Visszatérők: a hannoveri Herrenhausen-kastély rekonstrukciója
Az egykori vadászkastély se méretét, se megjelenését tekintve nem tűnik első látásra építészettörténeti szempontból páratlan építménynek. Mégis, 1943-as leégése után a barokk kertépítészet egyik legjelentősebb példája vesztette el értelmét. Az 1:1-es rekonstrukciókat vizsgáló sorozatunk legújabb részében egy kezdetben "zajos", később azonban semmiféle társadalmi vagy városvezetési akadályba nem ütköző visszaépítést veszünk szemügyre.
A 18. században Hannover Európa egyik legfontosabb politikai központja volt. A városról elnevezett állam választófejedelmei, majd királyai, 1714 és 1837 között egy személyben az Egyesült Királyság uralkodói is voltak. A fejedelem-királyok szívesebben időztek az ősi székhelyen, ahol már 1665-től elkezdték kiépíteni a városhoz közeli Herrenhausenben a több kertből álló együttest. Ennek fő eleme a nemes egyszerűséggel csak Großer Gartennek, vagyis „nagy kertnek" hívott park, ami Európa egyik legszebb barokk kertépítészeti alkotása. Ennek súlypontjában egy viszonylag szerény vadászkastély állt, amit 1818-ban III. György megbízásából Georg Laves klasszicista formában átépített. Ez az egyemeletes, U alaprajzú kastély, sem méretével, sem kialakításával nem hivalkodik. Mégis, ez a hírneves kert eszmei központja, a látványtengelyek, a fasorok ide futnak be, illetve innen indulnak, a szobrok ezen homlokzathoz igazítva lettek felállítva. Ezért is volt nagy veszteség, mikor 1943. október 18-án a nagyrészt favázas (!) épület bombatalálatot kapott és teljesen kiégett.
Az épületnek csak egy-két részlete maradt épen, mint például a szabadtéri lépcső, és a szomszédos, épen maradt barokk galériához vezető folyosó egy része. Azonban ezek az elemek is tovább pusztultak a szűkös háborús és háború utáni években, így a romokat a negyvenes évek végéig eltakarították. Az elkövetkezendő évtizedekben egy egész sor terv készült különböző felfogásban a kastély helyének beépítésére. 1951-ben konzervatív jellegű, némileg a szocreálra emlékeztető tervváltozat-pár készült egy kastélyszálló számára. Mindkét variáció visszaidézte az egykori épületet, az egyik szintszámát tekintve is magasabb rizalittal.
A kastélyszálló-elképzelések nem valósultak meg, de a következő évtizedekben is foglalkoztatta a tartományi – és városvezetést, és persze az építészeket is a terület sorsa. Felmerült, hogy kilátóval ellátott, szoborszerű épületet helyezzenek el ide, aminek teraszáról felülről lehet gyönyörködni majd a kertben. 1964-ben Arne Jacobsen dán építész, a híres Århus-i városháza tervezője el is készítette a „Bella Vista" terasz-étteremnek helyt adó tervjavaslatát, ami az egykori kastély 12 méteres párkánymagasságát éppen kétszer meghaladó, vagyis 24 méter magas kilátópavilont mutatott volna fel.
Noha a kertre való rálátás valóban jó elgondolás volt és a tervezett épületnek is vannak értékei, a közvélemény elutasította a tervet, a közfelháborodás miatt a Jacobsent megbízó városvezetés pedig leállította a projektet. 1979-ben még elkészült egy „összvér" terv, ami a kastély eredeti formájában való újjáépítését irányozta elő, ám fölé egy magas terasz került volna egyfajta kortárs belvedere-ként. Ez a terv is csupán gondolatkísérlet maradt, a valóságban az épület helyét leburkolták, az egykori udvart gyepesítették. A terület tehát a sok terv ellenére a valóságban több mint hetven évig beépítetlenül állt a barokk kert eszmei középpontjában. A tervezéssel eltöltött sok évtized után a kastélyépület sorsa szinte teljesen váratlanul, pár év alatt rendeződött, különösebb viták és ellenkezések nélkül.
2007-ben ugyanis a közeli Wolfsburgban működő Volkswagen művek alapítványa jelentkezett, hogy képzési központot és múzeumot hozna létre a rekonstruált kastélyban. A Hannover városával történt egyeztetések után az a megállapodás született, hogy az épület külső homlokzatait építik újjá a Georg Laves-féle klasszicista formában, de a belső terek, valamint az egykor két oldalt csatlakozó melléképületek kortárs formában készülnek el. A tervpályázatot e feltételek szerint írták ki 2009-ben, ahol a hamburgi JK – Jastrzembski Kotulla építésziroda kapta az első díjat és a tervezési megbízást. Az alapítvány és a város megállapodást kötött, miszerint az újjáépítés (akkori áron) 25 millió eurós költségeinek ellenértékeként előbbi szervezet 99 évig használhatja a létesítményt.
Az események ezután valóban gyorsan és gond nélkül zajlottak: 2011. június 6-án helyezték el az alapkövet és 2013. január 18-án ünnepélyesen át is adták a rekonstruált kastélyt, illetve a Volkswagen Alapítvány képzési és konferenciaközpontját. Most pedig nézzük, milyen elvek, illetve építészeti-műszaki megoldások jellemzik a rekonstruált kastélyt!
A pályázati kiírásnak megfelelően csupán az épület homlokzatait építették tehát vissza, a belső terekben semmilyen részlet vagy építészeti megoldás nem utal a régi kastélyra, természetesen a terek főbb geometriáját leszámítva. Az épületszerkezetek sem utalnak a történeti épületre: egy vasbeton szerkezet rejlik a klasszicista vakolatarchitektúra mögött. Az eredeti állapotról terv vagy felmérés nem maradt meg, ezért archív fényképek alapján végezték el a rekonstrukciót. A hitelességért Bernd Adam, az északnémet klasszicizmus neves szakértőjének számító művészettörténész felelt.
Az új létesítmény alaprajzi beosztása a konferencia-rendezvényközponti funkciót szolgálja, de a földszinten kapott helyet a kertet bemutató múzeum és látogatóközpont is. A kert felőli díszudvar alatt helyezték el a nagy előadótermet, a csatlakozó alagsori szinten pedig kiszolgálóhelyiségek kaptak helyet. Az előadóterem szellemes módon a díszudvari parterekbe mélyített világítóudvarokon keresztül kap természetes fényt. A földszinten a rendezvénytermek, az emeleten a kisebb szekciótermek helyezkednek el. A belsőépítészeti megoldások a visszafogott, a mi szemünknek talán kissé rideg északnémet dizájnt követik, de mindenképpen igényesnek és a funkciót jól kiszolgálónak tekinthetők.
Az átadás óta a központ sikeresen működik, szinte folyamatosak a teremfoglalások, sőt, nagyobb nemzetközi események is zajlottak itt: 2014-ben például az angol királyi család tagjainak részvételével nyitották meg a Hannover és Nagy-Britannia közötti perszonálunió kezdetének 300. évfordulóján rendezett nagyszabású kiállást, két évvel később pedig Herrenhausen adott helyet az informális g5 találkozónak (az amerikai elnök és az öt vezető európai gazdaság kormányfője).
A kastély, bár igényes mű, mégsem tekinthető az európai klasszicista építészet kiemelkedő alkotásának. Újjáépítésének jelentőségét a tágabb környezet szempontjából érdemes vizsgálni, hiszen így kapott újra értelmet, építészeti-eszmei középpontot a herrenhauseni kert, ami viszont valóban a barokk kertépítészet egyik legjelentősebb példája. A rekonstrukció hosszú tervezgetés után viták és ellentmondások nélkül valósult meg, az épület teljes természetességgel „nőtt vissza" a barokk látványtengelyek enyészpontjára.
Szende András
Szerk.: Pleskovics Viola
09:25
Igen, sokféle a múlt megidézének útja-módja. Nagyon vigyázni kell, hogy melyik esetből vonunk le tanulságot, melyik, másik esetre vonatkozóan. A korrekt leírásból ui. kiderül, hogy ez az épület, több mint fél évszázadig nem igazán hiányzott senkinek: "egy viszonylag szerény vadászkastély állt, amit 1818-ban III. György megbízásából Georg Laves klasszicista formában átépített. Ez az egyemeletes, U alaprajzú kastély, sem méretével, sem kialakításával nem hivalkodik". A hely értéke tehát nem a rég átépített, majd lebombázott és elhordott épület, hanem a barokk kert volt. Azonban a Budai Várban, Diósgyőrben, Nagyvázsonyban, de még Füzéren is, valódi tétje volt a helyreállításnak, amelynek a mikéntjét emlékezetpolitikai megfontolások alapján, erőből határozta meg a kormányhatalom. A hannoveri nem középület, ezért pusztán a külsejével díszeleg, klasszicista külsejével feltehetőleg elbizonytalanítva a barokk kert-csodát meglátogatókat. A felsorolt magyarországi példák azonban - főleg a Budai Vár stukkókkal cifrázott betonmakettjei - alapvetően rossz üzenetet hordoznak: a XIX. század vége hibás, megalomán budavári palotaépítészetének dicsőségét hirdetik. Miközbhen a Vár, főleg annak hajdan a Szent György térig terjedő Polgárvárosa a főváros egyetlen, hitelesen fennmaradt, középkori együttese, amely ezért páratlan kulturális és turisztikai jelentőséggel bír.