Szép lesz-e újra az Andrássy út?

Konferencia a Sugárút sorsáról.

Ez volt a fő kérdés az október 13-án a Postamúzeumban megrendezett konferencián. A Budapest Főváros Terézváros Önkormányzata Polgármesteri Hivatalának Városfejlesztési Programirodája számos, a témában valamiképp érintett előadót hívott meg az eredetileg kerekasztal- beszélgetésnek tervezett találkozóra, mely - ahogy Tétényi Éva, Terézváros főépítésze elmondta - egy tervezett rendezvénysorozat nyitórendezvénye volt, s a fő cél: felhívni a figyelmet az Andrássy út sorsára, az építészettörténeti emlékekre, felkelteni az emberek érdeklődését és tettekre sarkallni őket.

Az összegyűlteket Farkas György polgármester köszöntötte. Hangsúlyozta, hogy a sugárút mentén elhelyezkedő 100-120 éves épületek rendbetétele napjainkra halaszthatatlan feladattá lett, azonban az önkormányzat és a tulajdonosok anyagi lehetőségeit meghaladja. Így kettős indíttatásból javasolják a Duna-parti belvárosi világörökség területét az Andrássy út építészeti együttesével a Hősök terének Milleniumi emlékművével bezárólag a Világörökség részévé nyilvánítani.

 

 

E törekvés legitimitását dr. Visy Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára megerősítette: az ország főútjának is nevezett Andrássy út "vitte be a Puszták népét a művelt Európába", egész Magyarországot, XIX. századi kibontakozását, Európához való felzárkózását jelképezi. S bár a sugárút épületei nem világcsodák, számunkra fontosak, a történelemről beszélnek, művészeti, tradicionális, szellemi töltetük van. A műemlékvédelmi kötelezettség tehát megkérdőjelezhetetlen. A világörökségi nevezések, egyeztetések jelenleg is folynak. Az ausztráliai bizottság állásfoglalása alapján meghatározandóak az érdemesen nevezhető helyszínek, s nagyon is valószínű Budapest műemléki területének kiterjesztése.

A Világörökség részévé való nyilvánítás pedig több felelősséget is von maga után, együtt jár az út felújításával, rendbehozatalával, aminek anyagi kötelezettségei megoszlanak. Többek között Jelen János nagykövet is felhívta a figyelmet a közös szerepvállalás szükségességére. A kormányok, önkormányzatok számára fontos az egyensúly megtalálása. Nem lehet egész országrészeket, országokat a Világörökség részévé nyilvánítani, hiszen már így is felmerül a kérdés, hogy nem túlreprezentált-e Európa. A beruházók, köztük az egyik legsúlyosabb, a Világbank is komoly szerepet vállal amellett , hogy az örökségvédelmet persze saját arculatának javítására is felhasználhatja. A városvédők, műemlékvédők egyre nagyobb szerepet kapnak a nemzetközi charták által, a helyi érdekek összegződnek. Végül pedig a nem eléggé tőkeerős helyi lakók csoportja teljesíti ki az integrált városvédelem négyesét. Nemzetközi szinten elvárt ezen felek egyetértése, hiszen a megfoghatón kívül egyre kevésbé mellőzhető a megfoghatatlan, a szellemi háttér.

A jelenlegi Világörökség listáján 630 helyszín szerepel, s a képviselt 117 város polgármestere kormányoktól független civil szervezetet hozott létre Kanadában. Nemzetközi megfigyelések alapján a felvett helyeken általában 15-szörösére növekszik a turizmus, néhol azonban százszorosra is.

 

 

Az év eleje óta fennáló Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága titkárságának vezetője, Németh Ferenc hangsúlyozta Magyarország mint régiónk egyedüli képviselőjének kiemelt felelősségét, és a 2003-ig fennálló Világörökség bizottsági tagság jegyében hazánk meghatározó szerepét.

Ráday Mihály, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke beszámolt az Andrássy út szebbé tételéért folytatott tevékenységükről (nincs reklámplakát, kandelábersor létesítése, telefonfülkék üzembe helyezése, a Hajós utca gyalogosutcává tétele, stb.), valamint dr. Fejérdi Tamással (OMVH elnökhelyettese, ICOMOS Nemzeti Bizottság elnöke) és Bor Ferenccel (Hild Ybl Alapítvány munkatársa) összhangban felvázolta az Andrássy út történetét, s mindannyian kiemelték ezen városképet alakító urbanisztikai egység megfelelő színvonalú felújításának szükségességét (meg kell akadályozni a lakások irodává alakítását, el kell gondolkodni egy esetleges sortatarozás kivitelezhetőségén).

Mindenekelőtt az ezúttal napirendre került rendezési terv további alakulását és majdani kivitelezését kell elősegíteni, Tétényi Éva elképzelése alapján a különböző módon érintett csoportoknak szervezett fórumok s eredményeik egyeztetése révén - útvonalakra, társasházakra lebontva. A megvalósítás feltételének teljesüléséig, a szükséges pénzösszeg összegyűjtéséig azonban egyelőre még kérdés marad, hogy szép lesz-e újra az Andrássy út.

 

 

Az Andrássy út története

Kossuth már 1848-ban felvetette, hogy meg kell építeni a belvárost a Városligettel összekötő sugárutat, fasorral szegélyezve. 1868-ban meghozták a rendezést segítő kisajátítási törvényt (ennek alapján később 219 ingatlant sajátítottak ki), és biztosították az új építkezések adómentességét (ez a későbbiekben többeket késztetett spekulációs célzatú házépítésre). 1870-ben jött létre a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT), melynek elnöke sokáig a miniszterelnök, Andrássy Gyula volt.

A tervek az új sugárutakat a régiekkel párhuzamosan vezető párizsi mintát követték, a megvalósítást először magánvállalkozásra bízták, 1876-ban azonban a Közmunkatanács vette kezelésébe az utat, mivel a vállalkozók tönkrementek. Az építés 1872-ben kezdődött, s 1876-ban megnyitották az útvonalat. A beépítésre váró telkeken gyors építkezés folyt a hároméves házépítési határidő miatt. Az épületek stiláris egységet mutatnak, bár a neoreneszánsz mellett historizáló, későreneszánsz, barokk és szecessziós nyomok is felfedezhetők. Házépítéskor két követelményt kellett teljesíteni: az építési tőke gyors megtérülését és a reprezentativitást.

A második világháborút, majd az államosításokat megsínylett lakások építészeti értéke a hatvanas évektől kezdett felértékelődni. A legértékesebb épületek egyedi védettséget kaptak, 1977-től az útvonal egészét városképi védettség óvja, 1990-ben pedig a Nemzeti Örökség részévé nyilvánították az Andrássy utat, ez azonban nem akadályozhatja meg a nem kívánt mértékű átalakítást.

Csordás Izabella

A Budapesti Negyed összeállítása az Andrássy útról
(I. évf. 1. szám, 1993 Nyár)