Nézőpontok/Történet

Visszatérők: a nürnbergi Pellerhaus rekonstrukciója

1/13

Nürnberg Matthäus Merian 1650-es, híres térkép-sorozatán, sárgával jelölve a Pellerhaus

?>
Nürnberg Matthäus Merian 1650-es, híres térkép-sorozatán, sárgával jelölve a Pellerhaus
?>
Az Egidienplatz 1886-ban és a bombázás után, Képek forrása: Wikipedia Commons, Forrásuk és felhasználó:  Photographic Archive of the Zentralinstitut für Kunstgeschichte, ZI-1092-01-00-357306, ©Sol Octobris
?>
Kép forrása: Wikipedia Commons, Forrása: Photographic Archive of the Zentralinstitut für Kunstgeschichte, ZI-1092-01-00-357307
?>
Edigienplatz, Kép forrása: Wikipedia Commons, Forrás: Ferdinant Schmidt fotója, 1897., Photographic Archive of the Zentralinstitut für Kunstgeschichte,ZI-1103-04-00-363151
?>
Az udvar a visszaépítés előtt és után, Forrás: Wikipedia, Felhasználók: ©Sol Octobris, ©Menosgada
?>
A Pellerhaus hajdan és a Mayer-féle, háború utáni új homlokzat, Képek forrása: Wikipedia Commons, Forrásuk: Karl Emil Otto Fritsch: Denkmäler Deutscher Renaissance. Verlag von Ernst Wasmuth, Berlin 1891; User:Mattes
?>
A 3d-s műholdképen jól látszódik a Pellerhaus városépítészeti környezete. Az udvari homlokzat kulisszaszerűen emelkedik, a mögötte elhelyezkedő gimnáziumépület belelóg a történeti telekbe, Forrás: Google Earth
?>
A rekonstruált udvar, Kép forrása: Wikipedia Commons, Felhasználó: ©Menosgada
?>
A Pellerhaus udvara, a második emeleti árkádsor, csupán az első emeleti árkádsor eredeti, a mögötte látható fal is rekonstrukció, Kép forrása: Wikipedia Commons, Felhasználó: ©Menosgada
?>
Az udvari hátsó szárny földszintje a kúttal. Jól látható, hogy a bal oldali fal eredeti, a jobb oldali falak, boltozatok és a lépcsőindítás rekonstrukció, Kép forrása: Wikipedia Commons, Felhasználó: ©Sol Octrobis
?>
A Pellethaus udvara a 2018-as rekonstrukció előtt, jól látható a megmaradt lépcsőtorony, az első emelet eltérő anyaggal stabilizált árkádsora és az új épületrész, Kép forrása: Wikipedia Commons, Felhasználó: ©Sol Octrobis
?>
A bombázásban szinte teljesen elpusztult, de 1957-ig mégis újjáépített földszinti előcsarnok, Kép forrása: Wikipedia Commons, Felhasználó: ©Sol Octrobis
?>
A hátsó szárny „kulisszafala” az udvar és a gimnázium felől, Kép forrása: Wikipedia Commons, Felhasználó: ©Sol Octrobis
1/13

Nürnberg Matthäus Merian 1650-es, híres térkép-sorozatán, sárgával jelölve a Pellerhaus

Visszatérők: a nürnbergi Pellerhaus rekonstrukciója
Nézőpontok/Történet

Visszatérők: a nürnbergi Pellerhaus rekonstrukciója

2022.11.15. 07:30

Cikkinfó

Szerzők:
Szende András

Földrajzi hely:
Nürnberg, Németország

Építészek, alkotók:
Jakob Wolff

Címkék:
örökség, rekonstrukció

Vélemények:
2

Dosszié:

Rehabilitáció, revitalizáció, restaurálás, rekonstrukció: sok-sok terminus technikus, amit manapság igencsak kevernek még a szakmabeliek is. Az utolsó kifejezés mind közül a legproblémásabb, ráadásul hazánkban most egyre nagyobb teret is nyert anélkül, hogy műfajának történetét alaposan ismernénk. Az Építészfórum új sorozatában a rekonstrukciók világszerte ismert példáit mutatjuk be, amelyek a közös nevezők ellenére különböznek is megoldásukat tekintve. Az első részben Szende András mutatja be nekünk a nürnbergi Pellerhaus visszatérését.

