Szerkezetkész állapotban a négyes metró állomásai III.

Zöldi Anna cikksorozatának harmadik részében a Népszínház utcai (tervező: Dajka Péter), illetve a Keleti pályaudvari és a Móricz Zsigmond körtéri (tervező: Gelesz András) metróállomásokat mutatja be jelenlegi, különleges hangulatot árasztó szerkezetkész állapotukban, felvillantva a földalatti terek jövőbeli, végleges kialakítását is.

Népszínház utca

A négyes metró állomásainak építészeti kialakítására kiírt pályázat harmadik helyezettje, a Puhl és Dajka Építész Iroda Kft. tervei alapján épül a Népszínház utcai állomás. A VIII. kerület vezetése a területén létesülő két állomásnak egységes arculatot kívánt adni, és a Rákóczi térhez hasonló vízmedencés megoldást szeretett volna látni a Köztársaság téren is. Ennek következtében a két állomás felszíni épületrészei hasonló szerkesztési logikával készültek, de az eltérő anyaghasználat és a részletképzések miatt – a tervezők eltérő habitusából adódóan is – karakteresen megkülönböztethető felszíni épületek jelennek meg. A Népszínház utcai megálló a Köztársaság tér sarkába került, három felszíni építménnyel. A liftek, a felszíni mozgólépcső, és az utastéri mozgólépcsők indulásának vonalában elhelyezett felülvilágító építményeit tipegőkkel ellátott vízfelület foglalja egységbe.

Az állomást eredetileg bányászott technológiával, aluljáróból nyíló bejárattal kívánták kialakítani, de a talajviszonyok miatt (homok-, és agyagrétegek váltakozása) ez viszonylag nagy kockázattal járt volna. Végül az aluljáró létesítése sem tűnt logikusnak, mivel az útkereszteződéstől függetlenül, csupán a park alá került volna. A kialakult megoldás szerint az állomás résdobozos szerkezettel készül, a felszínről induló mozgólépcső az állomásdobozon belül kialakított átmeneti szintre érkezik, ahol a peronzár vonala is húzódik. Ezen a közbenső szinten a metrót kiszolgáló diszpécser-helyiség, valamint a jegyautomata kapott helyet. Az állomás geometriáját semmilyen kényszer nem befolyásolta, így a szükséges terek a lehető legegyszerűbb módon, lineárisan sorakoznak egy nyújtott téglalap alaprajzú kubusban – a megérkezés felőli oldalon a mozgólépcső és a lift mellett a kiszolgáló helyiségek, középen a nagy belmagasságú utastér, mögötte pedig a szellőző rendszer kapott helyet.

Az állomás belső tere és a kitámasztó gerendázat tervezésekor is a szigorú, tektonikus szerkesztés volt a vezérelv: a tartószerkezet oszlop-gerendás kialakítása az utastér határoló felületein is megjelenik, sőt a megvilágítás révén hangsúlyt is kap. A földnyomást felvevő gerendák két sora egymáshoz képest eltolással készült, a hosszanti tér felett a sűrű, haránt irányú gerendázat redukálja, emberi léptékűvé szelídíti a mélységérzetet. A mozgólépcső legfelső pontjától nézve a teljes szerkezet felülnézetben tárul fel, az itt elhelyezett felülvilágítón keresztül beáramló természetes fény az indulásnak külön hangsúlyt ad. A gerendák között szabadon vezetett mozgólépcsőről a tér végfalára tervezett képzőművészeti alkotás (Jovánovics György műve) az elképzelés szerint szakaszosan tárul majd fel a szerkezeti elemek között. Az építészek - a látszóbeton kivitelezési kockázatait ismerve - a belső falfelületekre előre gyártott kéregpanel burkolatot terveztek. Az oszlopok között kialakuló fülkék hátfala matt alumínium színű trapézlemez burkolatot kap. A lépcső feletti ferde födémre változó sávszélességű, a vízszintes felületekre a trapézlemezhez igazodó, azonos szélességű sávos álmennyezet kerül.

