Épületek/Lakóépület
Tetszés szerint
2007.03.09. 11:00
Családi ház, Pesthidegkút
Ahogy telnek-múlnak az évek, a „Puhlos" stílus úgy válik egyre markánsabbá. Merthogy régóta könnyű felismerni a Puhl Antal Építészirodája által tervezett épületeket, de csak az utóbbi időben vált karakterük pontosan definiálhatóvá. Házaikban különös belső ellentétek feszülnek: a tömegkompozíció és a részletformálás szellemében annyira eltér egymástól, hogy a látogatóban néha ambivalens érzések támadnak. Ez a sajátos „kontraposzt" adja Puhlék épületeinek jellegzetes hangulatát.
A fő tömegek tekintetében a kissé vaskos, tömör, de kiegyensúlyozott arányú, csak a legszükségesebb mértékben megtört alapformák (hasáb, kocka) jellemzőek. Az összképben mindig van valami keresetlenség, mintha a tervezők tudatosan kerülnék a rafinált megoldásokat, az intellektualitást. Ez persze megfogalmazható úgy is, hogy munkájuk mélyen őszinte. Kinek mi tetszik.
A részletek szintjén azonban más a helyzet. Szembetűnő például a homlokzatok teljesen önkényes, „tetszés szerinti" tagolása: a tervezők bátran felvállalják az épület struktúrájától, elszakadó szabad dekorációt, az összefüggések, a logika hiányát. A vakolattal, téglával, fával, kővel burkolt felületek könnyed váltogatása a falakat képhordozóvá teszi: mindenütt önálló életet élő geometrikus kompozíciók bontakoznak ki. A textúrák, színek, plasztikai értékek változatossága elragadja a látogató figyelmét, s a ház térbeli világából átlép egy alapvetően síkbeli rendszerbe. Nehéz ezt a jelenséget minősíteni: egyaránt lehet rafináltnak, szellemesen önirónikusnak, gyönyörködtető szándékúnak és – akár – hamisnak nevezni. Ahogy tetszik.
E stílus egyik legtanulságosabb példája az a pesthidegkúti családi ház, mely egy egyszerű, téglalap alaprajzú, nyeregtetős épület gyökeres átépítésével született meg. A Puhlék által kedvelt elementáris tömegforma itt tehát adott volt, jelentős részben meg is tartották – a régi ház tömege ma is felismerhető, s lényegében az új szerkezet magját képezi. Különböző függelékeket – kertre néző széles teraszt és erkélyt, illetve bejáratként és lépcsőházként szolgáló kubust – toldottak hozzá, homlokzatait és belső térrendszerét teljesen átalakították. A lejtős terep adta lehetőségeket is kihasználták: a kerti oldal földszintje – az utca felől nézve a pinceszint – előtt, a terasz alatt új helyiségsort alakítottak ki nagy üvegajtók sorával. A terasz mellvédjére ültetett kecses acélszerkezet tartja a tetőterek számára készült erkélyt. A lépcsőház tetejére is terasz került, de ez már nehézkesebb, fedett faácsolat.
A homlokzatok tagolásának módszere az utcai oldalon mutatkozik meg a legegyértelműbben. A majdnem teljesen zárt felületen csak a kiszolgálóhelyiségek (a tetőtérbe vezető lépcső, fürdők, konyha) résszerű ablakai jelennek meg. A homlokzat arculatát faburkolatos sávval átmetszett téglamező, s egy, a falra applikált kőgerendával lezárt, apró ablakokkal átlyuggatott felület képezi.
A nappalit, illetve a hálókat rejtő kerti homlokzat szinte minden tekintetben az utcai ellentéte: nyílásokkal sűrűn áttört, mozgalmas, derűs hangulatú. Kevesebb hely jut itt az önmagáért való díszítésnek – az ajtók és ablakok körül megjelenő kőkiváltókra, faburkolatokra szorítkozik.
A legvisszafogottabb, lényegében a leginkább funkcionalistának nevezhető elvek szerint tervezett a nyugati oldalhomlokzat; csak a bejárat fölötti előtető, a tetőtéri erkély, a lépcsőház három függélyes ablakát vizuális értelemben meghosszabbító kőburkolatok és a lábazatként megjelenő pinceszint téglaburkolata élénkíti.
A keleti oldalhomlokzaton tisztán érvényesülnek a házon másutt is jelenlévő finom felületi megoldások, a fa- és téglaburkolatos, illetve a vakolt részek síkbeli megkülönböztetése, domborműszerű modellálása. Az építészek ezekkel az eszközökkel igyekeztek egységessé tenni a léptékükben és tömeghatásukban a meglévő épületrészekhez való igazodás miatt egymástól lényegesen különböző homlokzatokat – több-kevesebb sikerrel. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez a dekoratív rendszer éppen a nem egységes arányok és méretek miatt nem adhat tökéletes harmóniát, nem teremthet biztos kohéziót, legfeljebb csak az egyes részeket összefogó palástot, másodlagos bevonatot képezhet. Érdemes lett volna ezúttal nem a szokott stílust követni, hanem megfontolni valamilyen gyökeresen más, kevésbé applikatív, inkább a ház struktúrájából szervesen következő homlokzatképzési mód alkalmazását. Talán feszesebbé, frappánsabbá tette volna a látványt.
