Tiszadobi Andrássy–kastély díszvilágítása

Az első pillantásra a Loire-menti kastélyokra emlékeztető épület igazából historizáló stílusban épült Meinig Arthur tervei alapján, és az erdélyi, főleg a vajdahunyadi várak motívumait igyekezett átvenni. Ez olyan jól sikerült, hogy bármilyen irányból közelítünk is az épület felé, úgy érezzük, az igen tagolt homlokzatok és a tornyok kavalkádja a történelembe repít minket. Azonban nemcsak az épület számít itthon egyedülállónak, de a kastély parkja is kuriózum.

Bár karácsonykor a televízióban ismét látható Sissi trilógiában jelentős szerepet kapó Andrássy Gyula gróf saját palotájában is vendégül látta a magyar királynét, nem derült ki egyértelműen, hogy jártak-e Tiszadobon. Kicsit utánaolvasva az eseményeknek csak feltételezhető, hogy ez az esemény megtörténhetett. Abban az időben ugyanis az Andrássy család az ősi tőketerebesi rezidencia mellett szívesen időzött a nyári kastélynak szánt tiszadobi kastélyban, és a kellemes környezetben, a Tisza holtágának ölelésében épült kastély ideális helyszíne lehetett a kötetlenebb fogadásoknak. Mindenesetre a szájhagyomány szerint azért lett ilyen impozáns a kastély, hogy küllemében is méltóan fogadja a gyönyörű királynét.

 

 

Az első pillantásra a Loire-menti kastélyokra emlékeztető épület igazából historizáló stílusban épült Meinig Arthur tervei alapján, és az erdélyi, főleg a vajdahunyadi várak motívumait igyekezett átvenni. Ez olyan jól sikerült, hogy bármilyen irányból közelítünk is az épület felé, úgy érezzük, az igen tagolt homlokzatok és a tornyok kavalkádja a történelembe repít minket. Azonban nemcsak az épület számít itthon egyedülállónak, de a kastély parkja is kuriózum. A hajdani angol- és francia park ma már nem élvezhető teljes szépségében, de a tiszafák szegélyezte bukszus-labirintus még nem vadult el annyira, hogy ne lehetett volna tetszhalott állapotából feléleszteni. Így most szinte egyenrangú látványosságú társa lett a kastély épületének.

 

 

A kastély – magyarországi társaihoz hasonlóan – a legutóbbi világháborút követően elvesztette gazdáit és egy ideig kereste identitását, funkcióját. Azt talán nem állíthatjuk, hogy a leghíresebb gazdájáról elnevezett budapesti sugárút névváltozásaihoz hasonló gyakorisággal váltogatta lakóit, de néhányszor gazdát cserélt, míg végül az ötvenes évek elejétől gyermekvárosként működött napjainkig. Gondolom, nem kell bizonygatnom, hogy ezek a viharos évtizedek nem javítottak sem az épület, sem a kert állapotán. Hozzáteszem ugyanakkor, hogy talán az elmúlt időszak stabil működtetése mégiscsak jelentett bizonyos minőségi konzerválást.

Az épület most kulturális központ lesz. Ez nem teljesen idegen a kastély életétől, hiszen több, mint egy évtizeden keresztül nyaranta zongora-fesztiváloknak is otthont adott. A felújítás, a modernizálás teljes körű, vagyis mind az épületet, mind a parkot érinti. A tervezett munka a múlt év végére elkészült, és a használatbavétel előtt az utolsó simításokat, finomításokat végzik rajta.

A végleges elektromos csatlakozás december eleji kiépítését követően mód nyílt a díszvilágítás bekapcsolására, a fényvetők beállítására. Az épület fehér színű, fémhalogénlámpás díszvilágítást kapott. Ez egyaránt illik a fehér homlokzati és az acélszürke tetőzeti színhez. A világítás mind a négy kastélyoldalt kezelte. Az ilyen világításoknál óhatatlanul felléphet a káprázás veszélye, hisz bármilyen irányból közelítünk az épület felé, valamelyik fényvetőbe beleláthatunk. Ennek elkerülését kétféleképpen próbálták megoldani.