Nürnberg belvárosa, egyedülálló középkori és reneszánsz épületeivel együtt a második világháború végnapjaiban, 1945. február 2-án pusztult el egy hatalmas légitámadás során. A bombázás által a Firenzével vetekedő gazdagságú és kultúrájú kereskedőváros szinte összes jelentős épülete elpusztult, vagy súlyosan megrongálódott. Háború utáni újjáépítése a konzervatív esetek közé tartozik, aminek köszönhetően a város alapvető építészeti karaktere, utcahálózata és telekstruktúrája, valamint az úgynevezett „tetőtáj"  sem változott, viszont több, világviszonylatban is kiemelkedő emlék nem vagy csak részben épült újjá.

Nürnberg Matthäus Merian 1650-es, híres térkép-sorozatán, sárgával jelölve a Pellerhaus
1/13
Nürnberg Matthäus Merian 1650-es, híres térkép-sorozatán, sárgával jelölve a Pellerhaus

Utóbbiak közé tartozik a Pellerhaus, amely a reneszánsz építészet egyik legjelentősebb emléke volt az Alpoktól északra. A magyar építészettörténetben is jelentős épületről van szó, ugyanis nagy hatást gyakorolt a magyar neoreneszánsz, különösen Schmahl Henrik építészetére. Számos Andrássy úti és nagykörúti homlokzat, valamint udvar erősen tükrözi ennek az épületnek a hatását, háború utáni sorsa pedig a műemlékvédelmi elvek ütközésének állatorvosi lovává avanzsálta ezt a művet.

Az Egidienplatz 1886-ban és a bombázás után, Képek forrása: Wikipedia Commons, Forrásuk és felhasználó:  Photographic Archive of the Zentralinstitut für Kunstgeschichte, ZI-1092-01-00-357306, ©Sol Octobris
2/13
Az Egidienplatz 1886-ban és a bombázás után, Képek forrása: Wikipedia Commons, Forrásuk és felhasználó: Photographic Archive of the Zentralinstitut für Kunstgeschichte, ZI-1092-01-00-357306, ©Sol Octobris

Az épületet 1606-ban építette a névadó kereskedő Peller-család. A tervező a neves helyi építészmester-dinasztia megalapítója, idősebb Jakob Wolff volt. A mester, fiaival, ifjabb Jakobbal és Hans-szal egy sor kiemelkedő későreneszásnz épületet emelt Nürnbergben és környékén, a tágabb Frankföldön. A családhoz kötődik a nürnbergi városháza ma is álló épülete, illetve a würzburgi és scheinfeldi várkastély. Másik jelentős városi kereskedőházuk, a Toplerhaus szintén elpusztult azon az 1945. februári napon. De nem csak az építőmesterek szempontjából, hanem a megbízó miatt is kiemelkedő ez az architektúra. A Pellerek a város leggazdagabb kereskedőcsaládjaként voltak ismertek, az építtető, Martin Peller Velencében tanulta ki a mesterséget, hogy hazatérve szinte egész vállalatbirodalmat építsen ki, ami Hollandiától Csehországig foglalkozott bőr, vászon és tollkereskedelemmel. Pompás városi lakóházát a forgalmas és zajos városközponttól kissé távolabb, a még mai formájában is elegáns Egidienplatzon, vagyis a Szent Egyed téren építtette fel.

A rendkívül kifinomult ízlést tükröző épület sok szempontból inkább az északnémet városok, Lübeck és Danzig reneszánsz kereskedőházaira emlékeztet, viszonylag kis szélességével, többszintes, oromzatos padlásterével, aprólékosan kidolgozott részleteivel. Az északi jellegű homlokzat még különlegesebb belső udvart rejtett, aminek építészeti kialakítása összhangban állt az utcai fronttal, a hangulata mégis kissé itáliai jellegű volt.