Bár a ház új funkcionális tagolása a megtartandó régi részekből következő kötöttségekhez képest kifogástalan, a formálás vonatkozásában mégis felsejlik, hogy a tervezők talán a könnyebbik végéről közelítették meg a feladatot.
szöveg: Haba Péter
fotók: Bujnovszky Tamás
20:33
Szóval ismét egy lakóház, ami több akar lenni annál, ami. Én inkább egy újabb enciklopédia-kísérletnek nevezném: a mai magyar divat elemei szépen kipipálhatók, ha végignézzük a házat, sorjában. Nem túl sok ez, még ha a részarányok stimmelnek, az anyagok iskolásan a helyükön vannak is? Miért akar az építész/megrendelő mindenképpen többet mutatni a szükségesnél? Miért nem elég egy egyszerű, jól átgondolt, egyértelmű (megkockáztatom: egyjelentésű) lakóház? Szóval sok, és feleslegesen bőbeszédű. És emígy sajna nem az európai kultúrkör sajátja. Még ha az arányai európai mértékkel hellyel-közzel meg is felelnek...
23:22
@hady: Szóval ismét egy hozzászólás, ami több akar lenni annál, mint ami. Már megbocsáss, de ezeket tényleg erről a házról gondoltad leírni? Nem akarnám az egekbe meneszteni ezt a kis házikót, de: -hol vannak a mai magyar divat elemei? nincs egy darab eltolt ablakosztás (vonalkód építészet); nincs aszimmetrikus, kőlemez borítású tető stb. -talán az iskolás helyükön levés találó; -de ez az "egyjelentésű" is egy kicsit parasztvakítás, főleg olyan összefüggésben, hogy ez a ház lenne a 'nem egyjelentésű'...; -hát én marhára örülnék, ha ez lenne a "hivalkodás és a bőbeszédűség" (az én személyes munkatapasztalatom inkább az, hogy az átlag építtetők minden üres felületre szeretnének valami tulipántot, egyszerűen irtóznak az üres felületektől); -no meg hát azzal sem tudnék mit kezdeni, hogy "És emígy sajna nem az európai kultúrkör sajátja.": ez így hamisan sommás (elég csak az európai kultúrkörtől testidegen barokkra és a szecesszió-vonalra gondolnunk). Szóval ez egy nagyotmondó hozzászólás lett. Még ha mondatain belül a szavak egymásutánjai európai mértékkel hellyel-közzel meg is felelnek... :) De komolyan: alapvetően nekem is jobban tetszenek a visszafogottabb formálások, a rafinált minimalizmus; de kezdem úgy érezni, hogy a dekorálás (igénye) nem az ördögtől való, hanem jórészt természetes emberi igény lehet napjainkban is, minden építészettörténeti előzmény dacára és következtében. S már kezdem unni a trendi beiglitészta-, vonalkód- és aszimmetro-brutál terveket, meg a vérmodern téglatesteket (no természetesen hosszasan sorolhatnám ebből a vonalból is a jó példákat, de most inkább a trendiskedésre próbáltam utalni).
12:13
@sityu: hadynak igaza van az elején, de aztán egy kicsit talán messze megy az európai kultúrkörrel. Tényleg sok a divatelem nekem is, de van ami jó belőle (bejárat homlokzati osztása arányos, fedett terasz). Nekem mindig a téglára felcsavarozott deszkaburkolat tűnik furának egy házon, olyan "valami még ide is kéne" jellege van. Jó lenne ha rosszabb házak nem lennének ebben az országban (főleg hogy ez egy átalakítás).
20:37
@csoszka: Egyszer olvastam egy építésztől - szánom-bánom, de már nem emlékszem, kitől - a "tervezett esetlegesség"-ről. Ugyan fogalmam sincs, hogy mi az pontosan, de valami ilyesmi lehet... Egy kis szeleburdiság, kelekótyaság... "BŐBESZÉDŰSÉG", játékosság, következetlenség... egyszóval olyan igazi "EMBERI" tulajdonság... olyan, ami ugyanakkor szerethető is ... Ugyanis az ember sem tökéletes ... túl sokszor eszébe jut, hogy "VALAMI MÉG IDE IS KÉNE".... ... ezért tartunk itt... :)
08:59
@sityu: Szia Sityu, nem először kötünk egymásba, de ez így van rendjén. Ismered az álláspontomat, nem szívelem a divatelemek (én úgy mondom: attribútümok) tömeges alkalmazását. Az eredeti gondolat - ha van egyáltalán - vész el a közérthetőség oltárán. A barokk inkább, de a szecesszió is valahol (és tkp az összes "stílus") ennek áldozata lett végül, ebbe fulladt bele, ettől vált lélektelenül unalmassá. Az ősgondolat, amiből egy ház keletkezik, sokkal értékesebb annál, hogy rutin/panel elemekkel elködösítsük. Tudom, hogy a gondolat megtartása és érvényre juttatása a legnehezebb. De törekedni kellene rá. Az építészettörténet erről a gondolatról szól. Ami gondolat persze idővel vulgarizálódik, vegyül más eszmékkel, közérthető stíluselemmé válik, azaz vulgarizálódik. Attribútum leszen. Az attribútum meg már nem tartalmaz semmi jelentést, csak van. Egy frázis, közhely. Akár enciklopédiai szócikk is lehetne. Most már érthető vagyok, vagy egyre kevéssé?