Az épület oldalait a homlokzatok mentén elhelyezett, földbe süllyesztett lámpatestekkel derítették, míg a tetőzetet, a tornyokat távolabbról, oszlopokról, vagy földre telepített kistartókról világították meg.

A süllyesztett lámpatesteket igyekeztek minél közelebb elhelyezni a homlokzatokhoz és úgy beállítani őket, hogy ne zavarják az arra közlekedőket. A kedvező homlokzati vízszintes tagoltság lehetővé tette a földről a felső párkányig való világítást. Csupán két esetben kellett az árnyékosság kivédése miatt helyi világítással kiegészíteni ezt a rendszert.

 

 

Az 1. képen vadregényes környezetben és körülmények között előbukkanó kastély fogadó oldalának jobb szélén látható a földszinti télikert előrelépése a homlokzat síkjából. Itt az erkélyre szerelt lámpatestekkel próbáltak kiegyensúlyozott látványt teremteni. A képről az is megállapítható, hogy bármennyire tagoltak is, előre-hátralépnek az egyes épületelemek, tényleg egységesen kezelhető világításuk.

Ha kimerészkedünk a park fái közül és szembe állunk az épülettel (2. kép) a tetőzet világítási megoldásra is ízelítőt láthatunk. Az már az eddigi két felvételről is kiderült, hogy bárhonnan tekintünk rá az épületre, több tornyot látunk egyszerre. Körbe sétálva ezeknek a tornyoknak mindig más oldalát szemlélhetjük, vagyis mindegyik térben helyezkedik el. A világítással ezt csak úgy lehet jól érzékeltetni, ha átlósan kiépített lámpatest pozíciókból keresztben világítunk.

 

 

A 2. képen két fényvetőcsoportot fedezhetünk fel. Baloldalt oszlopokra szerelt, jobboldalt fölre telepített lámpatestek találhatóak. A lámpahelyek kijelölésénél, többek között, célnak tekintették azt is, hogy lehetőleg rejtett pozícióba kerüljenek a világító testek. A baloldali 5 m magas oszlop állítására azért kerülhetett sor, mivel megbújik az itt álló fa előtt. Jobboldalt nincs olyan magasabb növényzet, ami rejtekhelyül szolgált volna, így itt az épület előtt erős árnyképe jelent volna meg a világító egységnek.

A földön kis tartón való elhelyezésnél azonban gondosan ügyelni kell arra, hogy az arra sétálók ne léphessenek be a fénysugár nyalábokba. Ezért a lámpatesteket a sétaúttól messzebb helyezték el és természetesen a tetőzetre állították őket. Egyébként az esetleges kápráztatás elkerülésére minden fényvetőre fényterelő rácsot szereltek.

 

 

A 3. felvétel abból az irányból készült, ahonnan a legtávolabbról lehet a kastélyra rálátni. A szabadtéri előadások színpadát is itt fogják felállítani. A kép jobb oldalán a kerti homlokzat is látható.

Ha az épület ez utóbbi oldalához sétálunk, akkor jövünk rá, hogy milyen magaslaton is áll a kastély (4. kép). Vagy úgy is fogalmazhatunk, milyen mélyen fekszik a labirintusos park. Kicsit távolabb sétálva a parkban, ez a mélységi eltolódás még szembetűnőbb (5. felvétel). Az itteni bejárati teraszon van egyébként az a másik homlokzatvilágító korrekciós lámpatest kettős, melyre korábban már utaltam.

 

 

Az 5. képen színes fény foltok is láthatóak. A kastélyépület világításán kívül ugyanis a park színváltós világítása is megépült. Sajnos ennek üzembe helyezése még részleges, beszabályozása még várat magára. Ha az elképzelés szerint készül el, jeles színfoltja lesz Tiszadobnak.

Erről is, és a kastély belső, teljesen újszerű világításáról is, remélhetően a közeljövőben szintén alkalmunk lesz egy fényképes bemutatóval beszámolni. 

Deme László