Kép forrása: Wikipedia Commons, Forrása: Photographic Archive of the Zentralinstitut für Kunstgeschichte, ZI-1092-01-00-357307
3/13
Kép forrása: Wikipedia Commons, Forrása: Photographic Archive of the Zentralinstitut für Kunstgeschichte, ZI-1092-01-00-357307

Ez jól mutatta a megbízó széles látókörét, kereskedelmi kapcsolatait. Az épület egésze a tágabb régióra jellemző anyagból, az úgynevezett Majna-homokkőből készült. Az ebből épült rózsaszínes - halványvöröses homlokzatok, hidak, városkapuk egész sorát láthatjuk ma Frankfurtól Würzburgon át Nürnbergig, illetve a román stílusú császárdómoktól a barokk palotákon át a szecessziós színházakig.

A Peller-család egészen 1828-ig lakott az épületben, de azt a későbbi tulajdonosok sem építették át, így gyakorlatilag a pusztulásáig őrizte autentikus állapotát. 1929-ben Nürnberg városa megvásárolta a városi levéltár számára, majd 1934-ben felújíttatta. Ekkor részletes dokumentáció is készült az épületről, ami a 2018-as újjáépítésben nagy szerepet kapott.

A házat már 1944. október 3-án eltalálta egy gyújtóbomba, de az igazi pusztulás a nagy légitámadás során, négy hónappal később érte. A földszinti két ablaktengely kivételével elpusztult, kidőlt a homlokzat, megsemmisültek az utcai traktusok, tűzfalak, és romba dőltek a szomszédos házak is: egy gótikus eredetű kétemeletes polgárház, és a szintén középkori eredetű Imhoff-ház is.

A hatalmas pusztítás ellenére az épület egy része épen, illetve állva maradt. A földszinti falak egy része, a díszudvar első emeleti árkádsora teljesen, a második emeleti árkádok utcai felé eső oldala, valamint a lépcsőtorony megmaradt. A boltozatos pince szintén teljes egészében átvészelte a támadást. A romeltakarítás után elindultak az állagvédelmi munkák, de az épület további sorsát tekintve nem volt konszenzus.

Az Egidienplatz 1886-ban és a bombázás után, Képek forrása: Wikipedia Commons, Forrásuk és felhasználó:  Photographic Archive of the Zentralinstitut für Kunstgeschichte, ZI-1092-01-00-357306, ©Sol Octobris
2/13
Az Egidienplatz 1886-ban és a bombázás után, Képek forrása: Wikipedia Commons, Forrásuk és felhasználó: Photographic Archive of the Zentralinstitut für Kunstgeschichte, ZI-1092-01-00-357306, ©Sol Octobris

Az építészettörténeti és városképi jelentőség miatt sokan a teljes, és eredetivel megegyező rekonstrukciót támogatták, már csak azért is, mert a város több jelentős épületéből még ennyi sem maradt meg, így azok újjáépítésére a háború utáni ínséges időkben gondolni sem lehetett. 1952-ben ötletpályázatot írtak ki az egész Egedienplatz területére, hogy ott egy nagyszabású, több egykori tömböt magában foglaló kulturális negyed épüljön ki, könyvtárral, levéltárral, gimnáziummal és egyetemi épületekkel. A pályázat nyertese érdekes módon az eredeti építőmesterekhez hasonlóan egy apa-fia páros volt, így Fritz és Walter Mayer szerint épült újjá 1955 és 1957 között a Peller-ház, amit a szakirodalom és a városlakók is a „Mayersches Pellerhaus", vagyis a Mayer-féle Peller-ház néven emlegetnek.

A két Mayer a legszigorúbban értelmezte az akkori műemlékvédelmi elveket. Az eredeti falakat csak a legszükségesebb mértékben egészítették ki, ezen kívül minden hozzáépített részlet markánsan és eltérően új. A tervezők nem voltak következetesek, ugyanis elbontották az utcai szárny második emeleti árkádsorát, ami átvészelte a háborút, újjáépítették viszont a földszinti előcsarnokot, ami ezzel szemben teljesen elpusztult.