17:28
@hady: Kedves Hady! Engedjen meg pár kérdést: mikor kell a gondolat-gondolatiság egy épület létrehozásához? Mi az "ősgondolat"? Nem inkább "szükséglet" hozza létre az épületeket? ... és éppen ez nyomja rá bélyegét a gondolatiságra ... ? Nem emiatt nehéz az építészeten, az épületeken a "gondolatiságot" számonkérni? Szemben a - nem találtam jobb kifejezést - szabad "művészi" alkotással, melyet nem tárgyi szükségletek motiválnak...
10:09
@abli: Kedves Abli, véleményem szerint gondolat (szándék, tervezés, akarás) nélkül nem épül semmi. Tehát gondolat mindig is szükséges. Ez persze nem azt jelenti, hogy a háznak valami "fennkölt" fogalmat kell kifejeznie, főként nem lakóházak esetében. Egyszerűen arról van szó, hogy ha a létrehozó gondolat tiszta, az eredmény is képes azt "megmutatni". Ha nem, nem. Az ősgondolat a szükséglet megfogalmazódása, így nem érzek különbséget a két - szembeállított - fogalom közt. (ha eddig érthető, akkor a "stílussal" szembeni állásfoglalásom is az - vélem) Ha az ősgondolat hazug (nem valós szükségletet, kivagyiságot, csakazértist, mástmondást takar), akkor a ház is hazug. Sajnos ma Magyarországon az emberek - létrehozók, építők - nem őszinték már ennen magukhoz sem. Ez az épített környezetről leolvasható. Csak körül kell nézni, kedves Abli! A művészi alkotás nem kötődik műfajhoz. Tkp "csak" arról van szó, hogy mennyire erős a kifejezés, a gondolatiság, mennyire érthető az ősgondolat (itt messze nem közérthetőségről és elfogadhatóságról van szó). Emígy pl egy lakóház is lehet művészi - de nem az attribútumoktól.
15:22
bujnovszky tamas vajon hogy csinalja ezt a sajatossagnak felfoghato, jellegzetesen kek egboltot a fotoin? vmilyen szuro lencset hasznal? vagy szimplan foto-buheralas eredmenye..?
19:20
Zöldség, tálalva.
10:39
@Mészáros Jolán: Kedves mj,
várhatunk majd építő jellegű véleményt is Öntől, amikor hozzászólásával megtiszteli a cikkeket és az építészek munkáit?
Szívesen vennénk, ha kritikáiban a miértek is benne lennének, hiszen ebből tanulhat más is, s esetleg valódi vitát generálhatna.
Köszönöm előre is!
08:46
@anita: Kimondottan jó kis ház. Tisztességes munka. Végre egy jó ház "hagyományos" szerkezetekkel (dobozolt eresz, nyeregtető stb.). Nekem szokott valami megmagyarázhatatlan ellenérzésem lenni a "Puhlék" terveivel, de ez kimondottan tetszik. Jó-jó: nem egy mérföldkő az építészettörténet parnasszusára vezető rögös úton, de jók az arányok, jók az anyaghasználatok, jók a részletképzések, színvonalas mai ház.
06:12
@sityu: a dobozolt ereszt leszámítva ezzel nagyrészt egyetértek, de pont az eresz, ami engem zavar ... kicsi olyan mintha ottmaradt volna a régi hétvégi házról. Érdekes kérdés, hogy mennyire vannak előképei a dobozolt ereszképzésnek a családiház élvonalban, vagy a "hagyományos" formavilágban. Ez alatt értsük inkább a 40 elötti családi házakat, mint a 70-es évek csház boomját... (szerintem klasszikus helyzetben lehet hogy dobozolva van az eresz, de nincs ekkora kiülése)
17:34
@beton: Természetesen nem a dobozolt eresz apoteózisát kívántam zengeni, pont azt szerettem volna jelezni, hogy az ereszdobozolás ellenére jó a ház (bár tény, hogy nem ezt írtam); illetve, hogy itt egy olyan építészeti elem jó alkalmazását érzem, amit (mármint a dobozolt ereszt) nem annyira kedvelek.