A szigorú, geometrikus szerkesztést a megvilágítás játéka oldja: a gerendák alsó élén vonal menti világítás, a fülkékben átlós reflektoros világítás egészíti ki a tükrös-reflektoros világítási rendszert. A viszonylag szabadon alakítható felszín ellenére feltűnő a természetes fény visszafogott alkalmazása – ennek oka a fásítandó parkban előírt 3 méteres földtakarás, amely igencsak megnehezíti nagyobb alapterületű felülvilágító kialakítását. Általánosságban majdnem minden állomásról elmondható, hogy a kivitelezés során használt ideiglenes nyílásokon át beáramló fény egészen különös, sokszor nagyon poétikus hatásokat kelt, amit a végleges állapotban sajnos már nem élvezhetünk. A nyílt technológiából következően talán még több lehetőség adódott volna az ilyen meglepetésekre, de a közlekedési csomópontok alá kerülő állomásokban a természetes megvilágítás felülvilágítói csak korlátozottan fértek el.

Móricz Zsigmond körtér, Keleti pályaudvar

A Gelesz és Lenzsér Kft. által tervezett két állomás élt a természetes fény használatának lehetőségével. Mindkét állomás az egynemű anyagból megalkotott tér archaikus szépségével hat. Szerkezeti okokból – a zárófödém fesztávjának csökkentése érdekében – az oldalfalak, illetve pillérek mindkét helyen befelé dőlnek, sőt, a Móricz Zsigmond körtéren a hatalmas füstcsatornák elhelyezése érdekében még a végfalak is dőlt síkúak. További azonosság, hogy két nagy forgalmú csomópontról van szó, ahol a peronokra két irányból is érkeznek mozgólépcsők. Az állomások térbeli kialakítása bonyolult geometriai feladványt jelentett a tervezők számára.

A Keleti pályaudvar a vonal pillanatnyi végállomása, hosszas egyeztetések után a kettes metróval való összeköttetés nem a felszínen, hanem egy átjáró szintjén vált megoldhatóvá - igaz, többszöri mozgólépcsőzéssel. Átépül a kettes metró régi lejárata is, a négyes vonal pedig a szintén megújuló, kibővülő aluljáróból kap közvetlen bejáratot. A Keleti pályaudvari állomás felszíni és földalatti munkálatait összesen öt tervező cég jegyzi – ez jól mutatja a projekt széttagoltságát, ami érthető módon komplikációkat szül.

Az állomás zárófödémének terhét konzolokra ültetett pillérsor hordja, a konzolok közé feszülnek be a földnyomást felvevő gerendák. A nyitott aluljáró felőli oldalon az oszlopok síkjától hátrébb húzott oldalfal felső sávja végig üvegezett, így az utastér bőséges természetes fényhez jut. Dacára a több mint húsz méteres mélységnek – az üvegkupolával fedett Tétényi út után – ez az állomás lesz a legvilágosabb. A mesterséges világítás a gerendák alján fut, a bélésfal és a füstkötény látszóbeton, a füstkötény felülete matricázott. A nyitott mozgólépcsők és a liftek a peron egyik végében helyezkednek el, míg a peron túlsó végén, a hídként kialakított átjárón keresztül a kettes metróhoz lehet jutni. Az egyszerűségében impozáns, átlátható térben a szerkezet logikája dominál, az oszlopok ritmusa templomteret idéz. Ezt a hatást az oszlopok-gerendák-konzolok csatlakozási pontjainál elhelyezett irányított fények erősítik.