A Pellerhaus hajdan és a Mayer-féle, háború utáni új homlokzat, Képek forrása: Wikipedia Commons, Forrásuk: Karl Emil Otto Fritsch: Denkmäler Deutscher Renaissance. Verlag von Ernst Wasmuth, Berlin 1891; User:Mattes
6/13
A Pellerhaus hajdan és a Mayer-féle, háború utáni új homlokzat, Képek forrása: Wikipedia Commons, Forrásuk: Karl Emil Otto Fritsch: Denkmäler Deutscher Renaissance. Verlag von Ernst Wasmuth, Berlin 1891; User:Mattes

A ház városépítészeti kontextusa is alapvetően megváltozott, a bal oldali lakóházat nem építették újjá, de a telket sem építették be. A jobb oldalról csatlakozó Imhoff-ház helyére egy modern egyetemi épület került, az épület mögé pedig egy brutalista gimnáziumépület, ami a történeti Peller-telekbe is benyúlik. Az új épületrészek több elemükben utaltak az elődre: a Majna-homokkőből és téglából készült homlokzat ugyanúgy héttengelyes, a legfelső szint felett elhelyezett oromzatok is a régi állapotot tükrözték vissza. Hasonló elvek szerint alakították ki az udvari szárnyakat is, a megmaradt elemeket stabilizálták, de rekonstrukció a földszinti előcsarnokon kívül semmilyen formában nem történt. A teret uraló kubus hátsó homlokzata szintén élesen elkülönült az első emeleti megmaradt árkádsortól.

Az így elkészült Mayer-féle épület megfelelt az akkori legszigorúbb, „betű szerint" értelmezett műemlékvédelmi elveknek. Egy baj volt csupán vele – a nürnbergiek őszintén és szívből gyűlölték ezt a megoldást, bár Dieter Bartetzko építészkritikus szerint „először csak gyűlölték, utána ignorálták". A közvélekedést természetesen nehéz objektíven mérni és megítélni, hiszen a közügyekben gyakran megesik, hogy  egy hangos kisebbség állítja be magát többségnek. Azonban itt, ahogy más német városokban is, például Berlinben, világnézettől és pártállástól függetlenül komoly, mértékadó értelmiségek és lokálpatrióták sürgették a teljes rekonstrukciót, a Mayer-féle kiegészítések elbontásával.

Ebben természetesen szubjektív, érzelmi szempontok is nagy szerepet játszanak, viszont ebben az esetben minden építészeti és műemlékvédelmi elvtől eltekintve arról volt és van szó, hogy a nürnbergiek (legalábbis egy jelentős részük, illetve akik érdeklődtek városuk múltja iránt) egyszerűen vissza szerették volna kapni a Pellerhaust, a város egykori büszkeségét.

Az együttest 1998-ban viszont – a Mayer-féle kiegészítésekkel együtt – műemlékké nyilvánították, így a háború utáni épületrészek ugyanolyan védelem alá esnek, mint a reneszánsz elemek.

A Pellethaus udvara a 2018-as rekonstrukció előtt, jól látható a megmaradt lépcsőtorony, az első emelet eltérő anyaggal stabilizált árkádsora és az új épületrész, Kép forrása: Wikipedia Commons, Felhasználó: ©Sol Octrobis
11/13
A Pellethaus udvara a 2018-as rekonstrukció előtt, jól látható a megmaradt lépcsőtorony, az első emelet eltérő anyaggal stabilizált árkádsora és az új épületrész, Kép forrása: Wikipedia Commons, Felhasználó: ©Sol Octrobis

Az épület mostani részleges újjáépítésének története nagyon hasonló a többi németországi rekonstrukcióhoz: az 1950 óta működő „Altstadtfreunde Nürnberg", vagyis a nürnbergi óváros barátai egyesület aláírásgyűjtést kezdeményezett az eredeti állapot visszaállítása érdekében. Ez Németországban bevett eljárás, tulajdonképpen a szabályozási terv megváltoztatásáért gyűjtik az aláírásokat, amire rávezetik az újjáépítési kötelezettséget. Hasonló történt Drezdában, Potsdamban és Frankfurtban is, ahol szintén helyi egyesületek léptek fel a településszabályozás szintjén, akár egyes épületek rekonstrukciója érdekében. 2006 májusában az önkormányzat határozatot hozott az újjáépítésről, azzal a feltétellel, hogy az egyesület segít megteremteni a pénzügyi feltételeket. A motivált és elkötelezett városvédő szervezeteket ezek a kihívások általában inspirálják, így a nürnbergi városbarátok rövid idő alatt óriási összeget gyűjtöttek: 2018-ig 4,5 millió euró adományt kaptak, ebből egyedül a helyi Diehl gépgyáros dinasztia 1,5 millió eurót adott, de a Nürnbergi Takarékpénztár is nagy összeget ajánlott fel az újjáépítés céljára. 

