TIMESCAPE – Az építkezés mint a művészet tárgya

A Collegium Hungaricum Berlin és az Artprojekt első közös együttműködésének gyümölcse az intézet által kezdeményezett TIMESCAPE – Az építkezés mint a művészet tárgya című, 2010 decemberétől 2011 júniusáig futó multimediális művészeti projekt. A .CHB kezdeményezésére három nemzetközi multimédia művészből felállt team dolgozta ki a timescape címet viselő folyamatosan megújuló, hosszú távú vetítést.

A Collegium Hungaricum Berlin (.CHB) 2008-ban átadott, Peter Schweger magyar származású építész által tervezett elegáns székháza egészen mostanáig elszigetelten állt Berlin szívében, a Múzeumsziget, a Humboldt Egyetem és a Gorkij Színház történelmi épületeinek háromszögében. 2011-ben azonban új szomszédot kap a .CHB. Szintén a Schweger iroda tervei alapján, a német Artprojekt Entwicklung und Marketing GmbH kivitelezésében épül fel a szomszédos telken a Dorothea’s Place fantázianevű luxus lakóház.

A .CHB és az Artprojekt első közös együttműködésének gyümölcse az intézet által kezdeményezett TIMESCAPE – Az építkezés mint a művészet tárgya című, 2010 decemberétől 2011 júniusáig futó multimediális művészeti projekt. Az intézet székházának modern technikai apparátusa és kommunikatív architektúrája kiváló lehetőséget biztosít nagyszabású nyilvános vetítések számára, melynek köszönhetően a .CHB az utóbbi években a berlini kortárs public art egyik fontos helyszínévé vált. A .CHB kezdeményezésére ezúttal három nemzetközi multimédia művészből felállt team dolgozta ki a timescape címet viselő folyamatosan megújuló, hosszú távú vetítést.

 

 

A timescape egy többszörösen összetett, komplex alkotás. Összekapcsolja az üzleti szférát a kultúra világával, az építészetet a médiaművészettel, valamint a történelmi múltat a jelennel és a jövővel. Ugyanakkor reflektál a kortárs médiaművészet aktuális kérdéseire, és táplálkozik annak legújabb eredményeiből, felölelve a projekció művészet számos műfaját (mapping architecture, videóművészet, VJ-ing, számítógépes animáció).

A kreatív műhely tagjai: Szauder Dávid magyar és Lucy Benson ausztrál projekcióművészek, valamint a spanyol hangművész, Servando Barreiro.

A kísérleti projekt a németországi Kunst am Bau (Percent for art/ Művészet és épület) gyakorlatára építve tágítja ki annak elgondolását. A Kunst am Bau értelmében egy-egy épületre szánt költségvetés bizonyos százalékát az építtető az épület külső-belső felületén, vagy a hozzá kapcsolódó telken kiállított művészeti alkotások létrehozására fordíthatja. A timescape azonban magát az általában kellemetlenségként érzékelt építkezést és magát az épületet teszik meg a művészet tárgyává.

 

 

Ahogy a cím is utal rá, a timescape a két telek és a hozzájuk tartozó épületek múltját, jelenét és jövőjét térképezi fel egy komplex asszociációs háló segítségével. A történeti dimenzió felébreszti a második világháború idején elpusztult épületek, a Herz’sche villa (a .CHB első, 19. századi székháza) és a Knobelsdorff palota szellemét. Egy egyszerű fehér vonal folyamatos mozgással rajzolja ki a két városi palota körvonalait, melyeket archív felvételek egészítenek ki. A ma dimenziójában az építkezési munkálatokról és a .CHB mindennapjairól, valamint az Artprojekt jelenlegi és korábbi művészeti programjairól készült videóanimációt láthatnak a nézők. A projekt során a .CHB falai és homlokzata úgy jelennek meg, mint egy élő szervezet érzékeny membránja, mely nemcsak a külvilág történéseire reagál, hanem tükrözi belső életét is. A ’20-as évek börleszk filmjeinek stílusában bemutatott építkezés videó dokumentációja a performansz művészethez hasonlóan a kész épület – műalkotás – helyett magát a munkafolyamatot – alkotási folyamatot – állítja a középpontba. Itt azonban a kétkezi munkások arcot és személyiséget kapnak és így átveszik az intellektuális alkotó művész ágens szerepét. A jövő dimenziójában a korábbi szakaszokban is főszereplő fehér vonal segítségével egy összehangolt, színes animáció keretében rajzolódnak ki a .CHB és a készülőfélben lévő Dorothea’s Place körvonalai.

A reklámiparban gyökerező urban screen jelenségre is reflektálva, a timescape egy négy dimenzióban kiterjedő tájat hoz létre, és ezáltal új kapcsolatot létesít a cybertér, valamint az építészet mint valós tér között. A nagyváros behatárolt, klausztrofób környezetével szemben a mapping architecture technikájával az épület külső felületére vetített dinamikus animáció egy képlékeny, stabil kapcsolódási pontok nélküli virtuális tájképet alakít ki, mely a városi ember újfajta természetes életterét és térpercepcióját vetíti előre: egy határok nélküli, folyamatosan változó, önmagát alakító perspektívát.

Szöveg: Petró Zsuzsanna
Fotók: Turna Krisztina