Hasonló karakterű a Móricz Zsigmond körtéri állomás is, itt azonban nem épültek pillérek, így az összhatás így kevésbé tagolt. A természetes fény felülvilágítón keresztül érkezik a 24 m mélységben kialakított peronra. Az állomás látszóbeton felületei lazúrozást kapnak, a homogén felületeken színes megvilágítás teremt vizuális játékot. A gerendák alsó síkján kialakított világító sávok fehéren világítanak, a gerendák felső élére kék, a füstköténnyel takart konzolok mögé pedig sárga fényt adó reflektorok kerülnek. A peronról két irányba induló mozgólépcsők átszelik az állomás légterét, az egyik a felülvilágító alatt az aluljáró fő terébe érkezik, a másik a Váli utca és a bevásárlóközpont felé nyíló kijárathoz vezet. Külön nehézséget jelentett a korábban megépült és a most készülő aluljáró kapcsolatának kialakítása és szintjeinek egyeztetése, mivel a Körtér felszíne erősen lejt a Fehérvári út felé. Az új aluljáróban a látszóbeton felületek a már megépült aluljáróhoz illeszkedve kőburkolattal váltakoznak. A térszint alatt három üzletet alakítottak ki, ezen kívül helyet kellett találni a Gomba épületéből kitelepített transzformátoroknak – így a Gomba a továbbiakban szabadon hasznosítható lesz. A szűk helyen különös nehézséget okozott a hatalmas szellőzőcsatornák elhelyezése is.

Civil kezdeményezésre sok vitát kavart a téren megjelenő felszíni építmény, amely a peronra vezető lifteket és azok előterét, az aluljáró egyik legfontosabb lejáratát, az állomás terének felülvilágítóját és egy szellőzőkürtőt foglal magába. A felülvilágító oldalfala olyan magasságban készült, hogy felette betekintve az állomás egész alsó tere feltárulhasson. Az acél-üveg épület a tervezők szándéka szerint egyszerű hasábként, semleges architektúrával kíván a Gomba-épület társaként megjelenni a téren.

Az állomások építészetén túl a tervezőknek számtalan szerteágazó problémával kellett megküzdeniük, a vakvezető sávok rendszerének kialakításától a már sokat emlegetett szellőző keresztmetszetek biztosításán át olyan speciális problémákig, mint a szellőző rendszer zajcsökkentése. (Erre például azért van szükség, mert a katasztrófa esetén beinduló szellőzőgépek zaja fokozná a pánikot, és elnyomná a hangszórókból érkező információkat.) A szerelvények beérkezésekor a kalapot és parókát messzire sodró huzat csökkentésére is van megoldás – a két alagutat a peron előtt egy keresztfolyosóval összekötve a légnyomás kiegyenlíthető. A rendkívül komplex fő-szellőzőrendszer méretezését és tervezését egy angol szaktervező iroda végezte. A tűzoltórendszer is speciális - ennek megfelelően igen költséges -, a tüzivíz-hálózatok mellett nem sprinkler, hanem kiterjedt vízködoltó hálózat létesül a legveszélyeztetettebb helyek közvetlen és automatikus oltása érdekében. Külön feladvány lesz a jegykezelő rendszer telepítése, hiszen a jegykezelés módját máig sem sikerült eldönteni...

Bár egyelőre az utasterek berendezésének nyoma sincs, végleges burkolatokat még csak elvétve lehet látni, a négyes metró szerkezetkész állomásai mindenképpen megérdemlik a figyelmet. Az alkalmi bejárások népszerűsége már ma is sokatmondóan előrevetíti a kortárs építészet kedvező fogadtatását.

Ahogy a moszkvai metróban annak idején a szovjethatalom igyekezett önmagát reprezentálni, úgy válhat a négyes metróvonal az építészeti alkotómunka szószólójává egy olyan társadalmi közegben, ahol a szakma napról napra ássa alá saját megbecsülésének alappilléreit. Valószínűleg nem kamaráktól és nyílt, vagy akár titkos levelezéstől kell várni az építészet társadalmi megbecsülését. A nagyközönség számára épülő minőségi élettérrel, új típusú városi terek sorával teremthető meg az a presztízs, amelyet egy belülről megosztott szakma semmiféle lobbizással nem vívhat ki magának.

Zöldi Anna