A rekonstrukciós terveket nagy viták övezték: a helyi és tartományi műemlékvédelmi hivatal erősen ellenezte az elképzeléseket, így az első újjáépítési ütemben egy sajátos helyzet jött létre. Az épületről nem bontották, nem bonthatták el a Mayer-féle kiegészítéseket, hanem csak az udvari szárnyakat építették vissza az árkádsor kiegészítésével. A „mérkőzés" még nem lefutott, az egyesület hosszú távon a teljes ház újjáépítését tervezi, míg a műemlékvédelmi hivatal kétségbeesetten szemléli a város – és országszerte egyre erősödő újjáépítési igényeket. 2019-ben megalakult az egyesület „leányvállalataként" a ProPellerhaus Egyesület, ami összefogja az újjáépítést, de a tervek már a teljes Egidienplatz területére is kiterjedtek, vagyis a szomszédos épületek rekonstrukciójára is.

A bombázásban szinte teljesen elpusztult, de 1957-ig mégis újjáépített földszinti előcsarnok, Kép forrása: Wikipedia Commons, Felhasználó: ©Sol Octrobis
12/13
A bombázásban szinte teljesen elpusztult, de 1957-ig mégis újjáépített földszinti előcsarnok, Kép forrása: Wikipedia Commons, Felhasználó: ©Sol Octrobis



Ez a fejlemény tulajdonképpen visszaigazolja a hivatalos műemlékvédelem félelmeit, hiszen ugyanez történt Drezdában is: a Frauenkirche, vagyis a Miasszonyunk templom újjáépítése is egyszeri esetnek indult, aztán a teljes környező városnegyedre kiterjedt. A Pellerhausnál a Mayer-féle kiegészítések állapota is sürgetővé teszi a döntést, ugyanis azok felújítása már alig halasztható tovább (a háború után jellemzően nagyon silány anyagokból építkeztek Németország-szerte, így az akkori épületek jelentős részét alaposan fel kellene újítani, de sok helyen a bontás mellett döntöttek). A városi tanács 2022. április 27-én dodonai döntést hozott: a rekonstrukciót, vagyis az egyesület kérését elutasították, de a felújítást sem kezdték el, vagyis még egyik csoport sem érezheti, hogy álláspontját – stílszerűen – kőbe vésték.

Az udvar a visszaépítés előtt és után, Forrás: Wikipedia, Felhasználók: ©Sol Octobris, ©Menosgada
5/13
Az udvar a visszaépítés előtt és után, Forrás: Wikipedia, Felhasználók: ©Sol Octobris, ©Menosgada



Végül nézzük, hogy milyen elvek, építéstechnológiai megoldások szerint építették újjá a díszudvart! Az újjáépítéshez rendkívül részletes és alapos dokumentáció állt rendelkezésre, hiszen a házat többször is felmérték tulajdonképpen az utolsó parketta-szegélylécig, legutóbb 1934-es felújítása előtt, vagyis alig pár évvel a pusztulást megelőzően. Így a hitelesség szempontjából nem lehet kritizálni a mostani munkákat (a német rekonstrukcióra egyébként is jellemző a legapróbb részletekbe menő hitelesség, annak ellenére, hogy a főbb szerkezeti elemeket ott is vasbetonból és modern téglákból készítik már). Építőanyagként a Majna-homokkövet használták, még az árnyalat is az eredetivel, illetve a megmaradt részekkel megegyező. Eszerint rekonstruálták az két oldalsó udvari szárny első emeletét, a második emeleteket az árkádsorral, valamint a hátsó szárnyat a földszinti kút helyiségével és az udvarra néző homlokzattal.

