Száz éve született Snopper Tibor építész

Ma száz éve született Snopper Tibor építészmérnök. Ahogy sokan mások az évfolyamából, Dániában kezdte pályáját, onnan hozta haza a skandináv "funkis" hatását, amelyet aztán Szegeden töltött harminc éve alatt formált hazai ízűvé.  

A skandináv építészet és formatervezés a század közepén óriási hatással volt magyar építészek egy generációjára. Bár ez véletlenül, a történelem furcsa, tragédiáktól sem mentes fordulatai mentén alakult így, a hazai építészet igen sokat köszönhet a "dániások" generációjának, annak ellenére, hogy csak egy részük tért haza, ráadásul munkájukra rögtön rányomta bélyegét a szocreál kényszere. Snopper Tibor ennek a csoportnak a meghatározó alkotója, akit nem csak származása, de legfontosabb munkái is az Alföldhöz kötnek.

Snopper Tibor 1922. május 11-én született Tiszalökön. 1940-ben érettségizett a budapesti Verbőczy István Gimnáziumban, majd a rákövetkező évben felvették a budapesti József Nádor Műegyetem építészmérnöki karára. Egyetemi évei alatt, 1943-1944-ben szerkesztő konstruktőrként dolgozott Dümmerling Ödön építészirodájában – jó rajzi készségeinek köszönhetően itt olyan gyakorlatra tett szert, amit később jól tudott hasznosítani. 1944-ben ugyanis évfolyamával együtt őt is kitelepítették Németországba, majd ott volt a Halle an der Saaléból 1945 áprilisában 77 hallgatóval, hat tanárral és 13 családtaggal Dániába induló szerelvényen. Május ötödikén itt élték meg a német fegyverletételt.

A dánok alapvetően vendégszeretően fogadták a magyar hallgatókat. Snopper Tibor csakhamar azok közé került, akik rajzolói gyakorlatukat kamatoztatva el is tudtak helyezkedni: 1946-ban és 1947-ben két dán építészirodában dolgozott, a Halling-Andersen, majd a Hindsgaul nevű cégeknél. Ez a viszonylag rövid időszak évtizedekig tartó nyomot hagyott munkásságán.

Snopper Tibor és Borvendég Béla életművét vizsgálva Balia-Nagy Judit hívta fel a figyelmet a nemzetközi modern sajátos skandináv ága, a "funkis" hatására Snopper munkásságában.[1] A skandináv modernizmus kezdete az 1930-as Stockholmi Kiállításig vezethető vissza, amelyet Gregor Paulsson művészettörténész, a svéd iparművészeti társaság, a Svenska Slöjdföreningen vezetője kezdeményezett egy három évvel korábbi, a stuttgarti Weissenhof-telepen tett látogatása hatására. A kiállítás építészeti vezetésére Gunnar Asplundot és Sigurd Lewerentzet kérte fel. Ez a két alkotó aztán meghatározó szereplővé vált a funkcionalista modernizmus sajátos helyi variánsának kifejlődésében. Asplund és Lewerentz szemléletét ma egyaránt regionalistának nevezhetnénk: nagy figyelmet fordítottak az illeszkedésre, a hagyományos építőanyagok, sőt technológiák használatára – akár a modern kánon elvárásaival szemben is. A "funkis" házakra jellemzően a modern alapvető elemei: a lapostető, a világosra festett, díszítés nélküli falak, a nagyméretű ablakok, de Skandináviában meghatározóvá váltak a vakolás nélküli téglafalak és a fából készült részletek is.

A korszak meghatározó dán építészei, többek közt Vilhelm Lauritzen, Arne Jacobsen vagy C. F. Møller munkái minden bizonnyal nagy hatást gyakoroltak az oda kerülő magyar építészhallgatókra. Snopper Tibor nem kívülállóként fogadta be ezeket a hatásokat: gyorsan megtanult dánul, sőt, megismerkedett, majd összeházasodott egy dán lánnyal, Ruth Jytte Jensennel. Ismert korabeli munkái a két említett irodában készült belsőépítészeti megbízások, illetve kirakattervek. Ezeken amellett, hogy a rá igen jellemző jó rajzi készséget mutatják, érzékelhető a kortárs skandináv design hatása, de nem állnak messze a késő harmincas évek magyar enteriőrkultúrájától sem.

