Utópikus realizmusok V. – LAN: A strasbourgi Nolistra városnegyed

Cikksorozatunk következő részében a francia LAN (Local Architecture Network) építész iroda strasbourgi munkáját mutatjuk be. A racionálisan szerkesztett, színes városi sziget követendő példaként bizonyítja, hogy hagyományos építészeti eszköztárral is lehetséges egy fenntartható, pezsgő és a közösségi érdeket szem előtt tartó városrész kialakítása.

Határterület
2021-ben adták át Strasbourg új városi szigetét, a Nolistra névre keresztelt városnegyedet. A telek a város átmeneti zónájában található, a Saint-Urbain temető és a Parc de l’Étoile között, a kisvárosi hangulatú Jean Jaurès sugárút és a német határhoz vezető E52-es gyorsforgalmi út szomszédságában.
A projekt egyik célja, hogy összekapcsolja Strasbourg városközpontját Neudorf negyedével, nagyobb léptékben pedig a „Deux rives" várostervezési projekt egyik fontos stratégiai beavatkozása, mely városias jellegű fejlesztésekkel igyekszik összekötni Strasbourgot a németországi Kehliggel. A fejlesztés keretében egy vegyes funkciójú városrészt hoztak létre, amely 178 lakóegységből, egy szállodából, irodákból és kereskedelmi területekből áll. A terv nyolc épülete összesen 21.500 négyzetméternyi térnek ad helyet.
Egy környezettudatos, demokratikus és élénk városrész ambíciója vezérelte a fejlesztést.

Városi sziget
A városnegyed előnyt kovácsol viszonylagos elszigeteltségéből, hogy megerősítse saját identitását, és a város új intenzitási pontját hozza létre. A városi sziget vállalása egy teljesen autonóm program felkínálása. Az építészek a belső kert köré szervezett épülettömbök közé hasított passzázsokat terveztek, a város áramlását figyelembe véve. A földszinten szolgáltatások kaptak helyet, melyek aktivizálják és vonzó helyszínné teszik Nolistrát, hogy elszigeteltsége ellenére is be legyen kötve a metropolisz vérkeringésébe.
A lakóépületekben kialakított – magántulajdonú, támogatott, illetve szociális lakásból álló – lakásmix a lehetséges élethelyzetek sokféleségére reagál, és biztosítja a generációkon átívelő közös együttélést. A tömbök funkcionális sokfélesége energiával tölti fel a használók mindennapi életét, míg a heterogén lakásforma biztosítja az egyének számára a hosszútávú együttélés lehetőségét.

Egyszerű és őszinte
A tervezésénél elsődleges cél volt az épületek racionalizálása és időtállósága. Az építészek Baudelaire-t idézik: „a város formája sajnos gyorsabban változik, mint a halandó szíve!". A teherhordó homlokzatok lehetővé teszik a belső terek felszabadítását, vagyis az épület jövőbeli térhasználatának és alaprajzi elrendezésének megjósolhatatlan átalakítását. Fontos szempont volt a tömbök racionális, ismétlődő szerkesztése, mely egyszerre biztosít gyorsan kivitelezhető, költséghatékony és fenntartható megoldást. A változó kialakítású lakások szabadon variálhatóak, egyedül a közlekedőmagok és a homlokzat ritmusos kiosztása szabályozza a belső tereket.
Az épületek fenntarthatósága kulcskérdés volt a tervezésekor, ezért a LAN magas energiahatékonyságú terek tervezésére törekedett. A nagyméretű ablakok bőséges természetes fénnyel látnak el minden lakóegységet, a koncepció fontos része ezen kívül az intim, de nyitható loggiarendszer, mely a közösségi életnek ad teret.
A tömbök között közösségi kert és beültetett tetőteraszok kapnak helyet. A vízvisszatartás maximalizálásán túl a tömb újraültetésének elve teszi lehetővé a szomszédos zöldterületekkel, a Parc de l´Étoile parkkal és a Saint-Urbain temetővel való ökologikus folytonosság helyreállítását. A projekt célja a teljesítményalapú fenntarthatósági célkitűzés leváltása a jólét ökológiájával.

Intim és kollektív
A városrészbe a rejtett és a látható egyaránt bele van kódolva, a családi élet intimitását lehetővé tevő zegzugos, és a kollektív élet lüktető, városias térélménye. Az otthonos, zárt hatású terek az összetartozás érzését erősítik, míg a tömbök léptéke és a passzázsok nagyvonalúsága nagyvárosi érzetet nyújt.
Az önmagát ismétlő építészeten keresztül a projekt összegyűjti a város történelmét, a homlokzatok kompozícióin keresztül felsejlenek Strasbourg történeti épületei. Az ismétlődő szabályszerűség semleges háttérként szolgál a városi rítusoknak. Az épületek alkotóelemei, szerkezete, profiljai, szigorúan kiosztott ablakai izgalmas viszonyban állnak az azokat belakó élettel.
A homlokzatok ismétlődésének és vizuális egységének célja, hogy helyreállítsa a falak mögött élő egyének egyenlőségét.

Egymás mellé rendelt színek
Amennyiben az ablakok az egyenlőséget hirdetik, a színek az identitást biztosítják. Az építészek Joseph Albers színelméletét fedezték fel újra. Albers munkássága során a színek egymás mellé rendelésével alkotott meg térbeli élményt. A Nolistra szomszédos tömbjeinek színei – Aldo Rossi berlini projektjéhez hasonlóan – kapcsolatban állnak egymással, különböző jelentésrétegekkel ruházzák fel azokat.
A hotel barnás árnyalata a város történelmi épületeire, a közeli Cité de la Musique-re, a Place de la Bourse-re és a vosges-i katedrálisra utal. Szintén a történelmi belváros színvilágát eleveníti meg a pasztelles olívasárga. Ezzel szemben a torony sötétkék színe kiemeli annak totemjellegét. A rózsaszín a szomszédos Neudorf kerületet idézi, a világos- és sötétzöldeket ennek komplementerszíneiként választották ki, míg az égkék szín a szomszédos temető magányos épületével keres kapcsolatot. A színek a hétköznapi élet háttereként, dekorációjaként is szolgálnak, és mind a lakók, mind a járókelők napi társas interakcióit kísérik.

Kiszínezett racionalizmus
Az avantgárd építészet felhígulásával, a sztárépítészet korszakában a társadalom ingerei pattanásig feszülnek. Az építészek ennek kontextusában olyan városrész megtervezésére törekedtek, mely egyszerre hordozza magában az új fejlesztésektől elvárt különlegességet és az egyszerű megvalósíthatóságot. A LAN a színek és a tömegkompozíciók kontraintuitív használatakor a hagyományos – analóg és koncepcionális – építészeti eszköztárhoz nyúl vissza, mely költséghatékonyan előállított hozzáadott értékkel teszi eladhatóvá az új városrészt. Az építészek találékonyságát dicséri, hogy ezek az okos megoldások nem csak jól fényképezhető terméket, de karakteres és jól belakható tereket – tágas és fényes lakásokat, zegzugos loggiarendszert, gáláns bejárati csarnokokat, játékos passzázsokat és zöld közösségi udvart – nyújtanak a beköltözők számára. A racionalizált épülettömbök egyszerű megoldást kínálnak a fenntarthatósági kérdésekre: könnyen átalakítható és szerethető városok építése olyan időtálló tartályok tervezésével lehetséges, melyek lehetővé teszik a bennük kibontakozó szabad életet.

Borenich Levente

A cikksorozat szövegeinek gondozását köszönöm Monti Elvirának!

A cikksorozat címét Davide Tomasso Ferrando Realismoutopico című blogsorozata inspirálta.