Vertikális üvegház és szimulációs egység Pécs belvárosában

Sárkány Balázs Breuer Marcell díjas diplomamunkájával arra kereste a választ, hogy hogyan lehet a lehető legfenntarthatóbb módon üvegházat tervezni, illetve hogy különböző üvegezési megoldásokkal és építészeti eszközökkel miképp lehet csökkenteni egy középület energiaigényét.

A jövő kulcsa a klimatikus tervezésben rejlik. Ha elkerülhetetlenül építkezésre van szükség, azt úgy kell végrehajtani, hogy törekedni kell a minimális energiafogyasztásra és a passzív megoldásokra. A környezettel együttműködve és a megújuló energiaforrásokat hasznosítva kell értéket teremtenünk úgy, hogy a hangsúly sokkal inkább a mögöttes gondolaton legyen, mintsem magán a produktumon.

A tervezés során egy szimbolikus építészeti modellt kívántam létrehozni, ami a közösségi terek és a városi közegek zöldítését helyezi előtérbe a környező kihasználatlan telkek összevonásával. Az így létrejött területre olyan középületet terveztem, mely a benapozást is figyelembe véve gyakorlatilag bárhová lehelyezhető. Az analízist követően egyértelművé vált, hogy a tervezett modul minden sűrűn lakott belvárosi szituációban kialakítható, és képes a bonyolult geometriájú telkeknél is maximalizálni a hasznosítható zöld területet. A választott telepítési helyszín így a pécsi belváros főutcájának tengelye és a Zsolnay kulturális negyed között található terület lett, mely három irányból közelíthető meg. Az egyik mindenki számára használható megközelítési pontja a Márton utca felől található. A fő támadási pontok a Könyök és az Ady Endre utca, közöttük húzódik a sétáló utca meghosszabbításaként szolgáló fő tengely, mely magát az épületet is átszeli és szabad áramlást biztosít a járókelők számára.

A tömeg elhelyezésénél az első és legfontosabb szempont a benapozás volt. A három telek összevonásával kialakult terület hossztengelyének középpontjába lett lehelyezve az épület, hogy a szomszédos házak vetett árnyéka ne legyen negatív hatással a benapozásból származó energianyereségre. A telepítésnek a zavartalan energiamutatók mellett tereprendezési szerepe is van: az épület az alapterületek minimalizálásával és a függőleges terjeszkedéssel arra törekszik, hogy minél kevesebb területet vegyen el a parkosított zónából. A kialakuló tereket külső és belső szervezés szempontjából is a létrehozandó zöld növényzetnek rendeltem alá. A termikus burkon belül a trópusi, míg a teraszon és a talajszinten található parkban a hazai klímához alkalmazkodó növényfajok kaptak helyet, ezáltal is növelve a terület sokszínűségét és biodiverzitását.

Alaprajzi szinten egy kilencosztatú térben gondolkoztam, melyben a pillérek 6-6 méterenként helyezkednek el. A vázrendszert úgy alakítottam ki, hogy a gerenda-pillér kapcsolatok merev keretet biztosítsanak, így szintenként a födémek áttörhetők, és ezáltal biztosított egyes növényfajok számára a nagy belmagasság. A tömeget a középső szakaszban felnyitottam, hogy a déli homlokzat a lehető legjobb benapozási mutatókkal rendelkezzen. Így az épület három részre bontható, a keleti és nyugati szárnyra, valamint egy középső egységre, mely az átközlekedést biztosítja a két épületszárny között és az épületen keresztül egyaránt. A tartószerkezet vázának meghosszabbításaként az épület ötödik emeletén egy terasztető alakult ki, amelynek belmagasságát és megjelenését boltívek adják. A tetőszerkezet egy önmagában merev rendszer, mely magaslati pontként is szolgál.

A tervezés során kiemelten fontos szempont volt a környezetbarát megközelítés. Ennek jegyében az épület mindössze egy hővisszanyerős fűtési rendszerrel van csak ellátva, mivel az energiaigény további részét passzív módon képes ellátni. A szellőztetés passzív rendszerrel működik, a függönyfalak üveglamellákkal felnyitott felületével, mely nyílászárónként aktívan változtatható. A nyitások tájolása – az uralkodó széliránynak megfelelően – főként északnyugati. Az északkeleti oldalon is megoldott a nyitás, így az időszakos igényekhez igazítható huzat kialakítása is. Az épület a bent elhasznált levegőt a zöldfelületein keresztül üríti, így kihasználva a betelepített növények fotoszintetizáló tulajdonságát. A beltérből így oxigéndús levegő távozik, és megtörténik a folyamatos légcsere. A lapostető felületén az esővízgyűjtés Diadem összefolyókkal és belső magos elvezetéssel történik, majd a pinceszinten esővízgyűjtő medencébe érkezik. Az esővízgyűjtő medencét az öntözőhálózatra rákötve visszaforgathatjuk a természetes úton kinyert víztartalékokat.

Az épület energiafelhasználásának nagy részét szoláris erőforrásokból kívántam ellátni. A beépített függönyfalrendszer modifikálásával sok energiát tudunk megspórolni. A termikus burkot háromrétegű függönyfalrendszerrel zártam le, amelyek a gépészeti fűtést hivatottak helyettesíteni. Az üvegfelületek árnyékolására elektrokromatikus üvegréteget használtam, amely képes kiszűrni a beeső káros infrasugarakat, ugyanakkor átlátszóságát is fenntartja. Jelenlegi kutatások és piaci mutatók szerint ezt a technológiát csak kétrétegű üveg esetén alkalmazzák. Az általam lefuttatott szimulációk azonban bizonyították, hogy ezt a módszert az energiahatékonyság érdekében háromrétegű hőszigetelő üveggel érdemes kombinálni, ha még jobb teljesítményű osztályba szeretnénk épületünket besorolni.

Sárkány Balázs

Szerk.: Borenich Levente