A dán formaképzés és -kultúra hatását sokkal jobban mutatja Snopper itthoni működése 1947-es hazatérése után. Kotsis Iván tanszékén diplomázott, majd rövid, a Vasbeton Gyárépítési Nemzeti Vállalatnál és a(z IPARTERV elődjének számító) Könnyűipari Épülettervezési Irodánál tett kitérőket követően 1951-től a Szegedi Tervező Iroda munkatársa, felelős tervezője lett. 1953-ban tervezett Kecskeméti Véradó Alközpontja fikarcnyi hatását sem mutatja az akkor épp kötelező szocreálnak; teljes egészében alkalmazkodik a szomszédos, Schall József tervei alapján 1948-ban emelt SZTK-épülethez.

A kor társadalmi és politikai berendezkedése azonban nem várt problémákat is támasztott a szakmai és magánélet elé. Felesége nem tudott beilleszkedni Magyarországon; válásukat követően visszatért Dániába. Szegedre költözését követően Snopper Tibor újraházasodott: Tranka Zsuzsannával kötött frigyéből született lánya, a később édesapja nyomaiba lépő, belsőépítész végzettséget szerző Snopper Zsuzsanna. Hiába költözött azonban Szegedre, Snopper Tibor sem tudta megúszni a kötelező szocreál köröket: 1954-1955-ben tervezett felsőszentiváni általános iskolája boltíves bejáratával, kastélyszerű megjelenésével illeszkedik az állami stiláris elvárásokhoz; a jó érzékkel megrajzolt ház azonban a falusi környezetben is magára talál. Amint lehetett azonban, ő is visszatért a Dániában megismert modernizmushoz.

A szegedi Török utca 7. alatt 1957-ben megvalósult, 40 lakásos társasháza mellett leginkább az ezzel párhuzamosan tervezett Csongrádi Köztisztasági Fürdő mutatja saját vonzódását. A strandfürdő mellett emelt, kád- és termálfürdőt tartalmazó épület kis méretéhez képest igen reprezentatív kialakítású, méltó folytatója a budapesti Palatinus (Janáky István – Masirevich György, 1937) és a győri közfürdő (Wágner László, 1948-1951) modern hagyományainak. Filigrán oszlopaival, trapéz alaprajzú főlépcsőjével és különösen "borsózöld" hódmezővásárhelyi kerámiaburkolatával azonban egyértelműen saját korának gyümölcse.[2]

Hasonlóan innovatív és izgalmas kísérlet a szintén Hódmezővásárhelyre tervezett üzletháza a Szabadság téren (terv: 1958, épült: 1959-1960), amely szerencsére a mai napig megvan. Az üzletek a kereszt alaprajz négy szárán helyezkednek el; pozíciójukat az enyhén emelkedő pillangótető emeli ki. Az épület központi udvarán, amely a beszállítást is biztosítja, egyenes vonalban lehet áthajtani. A homlokzatburkolat itt is helyi kerámia.

A hódmezővásárhelyi Szántó Kovács János (ma Rapcsák András) utca 7. alatti, 18 lakásos társasháza ismét a hazai modernizmus egy jellegzetes alkotásával hozta össze Snopper Tibort. Az idősebb Janáky István tervezte művelődési ház szomszédságában kellett egy évtizeddel később lakóházat terveznie. Az eredmény itt is egy korára jellemző, a késő modern geometrikus absztrakt esztétikáját tükröző lakóház; homlokzatának az erkélymellvédek tört csempeburkolata ad játékos változatosságot. A jellemzően Hódmezővásárhelyen gyártott, a külső homlokzatokon alkalmazott kerámiaburkolás tipikusan olyan eszköz volt, amellyel Snopper helyi ízt tudott kölcsönözni modern munkáinak. Ezt figyelhetjük meg a szegedi Mars tér 19. és a Bocskai u. 10-12. alatti lakó-, illetve irodaházain is.

