Újra Tallinnban a győri Hild Iskola diákjai

2012 júniusában Észtországban tölthetett három hetet a győri Hild József Szakközépiskola 12 diákja, akik a Tallinni Építőiskola műhelyében és az Észt Szabadtéri Múzeumban történeti szerkezetek felújításával ismerkedtek, valamint több kirándulásra is lehetőségük nyílt. Borbély János kísérő tanár beszámolója.

Ismét Tallinnban, az észt fővárosban tölthetett 3 hetet iskolánk 12 diákja 2012. június 2-től 22-ig. Két kísérő tanár helyismeretének és kapcsolataiknak köszönhetően az utazás, a szállásfoglalás és a munkahelyi beilleszkedés zökkenőmentesen zajlott. A diákok társintézményünkben, a Tallinni Építőiskolában (Tallinna Ehituskool) két hét gyakorlaton vettek részt, s közben egy hetet töltöttek gyakorlati feladatokkal az Észt Szabadtéri Múzeumban (Eesti Vabaőhumuuseum).

A kiválasztott diákokat ebben az évben is szakmai felkészültségük, angol nyelvtudásuk, tanulmányi munkájuk emelte ki a jelentkezők közül, ehhez szorgalmuk és magatartásuk is hozzájárult. Az utazás előtt megismerkedtek a helyi sajátosságokkal, kulturális és nyelvi felkészítésben részesültek. A következő diákok vettek részt a projektben: Baranyai Gusztáv, Fácán Csanád Ákos, Forján Richárd, Hartmann Szidónia, Horváth Barbara, Kiprich Vivien, Krajczár Richárd, Lazúr Eszter, Máté Myrtill, Sándor Krisztina, Suhajda Richárd, Tóth Tamás. Szakmai tanárként Borbély János, nyelvtanárként Némethné Pálkuti Anikó kísérte a csoportot.

A tanműhelyben végzett munkájuk során a diákok az itthonitól eltérő körülmények között munkálkodhattak. Gyakorolták a régi épületek különböző felújítási technikáit, restaurálási módszereit. Részt vehettek kő, fa, vakolat, homlokzati motívumok, falfestés, valamint épületszobrászati elemek felújításában. Emellett másfajta anyagokkal és szerszámokkal dolgozhattak, mint iskolájukban idehaza.

A második héten a Szabadtéri Múzeumban szinte már szakemberként kezelték diákjainkat. A skanzen vezetése folyamatosan szakmai kihívást jelentő, új feladatokkal látta el a csoportot. Többnyire olyan megbízást kaptak, amilyenről azelőtt még nem is hallottak, de minden esetben fel tudtak nőni a kihíváshoz, és megoldották az első hallásra megoldhatatlannak tűnő feladatokat is. A diákok részt vehettek tönkrement épületek helyreállításában, egy régi fahíd tartószerkezetének és korlátjainak komplett felújításában, fakonzerválásban, hagyományos fakötések kifaragásában, kerítésfonásban, rönkökből épített kútkáva bontásában és újraépítésében. A feladatokat az ottani mérnök- és technikai személyzet irányításával, de önállóan végezték.

A manuális képességek fejlesztése mellett új módszereket tanultak, betekintettek az észak-európai emberek szokásaiba, ismerkedtek építészetükkel és kultúrájukkal, megtapasztalhatták vendégszeretetüket. Személyesen meggyőződtek arról, hogy mennyire fontos az idegen nyelvek ismerete a munkában, a közlekedésben és az élet minden területén. Nyelvtanulási motivációjukat erősen befolyásolta, hogy az észt és finn emberek közül szinte mindenki több nyelven beszél.

Az észt fővárost a világ legtávolabbi részéről érkező turisták ezrei lepik el nap mint nap. A legfőbb turisztikai vonzerőt a két kilométer hosszú középkori városfal és belőle kimagasló őrtornyok jelentik. A városfalon belüli részt nevezik óvárosnak. Az elutazás péntekre esett, így az első hétvégén, még a hétfői munkakezdés előtt megcsodáltuk az óváros lenyűgöző építészeti emlékeit, a városfalon kívüli, de még a belvároshoz tartozó modern épületeket. Tanulmányoztuk a régi és a közelmúltból származó építmények között tudatosan kialakított harmóniát. Az első napokon többnyire kívülről néztünk meg mindent, feltérképeztük az utcákat, a tereket és a közlekedési lehetőségeket. A főváros szívének tartott Városháza tér (Raekoja Plats), a Szabadság tér (Vabaduse Valjak) és a Viru kapu tér megismerése nagymértékben segítette a későbbi tájékozódást a zegzugos tallinni utcákon. Már az első alkalommal megtapasztaltuk, hogy joggal nevezik Tallinnt észak ékszerdobozának.

