Talált könyv - SmartArchitecture

Gyökér András építész DLA kutatása során talált rá a Smart Architecture című, vonzó megjelenésű könyvre, amelytől a fenntarthatóság témában végzett kutatásai során sokat várt. A könyvet megrendelte, kézbe vette, kritikai véleményével ellátva adja közre. Okos építészet? Ez lenne az új építészeti gondolkodáshoz vezető könyv? 

Ed van Hinte a fenntartható építészet kritikus támogatója, neve többször is előjött már a kutatásaim során, amelyet a BME Építőművészeti Doktori Iskolájában folytatok: az építéssel és főleg a bontással járó negatív ökológiai hatások csökkentésére irányuló építészeti stratégiák érdekelnek, ezen belül is az épületek adaptálhatóságának a tervezhetőségét tanulmányozom. Hogyan tudunk hosszútávra megfelelő, épített környezetet biztosítani, minimális eszközökkel? Ed van Hinte írásait olvasva bukkantam rá a Smart Architecture című könyvre, aminek társszerzője. Kinézetre üde színfolt ez a könyv a sok fenntarthatónak kikiáltott, alacsony energiafogyasztású, ösztönző minősítésekkel ellátott épületről vagy elvekről szóló többi között.

Rátaláltam. Alapvető tézisem, hogy a fenntarthatóság nem csak az új épületek különböző technikai, műszaki aspektusait kell hogy jelentse, hanem sokkal inkább a meglévő épületeknek a minél teljesebb körben történő felhasználását. A könyv borítója és címe egyértelműen ezt a gondolatot erősítette meg bennem. A fotó a lógó dilatációval, a látszó csövekkel a mennyezeten, a kosszal és az építési törmelékkel egy funkcióját vesztett épület belsejéről készülhetett, amely átalakításra, felújításra, esetleg bontásra vár. A képen nagy, félkövér betűkkel jelenik meg a cím: Smart Architecture, avagy okos építészet. A megjelenés azt sugallja, hogy a kérdéskört építész tervezői szemmel, a fenntarthatóság technikai oldalát pedig kritikusan fogják megközelíteni a szerzők. A könyv hátoldalán található kedvcsináló szöveg szintén ezt az érzést erősítette meg bennem. Nagy várakozással rendeltem meg a könyvet.

Megérkezett. Amikor a kisméretű, puhafedeles könyvet a kezembe vettem, úgy éreztem, hogy maga a könyv, mint design tárgy mindent megtestesít, amit a fenntarthatóság témájában íródott könyvvel kapcsolatban elvárhatunk. A könyvnek csak a védőborítójára van nyomtatva, alatta a fedél üres, nyers, fehér: ezzel is minimalizálva az elkészítéséhez szükséges anyaghasználatot. A könyv belseje – természetesen – sárgás, újrahasznosított papírra van nyomtatva; arra a kezeletlen fajtára, amelynek felülete durva és szemcsés, tehát egyáltalán nem törekszik a sima fehér papírhoz hasonlítani. Mert miért is akarná titkolni az újrahasznosítás tényét? Miért is akarna másnak látszani? Bár persze ez a papírválasztás azzal jár együtt, hogy a képek így kevésbé szépen jelennek meg: a feketék nem elég mélyek, a vonalak, kontúrok pedig mintha kicsit homályosak, vagy kevéssé élesek lennének. Tökéletes – gondoltam magamban. Ez a könyv nem akar mindenáron szépnek látszani: nem erről szól. Mégis: jó megfogni, szerethető a külseje, a megértéséhez feltétlenül szükséges vizuális elemeket szépen és következetesen prezentálja.

Belelapozok. A könyv szerkezete jól átlátható, szövege négyfejezetre osztott: az idő, a rendszer, a hatékonyság és a folyamat fogalmak mentén tematizált. Ezen belül azonban elég sok alfejezetre bomlanak fel a témakörök, amely miatt  kicsit töredezetté válik a tartalom. Úgy tűnik, inkább példák vagy témák összegyűjtéséről és gyors bemutatásáról szól a mű, mintsem egy koherens, rendezett és összetartozó tanulmány szeretne lenni. Bár a fejezeteken belül – oldalpárokon külön kiemelve – megjelennek tézisszerű állítások. Ezek viszont azt az érzést keltik bennem, hogy mintha mégis csak egy összefüggő gondolatmenet átadásáról lenne szó. Hiába tűnnek a tézisek sokszor közhelyesnek, a hozzájuk párosított képek még is nagyon is sokat sejtetnek a számomra, mert a címlapon megjelenő belső tér különböző állapotának fotói. Janáky István jut az eszembe, az általa felvetett, Németh Lajos három műtípusának a folytatásaként meghatározott negyedik műtípus gondolatata, amelyet Pazár Béla: Az ártatlan kép (2004) című írásában olvastam: a képzelet fogalma kerül elő. Mert mielőtt magához a műhöz – szöveghez – értem volna, az eddig látottak alapján már is elindult a képzeletem, megfogalmazódott bennem több – a kutatási témámmal kapcsolatos – felvetés. Lelkes vagyok.

Belevágok. A képeket részletesebben átnézve azonban egyre nagyobb aggodalom fog el. Talán mégis rosszul ítéltem meg a könyvet, mert szinte egyetlen épületet se ismerek fel a fotók alapján? Én lennék tájékozatlan a témában? Valahogy ebben reménykedem. De sajnos ahogy haladok a könyv tartalmának átnézésével (egy-két kivételtől eltekintve) a félelmeim beigazolódtak. Már az első fejezet olvasása során kiderül, hogy a szerzők a fenntarthatóságot bár tervezői oldalról szemlélik, de nagyrészt mégis csak ennél sokkal szűkebben, az energia újrahasznosítás szemszögéből közelítik meg. A címből, borítóból és a tézisszerű állításokból nem ez körvonalazódott előzetesen számomra.

Vajon én akartam belelátni az újszerű, tervezői megközelítést a neten meglátott cím és fotók alapján? Vagy tévesen kommunikálja a könyv tartalmát annak megjelenése? Ez lenne a Smart Architecture? Az okos építészet? Talán téves elvárásaim miatt, de összességében csalódott vagyok.

Gyökér András 

Szerk: Somogyi Krisztina

Cím: Ed van Hinte, Marc Neelen, Jacques Vink, Piet Vollaard: SmartArchitecture 

Terjedelem: 240 oldal, puhakötés

Kiadó: Uitgeverij 010 Publishers

Megjelenés éve: 2003 január

Nyelv: Angol

ISBN-10: 9064504903 ISBN-13: 978-9064504907