Táj–Kép–Építészet: Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola rehabilitációja

"Az adott területhez tartozó művészek munkásságának tanulmányozása, alkotói attitűdjének és érzékenységének elsajátítása segíti az építészeti tervezés folyamatát." A zebegényi Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola épületegyüttese már régóta megérett a megújulásra. Virág Anett, a BME Építőművészeti Doktori Iskolában készült terve a terület aprólékos felújítására és revitalizációjára vállalkozik. 

A Dunakanyar szívében, Zebegényben található a Szőnyi István Képzőművészeti Szabadiskola. A térség jelentős festője, Szőnyi István hatalmas kertjében kialakított intézmény az elmúlt 50 évben kiemelt szerepet játszott a hazai művészeti képzésben, sokakkal ismertette meg az alkotás örömét és szabadságát. Bár az oktatás ma is törletlen lelkesedéssel zajlik, a Szabadiskolát befogadó épületcsoport komoly felújításra szorul. A művésztelepet működtető egyesület 2018-ban keresett meg a rehabilitáció szándékával.

A tervezés megkezdésekor fontosnak tartottam, hogy a feladat jelentős kulturális beágyazottságával – a Szabadiskola szellemi örökégével, Szőnyi István művészetével és az általa is képviselt plein air festésmóddal – megismerkedjek. A helyszín kapcsán foglalkoztatni kezdett az a kérdés, hogy a festészet mindent átható jelenléte miként befolyásolja majd az építészeti tervezés folyamatát? Vajon képes lesz a plein air festésmód a koncepció sorvezetőjévé válni? A válaszokat párhuzamosan, a BME Építőművészeti Doktori Iskolában végzett kutatásomban[1] és a mestermunka tervezése során kerestem. A megfogalmazott építészeti döntéseim is e kutatás eredményének tekinthetőek.

Bár a meredek hegyoldalon elterülő Szőnyi-kert és a benne lévő épületek az alapítás óta mind a művészet szolgálatában álltak, a Szabadiskola működési dinamikája 2017-ben megváltozott. A terület fenntartását átvette az önkormányzat, a nyári kurzusok helye visszaszorult ­– az egyesület tulajdonában lévő – a főépületet és a szállásépületeket magába foglaló kis telekre.[2]

A használható terület drasztikus csökkenése miatt, a feladat a funkcionális tartalom újragondolását is megkövetelte, ezért a tervezési program meghatározását a doktori értekezésemet kiegészítő kutatások[3] és interjúk[4] segítségével végeztem. A tanulságokat levonva, olyan összművészeti központ kialakításra törekedem, amely a nyári kurzusok mellett egész évben fenntartja az alkotók és a látogatók érdeklődését. Az időszakos használatot egy téliesített, műteremlakásként (rezidenciaprogram) és egy közösségi helyként használható tér létrehozásával bővítettem ki. Az önfenntartás lehetőségének biztosítására pedig az arculathoz illeszkedő, bevéltet hozó funkciókat is integráltam (kis művészellátó, bérelhető fotólabor).

A tervezés során olyan minimális beavatkozásokra törekedtem, melyek a telek és a meglévő épületek adottságainak nagymértékű figyelembevételével teremtik meg az éves művészeti program számára szükséges helyet.[5] A területet évszak szerint üzemeltethető egységekre osztottam. A nyári programok kiszolgálásában minden épület részt vesz, viszont télen a teljes földszinti zóna bezárkózik. Ilyenkor csak a főépület emeletén létrehozott, műteremlakásként vagy közösségi helyként működő nagy egybefüggő tér működik.

Az alaprajzi kialakításnál a belső tér határainak feloldásával, a legkisebb terület értékes hasznosítására és a közvetlen természetkapcsolat létrehozására törekedtem. Az épületekhez tapadó teraszok fedését egy-egy felhajtható árnyékolóval oldottam meg. Ezek a nagy megnyitások előtti, hártyaszerű szerkezetek a nyári időszakban fedett tér biztosítását, télen pedig a földszint bezárkózását és a vagyonvédelmet teszik lehetővé.

Az új homlokzati megnyitások a területen létrejövő egyedi természetélményre hívják fel a figyelmet (Dunai panoráma, vaddisznók vonulási útvonala stb.). A szemlélő tekintetének irányítását, a nyílások használati funkcióval történő felruházásával (asztal, kiállító felület, camera obscura) és az adott tér arányával hangsúlyoztam.

Bár a Dunakanyar és a művésztelep kertje „régi ismerős" volt számomra, a hely rejtett rétegeinek feltárásához, az illeszkedés módjának megtalálásához Szőnyi István zebegényi festményeit hívtam segítségül. Munkáira olyan megismerési forrásként tekintettem, melyben összesűrűsödik a 30 éven át tanulmányozott és megfestett táj és életképek tapasztalata. Kései festményeinek fátyolos faktúrája, a fényt magukba szívó, időtlenséget és a mozdulatlanságot sugárzó alakjai nagy hatással voltak az anyagválasztásomra. A festő anyagkísérletekre fókuszáló munkamódszere is inspirálóan hatott rám, egyszerű és megfizethető anyagok újszerű felhasználására ösztönzött. A látomás-szerű képi világ eléréséhez szükséges eszközkészletet hosszas kísérletek[6] árán alakítottam ki: üvegszövet hálóra kristály-float (15 cm hosszú, nem zöldes) üveg pálcákból ragasztott mintázatot hoztam létre. Az egyedi háló beépítése után, a vakolatba süllyesztett függőleges bordák felülete a nézőpont és az időjárás függvényében folyamatosan változik: felhős időben elsötétül, ekkor tükröződik benne a környező táj színe, erős napsütésben pedig magába szívja a fénysugarakat és ragyogóvá válik.

A művésztelep átalakításával összességében olyan épített környezet létrehozására törekedtem, amely kellően neutrális hátteret biztosít az alkotáshoz mégis a kíváncsi tekintet finom részleteket fedezhet fel a használat során.

Virág Anett

[1] VIRÁG Anett: TÁJ – KÉP – ÉPÍTÉSZET. Analógia a plein air festészet és a kortárs építészet eszközkészlete között
[2] Korábban az egyesület felelt a teljes terület fenntartásáért és üzemeltetéséért.
[3] VIRÁG Anett: Talált terek. Összművészeti központok tanulságainak hasznosítása a Szőnyi Projekt Tér programalkotásában. In: Szabó Levente (szerk.): Glokális Építészet: A BME Építőművészeti Doktori Iskola tanulmánykötete 2018/ 2019. Budapest: BME Építőművészeti Doktori Iskola, 2019, 198-213.
[4] VIRÁG Anett: Refresh. Beszélgetés Péter Ágnes szobrászművésszel. In: Szabó Levente (szerk.): Glokális Építészet: A BME Építőművészeti Doktori Iskola tanulmánykötete 2018/ 2019. Budapest: BME Építőművészeti Doktori Iskola, 2019, 214-219.
[5] A tervezési feladat komoly kötöttségek közé volt szorítva: a használható terület csökkenése, az építésre fordítható anyagi korlátok és a támogatásoktól való függés ténye. A telek túlépítettsége miatt csak a meglévő kubatúrán belül hozhattam létre módosításokat.
[6] A kísérleteket részletesen ismertetem a kutatásomban.

Szerk.: Winkler Márk