A későbbiek folyamán egyenként végigjártuk az építészeti nevezetességeket és belülről is tanulmányoztuk a különböző stílusú alkotásokat. Bár nem volt könnyű bejutni, de azt követően a pincétől a padlásig bejárhattuk a régi városházát, mely a Baltikum legszebb késő gótikus építészeti emléke. A város jelentősebb templomaiba is bejutottunk. Az Oleviste templom érdekessége, hogy a XX. század elejéig a földkerekség legmagasabb épülete volt. Egy másik, az észt parlament szomszédságában magasodó orosz ortodox templom stílusában idegen ugyan, de hatalmas harangjaival, hagymakupoláival és méreteivel elkápráztatott bennünket. A város szívében épült Szentlélek templom a legrégebbi és emiatt a legértékesebb. A hasonlóan régi Szűz Mária templom szemet gyönyörködtető látványosságai mellett érdekességgel is szolgált, hiszen tűzvészben leégett tornyát az épülettől idegen, barokk stílusban építették újjá. A Niguliste templomot nem csak szertartásokra használják: még állandó kiállítást is láthattunk ott és komolyzenei koncertet is hallgathattunk. Az őrtornyok közül is jó néhányat sikerült megtekintenünk, amelyeket többnyire múzeumként hasznosítanak napjainkban, de akad olyan is, amelyet zárva tartanak, mert védett óriáspókok lakóhelyéül szolgál. A városfalak alatt az őrtornyokat összekötő alagútrendszer húzódik. Alkalmunk nyílt ezekbe a katakombaszerű járatokba is lemenni és megtudni, hogy azokat az idők során használták börtönként, óvóhelyként és punkok menedékhelyeként.

Több alkalommal láthattuk madártávlatból a várost. Megjártuk a régi városháza és a Szent Olaf templom tornyát, és moszkvai olimpiára épült tévétoronyba is feljutottunk. Ez utóbbit a nagy magasság miatt csak lifttel lehetett meghódítani. A torony olyan, mintha új lenne, mivel 2011-ben modern stílusban felújították. Mindannyiunk számára maradandó élmény volt a Radisson szálloda 24. emeletén lévő tetőteraszról csodálni az egész város panorámáját, és közben meleg teát vagy kapucsínót kortyolgatni egy hűvös, szeles nyári napon.

A külvárosi részeken is sok érdekes látványosság ígérkezett. A tv-tornyon kívül említést érdemel a Szent Brigitta Kolostor, a legszebb tengerparti részen, a Pirita folyó torkolatánál, a kikötő, a jachtkikötő, a botanikus kert, a Zenei Fesztivál Kert és színpad, a Kadriorg Palota és a Kumu Múzeum. A Kumu egy olyan fantasztikus alkotás, ami már önmagában megér egy észtországi utazást. Ez egy nemzetközi tervpályázaton nyert pályamű alapján megvalósított művészeti múzeum http://epiteszforum.hu/eszt-muveszeti-muzeum-tallinn. A kiállítás és az épület felejthetetlen.

Helsinkiben is jártunk. Európa legészakibb fővárosát egy tízemeletes komphajón utazva vettük célba. Mivel korán indultunk és éjfél után értünk vissza, elegendő időt tölthettünk a finn fővárosban. A látványosságok közül megtekintettük a kikötőt, a Piac tér, a Szenátus tér együttestét, az Evangélikus katedrális, a Sziklatemplom, a Parlament, a Sofiankatu, az Olimpiai Stadion és a vasútállomás épületét, valamint az Uszpenszkij katedrálist.

Az időnkből és pénzünkből két Észtországon belüli kirándulást tudtunk finanszírozni. Ellátogatunk a Jagala vízeséshez, amely az észtek egyik legnagyobb természeti kincse: szélessége 40 m, magassága 8 m. A helyiek javaslatára elutaztunk Saaremaa szigetének Kuressaare városába. A várost a sziget fővárosaként tartják számon. Az út érdekessége volt, hogy busszal együtt kompon mentünk át Muhu szigetére, majd a szigetet átbuszozva, egy több kilométer hosszú, mesterséges földnyelven át jutottuk Saaremaara. A sziget fővárosában meglátogattuk a kikötőt, a püspöki palotát, templomokat, egy szélmalmot, a városházát és egy régi mázsaházat. Saaremaa szigetén 40.000 ember él, a hely híres szélmalmairól, fekete kenyeréről, söréről, autentikus ételeiről és nyugodt hangulatáról.

A szabadidőt aktívan töltöttük. Voltunk egy előadáson az operaházban, fürödtünk a tengerben, hidegebb napokon játszottunk a tengerparton, vagy óriás kivetítőn meccset néztünk a Szabadság téren éjféltájban, verőfényes napsütésben. Egy alkalommal bowlingpályát is béreltünk a modern Rocca Al Mare városrészben. Néhányan a kint töltött napokon váltak nagykorúvá. Ezeket a születésnapokat méltó módon megünnepeltük.
Odafelé és visszafelé is a prágai repülőtéren szálltunk át. Kifelé a foci EB-re utazó ismert sportriporterekkel, hazafelé Orbán Viktor miniszterelnök úrral és kíséretével repültünk egy gépen.

Tanulóink a három hetes termelési gyakorlaton rengeteg új ismeretet sajátítottak el, élményekkel, munkatapasztalatokkal, jobb nyelvtudással tértek haza. A „Hagyományos technikák, történeti szerkezetek" című sikeres pályázatunk a Tempus Közalapítvány által támogatott Leonardo Mobilitási Projekt részeként valósulhatott meg.

Borbély János