Itt viszont egy szinte bizarr helyzet alakult ki: a zárterkélyes, kétemeletes, oromzatos fal kulisszaszerűen zárja le az udvart, ugyanis a ház mögött elhelyezkedő, 1970-es években épült, brutalista stílusú gimnáziumépület lehetetlenné tette a teljes szárny újjáépítését.

A 3d-s műholdképen jól látszódik a Pellerhaus városépítészeti környezete. Az udvari homlokzat kulisszaszerűen emelkedik, a mögötte elhelyezkedő gimnáziumépület belelóg a történeti telekbe, Forrás: Google Earth
7/13
A 3d-s műholdképen jól látszódik a Pellerhaus városépítészeti környezete. Az udvari homlokzat kulisszaszerűen emelkedik, a mögötte elhelyezkedő gimnáziumépület belelóg a történeti telekbe, Forrás: Google Earth

Így a valóban rendkívül mívesen és igényesen, a legapróbb részletekig hiteles rekonstrukció egy igazán furcsa eredményt hozott. A hátsó homlokzat egy vasbeton szerkezetre támaszkodik, az ablaknyílások tulajdonképpen vakok. Ezt a megoldást a műemlékvédelmi hivatal és a BDN (Bund Deutscher Architekten, a német építészkamara) is kritizálta, az egyesület ellenérveit úgy lehetne összefoglalni, hogy „ők is egyetértenek azzal, hogy ez rossz megoldás, és szívesen újjáépítenék a teljes házat". Jól láthatóan mindkét csoport eltökélt, és érvekben sincs hiány. A Németország-szerte sokasodó rekonstrukciók és a közvélemény nyomása hosszú távon valószínűleg a Pellerhaus teljes újjáépítését eredményezi majd, azonban addig sok víz lefolyik még a Pegnitz-folyón.

Szende András

Szerk.: Pleskovics Viola

Vélemények (2)
Reki
2022.11.23.
22:32

Sajnos Magyarországon nagyon kevés eredeti középkori épület maradt meg, köszönhetően a 150 éves török rombolásnak. Éppen ezért legalább azokat az épületeket rekonstruáljuk, amelyek még belátható távolságban vannak időben a mai korunkhoz, és hitelesen visszaépíthetőek. Ilyenek ezek a "XIX.-XX. század historizáló, sőt eklektikus építményei"

Pákozdi
2022.11.17.
16:30

Mielőtt diadalmámorban törnének ki a Budai Vár betonmakett-tervezői, szabadjon jeleznem a legnagyobb különbséget: a Pellerhaus 1606-ban épült, valódi reneszánsz épület volt, míg a Dísz téren újjáépülő paloták a XIX.-XX. század fordulójának historizáló, sőt, eklektikus építményei...

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

KÁLI SZOBROK // Egy hely

2022.09.02. 14:53
00:04:59

Az Egy hely mai részében a Balaton-felvidékre látogatunk: Kővágóörs és Köveskál között áll a "Káli Stonehenge", vagyis Veszprémi Imre szobrászművész Emberi komédia című alkotása.

Az Egy hely mai részében a Balaton-felvidékre látogatunk: Kővágóörs és Köveskál között áll a "Káli Stonehenge", vagyis Veszprémi Imre szobrászművész Emberi komédia című alkotása.

Nézőpontok/Történet

LÖVŐHÁZ UTCA // Egy hely + Építészfórum

2022.09.02. 14:51
00:09:05

Bevásárlóközpont, piac, Ganz-székház, elemi iskola és persze lövőház. Az Egy hely mai részében Torma Tamás a budai Lövőház utcán kalauzolja végig a nézőket, bemutatva a ma élettel teli sétálóutcaként ismert városrész színes múltját és jelenét, a Széna tértől a Marczibányi téren át a Haris parkig.

Bevásárlóközpont, piac, Ganz-székház, elemi iskola és persze lövőház. Az Egy hely mai részében Torma Tamás a budai Lövőház utcán kalauzolja végig a nézőket, bemutatva a ma élettel teli sétálóutcaként ismert városrész színes múltját és jelenét, a Széna tértől a Marczibányi téren át a Haris parkig.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk