is egy szobor, az alagút is egy szobor, a telektől Keletre eső épület is egy szobor és a javasolt épület is egy szobor. Mindössze különböző időszakot fejeznek ki.

zongorahangolo
2007.10.30.
16:19

@lszb: Kedves építészek!Már megbocsássatok de, túlképzettek vagytok ti egy ilyen városhoz. Ide nem zsenik kellenek, hanem tisztességes mesteremberek. Nagyon is találó a festményrestaurátori hasonlat. Szerencsére aki egy festményt újra akar értelmezni, az vesz egy üres vásznat és újra lefesti - máshogy. A restaurátort nem ezért fizetik. Higgyétek el, hogy a legtöbbek számára egy ilyen város mint Budapest történelmi városmagja igenis egy többé kevésbé kész egész, amelyhez nem friss, újszerű, bátor(!!!na erre még visszatérek) de még csak nem is a régit és az újat művészien ötvöző, korszerű, minőségi...stb megoldások kellenek hanem egy "egyszerű" restaurálás. Egy ilyen város nem házakból áll hanem utcákból meg terekből, amelyeket leginkább egy-egy stílus tucatházai alkotnak. És leginkább ilyen tucatházakkal kellene őket pótolni. A foghíjak zöme kiált a stílusért, amely onnan hiányzik (igen ez általában közel száz éves stílus - ó egek, inkább lenyelnétek a rajzasztalotokat, mintsem hogy meghazudtolva a kort, amelynek gyermekei vagytok...és ha azt mondanám, hogy legalább a külsőt.. akkor utánanyelnétek még a funkcionalitásában tökéletes szépségű körzőtöket is, ugye :) Én valamikor azért nem választottam ezt a szép szakmát, mert túlságosan öntörvényűnek éreztem magam ahhoz, hogy a fent leírt követelményeknek nagyobb kínszenvedések nélkül a városom adottságai mellett eleget tudjak tenni. Ide alázat kell, nekem nincs - de nektek se sok.Ti többre vagytok hivatottak! Tervezzetek űrhajót, holdbázist, vagy akár zöldmezős új városokat. De a régieket légyszi hagyjátok békén! Légyszilégyszilégyszi!!!Ha még élne szegény Derrida, javasolnám neki dekonstruálásra a építészetben legjellemzőbb "gyáva-bátor" szembeállítást. Szerény meglátásom szerint ezek nem vonatkoznak másra, minthogy egy elitművészet képviselői régóta érzik - az általuk persze csak vizuális műveletlenségként emlegetett - közizlés elfordulását tőlük, és ezek szerint az számít bátornak, aki a leginkább fel meri vállalni e kör belső értékeit (melyeket természetesen univerzálisaknak tekint, mint minden elit) a zord közvélemény éktelen felháborodásával szemben.Cseppet sem ironizálok, elismerem e magaskultúrát, de képzeljétek el, hogy ha pl. a zene ilyen lenne mint az építészet, akkor nem lenne egyátalán könnyűzene és a sláger rádión is Ligeti meg Schönberg menne (persze a beruházó még ezekből is kihúzna pár hangjegyet..de most nem ez a lényeg), a nép pedig már egy szelídebb Bartók darabtól is fellélegeznék.. Hát ilyen világot álmodtok Ti nekünk... Vagy ha már valamelyikötök készített ajándékot a nagymamájának, akkor talán (remélem) leporolta azt az amúgy rég elfeledett kategóriát hogy: "szemetgyönyörködtető". Azt amire a nagymama azonnal elmosolyodik amint meglátja. Nem háborodik előbb fel, hogy majd húsz év múlva ő is megértse. Nem, rögtön tetszik neki.Nos mi ilyen nagymamák vagyunk, nem kell a nevelés, gyönyörködtessetek - vagy hagyjátok a melót egyszerű pallérokra, akik majd a szomszédos házakra sandítva valahogy befoltozzák a rést.És hogy a "bátor" zongorahangolóról ne is beszéljek..A kivételnek szóló elsöprő erejű tisztelettelHV.

WérGidA
2007.10.30.
17:11

@zongorahangolo: Kedves zongorahangolo. Írod: "Szerény meglátásom szerint ... egy elitművészetközizlés elfordulását tőlük, és ezek szerint az számít bátornak, aki a leginkább fel meri vállalni e kör belső értékeit (melyeket természetesen univerzálisaknak tekint, mint minden elit) a zord közvélemény éktelen felháborodásával szemben." képviselői régóta érzik - az általuk persze csak vizuális műveletlenségként emlegetett - Bocsáss meg, de többszörös ellenmondásban vagy, ráadásul tévedsz is.

(i). Az elitművészet attól elit, hogy soha, de soha nem pártolta a közízlés. Épp ettől elit. Ha valaha pártolná a közízlés akkor nem lenne elit. Hanem tömegművészet lenne. Ezért az elittől el sem tud fordulni soha a közízlés, mert soha sem volt mellette.

(ii). Ma az elit építészet nem egyetlen belső körről, hanem legalább - nemzetközi szinten - hétről szól. Ezek közül legalább kettő, a framptoni helyérzékenység, illetve a technoépítészet olyan szinten ellentétesek egymással, hogy még csak olyan szemantikai univerziáliái sincsenek, emit te tuulajdonítasz neki. Így semmi köze sincs a bátorsághoz. Kreativitáshoz, magas kombinatorikus képességhez, leleményhez az elemhasználathoz és azok újradefiniálásához persze annál több köze van. az elitet ez teszi elitté. Az elit attól elit, hogy egy 2,3,5,7...? sorozatot képes 11-el folytatni. Hogy értsd a miértet, tudni kell a prímszám fogalmát.

(iii). A Prokrusztész ágyából kilógó dolgok lapcsán a klasszikus középszer nivelláló megnyilvánulása a nekünk nem zseni, hanem iparos kell.... Tudod mikor híresült el ez a mondat? Amikor a Warner Bros - vagy az RKO kirúgta Orson Wellest - az Aranypolgár után - mert nem tudott mit kezdeni a zsenijével.

(iv) Bartók, Kodály, Kurtág, Sári fivérek, Ligeti... A zene még ilyenebb mint az építészet. Engem nem zavar, ha téged jobban érdekel a techno vagy Lagzi Lajcsi, de pusztán ennek alapján ne relativizáld, ami nem az. Cicciolinát sem érdekli, nem is tudja, hogy miértt kap Catherine Denevue életműdíjat Cannes-ban.

Arról, meg hogy mnit húz ma a pallér... Masznyik Csaba tett be a WérGidÁra egy linket, nagy hirtelenjén nem találtam, egy cikk az ÉSben. Maradjunk annyiban, hogy a hazai építőipari kultúra, ha lehet, még a magyar focinál is lejjebb van. 

WérGidA
2007.10.30.
17:11

@zongorahangolo: Kedves zongorahangolo. Írod: "Szerény meglátásom szerint ... egy elitművészetközizlés elfordulását tőlük, és ezek szerint az számít bátornak, aki a leginkább fel meri vállalni e kör belső értékeit (melyeket természetesen univerzálisaknak tekint, mint minden elit) a zord közvélemény éktelen felháborodásával szemben." képviselői régóta érzik - az általuk persze csak vizuális műveletlenségként emlegetett - Bocsáss meg, de többszörös ellenmondásban vagy, ráadásul tévedsz is.

(i). Az elitművészet attól elit, hogy soha, de soha nem pártolta a közízlés. Épp ettől elit. Ha valaha pártolná a közízlés akkor nem lenne elit. Hanem tömegművészet lenne. Ezért az elittől el sem tud fordulni soha a közízlés, mert soha sem volt mellette.

(ii). Ma az elit építészet nem egyetlen belső körről, hanem legalább - nemzetközi szinten - hétről szól. Ezek közül legalább kettő, a framptoni helyérzékenység, illetve a technoépítészet olyan szinten ellentétesek egymással, hogy még csak olyan szemantikai univerziáliái sincsenek, emit te tuulajdonítasz neki. Így semmi köze sincs a bátorsághoz. Kreativitáshoz, magas kombinatorikus képességhez, leleményhez az elemhasználathoz és azok újradefiniálásához persze annál több köze van. az elitet ez teszi elitté. Az elit attól elit, hogy egy 2,3,5,7...? sorozatot képes 11-el folytatni. Hogy értsd a miértet, tudni kell a prímszám fogalmát.

(iii). A Prokrusztész ágyából kilógó dolgok lapcsán a klasszikus középszer nivelláló megnyilvánulása a nekünk nem zseni, hanem iparos kell.... Tudod mikor híresült el ez a mondat? Amikor a Warner Bros - vagy az RKO kirúgta Orson Wellest - az Aranypolgár után - mert nem tudott mit kezdeni a zsenijével.

(iv) Bartók, Kodály, Kurtág, Sári fivérek, Ligeti... A zene még ilyenebb mint az építészet. Engem nem zavar, ha téged jobban érdekel a techno vagy Lagzi Lajcsi, de pusztán ennek alapján ne relativizáld, ami nem az. Cicciolinát sem érdekli, nem is tudja, hogy miértt kap Catherine Denevue életműdíjat Cannes-ban.

Arról, meg hogy mnit húz ma a pallér... Masznyik Csaba tett be a WérGidÁra egy linket, nagy hirtelenjén nem találtam, egy cikk az ÉSben. Maradjunk annyiban, hogy a hazai építőipari kultúra, ha lehet, még a magyar focinál is lejjebb van. 

zongorahangolo
2007.10.30.
17:35

@WérGidA: Kedves VérGidA!

 

Azt hiszem nem értjük egymást.

Más valaki?

HV..

 

 

Madarasi Rita
2007.10.30.
18:52

@zongorahangolo: Kedves zongorahangolo,

már nincs körzőnk, amit lenyelhetnénk :) Egyébként nagyon jogosak a felvetéseid. Én helyt adtam nekik.

Kedwes Wérgida,

szerintem az nem stimmel a szövegeddel, hogy egy kalap alá veszed a zenét és a képzőművészetet az építészettel, ami alkalmazott művészet, ha ugyan. De leginkább építészet a maga sajátszerűségében, semminek sem az alfaja vagy műneme, legalább én így szeretek gondolni rá, mert így talán nem esem a rendszerint csak félig igaz hasonlatok csapdájába. És - ez most szubjektív lesz, mert nincs megfelelő fegyvertáram, hogy alátámasszam - én naivul hiszek abban, hogy létezik olyan építészet, ami a szakmai elitnek is, és a társadalom széles rétegeinek is tetszik, vagy ha nem is jut eszébe, hogy ezt így megfogalmazza, de jól érzi magát benne és szeret benne élni. Miért ne kerülhetne átfedésbe egymással a szűk elit által folytatott diskurzusba egy adott pillanatban épp belepasszoló, jelenidejű, kortárs opusz és a köz rokonszenve?  

  

zongorahangolo
2007.10.30.
19:39

@Madarasi Rita:  

Nagyon örülök Kedves Rita! És ezek szerint nagyon is jó, hogy nincs már körzőtök..:)

Ami a műnemek keverését illeti, meg kell viszont védenem WérGidÁt: a zenét meg a festészetet ugyanis én kevertem ide, ő csak folytatta...De ha már megvédtem, sajnos tovább is kell támadnom :)

Szóval persze hogy van különbség, de nem az ontológiai státuszuk itt a lényeg, mert mondhattam volna akár a formatervezést is. A lényeg a véges erőforrások (értsd telkek) illetve a hatalmi helyzet, vagyis az, hogy talán ez az egyetlen művészet (vagy akármi), amelyet mindenkinek kötelezően látni kell. Hatalmas felelősség. Leginkább a középkori palimpszesztekhez hasonlíthatnám - de nem abban a regényes értelemben hogy interteksztualitás meg minden.. - hanem hogy micsoda barbárság lekaparni egy kódexoldalt ahhoz hogy valami mást írjunk rá. Tudom, nem volt elég pergamen - de ma ennél talán több üres telek van vagy hozható létre a történelmi városokon kívül.

Én is szeretem az Aranypolgárt, de nagyon is helyesen rúgták ki O.W- t. Az embereknek joguk van olyan filmekhez, amelyeket megértenek és szeretnek. A zseni általában ilyet is tud, ha akar - itt csatlakozom Ritához - de van amikor ehhez nincs kedve, hanem csak a zseni haverjával váltana pár gondolatot - ezt viszont azt hiszem meg kell oldaniuk önköltségen...

Ha nem tetszik Kurtág lehet hallgatni technót és fordítva. Semmi kényszer. Nincs is senki felháborodva. Még a formatervezés is egész demokratikus.. általában személyes tárgyakról van szó, amelyket legfeljebb nem veszel meg, ha nem tetaszik, na de az építészet...

Nos igen a családi házak. Ez az az izlésvilág, amelyhez többek között alkalmazkodni illenék. Átérezni, hogy a mit tart szépnek az illető és segíteni benne, hogy tényleg olyan legyen.

Lehet hogy ilyesztő, de ez a demokrácia... (és még csak nem is arról van szó hogy arról szavaznánk hogy adózzunk-e vagy sem - pedig ahhoz is lenne joga a "népnek"..)

 

H.V.

 

 

 

 

WérGidA
2007.10.30.
22:35

@zongorahangolo: Zongorahangolo:

(i) Én a kultúra rétegzettségéről beszélek - folyamatosan - és nem a demokráciáról. Aminek semmi köze nincs ahhoz, hogy különböző ízlések vannak. Amik bizony bizony úgyszintén rétegzettek és bizony-bizony műveltségfüggőek.

(ii) Az Aranypolgáros argumentumod "az embereknek akik ezt és ezt szeretik, ehhez és ehhez van joga" fordulattal együtt demagógia. (Ne vedd magadra, az összes ilyen típusú argumentum az, függetlenül attól hogy milyen tárgyban hangzik el...)

(iii) Az ízlések rétegzettsége és a fenti típusú érvek elutasításával együtt - itt jön Ritának a válasz - létezik participatív tervezés, ami emel kortárs sikeres házakat. De ez a participáció nem az ízlésen alapul. Ippen ma volt egy példa - Riken Yamamoto előadása - egy községházáról.

(iv) A nép, az Istenadta nép, lássa át a közpénzen épített házak utolsó fillérjét, hogy ki, hogyan kapta meg a megbízást, támadják be a népet lépten nyomon fókuszcsoportos felmérésekkel, szociális kérdőívekkel, vonják be Őket programokba, szevezzenek aktív közösségi életet. Se a nép, se egy bankvezető, se egy polgármester, vagy az önkormányzati Mucika az építési hatóságon, sőt az országos tervzsűri se kezdjen el ízlésről vitatkozni. Mert arról nem lehet.

 

zongorahangolo
2007.10.31.
00:12

@WérGidA:  

lehet hogy te nem a demokráciáról beszélsz, én viszont igen,

a közteret ugyanis közértéknek tekintem - úgyhogy én igenis szertnék beleszólni a városképbe - és mindnet el is fogok követni, hogy ez így legyen.

lehet hogy Ti már ott tartotok, hogy nem lehet beszélni ízlésről, velünk viszont mégiscsak próbáljátok meg, mert mi még itt tartunk - sajnálom.

addig pedig építsetek saját várost magatoknak valahol, inkább nézem a foghíjakat még ötven évig,

és amig nem lehet izlésről - megkívánt hangulatokról, stílusokról - beszélni addig ne csodálkozz, hogy minden a városát féltő ember radikális műemlékvédő lesz, mert az legalább biztos, aztán ha új épül, akkor mi csak olyan szinten számtunk, hogy milyen kis hétköznapi szokásaink vannak - jaj de ezt nagyon aprólékosan tanulmányozzátok, igazán köszönjük - de hogy esetleg városképi elvárásaink... neeem az a Ti dolgotok.

kard ki kard

 

 

 

 

Madarasi Rita
2007.10.31.
11:02

@WérGidA: Kedwes Gida,

úgy érzem, hogy más szerepekből beszélünk. Te az ítész szerepéből, akit az foglalkoztat, hogy hogyan lehet minél műveltebb ízléssel, minél több körülményt tekintetbe véve pontos és lényeglátó véleményt formálni házakról és velük kapcsolatos ügyekről. Ezt egyébként szerintem nagyon jól csinálod, mostanában szívesen olvasom a blogodat. Én viszont tervezni próbálok és az életben legtöbbet azon gondolkodom, hogy hogyan csináljak jó házat, ami neked is tetszeni fog, kedwes Wérgida, a használóinak is, és nekem is, és ezen felül nekem izgalmas is legyen a tervezési folyamat. Ebből a szerepből beszélek. Csakhogy nem szoktam ezen így gondolkodni ahogy fent leírtam, hogy hogyan szolgálhatnék ki minél többféle ízlést, mert ha egy pillanatra is megengedném magamnak ezt a logikát, azonnal elveszteném minden motivációmat. Én nagyon lusta ember vagyok és csak akkor tudok szorgalmasan dolgozni, ha fenntartok magamban egy bizonyos izgalmat, ami abból ered, hogy számomra új vizeken evezek.

Te arról beszélsz, hogy ne a kiműveletlen ízlésű nép döntse el, hogy mi épüljön, mert annak nem lesz jó vége. És ebben tökéletesen igazad van. Ellenben én arról, hogy lehet csinálni olyan házat, ami előtt állva kiműveletlen ízlésű szemlélők is azt mondják: ez nekünk tetszik. És hogy hogyan, arra talán ad egyfajta választ ez az Ottlik mondat, amit én felvéstem belülről a koponyámra gimnazista koromban: "Annál közelebb kerülünk egymáshoz, minél beljebb haladunk önmagunkban, magányunk belső centruma felé." Erre az esetre alkalmazva: nem csak abból kell kiindulni házak tervezésekor, hogy mit találunk a kiművelt ízlésünkkel szépnek, hanem abból is, hogy mit szeret az, aki bennünk nem az építész hanem az ember. A kisgyerek, mondjuk, aki voltunk. Vagy a városban élő. Mik lehetnek ezek? Fizikai dolgok, kellemes fény, kényelmes fotel egy biztonságos, meleg helyen, anyagok amiket jó megfogni, tágasság, de csak annyira, ami még nem űr - és lehet folytatni. Aztán kulturális dolgok, vagyis másképpen ismerősségek, amik jelentenek nekünk valamit mert a közös történetünk részei. Ablak. Kapu. Térformák, ismerős téri szituációk, például a gangos ház, városi tér térfalakkal, tornác, stb. Nem mondok semmi újat, tudom, csak azért hozom elő ezeket, mert ezek közös dolgaink, és ha nem az hajtja az embert, hogy az amit csinál, iszonyú nagyot szóljon építész körökben, hanem az, hogy ilyen dolgokat teremtsen, akkor van esély rá szerintem, hogy zongorahangolo is elégedett legyen.

WérGidA
2007.10.31.
17:44

@Madarasi Rita: Kedves Rita!

Abszolút értem a problémádat. Az a helyzet amiről beszélsz, amit kívánsz - és ezt tudom mondani zongorahangolonak is - az ideális állapot amit leírtál, az egy kölcsönös tanulási folyamat eredményeként jön létre. Amiben közös tereket alkotunk előadások, oktatás, különböző szociológiai projektek, pódiumbeszélgetések, ismeretterjesztő könyvek sokaságával a "nép"pel Sohse felejtem el, amikor ZHJ pár éve az ikszéves az építészfórum című köznségtalálkozón olyan vehemenciával világította meg az álláspontját, hoigy az alapvetően ellenszenves, 'száradjon el Virágh Csaba' "nép"e nyíltszíni tapssal üdvözölte.

Ezt a piramist a feje tetejéről a talpára kell állítani. Szociológiai alapokra kell helyezni az urbanisztikát, ennek megvannak módszerei, és kérdőívei. a népnek nem az fog tetszeni, amit te kitalálsz, hoigy szerinted tetszeni fog, hanem az amit ismer. Ezek az ízléscsaták az ismeretlenség és bizalmatlanság okán zajlanak.

WérGidA
2007.10.31.
17:53

@zongorahangolo: Zongorahangolo - döntsd el: "megkívánt hangulatokról, stílusokról", vagy demokráciáról beszélsz, mert a kettő kizárja egymást. Bár túl nagy szavak ezek a vizuális műveletlenség elfedésére. Egyébként lehet ízlésről beszélni. Vitatkozni nem lehet róla. Hogy egy bon mot-val zárjam: valakinek ugyanis van, valakinek meg nincs. :)))

Masznyik Csaba
2007.10.29.
23:35

Gondolatok a Clark Ádám téri foghíj ürügyén.

Mielőtt a tervezett foghíjbeépítés zsűrizésével kapcsolatos véleményemet részletezném, átolvasva a zárójelentést, a díjazott terv műleírását és a fenti hozzászólásokat, néhány dolgot előre kell bocsátanom:Egy barátom több, mint tíz évig készített folyamatosan terveket erre a telekre (irodaház funkcióval) és egy rövid ideig én is beszálltam valamelyik (sokadik) homlokzati alternatíva kidolgozásába. Úgyhogy ismerem valamelyest a telek adottságait.

Szerintem (nem csak szerintem) ez a telek alkalmatlan szálloda építésére, sőt, még kevésbé alkalmas, mint irodaház építésére. Ez a véleményem nem változott meg azután sem, miután láttam néhány mostani, illetve korábbi terv alaprajzi megoldásait. Ennek ellentmond, hogy közel 60 pályázó nyilvánvalóan azért rajzolta végig a terveit, mert szerintük igenis alkalmas, de a kivett és beadott pályázatok száma közötti nagy különbséget talán indokolhatja, hogy mások is az enyémhez hasonló következtetésre jutottak. A telek megközelítése, gépkocsival történő kiszolgálása lényegében már a körforgalomban, illetve közvetlenül a torkolatánál történik, ami szükségszerűen kényszermegoldásokhoz vezet. Nehezen lehet egy szállodába való megérkezést úgy elképzelni, hogy a nap túlnyomó részében zsúfolt csomópont közvetlen közelében kászálódnak ki a vendégek egy autólift előterében. A szállodai forgalom éppen ott nehezedik majd rá a körforgalomra, ahol a gépkocsi, illetve a buszsáv egybekeveredik. Ez a látszólag mellékes szempont az én megítélésem szerint egyáltalán nem mellékes, helyből kizáró ok egy nívós szálloda létesítéséhez.Fel sem merült bennem, hogy részt vegyek a pályázaton, annyira erőltetettnek tűnt már a kérdésfelvetés is.(De előfordul velem, hogy tévedek, úgyhogy kíváncsian vártam a megoldásokat :-)

A zsűri döntése, miszerint egyetlen tervet díjazott csak, azt fejezi ki, hogy nagy különbséget látnak az általuk díjazott és a megvételre alkalmasnak talált tervek között (nem is beszélve a többiről). Ha a kiemelt terv szakszerűbben lett volna kidolgozva, megoldva, feltehetően akkor sem lett volna második és harmadik díj. (Kérdés.) Ez azért egy elég karakteres döntés, több, mint szokatlan, pláne akkor, ha a zárójelentést böngészve azt látjuk, hogy a megvásárolt tervek között sok kapott elismerést a zsűritől.És az is következik ebből a döntésből, hogy a közel 60 pályázó közül (egy kivételével) senki sem tudott olyan szállodát tervezni, ami díjazásra érdemes lenne, vagyis, amelyik érdemben megoldotta volna a feladatot. Mind funkcionális, mind formai értelemben. (A zsűri szerint. Mi nem tudjuk, mert nem láttuk a többit.)Az egyetlen díjazott terv viszont olyan alapvetésből indul ki, ami önmagában megkérdőjelezhető, hiszen olyan szemponton emelkedik fölül (ablaktalan szobák) ami a bevett gyakorlat szerint legalábbis nem bevett (a japán hálókapszulákat ne tekintsük előképnek).Vagyis a gordiuszi csomó nem kibogozással, hanem átvágással lett 'megoldva'.

Ha az ablaktalan szobákból építkező szállodát nem fogadjuk el alternatívaként, akkor nem marad semmi: akkor igazolódni látszik, hogy a telek ezzel a funkcióval valóban megoldhatatlan.

Márpedig az ablaktalan szobákból építkező szállodát a műleírásban foglalt statisztikával és a zsűri véleményével ellentétben sem tudom alternatívának látni. Tudomásom szerint ma már a légkondícionált szállodákban sem engedhető meg, hogy a vendég ne nyithasson ablakot, ha éppen erre vágyik. A bevetített tizennyolcadik századi optikai játék pedig vaksötétben is csak gyengécske képet produkál, bármilyen elvont szöveggel halandzsáznak is erről a tervezők.

A belső tartalom és a külső forma kettéválasztása nem működik. Nem lehet erről az aranyló rácsról és a befogalt formáról a mögötte lévő épülettől függetlenül gondolkozni. Ennek a megoldásnak az előképe (távoli párhuzam) az én szememben Jean Nouvel és Philip Starck tokioi operaház terve 1986-ból, ahol a külső formátlan burok mint egy fekete hegedűtok zárja magába a koncerttermek aranyló tömegeit és a közük lévő maradék tereket. Zseniális terv.

Hiába megyünk bele abba a vitába, hogy egyébként az épület tömege jó-e az adott helyszínen, vagy sem, ennek nyilván nincs értelme. A telek szerencsétlen formájából következő épülettömeg akár lehetne egy szellemes megoldás bravúrja is, ha mögötte nem egy elfogadhatatlan koncepció állna.

A zsűri által nem díjazott tervek mintha a zsűri iróniájának lennének az illusztrációi: a lehetetlen feladat feletti nemes igyekezet kudarcai.A zsűri által díjazott terv pedig alapvetésében van (szerintem!) kudarcra ítélve.De, mint mondtam, tévedhetek :-)

És kíváncsian várom a többi pályázat részletes anyagát is, ha az Építészfórum bemutatja azokat is.

Üdv!Masznyik Csaba

tewe
2007.10.30.
09:16

@Masznyik Csaba: hamarosan jön a többi terv is!természetesen most is várjuk a nem díjazott pályázók anyagait is a szokásos címre: editors@epiteszforum.hu.

escuincle baboso
2007.10.29.
21:11

Nem lenne érdemes a funkcionalitásról és az landmarkszerűségről folytatott vitát külön kezelni? A második díjas terven egy radikális homlokzati megoldás látható ami ebben az esteben egy agyrémen alapuló belső elrendezést takar. Ettől még lehet vonzó külső. Ez ajelentéktelen részletekbe menő vita kicsit a harmadik világra hajaz. sok szó, falrahányt borsó.

De mégis a projekt integritásával van baj. Azt hiszem nehézkes gyakorlati érveknek alávetni egy merőben illuzórikus javaslatot. A gondolatisága talán kevés, költőisége talán csinált. Ez ilyen lett. Ez így nyert. Jó hogy vitát váltott ki.

talán kevesebb lenne a feszültség ha a kiírás azt vetítette volna előre ami a pályázatból lett a végén.

 

Madarasi Rita
2007.10.29.
11:30

ezer kartács:

1 "képzeljük el, hogy felépül a Mórocz-Vannay-opusz, mi is lenne vele a baj?"

2 "Miért baj, ha erre a telekre egy ikonszerű kortárs landmark kerül? Vagy hogy ez nem az? Miért nem?"

1:

     - Nagy baj, hogy a szobáknak nincs ablaka. Hogy miért, arról fentebb írtam, meg szerintem nem is kell ezt túlragozni. Annyit tennék hozzá, hogy akkor elfogadhatóbb lenne ez a kemény döntés, ha cserébe más olyan terek kerülhetnének a homlokzatra, amelyek a külső térrel való kapcsolatot jobban igénylik. De akkor is kérdéses maradna, hogy vannak-e, kellenek-e ilyen terek egy szállodában, a földszinti fogadótereken és a legfelső szinti padoráma-éttermen kívül. Ebben az esetben azonban egyszerűen nincsenek emberi használatra szánt terek a homlokzati hártya mögött (a közölt rajzokból nem megállapítható, hogy vajon a földszinti fogadótér kapcsolódik-e ehhez a maradéktérhez vizuálisan, remélem igen, de ez sokat nem segít a dolgon), mivel ez a homlokzat csak arra szolgál, hogy az épület külső formáját létrehozza. A tervezők semmilyen erőfeszítést nem tettek, hogy a funkcionális követelményeket a külsőtől elvárt megjelenéshez igazítsák, sem pedig hogy építészetileg megformálják a belső tereket. Ezen a ponton gyakorlatilag fél lábbal már kibújtak az építészjelmezből.

     - Baj, hogy az arany homlokzati felület mindent túlragyog, ez a szélsőségesen feltűnő viselkedés egy építészeti értékekben iszonyú gazdag környezetben elfogadhatatlan. Fel kell tételeznünk, hogy ez a káprázatos csillogás tervezői szándék, hiszen a látványterveknek ez az egyik fő mondanivalója. Azt nem mondhatjuk (auktor), hogy "megtévesztő" a fekete-fehér fotók és az arany épület közötti kontraszt, hiszen a látványterv nem azért készül, hogy megtévesszen, hanem hogy az építészeti szándékot kifejezze, és én nem gondolom azt Mórocz Balázsról és Vannay Miklósról, hogy ne tudnának tudatosan bánni a látványtervezés eszközeivel.

     - Baj, hogy az arany bőrnek nincs szerkezete. Ez ugyan nem várható el minden esetben egy pályázati tervtől, de itt szinte semmi más nem történik a homlokzaton; ez a hártya lenne az épület három állító mondatából az egyik, ezért elvárható lenne, hogy bővebben kifejtsék. Így ugyanis megítélni sem lehet a házat, mert nincs mit. Ez a szerkezetnélküliség különösen zavaró a tetőtéri panorámaétterem belső látványtervénél, mert ennek a térnek a szerkezet valószínűleg meghatározó eleme lesz majd. Szerintem itt léptek ki a tervezők másik lábukkal is az építészjelmezből. És mivel ennek a háznak szerkezete nincs, építészetileg értékelhető terei nincsenek, és a homlokzata sem homlokzat a fentebb leírtak miatt, ezért alig marad valami produktum, amit egyáltalán értékelni lehetne, hacsak nem az "ikonszerű kortárs landmark" jellegét.  

2:  

 Tulajdonképpen nem lenne baj, ha erre a telekre egy ikonszerű kortárs landmark kerülne. Ha nem akarna szálloda lenni, nem is kérnénk tőle számon a fent leírt dolgokat. Ha végképp nem akarna épület se lenni, nem kérnénk rajta számon az építészet komplexitását sem, a funkciók, a téralkotás, a szerkezet és a forma egységét. És nekem személyszerint nem lenne problémám azzal sem, ha ide egy nem-épület kerülne. És még azzal sem, ha e nem-épület egy kávézót, vagy netán egy egész szállodát rejtene magában. De ha nem épület, akkor létjogát, erényeit másképp, mondjuk mint műtárgy kellene bizonyítania, és bár művészetelmélethez én nem értek annyira, hogy elemzésbe bocsátkozzam, engem ez a munka ilyen szempontból sem szólít meg.

Azt viszont mindenféleképpen szeretném elvárni attól, ami ezen a helyen létrejön, hogy tekintettel a környezetre, ne helyezze magát középpontba, ne azzal váljon ikonná, hogy fényesebb mint bármi más.

ezer kartács: "azok a gesztusok, melyeket a tervezők fölhasználnak, a mai kortárs külhoni építészet kanonizált gesztusai" - ezzel nem vitatkozom. Csakhogy az a bizonyos külhoni, az építészet. Ez pedig itt nem az, ezt a súlyos állítást próbáltam fentebb alátámasztani.  

ezer kartács
2007.10.29.
14:31

@Madarasi Rita: Kedves Rita!

„A tervezők semmilyen erőfeszítést nem tettek, hogy a funkcionális követelményeket a külsőtől elvárt megjelenéshez igazítsák.” Vagy „a funkciók, a téralkotás, a szerkezet és a forma egységét” említed.

Function follows form? Merthogy hirtelen ránézésre Klobusovszki Péter tervén kívül melyikre igaz, hogy megvan ez az egység? És egyáltalán: a kortárs építészet zömét tekintve hol igaz ma ennek az egységnek a számonkérése? E terv azért is provokatív, mert őszintén be is mutatja, hogy a homlokzat csak egy kabát – ünnepi helyen ünnepi ruha? (Na most majd kapok. J)

A frissen feltett metszetekből én úgy látom, hogy itt a szobák magja körül van egy olyan tér (kifordított átrium), mely a ház előtere, átriuma, nem mellesleg a homlokzat belső, imígyen felszabadított nézetének légtere. Építészetileg izgalmas és kezelhető gondolat.  

„Baj, hogy az arany homlokzati felület mindent túlragyog, ez a szélsőségesen feltűnő viselkedés egy építészeti értékekben iszonyú gazdag környezetben elfogadhatatlan.”

Ez egy érdekes meglátás. Kérdés azonban számomra, hogy ez a dolog inkább neutrális vagy inkább föltűnő? Nem egyértelmű, megvilágítom, hogy miért. Például a formája, konzervatív, jólnevelt, városrendezők álma. Ez a németalföldis meg epizódszerepes analógia azért hibádzik, mert a város természetesen nem egy befejezett ügy, állandóan újra és újra, át meg átértelmezzük. Szóval nekem úgy tűnik, hogy a föltűnőség meg a ragyogás akár pozitív fogalmak is lehetnek egy ilyen helyen, mindenesetre számomra értéksemlegesek. Pl. érdekes lenne összevetni a kétségkívül konzervatívabb Lánchíd19-cel (azért éjszakai nézetében érdekelne a ragyogásról, meg a feltűnésről és az illeszkedésről gondolt véleményetek).

„mivel ennek a háznak szerkezete nincs, építészetileg értékelhető terei nincsenek, és a homlokzata sem homlokzat a fentebb leírtak miatt, ezért alig marad valami produktum, amit egyáltalán értékelni lehetne”

Q.e.d.? :-)  Szerkezete valóban nincs, de hát ez egy pályázat, amit adott esetben rettentően el lehet, hm, rontani is, ahogy ügyesen meg is lehet oldani. A terekről már írtam. Szóval korán nevetnénk, ha az efféle tervek kritikáját az építészet műfajából való száműzéssel próbálnánk elrendezni.

A szállodai funkció és a ház alapvetései számomra se zökkenőmentesen találkoznak, hogy finoman fogalmazzak. Én is ablakos szobát vennék ki. Ám – ha egyébként mittudomén szállodaiparilag ez egy életképes dolog – akkor legyen, a ház „közügy” részét ez alig érinti. Sőt, és erre mjad’ az összes pályázó is törekedett, jobbnak tűnik, ha itt egy ablaktalan ház épül. 

„Csakhogy az a bizonyos külhoni, az építészet. Ez pedig itt nem az, ezt a súlyos állítást próbáltam fentebb alátámasztani.”

Az, hogy ez nem építészet, túl súlyos, mint írtam, azért is, mert nem lehet vele vitatkozni. (Igen, nem, igen, nem, vége.) Illetve: de, ez bizony építészet. Lehet, és még meg is próbálom érteni, ha valakinek olyan, mint Duchamp vizeldéje, de attól még velejéig építészeti, ráadásul mai kérdéseket feszeget. 

üdv, ek

WérGidA
2007.10.29.
16:23

@ezer kartács: Illeszkedés kapcsán halottember írja: "erről köztudomásúan könyvtárnyi, egymásnak számos ponton ellentmondó anyag létezik, viszont a szükségszerűen (?) pallérozatlan "nép" véleményét is illik azért figyelmebe venni..." Szerencsére ez nem illemtan kérdése.

Az egyszerű, pallérozatlan "nép" igényet maximálisan figyelembe veszi a kortárs magyar építészet harmad-, és nagyedvonala. A végeredmény rendkívül plasztikusan látszik a III. kerület hegyvidéki részein, a perbáli, és törökbálinti, pomázi szuburbiában. A hazai tömegcsaládiház-építészet kapcsán meglepően jól körvonalazható a "nép" ízlése. A művészet - csakúgy, mint az építészet és általában a kultúra szerkezete - markánsan rétegzett. Ezt a rétegzettséget bárki ha függőlegesen - lefelé - átjárhatóvá teszi annak biza esztétikai horror lesz az eredménye. Nem a levegőbe beszélek: tessék csak elmenni megnézni azt a kies lakótelepet ott Kiscell oldalában. Ott büszkén zeng a "nép" hangja.

cicu22
2007.10.29.
18:52

@WérGidA: Kalmár László vagyok, a zsűri tagja.

Nem kívánok részt venni a vitában. Csak azt kérdezem meg: hogy vagytok képesek véleményt alkotni a tervekről, amíg nem ismertek azokat? A zsűri is, én is részletesen átnéztem az összes terv összes tervlapját, végigolvastam majdnem az összes műleírást. Ez sok meló, de állítom, hogy enélkül nem lehet (nem érdemes, nem okos és főleg nem illik) csípőből tüzelni. Az írásaitok ((ami nagyon bánt, hogy Rita (te vagy az a Rita akit én úgy szeretek?) a tiéd is)) telis-tele vannak téves információval. Illeszkedésről beszéltek, közben meg pont azt művelitek a nyelvi közegben, amit az építészetben kritizálni próbáltok. Tízemeletes paneleket építetek a nyelv rétegzett szövetébe, nem figyelve a történet valóságát, lényegét, értelmét. Bocs, de én így nem szeretek beszélgetni.

Masznyik Csaba
2007.10.29.
19:48

@cicu22: Masznyik Csaba

Kedves Kalmár László, a szűri tagja!Én pedig Téged nem értelek. A terveket teljes mélységig csak nektek volt módotok megismerni. Mi, érdeklődők, egyelőre annyit tudhatunk, amennyit az Építészfórum leközöl. Az, hogy egy ablaktalan szobákból építkező szállodáról, ami egyébként Budapest egyik legszebb panorámájú telkén állna elítélő a véleményem, ahhoz nem kell ismernem sem a többi tervet, sem a műleírásokat. Éppen az volna hasznos, ha azok szállnának be egy ilyen nyilvános beszélgetésbe, akik részesei voltak a döntésnek. Az pl. amit a 31. sz. tervről a zsűri leírt, az önmagában is elég elképesztő.Rita és a vele vitatkozók szempontjai nem panelek, hanem jogos kérdések, amiket természetesen annál inkább lehetne érdemben vitatni, minél inkább ismerhetnénk a terveket.Úgyhogy inkább a vitában való részvételre biztatnálak, mint a kiváltságos helyzetből sértődött elfordulásra.Üdv!mcs

lszb
2007.10.29.
22:56

@Masznyik Csaba: A forum-on, ugyanezen néven s elhamarkodva, irtam egy rövid észrevételt, mely meglehetősen negativan nyilatkozott a nyerő tervet illetően. Tettem mindazt az akkor rendelkezésre álló anyag birtokában. Én is a regisztráltak között voltam s a kiirás birtokában- nem túlozok, de legalább 15-16 változatot - model megépitésevel, annak renderelésével valamint azok fényképbe illesztéséevel - dolgoztam ki. Egyet sem adtam be. Nem vagyok már fiatal, nagyon szeretek dolgozni s élvezem minden részét - tervezés, feldolgozás stb - a feladat kidolgozásának. Kűlföldön dolgozom, nem ismerem a hazai erőviszonyokat s a politikai tényezőket, melyek azokat irányitják, befolyásolják. Pályafutásom alatt legalább 35-40 szállodát terveztem, épitettem, közöttük néhány Ritz-Carlton-t, melyekből egyet felterjesztettek az Aga Khan dijra. Azt hittem, hogy tudásom s tapasztalatom birtokában képes leszek a tárgyi feladat megoldására. Nos, ez nem történt meg, törűlközőmet bedobva s teljes munkámat CD-re égetve lemondtam minden javaslatomról. Épületet, nagyon-nagyon jó épületet akartam csinálni, sok-sok 'jól dolgozó' alaprajzom volt s minden dugába dőlt mikor is a homlokzatra kerűlt a sor. Elejétől végéig éreztem, hogy valami "homogenous", kifinomult kell ide olyan ami nem kiabál túl hangosan s olyan ami elegáns, nagyon mai (contemporary), egyszerűen nagyon nagyon szép. Az igaz, hogy soha sem gondoltam belső szobákra. Egy alkalommal- hosszú repülő ut után - LA-ben egy kapszulát béreltem ahol is zuhany után néhány órát alvással töltöttem. Helsinki-ből Stockholm-ba hajózvan a kompon nem kaptam ablakos szobát igy éjszakámat hasonlóképen egy kapszulában töltöttem. A Kilimanjaro megmászása éjszakáját egy ablaktalan viskóban - kivűl belül mély sötétség -töltöttem el. Nem vagyok clastrophobic, igy kalandjaim ezen részei nyom nélkűl maradtak meg emlékezetemben. Miért irom mindazt fent? Jól ismerem a kiirást s világosan emlékszem arra a szakaszra ahol is a kiiró egy nagyon meghatározott réteget kivánt megcélozni szállója megépitésével. Nem feltétlenűl az átlag halandókat - mint jómagam - inkáb a "jetsetter"-eket kivánta kielégiteni. (Sok ilyen szálló létezik, egyik a másik után épűl a közép keleten. Érdemes meglátogani a 'Burj al Arab'-ot Dubai-ban, annak is a föld felszine alatti funkcióit elsősorban vagy az arab falvakat utánzó, sivatagi egységeket.) Ez egy nagyon speciális s meglehetősen dekadens népség, nagyon is létezik és hihetetlen mennyiségű pénze van, melyet költ is mint a pelyvát. Valahogyan úgy érzem, ez a szálló ezt a "crowd"- célozta meg s akart egy mágnest mely őket Budapestre vonzaná. A két fiatal épitész ezt a feladatot kitűnően oldotta meg. Érdekes módon s épitészetileg (nem üzletileg!)alaprajzaik gyönyörűek - mindegyik külön-külön egy alkotás - metszeteik hasonló értékűek(emlékezzünk arra, mit is mondott Sullivan az alaprajz szépségéről!). Elegáns és kifinomult perspektiváikat sok hivatásos "renderer" megirigyelheti. Az, hogy nincs szerkezet- uramisten- majd lesz. Olyan nehéz ezen alaprajzokba szerkezetet tervezni? Az, hogy a javasolt buroknak sincs szerkezete? Jól körűlnézve számtalan példát találunk a javasolt megoldás szerkezeti kialakitására.(Foster, Grimshaw etc.)Természetesen mindaz komoly összegeket emészt majd föl! Nem ismervén a hazai tűzrendészeti szabályokat, a javasolt lépcsőrendszer még az itten "fire marshall"-t is gondolkodóba ejtené s tárgyalna arról. (Egy lépcső a lobby-n keresztűl, a másik közvetlenűl távozik. ) Látván ezen javaslatot pontosan tudom azt, hogy a Four Season funkció felelőse mint mondana, de ez egy "BOUTIQUE HOTEL" s nem egy láncnak a tagja. Vannak naivitások a javaslatban de az erények messze túlszárnyalják azokat. Mondjuk azt, hogy van potenciálja? No és a fő kifogás, az illeszkedés! Tisztelettel kérem, magyarázza meg valaki, hogy mi más lehetne ezen a helyen a "jó". (Én épületet próbáltam tervezni, nekem nem sikerült!) Miért olyan rossz ez a javaslat? Nincs rajta timpanon, nincsenek ablakok, nem felel meg a "szokásos" vagy várt homlokzati ritmus rendszernek? Mi lenne a várt homlokzati rendszer egyáltalában. Gondolom valami klasszikus, valami postmodern. Ez a javaslat semleges, kifinomult és igazán elegáns. Nincs a forma mögött tér? már hogyne volna. Szép magas , jóarányú tér, mely közvetit. (Emlékszik még valaki az egyik dijnyertes tervre a Trafalgar Square-on? Nem az enyémre, hanem arra Foster tanitványra aki is roppant elegánsan hasonló módon csinált teret-belső teret- a Grand Buildings pályázaton?) Mert arany sárga szine van? Mint a forum-on irottam volt, ez lesz a "YELLOW SUBMARINE". Semmi baj nincs a tiszta formával és az áttetsző "shimmering" burokkal. (A forma hatását én még fokoznám is a két párkánymagasság öszzehozásával s torzfelület beiktatásával.) Nagyon is illeszkedik. Sokkal sokkal jobban mint mind azok amiket dijaztak. Összehasonlithatalanúl jobb, mint a bécsiek abszolute borzalma vagy a becsomagolt reichstag imitációja. Ez a javaslat finom eleganciájával s nem brutalitással kiván feltünni. A kiiró "landmark"-ot akart. Ez a terv, itt, ezen a helyen tudja mindezt. Egy ilyen "screen" nagyon sokat tud(hat), épitsék meg modelként legalább 1:50-esben, kisérletezzenek a világitással kivűlről belűlről, hivják meg a "public"-ot s győzzék meg a kételkedőket a valóssággal. Ne ássák el ezeket a tehetséges fiukat akik bizonyitottak. Nézzék meg a Gunnar Asplund Library pályázat behivott terveit s alkossanak tárgyilagos s ne INDULATOS véleményt. Én tisztelem ( s talán egy kicsit irigylem is) őket hiszen javaslatuk magasan a többi fölött (s az én baby-jeim fölött is!) áll.

kemtam
2007.10.29.
23:15

@lszb: Amikor az építészmérnök kezdi elfelejteni a szakmája hátterét (ha megtanulta egyáltalán), nos akkor kezdi elővenni az "én házam nem ház, hanem szobor" hivatkozást. Amikor pedig már végképp kifogyott a tudásából, akkor jön elő a már valaha egyszer bevált könnyűipari kézitárgyak épületté hazudásával gyúrásával - lásd párnaház, necharisnya ház, aranyflitter ház.

Madarasi Rita
2007.10.30.
19:50

@cicu22: Kedves Laci,

(kösz ez kedves tőled, mármint hogy szeretsz. Én is szeretlek. Bár kissé zavarban vagyok, talán nem tartozik ez most az itt vitázókra? Avagy ha azért írtad, mert féltél hogy netán megbántasz, fölösleges aggodalom. Legyen ennyi tűrőképességünk. Túlragoztam.)

 Szóval: arról mondtunk véleményt, amit láttunk és olvastunk, és ez, én úgy gondolom nem volt kevés. Természetesen most, több információ birtokában árnyaltabb a kép, de lényegét tekintve nem változott a véleményem. Az egy-egy látványtervvel prezentált pályamunkákról én nem is szóltam, mert az valóban kevés a megítéléshez. Az "ez a ház ronda és egyébként is egy blöff" típusú, névtelenül elhelyezett balegyenesek sajnálatosak, de, ahogy Bálint is írta, egy internetes fórumon az ilyesmi valamelyest megengedhető, illetve akár megengedjük akár nem, ez ilyen. Miután megjelent a többi munkarész is a 40-esről, plusz a hozzászólásod, végigolvastam mindent amit addig írtam. Egy helyen valóban túl indulatosan és erősen fogalmaztam, idemásolom:

""azok a gesztusok, melyeket a tervezők fölhasználnak, a mai kortárs külhoni építészet kanonizált gesztusai" - ezzel nem vitatkozom. Csakhogy az a bizonyos külhoni, az építészet. Ez pedig itt nem az (...)"

ez túlzó volt, ezért elnézést kérek elsősorban a tervezőktől, akiktől én már láttam jó munkákat is, és egyáltalán nem vagyok rossz véleménnyel róluk. Az összes többi mondatomat tartom. Amennyire tőlem telt, igyekeztem érvekkel támasztani alá a véleményemet. Nagy szükség van rá, hogy máztól és hízelgéstől mentes vélemények találkozzanak, mert ez visz minket előre, és ez a jelen vita éppen ilyen. Én nagyon örülök neki és iszonyú tanulságos olvasni. Színvonalas és érdemi párbeszéd, főleg a vége felé, és itt nem a magam szövegeire gondolok, mert úgy látom, Masznyik Csaba és Marosi Bálint helyenként messze precízebben fogalmazza meg azt, amit magam is gondolok avagy érzek, lszb hozzászólása pedig komolyan gondolkodóba ejtett. Szóval, csatlakozva az előttem szólókhoz, én sem értem, mi kivetnivalót találsz abban, hogy belefolyj, és leírd, miért emelte ki a zsűri a 40-es tervet, és Te személy szerint miért találod jó válasznak.

Madarasi Rita
2007.10.30.
19:53

@WérGidA: Kedwes Wérgida,

Igazad van, de ez csak az érem egyik oldala szerintem. Mert egy: mondják, hogy a balettáncosokkal kisgyerekkoruktól kezdve annyi, az emberi test természetétől idegen, geometriai mozgásformát gyakoroltatnak, hogy a végén már csak korlátozottan képesek ösztönös testi reakciókra. Nem tudom, nem szenvednek-e ilyesmiben az építészek is az építészoktatás gyártósorain túlesve, még a legtudatosabbak is. Nem lehet elmenni amellett, hogy a nép fiainak, ha nem is egyöntetű, de többséginek mondható véleménye, hogy a mai építészek komplett idióták, az egy Siklós Máriát kivéve. Kettő: a szépházakat építészek tervezik, és többségük nem érzi úgy, hogy ő csak elszenvedője a megrendelők minősíthetetlen ízlésének. Kettőn áll a vásár. A "nép" csak ritkán épít építész gyámolítása nélkül. Janáky István Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon című könyvében részben ilyeneket gyűjtött össze, és ezeket én például szerettem.      

WérGidA
2007.10.30.
22:18

@Madarasi Rita: Kedves Rita4

(i) A Janáky kapcsán: törpeminoritásról beszélsz, egyrészt, másrészt pedig az építészeti szépről való gondolkodásunk expanziója. ami nem okozat, hanem ok. Vagyis. Janáky előtt azokról a házakról SENKI nem gondolta, hogy szép. Janáky, bemutatásának alapján kezdtünk ezen filózni és arról a személye, az anyag illetve a megjelenési formája egyaránt tehet. Amit én is szeretek. De lássuk be, NEM tömegjelenségről van szó.

(ii) Az, hogy mit érez és mit NEM érez a szép házak tervező, csak akkor tudod, ha megkérdezed.

(iii) A magam részéről - úgy a tapasztalataim, mint az általam ismert tények, de ami fontosabb: a folozófiai meggyőződés okán is - az olyan végletesen megbízófüggő funkciók esetében mint irodaház vagy családi ház, a megbízói felelősség forma"teremtő" tényezővé lép elő. Azt a vegytiszta helyzetet amit az álláspontod sugall csakis akkor lehet fenntartani, ha még nem épült egyetlen családi házad sem, és nem szedte azt szét egyetlen kritika sem.

Madarasi Rita
2007.10.31.
10:12

@WérGidA: Kedwes Gida,

(i) oké elfogadom. Törpe.

(ii) azért bátorkodtam, mert időm (túl) nagy részét építészek között töltöm, olvasom őket néha, stb., s bár igaz, kevés szépházak tervező van köztük, de azért akad.

(iii) bocs de vegytiszta a te álláspontod volt inkább, én azt relativizálni akartam, ezért írtam hogy kettőn áll a vásár, tehát éppen hogy nem vegytiszta a helyzet.

WérGidA
2007.10.31.
17:16

@Madarasi Rita: Kedves Rita!

Had fogalmazzam másképp és nagyon általánosan: úgy vélem, hogy a családiház és villaépítészet az a műfaj, ami mint műfaj leginkább befolyásoltatott a "nép" iskolázottsága, műveltsége satöbbije okán. Igazad van, nincsenek vegytiszta helyztetek, én sem akartam ezt sugallani... kell ebbe a szóba a második "a"?

halottember
2007.10.29.
10:25

Némi reakció:

A KIÍRÁSSAL KAPCSOLATBAN:

én azt mondtam, hogy a tisztesség, a FAIR PLAY azt kívánja, hogy valóban VÉGLEGESÍTVE legyen! (akár ötletpályázatos, akár egyéb megelőző lépcsővel, a lehető legszélesebb fórumon "megjáratva" -tudom, hogy a "kérdések-válaszok", illetve a helyszíni bejárás intézménye is (jó esetben) valami ilyesmit célozna meg, de ez azért láthatólag igen csekély hatékonysággal működik...

Emellett fönntartom a lehtőségét annak, hogy valaki a "szénné tisztázott" és utána közmegegyezéssel elfogadott kiírást "fölülírja" hiperzseniális meglátásával, ám erre az esetre javasolnám a KÜLÖNDÍJ intézményét, és akkor utána még lehet egy plusz kört futni a LEGÁLIS ELSŐ és a ZSENIÁLIS ELSŐ között (Amolyan szuperkupa-döntőt...)

(illetve álomideál-helyzetben az első helyezett önként is lemondhat jogairól a különdíjas javára.(Belátva, hogy az mennyire überkorszakalkotó))

De ha ez nincs, az egész pályázat elveszíti a komlyságát, mivel a kiírás helyett azt is lehetne írni, hogy "csináljatok valami vagányat"; az összemérhetőség lehetősége elvész...(Két különböző kérdésre adott válasz...) A jelen helyzet valami olyasmi, mintha 100 méteres síkfutás versenyében az egyik futónak az előírt (egyébként a célra alkalmatlan) gumicsizmában kellene futnia, míg a vetélytársa szabadon választhat lábbelit (nyilván tutkó profi futócipőt fog választani...)

az ILLESZKEDÉSRŐL:

erről köztudomásúan könyvtárnyi, egymásnak számos ponton ellentmondó anyag létezik, viszont a szükségszerűen (?) pallérozatlan "nép" véleményét is illik azért figyelmebe venni, (nem szaklapcikk készül, etetős elmélettel és fotókkal) ha az adott terv nem egy kisérleti zöldmezős zónában, rozsdaterületen, hanem egy nagyon is "lakott", létező, "landmark"-okkal meglehetősen jól ellátott (mondhatnám szinte túlzsúfolt) területen épül. Kicsit olyasmi ez, (erős közelítéssel persze) mintha egy harmonikus, önmagával összefüggő rendszert alkotó barokk zenemű kottájának egy lapja elveszne és egy önjelölt mai zeneszerző(zseni) direkt a lehető legdisszonánsabb módon próbálná meg "kiegészíteni"...

Vagy megsérülne egy németalföldi festmény és a restaurátor direkt neonzölddel festené meg újra a hiányt...

Az persze szerintem is alapvető elvárás, hogy érzhető legyen a maiság, viszont RENDSZERBE ILLESZTVE.

szerintem az ALÁZAT nem egyenlő a gyávasággal...

Arra pedig különesen kíváncsi lennék, miféle "a fejlett nyugaton már rég bevett eszközkészletre" gondol a kedves hozzászóló a nyertes művel kapcsolatban?

Szerintem pont az az egyik legfőbb baj, hogy NINCSENEK ESZKÖZEI, csak HARSÁNYSÁGA van...

Madarasi Rita
2007.10.29.
11:38

@halottember: Szívemből szóltál halottember minden tekintetben, a gumicsizmás futástól a németalföldi festmény neonzölddel való restaurálásáig. 

csipoficam
2007.10.29.
08:59

Gratulálok a tervekhez, nagyon tanulságos az anyag.

Egyszerűen nevetséges ez a nyálazás a pályázattal kapcsolatban. Csúnya, flegma tervek.

ezer kartács
2007.10.28.
21:16

KIÍRÁSSZEGÉS: Azért építészeti pályázat esetében ez egy elég problémás érv, hiszen sokszor van, hogy épp a pályázatok képesek felülírni a kiírás valamely - a probléma ismerete hiányában természetesen téves - passzusát. Megoldás lehetne a többlépcsős (előbb programtisztázó vagy ötletpályázati) rendszer. Én itt emiatt nem kárhoztatnám a győztest, mert ha - feltéve, de meg nem engedve - az a lehető legjobb válasz itt és most, akkor a kiírás szellemének és a józan észnek (közérdeknek) is az felelne meg, tehát heuréka.

KRITIKA: A budai panoráma féltésén, a romantikus "illeszkedés" fogalmán, a gúnyos szavakon túl, képzeljük el, hogy felépül a Mórocz-Vannay-opusz, mi is lenne vele a baj? Az, hogy nincs ablaka? A színe? Az, hogy trendi? Vagy, hogy nem "illeszkedik"? Mert ha azt mondjátok, hogy az a gond, hogy a szobáknak nincs ablaka, azaz az itt lakók nem tudnak az ablakon kinézni, azt megértem. Hogy nem működik a rámpa, azt megértem. Hogy a terv kidolgozottsága elmarad a többitől, már ha így van, megértem. De a többi - pár kép alapján megfogalmazott - erős vélemény mögül, már megbocsássatok, hiányzik nekem az argumentum. Miért baj, ha erre a telekre egy ikonszerű kortárs landmark kerül? Vagy hogy ez nem az? Miért nem? "Baromság" és kész? Csak azért kérdezek, mert azok a gesztusok, melyeket a tervezők fölhasználnak, a mai kortárs külhoni építészet kanonizált gesztusai. Vagy épp ez a baj? 

escuincle baboso
2007.10.27.
22:40

Nem is kell nagyot durrantani. Lehet, hogy normalisnak lenni sokkal nehezebb. kulonosen az adott közegben (HAT). Bár erre is akad példa a mezőnyben. kárpótlás? maga a szívás. Nem a díjak miatt, a bánásmód miatt amiben az összes pályázó részesül. Miért esik nehezére bármely kiírónak komolyan venni a résztvevők munkáját? Miért lehet egy ilyen pályázatot ma Magyarországon komolytalanul kiírni és lebonyolítani? Bár ez van. Nem az első eset. Én is szívesen elolvasnám/meghallgatnám a tisztelt BB részletes véleményét a pályázat egészéről. nem hiszem, hogy lehetetlen helyszinen, lehetetlen feladatról lenne szó...

auktor
2007.10.28.
13:08

@escuincle baboso: A pályázó nagyot kockáztatott a kiírás megszegésével és bejött neki. Nagyon jól van ez így.

A bírálóbizottság a legsemlegesebb házat választotta a nyertesek közül, ami a mai nyugat európai versenyekben is megállná a helyét.

Ne tévesszen meg benneteket a fekete-fehér  környezet közötti nagy kontraszt!

KoPi
2007.10.28.
20:14

@auktor: Nagyon szomorú, hogy a kiírás megszegésével lett nyertes. Aki csal, az vállalja következményét.

A tervpályázati rendeletben ugyanis egyértelműen rögzítették, hogy a zsűri csak a kiírás és a kérdésekre adott válasz alapján bírálhat egy pályázatot. Másként nem dönthet. (Aki nem hiszi, vegye a fáradtságot és olvasson.) Ha eltér ettől, akkor megszegte a rendeletben foglaltakat, azaz etikai vétséget követett el. És, mint ilyen esetet és személyt el kell(ene) marasztalni. 

De hát ki marasztalná el? Aki odaküldte, delegálta? Na ne.....  Holló a hollónak?....

Következmények nélküli ország a miénk. Esendők és ostobák vagyunk, megtisztulásnak, megújulásnak nyoma sincs. Nem lesz belőlünk soha normális nemzet.

Masznyik Csaba
2007.10.27.
20:51

Tekintettel arra, hogy a zsűriben általam megbecsült kollégák is ültek, szívesen elolvasnám/meghallgatnám a részletes véleményüket a pályamunkákról és a pályázat egészéről. Az itt közölt kivonat csak arra jó, hogy lehessen vaktában találgatni, vajon miért született ez a döntés.Kizártnak tartom, hogy a megbízó ezt a baromságot valóban meg akarná építeni.Remélem, hogy a döntés (hasonlóan a tervhez) a zsűri iróniája a lehetetlen helyszínen lehetetlen programot megvalósítani akarók meddő igyekezetének kifigurázására :-)Masznyik Csaba, építész

kemtam
2007.10.27.
20:23

Kedves álneves önreklámozók, és jószándékú kedélycsitítók!

Vegyétek már észre az alapszitut! Nem ez az a telek, ahol nagyot kell durrantani! Úgy is mondhatnám - főleg ismerve a ZHJ féle törekvést -, hogy ez a telek SEM az a hely, ahol az ilyesforma magamutogatásra, onbálványemelésre szüksége lenne a Városnak.

Nem tudom, hogyan mennek a dolgok a BMÉ-n, de egyre jobban azt érzem, hogy az ilyen díjazásokkal a 4-5 éves szívásokért akarják egyesek kárpótolni a futószalagon érkező építészpalántákat, hogy álatal megalapozhassák egy új technokráciai elit kialakulását. Pénz beszél - értelem a szönyeg alatt lapít.

escuincle baboso
2007.10.27.
20:09

Én egyetértek azzal ha a tisztelt BB eltekint a pályázati kírástól és volt is már arra nem egyszer példa, hogy ilyen módon kapott szabad utat egy ezért vagy azért zseniális terv. Cordoba congress center (OMA) pl. Pár igen jól fogható ötlettel és kellően alátámasztott érvekkel vágták haza a mezőnyt és építettek mást máshova máshogy mint ahogyan azt kérték volt. A kreativítás ezt a lelkesítő élményét sajnos nem tudom felfedezni a periszkópos projekt esetében. Itt agyrém, de alkotóhéten klassz lenne belátom. Szerintem viccnek szánták. Bejött. Ötös. Számomra az eredmény főleg azt a vélekedésemet támasztja alá, hogy ismét egy komolynak álcázott de ötletpályázatnak szánt eseményen vehettünk részt. Nem panaszképpen, már megszokhatta az ember fia. De azért kiábrándító. Vannak tervek akár a dijazottak között is amiből lehet szállodát keríteni erre a nehéz sarokra. De lehet, hogy nem ez a kiíró szándéka, vagy van már jelöltje vagy nemtom. A megvett Coop Himmelb(l)au projekt egyenesen gáz a külsejéből ítélve. Nagyon gáz. Bár lehet, hogy e zord külső nemes szívet takar de talán nagyobbat szólt volna ha visszaküldik és nem díjazzák.

hady
2007.10.27.
18:06

halottember kontra határeset és nagyistván polémiába utóbbiak mellett szállnék be. Mégpedig azt a véleményt erősítve, hogy nem elég ez a ház (31.) sem.

Vagyis: van a túl sok - kategória és ezekkel szemben a túl kevés. A nagyotmondás ezen a helyszínen valahogy nem helytálló. Parancsoló körülményekhez valahol mégiscsak "igazodni, illeszkedni" illik. Ez a hely ilyen. Nem lefeküdni, megalázkodni kell, hanem tudomásul venni az adottságok általi követelést. Nehéz, mert először is meg kell érteni a feladatot. És itt nem az volt a feladat, hogy süssünk el egy-két jópofa ötletet, játsszunk a formákkal és az anyagokkal. Erre az attitűdre ott a város - és a világ - számtalan más alkalmas helye, akár genius nélküli locija.

Aztán vannak a másik - publikált - tervek, azaz csak fotócskák, melyeket kevésnek érzek. Amelyek még ha meg is értették a 0 kilométerkő auráját (juj!), nem tudtak elég bátrak lenni egy valódi megoldáshoz. Ide tartozónak érzem a 31. sz. pályaművet, például. A kontúr fogható és talán szükséges is. A magassággal és a tetőfelépítménnyel már aránybéli cikik emlegethetők. A lábazat meg aztán alapvetően nem idevaló, főleg nem a szigorú vízszintes egyszintmagas kontúrjával. Szóval: szétesik a kompozíció. A homlokzat álcaszerű sávos-lyukas tektonikája meg egyszerűen divatos húzás. Már láttam ilyet - effektus. (jójó: homlokzattektonika, értsétek)

Sajnos nem láttam a legtöbb tervet, így azokról nem beszélnék. A beruházóval erősített zsűrit sem irigylem: mindenképpen eredményt kellett produkáljanak.

Minden esetre feltétlenül pozitív tanulságnak érzem, hogy megmozdult a hazai építésztársadalom. Rácuppantunk egy fontos problémára. Csak azt sajnálom, hogy Siklós Mária nincs sehol ilyenkor :).

EMA
2007.10.27.
16:51

a hozzászólások tükrében továbbra is katasztrófálisnak tartom ezt az egészet. Az ablak nélküli, periszkópikus megvilágítás jópofa dolog egy zárthelyin vagy egy fiatal feltalálók fórumán, de nem itt. Egy jó kis blöff, semmi más.

Az épület bemutatott látványtervei nyilván a legjobb oldaláról mutatják az épületet tervezett formáját, igy igenes van mód ez alapján kritikát mondani. És ha ez a legjobb nézete, akkor ez önmagáért beszél.

A gond azonban nem is itt van igazán, hanem ott, hogy egy ilyen - szállodaépítésre NYILVÁNVALÓAN ALKALMATLAN - telket be akarnak mindenáron építeni, lehetőleg 120 %-osan, ahelyett, hogy ide valami nagyívű dolog kerülne, ami nem csak a profitmaximalizálásról szól.

Lehetne ez egy szabadon formált bemutatóterem, kiállítás vagy bármi más, ami bp látképéből annyira hiányzik és ezt a szűkös helyet mégis értelmesen tudná kitölteni, mert ezek a funkciók elviselik a helyszín lehetetlen adottságait .

 

ezer kartács
2007.10.27.
15:49

Hülye a zsűri!

Dehogy. Sőt, olvasva a hozzászólásokat, olybá tűnik, mintha a fentebb sokat attakírozott 2. díjas terv egy nagyon bátor, friss, provokatív terv lenne.

És valóban, miért, nem az? 

Néhány adalék:

1. A periszkópos-ötlet ZHJ (a zsűri egyik tagjának) régi koncepciója, talán az építészfórum is közölte azt a tetőtérbeépítését, mely erre alapult. 2. 1-2-3 kép alapján ítélünk most vadul, de a kérdés még az marad: blöff vagy a gondolat progresszivitása, amit látunk?

3. 2. Az „aranytojás”  nagy érdeme, hogy most föl vagyunk háborodva. Végre. Az ilyesmi – pozitív értelemben – jót tehet építészetünknek. Személyesen irigylem a 2. díjas urakat, hogy tervük ilyes indulatokat váltott ki.

4. És még valami: egy ilyen zsűri, mely ennyire heterogén, de egyenként erős embereket tömörít, óhatatlan nem fog konszenzusos eredményre jutni, hanem valakinek a dominanciája hatja át a döntési folyamatot. Hogy gondolhatna egyre építészet kapcsán ZHJ és Ferkai? Vagy Bojár és U. Nagy? Marketing értéke van persze mindezek következményeinek. 

5. Mintha valami történne, mintha valami előtt állnánk. Most még nem látjuk és nem is értjük, de talán jó irányba mehetnek a dolgok.

Ez így még azért inkább – blöff. De bármi is lehet belőle. A szerzőknek, és nem a zsűrinek gratulálok.

 

halottember
2007.10.27.
15:58

@ezer kartács: Kedves Emberek!

Többek hozzászólása nyomán az a (valószínűleg nem túl eredeti) ötletem támadt, hogy valahogyan el kellene érni (mondjuk némi alulról szerveződő, szavazós-szervezkedős nyomásgyakorlással a kamarai Nagyurakra), hogy alapvetően megváltozzék a pályázati struktúra, olyan irányba, hogy mind a kiírás, mind a bíralat rendje a transzparecia, a teljesebb demokratikusság irányába tolódjon el, hogy ilyesmi, mint ami ezzel (és még sok más) szerncsétlen pályazattal történt, ne fordulhasson elő később. Mire gondolok? A pályázati kiírásokat komoly vita tárgyává kellene tenni,akár több szakmai fórumon is, és a végleges változatot a zsűri minden tagjának aláírásával el kellene fogadnia, mint nézeteivel mindenben megegyezőt (ha új ötletük van, azt -egyetértés esetén- be kell venni a kiírásba, ha konszenzus nem jöhet létre, akkor az illető nem lehet zsűritag) Az elfogadott kiírást viszont halálos szigorúsággal be kell tartani és tartatni, például olyan szankciók mellett, hogy amennyiben az eredmény kihirdetése után BÁRKI olyan pontot talál BÁRMELY DÍJAZOTT TERVBEN, ami a kiírásnak nem felel meg, és ezt hitelt érdemlően bizonyítja, úgy a díjat vissza kell vonni és az összegét egy FAIR PLAY alapba kell helyezni, amit mondjuk a következő pályázat pénzdíjának növelésére lehet fordítani. A zsűrizésről : szerintem akármilyen szupersztárok is ülnek a döntnökök között, azért ők is csak emberek, ezért (akár csoportosan is) képesek tévedni. Tehát nekik is érdekük a többszörös kontoll; pld. az összes (természetesen a formailag megfelelő) terv föltétle és szavazásra bocsájtása internetes oldlakon, az összes terv megjelenítése és szavazásra bocsájtása országos tv-csatornákon. Ez így bizonyára ijesztően hangzik elsőre (főleg a kamarai mogulok számára), de szerintem ki lehetne találni ennek a kiforrott módját, úgy, hogy a dolog elvárt szakmaisága se sérüljön((mondjuk a jelen konkrét esetben nehéz szakmailag helyesnek minősíteni a zsűri döntését, ha csak az érvényben lévő jogszabályoknak való legalább látszólagos megfelelést tekintjük is))szóval nem azt mondom, hogy a pallérozatlan tömegek "építészeti kiszavazó-showja"jöjjön létre, (ez nagy veszélyeket rejt a tervek látványainak még több szép csajjal illetve üdezöld növényzettel való földíszítettségének eltömegesedése irányában), deakár azt is el tudom képzelni, hogy minden tervező az "avatatlanoknak" is előadhatná a tervét meggyőzve őket arról, hogy az miért is jó.Vagy akár a "döntőbe jutott" tervek készítői egymás munkáját is vesézhetnék.... Ez a dolog egyrészt rendkívül jótékony hatással lehetne a "nép" közmondásosan szomorú állapotokat mutató vizuális műveltségének fokozására, illetve az építészek (el)ismertségének növelésére. Amellett a demokratikus játékszabályokat is népszerűsíthetné. A végső döntés meg úgy születhetne, hogy a "nép" és a "szakma" által választottak halmazainak valahgogyan meg kell keresni a metszetét... Persze nyílván ez túl sok, túl húsos fazekat bolygatna meg, így nem könnyű kivitelezni... Meg idő, meg fáradozás meg minden... Ennek ellenére mindenképpen meg kellene próbálni, mert különben a posványos és belterjes építészszakma impotens síránkozása közpette a "dunaparti rém"(ek)-hez és ezen pályázat "nyereteséhez" hasonló szörnyszülöttek fogják még élhetetlenebbé tenni ezt a balszerencsés várost...

EMA
2007.10.29.
11:11

@halottember: Kétségtelen: a magyar pályázatok egyik legnagyobb hibája az, hogy slamposan vannak kiírva, és a kíírásnak nincs társadalmi kontrollja...

A másik, amit egy előző hozzászólásban írtam: minden zsüribe kellen mezei városlakókat delegálni, az amerikai esküdtszék-módszerrel - városlakó jogán és kötelességén alapulva.

Bennszülött
2007.10.27.
12:35

Kedves Építész-szakmabeliek!Egyszerű városlakóként, aki csak általános szépérzékére és a fenntartható fejlődés, a környezet iránti elkötelezettségére támaszkodva igazodhat el a városfejlesztési és építészeti terveken, megdöbbenve láttam a csupán második díjra érdemes, a pályázatot mégis megnyert pályaműről lészített fényképet az interneten. Nem tudom, volt-e vagy lesz-e a lakosságnak bármiféle beleszólása ebbe a projektbe, de rábukkanván erre a fórumra, megragadnám az alkalmat arra, hogy a kedves szakmabeliek figyelmét felhívjam a következőkre.Az épített környezet mindenkié, így nemcsak a terminus technicusokat ismerő szakma véleménye számít. Az épület belseje kevésbé érdekli a kívülállókat, de annak külső megjelenése mindenképpen. Ez közügy, és teljesen egyetértek azzal a hozzászólóval, aki szerint még az olyan egyszerű véleménynyilvánításnak is van helye, mint az, hogy az épület ronda.A Clark Ádám tér, a Vár alatti Dunapart és a Lánchíd olyan területe a városnak, amely mindig is kiemelt helyen szerepelt a várost bemutató fényképeken, amely minden itt élőnek és ide látogató idegennek a vársoról alkotott benyomását alapvetően meghatározza. Ez a terület már kiépült, a foghíjbeépítés környezete tehát elég régóta adott. Amint azt egy hozzászóló meglehetősen jól illusztrálta: a főszereplőket már réges-régen kiválasztották ehhez a filmhez.Magyarországon megfigyelhető, hogy a többszáz vagy akár „csak“ 80-100 éves épületek közé, ha nagy és új épületet terveznek felhúzni, annak mindenképpen emblematikusnak kell lennie. A kirívóságra, az eredetiségre való törekvést minden más szempontnak alávetik. Pedig nagyot alkotni éppenséggel a régi környezethez illeszkedő épületekkel is lehet, erre külföldön is számos példát találni. Új, modern és meghatározó házakat nem feltétlenül a történelmi városrészek magját képező tereire kell építeni. Azaz tipikusan nem a Lánchíd budai hídffőjéhez, ahol a Lánchíd maga, a vár és az alagút bejárata önmagában is meghatározó látképe egymással összhangban álló, kellemes érzetet kelt az arrajárókban és a Duna túlpartjáról egyaránt. Éppen ellenkezőleg: olyan házat kell ide építeni, amely érvényesülni engedi a már itt lévő építményeket.Ami az épületeken kívülről látható anyagokat illeti, személy szerint én nagyon hiányolom a természetes anyagokat, a környezettel és az emberekkel való harmóniára való törekvést. A csillogó, csupa üveg és fém házak vagy éppen az ablakok teljes mellőzése nem feltétlenül ember- és talán még kevésbé környezetbarátak, de ez utóbbi szempont már inkább a funkcionalitáshoz és a belső kialakításhoz tartozik, amire nem szeretnék kitérni. (Mint ahogyan arra sem, hogy a modern technológiákat és térkialakítást odabent általában véve nagyra értékelem.)Felmerült egy hozzászólásban az a kérdés, hogy egyáltalán miért kell a teret beépíteni. Természetesen városlakóként – akinek egy időre volt szerencséje más külföldi fővárosban is élni – nagyon ellenzem a terek beépítését, hiányolom a várost élhetővé tevő parkokat, és sajnálatosnak tartom, hogy a zöld felület a város mindkét felében folyamatosan csökken. Elfogadom azonban, hogy ezt a telket nem fogják üresen hagyni. Azzal viszont már mindenképpen vitába szállnék, hogy valóban ekkora épületre van-e ide szükség. Egy alacsonyabb épület sokkal kevésbé nyomná rá a bélyegét a környezetére. Talán itt is szóba jöhetne olyan megoldás (mintha több pályamunkánál meg is jelenne), amelyet a világ számos pontján előszeretettel használnak: a felső néhány szint egyre beljebb és beljebb indul az utcafronttól.Összegzésül annyit mondanék, hogy őszíntén remélem, a sárga pikkelyházat – kívülről legalábbis – a tervezők csak viccnek szánták.

EMA
2007.10.29.
11:01

@Bennszülött: Kedves Bennszülött!

Ha elolvassa, amit az építészek írtak, akkor kiderül, hogy ők sem elégedettek...

Egyébként, szerintem, minden ilyen pályázat zsürijébe kellene delegálni "szimpla" városlakókat - talán a zsürik szakbarbársátát tompítaná, és némi józan észt is képviselne a "tudós" társaságba.

hady
2007.10.26.
09:08

A bíráló bizottság zárójelentéséből: "A tervpályázati bizottság a beérkezett magas minőségű, és nagyszámú terv alapján a pályázatot sikeresnek ítéli, a tervpályázat túlmutatott egy szállodatervezési feladaton, s a benyújtott pályaművek többségében értékes szellemi felvetések, tanulmányok is megtalálhatók.A Bíráló Bizottság a tervpályázatot sikeresnek tartja azért is, mert rávilágít több olyan városépítészeti, városépítési építésszabályozási kérdésre, amelyek az ilyen típusú telkek és beépítések kezelését nehezítik."

Valóban, a régóta-foghíj-nyesedék telek olyan kérdéseket vet fel, melyek túlmutatnak bármilyen szorosan vett helyi funkción, sőt városépítészeti kérdésen is. Az igen nehéz feladatra már láttunk pár tervet az elmúlt évtizedek során. Lényegesnek érzem kijelenteni, hogy egyik terv sem volt maradék nélküli. És most, ez a pályázat sem oldotta meg a kérdést. Méltán nevezhetnénk a szituációt (helyet-időt) a jelenkori magyar építészet MÉRFÖLDKÖVÉnek. Valódi próbakő, melybe - lett légyen bármily nemzetközi is - a mostani mezőny bicskája (is) beletört. Ezt a zsűri a lelke mélyén be is vallja azzal, hogy nem hirdet győztest. Eredményesnek nevezi a pályázatot (úgy vélem nem mély lelki- és szakmai ismeretből indíttatva), ám ezt én úgy fordítanám le, hogy az eredmény: nyilvánvalóvá vált, hogy nem vagyunk elég érettek a feladatra. Ez is eredmény, csak valakinek ki kell már mondani.

dm
2007.10.26.
10:41

@hady: Nem vagyunk elég érettek a feladatra? Azok, akik a feldolgozás alatt elvéreztek, és nem adták le, és azok, akik leadták, de nem díjazták a munkájukat, és azok, akik kaptak vmilyen díjat, mind érettek voltak a feladatra. Nyilvánvaló, hogy a 2. helyezet terv, egyfajta kritika a programmal szemben, mind a tömegét, mind a szervezését tekintve. Valószínűleg sokan eljutottak erre a szintre, de rajtuk kívül senki nem adott le, ennyire a programmal ellenkező munkát. Az a zsűri felelőssége, és éretlensége, hogy a többi pályázóval szemben lévő hendikepet jóváhagyta. De azt gondolom, hogy az esetlegesen megépülő tervet, a többi díjazott között kell keresni, és ezt valszeg a zsűri is jól tudta, amikor kiválasztott egy olyan tervet, amit a beruházó soha nem fog megépíteni.

kemtam
2007.10.26.
12:51

@dm: A zsűriben ot vannak az építtető emberei, nem? Miért díjaznának olyat, ami meghaladja az erejüket?

halottember
2007.10.26.
12:59

@kemtam: Furdalja az oldalamat a kíváncsiság.

Nagyon furdalja, így –nem lévén más adekvátnak tűnő fórumom- fölvetném a köznek a kérdést:

Hogyan kerülhetett a díjazott pályaművek közé a 31-es számú pályamű (Építész Stúdió-Hőnich Richárd, Keller Ferenc és társaik műve)?

Ha ez a terv nem lenne kiemelve, egyszerűen el tudnám rendezni a helyzetet magamban, mindjárt kétféle módon is:

(1)-az építészek a betegek

(2)-a zsűri az

Mivel közel 60 („mindegyik szinte kivétel nélkül magas szintű”) pályamű közül az alábbiak kerültek ki „győztesen”:

-sivár és üres, semmitmondóan visszafogott, jellegtelen rutintervek (17. 52. 56.)

-öncélú dizájnarcoskodás, a várost semmibe vevő, terpeszkedő „sztárépítészkedés” (29. 58.)

- és mindennek a koronájaképpen a kegyetlen és embertelen rossz vicc (40.), ami nyilván annyira rossz, hogy már jó… (őszintén remélem, hogy a tervezők maguk is megijedtek, amikor kiderült, hogy durva gegjük nem egy fejsimogatós megvételben, hanem kvázi fődíjban részesült.)

Szóval gondolhatnám, hogy egyre betegebb, jellegtelenebb, uniforimizálódó konzumsemmibe forduló világunk szép rekvizítuma az erdmény; (1)tényleg csak ennyire volt képes egy csomó (magyar és külföldi) építészcsapat (tényleg ezek a legjobb tervek) vagy (2) a „fölkent” és nyilván egyéb működése okán tiszteletet érdemlő zsűri ezeket a terveket emelte ki az egyébként esetleg létező sokkal jobbak közül.

Szóval egyszerű lenne a dolgom, nyugodtan szomorkodhatnék a világ romlásán.

Ehelyett most inkább dühös vagyok.

Mégis hogyan lehetséges, hogy a díjazott mezőnyből legalább két utcahosszal magasan kiemelkedő Hőnich-Keller (+tsai) féle terv itt van, de mégsem nyer?

Miért gondolom, hogy magasan kiemelkedik?

Mert (egyedi módon) észreveszi, hogy egy töténetileg-látképileg kulcsfontosságú városhelyen keletkezik és oda mégsem historizálassal vagy ötlettelenséggel próbál meg gyáván és félszegen belesimulni, vagy vagánykodva mindent szétrobbantani, hanem bámulatsan ötletesen, nemesen elegáns játékossággal, briliánsan markáns és mégis könnyed tömegalkotással ÚJAT ALKOTVA ILLESZKEDIK…

 

Szóval gratulálok a Hőnich-Keller csapatnak, mint az egész nyilvánosságra került ügylet egyetlen reménysugarának! A többi díjazottnak pedig ajánlom alapos áttanulmányozásra a tervet, szerintem igen sokat lehet belőle tanulni! Tudom, hogy ennek sok realitása nincsen, de én a helyükben minden jogaimról lemondanék az Építész Stúdió javára, fejet hajtva elismerve, hogy mennyivel jobb az a terv minden kiemeltnél. A zsűrinek meg azt javaslom, hogy kicsit gondolkodjon el arról, hogy mekkora felelősség is helyeződött rájuk, illetve, hogy azzal hogyan is éltek (vissza).

 

 

kemtam
2007.10.26.
16:37

@halottember: Mi a mérföldkövi számodra ebben az elablakolt löszfalban? Komolyan neked miért tűnik jobbnak ez, mint a végső győztes pályamű?!

sos
2007.10.26.
22:36

@halottember: Kedves Halottember, épp kezdtem örülni az éleslátásodnak, amikor a végén az egész átcsapott ebbe a szirupos, cseppfolyós valamibe. Nem minősíteném egyik tervet sem, mert nyilván mindegyikben vannak ötletek, (bár ez nem egy ötletpáylázat volt, ha jól tudom, hanem 100as szintű kidolgozottságott KELLETT VOLNA megütni..), mindegyiket  hatalmas lelkesedéssel csinálták stb. De ha ilyen keményen nyilatkoztál a többiről, kérlek ne tégy kivételt: a 31 es számú pályamű ugyanúgy befér az első kategóriába, mint a többi:semmitmondóan visszafogott, jellegtelen rutinterv. Ha a többi az, akkor ez is. Az "újat alkotva" nem igaz rá. Az illeszkedés igen. De az meg túlságosan is.A két pólus között nem volt átmenet? Kíváncsi lennék a többi tervre is...valami a jellegtelen és a geg között? Nem volt olyan ház, ami a gyáva - pofátlan pólusok között valahol a bátor, de jó? Gyanús, hogy nem, mert akkor lett volna első díj.

nagyistvan
2007.10.27.
08:45

@sos: Egyetértek veled Határeset. Valóban igen erős és talán nem is indokolt :) Halottember részéről 31eskének a kiemelése. Azt is mindenféleképpen érdemes leszögezni a bemutatott anyagok igencsak ötletpályázat szintjén rekedtek meg, ami sajnos a második (legjobb ???) pályázat munkára fokozottan igaz. Eltekintve a külső megjelenéstől (hiszen az lehet erősen szubjektív, amihez így nem is akarok hozzászólni), nagyon szomorú hogy az épület mind funkcionálisan, mind szerkezetében igen messze van a realitásoktól, arra pedig abszolút alkalmatlan, hogy a Clark Ádam téren megvalósulhasson. Nem is értem hogyan juthatunk idáig. Elég csak ránézni a publikált, földszinti alaprajzra (lépcsők, garázs behajtó, földszinti funkciók kialakítása) egy gyenge egyetemi vázlat szintjén rekedtek meg, ami ide azért mégiscsak igen kevés és egyben szomorú, hogy a zsűri véleménye szerint pedig dicséretes.Én láttam a kamarában bemutatott tablókat. Nem sok segítséget adtak a megbízó részére, ha ez ebben a szellemben folytatódik, nagyon valószínű, hogy ebből évekig újfent nem lesz semmi. Azért nem is értem, mert én a kiállított közel 60 munka között úgy láttam, hogy lett volna alkalmas arra, hogy az felvállalható legyen, de persze ezt nem az én tisztem eldönteni.Csak szomorkodom, hogy egy ilyen frekventált helyre megint nem tudunk egy arra alkalmas munkát felmutatni. Hiába, mindig azt mondom az építészet a társadalom legpontosabb tükörképe. Itt tartunk ???

halottember
2007.10.27.
13:55

@nagyistvan: Válaszul.

Ahogyan azt Rita is nehezményezte a „fődíjas” művel kapcsolatban, azt nehéz épületnek nevezni, leginkább csak valamiféle odapottyantott „forma”, annak is leginkább grafikai jellegű, lévén például a tetőtéri étterembelső megdöbbentően szerkezettelen.

Fontos hangsúly esik az „odapottyantottságra”; a terv ijesztő mértékű érzéketlenségről ad tanúbizonyságot a helyszínnel kapcsolatban, (térkapcsolatok, kilátás, utcalezárás, meglévő tömegképzés és hangsúlyok („főszereplő-mellékszereplő”-ség) semmibe vétele.

Szerintem az a bizonyos „genius loci” dolog nem valami avítt hülyeség. Persze nyílván lehet különféle módon és szinteken értelmezni, de azért egy tetőlecspással és két „kilátó-lyukkal” elintézni mégiscsak meglehetősen takarékos megoldás.(Igen kevés ráfordított energiára utal-egyáltalán nem hosszú idő alatt kiérlelt letisztultságra)

Amellett a „nyertes” terv tulajdonképpen egyeten poénra épít, ami eleve meglehetősen vitatható, amellett a gyakorlati életben, racionális keretek között teljesen működésképtelen is.

Ilyesféle „vicceket” óránként min 10-et képes kitalálni egy legalább közepes képességű egyetemi hallgató, elég csak megnézni egy közép zh értékelést.(Ahonnét mellesleg ezen terv alapötlete is származik)

Ha már ezt az atombunkeres életidegen megoldást eszelték ki az alkotók, szerintem még mindig ésszerűbb lett volna mondjuk kamerákat irányítani a város különböző pontjaira és azok képét teljes falfelületen megjeleníteni, akár minden falon másik nézetet, akár váltogatva, akár a mennyezetre az ég képét fölvinni, nappal felhőkkel, éjjel csillagokkal ….

Ez tök érdekes lenne és azt hiszem itt egy nagyon lényeges ponthoz értünk el, hiszen egy ilyen „blue-box” szálló tulajdoképpen Föld bármely pontján lehetne, semmi köze az adott helyhez, akkor pedig nem több, mint egy fixált típuslakókocsi. (illetve egy olyan lakókocsi, amiből nem lehet kilátni, inkább lakótank---Mad Max világában igen jó szolgálatot fog tenni…)

Tényleg nem akarok itt végtelenkedni, de a 31-es terv absztrahált párkányaival, finom tömegjátékával és egyedi élményt nyújtó, a hellyel kommunikáló kaleidoszkóp ablakaival, anyaghasználatával, az égbe nyíló látványéttermével, (ami a „koncepció” kedvéért nincs egyenrácsból a kilátás gátlására) pont ellentétes hozzáállást mutat, a helyhez való viszonyban mint a 40-es és lényegesen bátrabb, ötlettelibb, mint a "szürkék".

Még a mérföldkőségről, egyediségről: én nem azt állítottam, hogy a 31-es egy „forradalmi” épület lenne, de talán a föntiekből kitűnik, hogy szerintem ez nem is volna itt föltétlenül indokolt, a görcsös vadonatújat alkotási kényszer, szerintem általában rossz stratégia, ezen a helyen pedig föltétlenül az… Mégis vitathatatlanul újat, érdekeset, meglepőt hoz a maga visszafogott módján a ház, legalábbis a környezetéhez képest.

(lehetséges, hogy a bolygón épült már ház hasonló szerkesztési elvek szerint, de környezetbe ízesülő tömegmozgatásaival ez az épület mégis csak itt épülhetne föl….)

Mellesleg egyet értek abban is, hogy nem kell gyávának lenni, a telket be kell építeni, de abban is biztos vagyok, hogy nem percnyi poénok vagy szürke üresség vezérelte módon.

A 31-es terv pedig (legalábbis a nyilvánosságra került tervek közül- ami pedig azért mégis azt jelenti, hogy kialakult legalább némi egyetértés vele kapcsolatban) szerintem messze a legmegfelelőbb megoldás lenne.(mai, érzékeny, emblematikus és illeszkedő) Ha valaki nem ért egyet velem, kérem írja le konkrét negatív véleményét a házról, lehetőleg ne egyszavas értékeléssel!

Ha már a bulvárszintű „egyszavasház” dolognál tartunk, akkor csak annyit mondanék, hogy egy „ablakos löszfal” még mindig ezerszer izgalmasabb, élettelibb, mint egy IPARI HULLADÉK.

Madarasi Rita
2007.10.26.
08:53

gramercy, EMA, számomra nem kérdés, hogy be kell építeni, méghozzá lámpaláz nélkül. Nem jó, ha az ember megretten a feladat súlyától és nem mer válaszolni, inkább "eltűnik", felveszi a király láthatatlanná tevő köpönyegét (legyen transzparens, legyen fekete, növényzettel eltakarom, ne is építsünk semmit, stb...), annál is inkább, mert, mint a mesében is, a végén ott találja magát pucéran egy ország színe előtt. Ez egy lyuk, ami paradox módon akkor tűnik el, ha betömik. Ugyanakkor én úgy érzem, hogy bár nagyon jól látható, ez a hely nem kívánja, hogy valami iszonyú extravagáns, figyelemfelkeltő dolog készüljön. A vár tövében, a lánchíd mögött, az alagút szájánál ez egy zártsorú utca lezárása, egy fog lesz a várhegy szájában, semmi több. (Arany fog lesz, most már tudjuk :) A két véglet, a kihátrálás és a nagymonológ között kellene jó érzékkel megtalálni a helyes arányt. Érdekes hogy mennyire elvesztettük az arányérzékünket ebből a szempontból. Ez egy olyan forgatás, ahol a főszereplők kiválasztása (vár, híd) már rég megtörtént. A Hotel Clark egy epizódszerep. Epizódszerepben is lehet nagyot alakítani.