1960-1963 között nagyszabású rekonstrukciós munkát vezetett: a szegedi Tisza Szálló rekonstrukcióját. A háború után rendőrkapitányságként, majd munkásszállóként használt, igen elhanyagolt eklektikus épület komoly szerkezeti és funkcionális kihívásokat tartogatott. A belsőben minden fafödémet ki kellett cserélni, a korábbi, összesen négy fürdőszoba helyett pedig 27-et várt el a beruházó. A kor szokásait ismerve kész csoda, de az épület homlokzatát és reprezentatív helyiségeit: a lépcsőházat, a hangversenytermet és a tükörtermet eredeti formájukban sikerült megőrizni. A szobák elrendezésénél Snopper szintén igyekezett megtartani a korábbi elrendezést. Az étterem és az eszpresszó a korszak stílusának megfelelő jegyekkel készült el, többek között Szentiványi Lajos, Redő Ferenc és Konecsni György művészi közreműködésével.[3] A kivitelezéssel párhuzamosan újabb műemléki munkát vállalt: a kiskunfélegyházi Hattyúház rekonstrukcióját, amelyhez a műemléki nyílászárókat egyedileg tervezte meg.

A hatvanas évek elején Snopper több iskolaépületet tervezett: 1961-1962 között a 14 tantermes kecskeméti Kodály Zoltán Zenegimnáziumot, a szegedi Boldogasszony sugárút nyolc tantermes gyakorló iskoláját, majd a Gedói Általános Iskolát, ugyancsak Szegeden. Racionálisan végiggondolt, jól használható épületek ezek, a kor építőipari színvonalát tudatosan kezelő tervező munkái, aki ennek ellenére néhány jól elhelyezett, látványos gesztust csempész a munkáiba, mint a kecskeméti iskola zsibongójának látványos, vasbeton szerkezetű lépcsője.

A Szegedi Tanárképző Főiskola 304 fős kollégiuma, amelynek továbbfejlesztett, 320 fős változata később még több helyen megvalósult, a tervező legnagyobb munkái közé tartozik. Az épület itt is igen racionális gondolkodást tükröz, amely a lehető legátláthatóbban és őszintébben kíván megfelelni feladatának. Snopper maga is indokolatlannak ítélte a homlokzat színes vakolását, hiszen a látszó téglafal esztétikáját jobbnak tartotta. Elképzeléseit jobban sikerült formába önteni az Újszegeden emelt, 320 fős változatnál, amelyért aztán nívódíjat is kapott. Nem sokkal később, a típus véradóállomás országos tervpályázatán (Károlyi Istvánnal és Heim Jánossal közös) II. díjat nyert tervével ugyanerre törekedett: a továbbfejlesztett és több helyen megépült ház beton-tégla kombinációjú falazata, fa nyílászárói, nyugodt tömegkezelése talán minden addigi munkájánál erőteljesebben idézi a skandináv előképeket.

Két komolyabb léptékű beruházást szükséges még említeni: a kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár szerelőcsarnokát, amely a korban igen divatos vasbetonhéj-tetőszerkezettel épült meg, valamint a szegedi olajipari központ tervpályázatát. Ezidőtájt, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján Snopper Tibor felhagyott az aktív tervezéssel, és szakfőmérnökként dolgozott tovább. Később az NDK-exportra készülő tervezési munkák létesítményi főmérnöke lett; e munkáját több kitüntetéssel ismerték el.

1982-ben vonult nyugdíjba, de a Magyar Építőművészek Szövetsége tagjaként, majd 1988-tól a Csongrád Megyei Építéstervezési Szakértői Bizottság tagjaként is a szakma aktív szereplője maradt. 1994. április 24-én, Szegeden halt meg. Munkásságának emlékét lánya, a belsőépítészként dolgozó Snopper Zsuzsanna őrzi, aki 2021-ben az édesapja hagyatékába tartozó dokumentumok nagy részét a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központnak ajándékozta. Ebből az anyagból származnak a cikk illusztráció is.

Kovács Dániel művészettörténész, muzeológus, MÉM MDK

[1] Balia-Nagy Judit: "Akik hazajöttek…" XX. századi szegedi vonatkozású jelentős építészek, kaik külföldön szerzett tudásukat Magyarországon kamatoztatták: Snopper Tibor és Borvendég Béla. Kézirat, készült a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozata támogatásával, Budapest, 2016-2017.

[2] Sajnos a 2010-es években végzett utolsó átalakítás megfosztotta az épületet legfontosabb külső jegyeitől.

[3] A historizáló terek ma is a szálló büszkeségei közé tartoznak; a modern épületbelsőket mára teljesen átalakították.

Szerk.: Hulesch Máté