EMA
2007.10.29.
10:50

@Madarasi Rita: Meggyőző, azt írsz.

A "be nem építeni" számomra nem építészeti értelemben kérdés, hanem városrendezési, még pontosabban városszervezési szempontból: minden új, nagy épület a meglévő városszerkezetben újabb forgalmat indikál - ezért nagyon óvatosan bánnák ezzel, az engedélyező hatóság helyében. Az viszont igaz, hogy egy szálloda még a legkevésbé forgalomnövelő funkció.

A villogó aranyfog-hasonlat találó. Vannak helyek, ahol az emberek kivagyiságukat akarják kifejezni az aranyfogakkal, és fel sem merül bennük, hogy a természeteshez jobban közelítő fehér fogak esztétikusabbak lennének. Budapesten, mintha egy ősi pukkantó-versenyben lennének az építészek - ki tud hangosabbat és bűzösebbet. Mi meg szenvedjük az ereményt.

gramercy
2007.10.25.
23:03

eretnek gondolat lenne nem beépíteni?...

tudom, most szégyellem magam és beállok a sarokba.. 

EMA
2007.10.26.
01:04

@gramercy: Szeritem jó lenne üresen hagyni, illetve a térfalon lévő nyilt sebet óvatosan befoldozva - akár bio.öko szisztémával, egyszerűen befuttatni a tűzfalakat és parkosítani a sarkot... De a kft kemény magja úgy tűnik, hogy minden városhoz való kapcsolatuk ellenére nem a város érdekét nézik elsődlegesen...

 

gramercy
2007.10.26.
01:33

@EMA: vagy ha mindenféleképpen kerül oda épület, akkor térformálásában és anyaghasználatában is legyen visszafogott és transzparens

üveg, acél, ahogy az utolsó tervben is van, de még kisebb épület (nem tudom miért kell ennyi emeletet beleerőltetni, legyen nagyobb a belmagasság mint a környező épületeknél) 

Kulcsár Anett
2007.10.26.
06:43

@gramercy: Óriásra fújt szelektív hulladékgyüjtő. Minden értelemben.

kemtam
2007.10.26.
08:46

@EMA: Noha a jelen terv külső képe nekem nagyon nem tetszik, a telek beépítése szerintrem szükséges. És még csak azt se mondom, hogy olyan seíze-sebűze ház legyen ott. Csak épp nem ez. Mint annó a Szervita tér esetében. 

Egyébként folyamatosan azt érzem, hogy az ilyen tervek díjazásával (és engedélyeztetésével) csak be akarják fogni a fiatal építészek száját - hogy ne nagyon pampogjanak a város- és kerületveztés ellen, és úgy általában az egész szabályozatlan hierarchia ellen.

Madarasi Rita
2007.10.25.
17:47

Nem értem.

Az általam őszintén tisztelt zsűri annyira az újdonság keresésének lázában ég, hogy még embertelen és értelmetlen ötletekért is lelkesedni tud, ha az úgymond "nagyon más"? Komolyan, ez érv? Annak, hogy valami "nagyon más", van köze a minőséghez?

És: "A pályaművek közül egyedüliként ez a terv nem esztétizálással, hanem gondolatiságával oldja meg a feladatot." Hogy nem esztétizál, az világos. Kár. Ennél azért lehetett volna kicsit többet esztétizálnia a legmagasabb elismerésben részesített pályaműnek. De mi a "gondolatisága"? Vajon arra gondol itt a zsűri, hogy a pályázók ablaktalan szállodai szobákat terveztek, a homlokzatot pedig egy olyan hártyává tették, ami nem kommunikál, nem kapcsol össze semmit semmivel, egyetlen funkciója, hogy kirajzoljon egy formát? (Jó. De akkor javaslom hogy ne hívjuk háznak, és beszéljünk arról, hogy milyen az a forma.) Vagy arra a verejtékes megoldásra, amellyel mégis bejuttatják a pályázók a szobákba a külvilág jeleit, érezvén, hogy erre azért mégis szükség van? Vagy arra, hogy mechanikusan lekövetik a beépíthetőség kontúrjait, és ezt a részletképzés minimumra csökkentésével és az anyaghasználat homogenitásával eltávolítják a ház ideájától egy absztrakt, ideális forma irányába? Ez még jó is lehetne. De mint gondolat, hosszú-hosszú szakálla van – ami nem baj, de ne nevezzük gondolatiságnak, nevezzük inkább mai gyakorlatnak.

Én, ha egy számomra idegen városban ébredek, szeretem, imádom, ha látom, amint ott él a lábaim alatt, miközben a fogamat mosva arra gondolok, hogy pár perc múlva el fogok merülni benne. Nem baj, ha egy percig tart az egész. Mégis fontos nekem ez a reggeli feltárulás. Kérdem, ki az, aki nincs ezzel így? Ki az, aki kifejezetten szeret ablaktalan szobákban felébredni, és ezért választaná a Hotel Clarkot mondjuk a pár házzal odébb most felépült Lánchíd 19 Design Hotellel szemben?A zsűri döntése számomra azért is érthetetlen, mert a fórumra feltett néhány képből alkotott (szükségképpen felületes) benyomásom az, hogy a pályaművek között akadnak magas színvonalúak mind a bátrak, mind a kevésbé bátrak között.

És végezetül: meg kellene szüntetni azt a Magyarországon teljesen bevett gyakorlatot, hogy rendre a díjazottak közé kerülnek olyan tervek, amelyek fütyülnek a pályázati kiírásra. (És! ezzel párhuzamosan jó kiírásokat szerkeszteni, hogy azt a pályázók ne legyenek kénytelenek áthágni.) Nem a nyeretlenek táborából mondom ezt, hanem teljes kívülállóként. És persze hiába, mint ahogy mások, sokan, elmondták már ezt – hiába.

EMA
2007.10.25.
16:34

Lenne egy szerény kérdésem: milyen cég ez az UNIONE-CLARK KFT. ?

Bizonyára valamiből kimaradtam, de érdekesnek találom, hogy ebben a cégben milyen sok neves személyiség társul...

Amúgy, nem tisztem építészeti kritikát megfogalmazni, így csak magánzóként mndom csendben, hogy a díjazott kuglófdarab igen-igen ronda, véleményem szerint...

beton
2007.10.25.
19:25

@EMA: "Amúgy, nem tisztem építészeti kritikát megfogalmazni, így csak magánzóként mndom csendben, hogy a díjazott kuglófdarab igen-igen ronda, véleményem szerint... "

Szerencsére a bíráló bizottság nem egyetlen, vagy pár kép alapján, és pár/tíz perc gondolkodás után ítélte meg a terveket, mert a "kuglófdarab igen-igen ronda" gondoldat szerintem még mindig igensok rétegből áll, amit így, egyetlen mondattal lefedni nem lehet. A 'de randa', vagy 'mily gyönyörűséges' megjegyzésekből nem tud kiindulni konstruktív vita, ezekre reagálni szerintem képtelenség.

kemtam
2007.10.25.
23:31

@beton: Jajj beton basszus, ha építészettörténeti okfejtésbe csomagolt mikroszociológiai tanulmányokkal alátámasztott architekturakritikai tirádákat tennénk le eléd, akkor jobban megértenéd miről is szólunk? Azaz arról, hogy ez a ház(?) ebbe a térbe rossz döntés, és gyenge építészeti válasz. 

Miért kell egyes embereknek bikfanyelvet szajkózniuk, miközben a józan paraszti arányérzék, ész, és értelem rögtön megmutatná nekik is a helyes irányt?! Sosem értettem!!

-----------------------------------

EVA, ugyérted mit keres Bojár a kiírók (tulajdonosok) között? :)      Valóban érdekes karrier melyet befutni lászanak egyes "független" műkedvelő zsurnalisztákok...

gramercy
2007.10.26.
20:50

@kemtam: erre én is kiváncsi volnék....

beton
2007.10.29.
10:27

@kemtam: Alá nem támasztott szubjektív ordibálásra szerintem továbbra sem lehetséges értelmesen reagálni. Az hogy ez szándékos provokáció az egy dolog, de ilyenformát értékelni egy végleges produktumot nem lehet, mert ez így egyszerűen alpári. Ha felkérnének hogy irj cikket a végeredményről, csak annyit irnál bele, hogy randa? Ezzel elintéznéd? Ha igen, akkor értelmetlen a vita.

FenyvesiHK
2007.10.25.
13:10

a hazai építészeti színvonalnak igazán jót tenne, ha sokkal több külföldi építész tervezne házat és vinne némi kis változatosságot ebbe az állóvizbe.

nem véletlen, hogy pont a két, külföldiek által készített pályázat (pusztán a látványterve alapján) messze kiemelkedik a többi közül.

beton
2007.10.25.
19:10

@FenyvesiHK: "nem véletlen, hogy pont a két, külföldiek által készített pályázat (pusztán a látványterve alapján) messze kiemelkedik a többi közül. "

A kiemelt képek alapján a pályázatokat megítélni szerintem képtelenség, ez csak egy 'bulvár' felhozatal, melyben gyorsan rá lehet pillantani a tervek sokféleségére.

A látványtervek milyensége szerintem semmilyen egyértelmű megfeleltethetőségi viszonyban nincs a terv/tervek minőségével.

kemtam
2007.10.25.
10:39

Tudom, magáncég magántelken azt és annyiból, amit és ahogyan csak akar... Erről szól ma a liberális budapestiség... De ez akkor is borzasztó.

Ugyan a képekből keveset lehet leszűrni, de hogy valaki arra legyen büszke, hogy egy vitathatatlanul frekventált helyszínen "nem akar szépészeti dolgokkal operálni" - ahogyan azt az egyik internetes portál megírta - , valamint hogy erre az elbírálók még rá is bólintsanak - nos az már az elmebaj határát súrolja...

Azért mert mindenki beszél majd egy adott épületről - mivelhogy utálja -, attól az még nem fog megnemesülni. Csak egy újabb idegesítő szemölcs lesz a város arcán. Így aztán soha nem érjük utól egykori önmagunkat - pláne a környező országok image-ét. Ha ez a ház így megvalósul, ismét szegényebbek leszünk egy nagyszerű lehetőséggel... 

KoPi
2007.10.29.
21:43

@kemtam: Mímelt mámor! Nem a külalakjával van itt a baj, a belső a kín.

Aki ablak nélküli szobát tervez - mert az olyan korszerű - egyidejűleg és többek közt a saját dédapját is ostobának tartja. Az öreg még napi 1,5 órát (azaz a nap 6%-át) sem volt a fürdő(!?)szobában - nem úgy, mint egy korszerű szállóvendég. Egész nap dolgozott kb. 10 óra (azaz a nap 41,6%-át), evett vagy 1,5 órát (azaz a nap 6%-át), aludt mondjuk 6 órát (a nap 24%-át), - hasonlóan a mai 30-40 éves butikhotel vendégekhez. Mire hazaért sötét volt. Minek hát az ablak. Eszébe sem jutott, hogy ablak nélkül sokkal boldogabb lehetett volna.

Csak az igazán műanyag emberek mernek nagyot álmodni. (lásd bővebben Harcosok klubja...)

A dédapáinkon kívül a világ egyéb részein még most is tudatlanságban szenved a nép. Szinte valamennyi hotelre (sőt más épületekre is) nyílásokat raknak. Rádöbbenthetné már őket néhány furfangos magyar ember, hogy nem úgy van az. Ez már nem korszerű. A Klubtagok már megmutatták az irányt...

Tanácsként...

Minél hamarabb keressenek maguknak egy színjózan (nem műanyag) barátnőt a legények, aki visszahozza őket a földre.

FenyvesiHK
2008.12.03.
16:41

@KoPi: Tudnám még megerősítésül felhozni a rátóti atyafiak példáját, amikoris elkergetvén a valamihez értő embereket maguk körül, megépítik a templomot ablak és most figyelj:ajtó nélkül. Azért még van hova fejlődni.Nade aztán a legokosabb rátóti megtalálja a megoldást, mert zsákban kezdik behordani a küső világosságot egy lukon. És így tovább. A magyar népmesekincs mindent rögzített, csak figyelmesen el kell olvasni.....

Új hozzászólás
Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – Családi ház Üllőn

2020.11.16. 16:24
00:01:41

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Elérkeztünk a Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk utolsó részéhez. Az Üllőn található családi ház fekete hullámpala borításával hívja fel magára a figyelmet, de más érdekességeket is rejt a Konkrét Stúdió által tervezett épület.

Épületek/Lakóépület

MÉD 2020 finalista épületek – SA43 társasház

2020.11.16. 16:21
00:01:40

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

A Varga Noémi és Szelecsényi Balázs által tervezett SA43 társasház a hegyvidéki telek különleges adottságaihoz igazodik. A Média Építészeti Díja 2020-as finalistáit bemutató videósorozatunk legújabb részében ezt a karakteres megjelenésű épületet járjuk körül.

Támogasd az Építészfórumot most, hogy legyen újabb húsz évünk!

Az Építészfórum minden tartalma ingyenes – és az is marad. De ahhoz, hogy eredeti, értékálló anyagokat hozzunk létre, Olvasóink támogatására is szükségünk van.

Támogatom

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk