építészet : környezet : innováció

A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása I. – Ahogy elkezdődött 1982-1992

Az Európai Unió soros elnökségével kapcsolatban kiemelt érdeklődés veszi körül a Gödöllői Királyi Kastélyt, eredeti nevén a Grassalkovich-kastélyt. Európa második legnagyobb barokk kastélya nemcsak nagysága és művészeti értékei, hanem kontinensünk történelmében játszott szerepe miatt is Európa-szerte érdeklődést kiváltó műemlék és történelmi emlékhely. Az Építészfórum négyrészes sorozatot indít, amelyben dr. Máté Zsolt vezető tervező kéthetenként a most harmincadik évébe lépő helyreállítás történetét mutatja be.

Építéstörténet
A kastély építése a kutatás mai állása szerint 1735 körül kezdődött. Az ekkor épült U alakú alaprajzú, kiemelt középrészű földszintes kastélyt a következő tíz éven belül teljesen átépítették. Ekkor alakult ki a ma álló pompás barokk együttes középső magja, amely ezután még sok átalakításon esett át, de a feltárt falmaradványok a mai épületben őrzik ennek a fázisnak a lenyomatát, és az elvi rekonstrukció lehetőségét is magukban hordozzák.

 

Grassalkovich Antal – olajfestmény (részlet) a Gödöllői Királyi Kastély gyűjteményéből
 

 

A kastély építtetője, teljes nevén gróf gyaraki Grassalkocich Antal - akit időnként Horváth ragadványnévvel is illetnek -, kisnemesi származású ügyvéd volt, aki Mária Terézia udvarában fényes karriert futott be. 1732-ben báróságot, 1743-ban grófi rangot kapott. Fia, részben az atyai érdemekért, 1784-ben római szent-birodalmi hercegi rangot nyert. Grassalkovich magas beosztásokat, országos tisztségeket viselt. Ő volt a Neoaquistica Commissio - az Újszerzeményi Bizottság - elnöke, amely a töröktől visszafoglalt birtokok elosztását végezte, továbbá a felsőház elnöke és kamarai elnök, azaz pénzügyminiszter is egy személyben. Hamarosan az ország legnagyobb birtokosa lett. A rangjához illő birtokközpontot Gödöllőn építette meg.

 

A Gödöllői Kastély első ábrázolása, 1782. – Zádor Anna 1931. A Grassalkovich levéltár kerttervei. Magyar Művészet VII. 581-598
Mayerhoffer András terve, 1758 – Révhelyi (Réh) Elemér felvétele a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményében
 

 

A kastély építésével Mayerhoffer Andrást bízta meg. A kezdeti kúriából átépített kastély jelentősebb bővítése és átalakítása Mária Terézia 1758-as gödöllői látogatása után következett be. Ekkor alakult ki a Nicolaus Paccassi császári főépítész által dekorált díszterem és a központi szárny mai helyiségrendszere. A nagy átalakítást folyamatos bővítés követte egészen 1771-ig az alapító haláláig. Ekkorra lényegében kialakult a kastély és barokk kori kiegészítő gazdasági épületeinek teljes együttese. A továbbiakban inkább csak jelentős belső átépítések zajlottak. Az első herceg megvalósította a kulisszás rendszerű barokk színházat. A második herceg, az utolsó Grassalkovich kiépíttette a klasszicista Római fürdő-t.

A három Antal nevével jegyzett Grassalkovich-kor után átmeneti kallódás következett, majd 1867-ben a királyi család koronázási ajándékként használatba kapta a kastélyt, mint vidéki királyi rezidenciát. A királyi kor az enteriőrök felújításával, a Lovarda átépítésével , új Kocsiház és istállók kialakításával gazdagította az együttes képét. A két világháború közötti időszakban a kastély kormányzói rezidencia volt. Horthy Miklós kormányzó idején az enteriőrök császári ízlésű képe egyszerűsödött, de átalakítások nem zajlottak. Egyetlen hozzátétel a kormányzó részére a háborús időszakra kialakított bunker volt.

 

A királyi család Gödöllőn – korabeli képeslap
 

 

A második világháborúban először a németek, azután az oroszok fosztották ki a kastélyt. A teljes berendezés eltűnt. A fosztogatás bizonyítékaként a plébánia pénztárának pecsétje később a szovjet alakulatok által felhagyott épületrészből került elő. A háború után a magyar honvédség vette birtokba a kastélyt, azután a déli épületszárnyat, a Lovardát, az istállókat és a Kocsiházat a szovjet vegyvédelmi alakulatnak engedték át. 1957-ben a magyar részt szociális otthonnak adták át, a szovjetek 1990-ig maradtak az általuk birtokolt részben, amikor is a sorozatos omlások és tetőleszakadások miatt távoztak és visszaadták a romokat.

 

Szovjet őrposzt, 1990 körül – M. Zs. felvétele
Légifotó 1990 körül – Argosz stúdió
 

 

A helyreállítás kezdetei
A helyreállítás története egy ma már jelentéktelennek tűnő intermezzóval indult. 1982 májusában a VÁTI Műemléki Irodája megbízást kapott a kastély központi részén működő Fővárosi Szociális Otthontól az ablakok cseréjére. Az első szemlék és vizsgálatok lehangoló képet mutattak. A hámlott, leromlott kastély dohos szobáiban a bentlakó öregek nyomorúságos feltételek között voltak összezsúfolva. A munka legelején kiderült, hogy átfogó vizsgálat és kutatás nélkül a kastélyhoz nem szabad hozzányúlni. Az ablakok számtalan átalakítást szenvedtek, az új külső szárnyak értéktelen tákolmányok voltak, beépítésük az architektúra roncsolásával történt. A formálisan mégiscsak elkészített dokumentáció a feladat ellehetetlenülését igazolta. A megrendelő elállt a feladattól és az otthon korszerűsítésére készíttetett tanulmányt. Ebből viszont az derült ki, hogy a kastély adottságai miatt egyáltalán nem alkalmas szociális otthonnak, de ha mégis emellett döntenének, a létszám felével lehet csak számolni. Ezután az otthon vezetősége más irányban kereste a megoldást, végül kiköltöztek a kastélyból. Ez indította el az együttessel  kapcsolatos felméréseket, kutatást és tervezést - kezdetben csak kis lépésekkel.

 

 
Szociális otthon a kastély Lipót szárnyában, 1982 körül, ismeretlen eredetű felvétel

 

A fordulat akkor következett be, amikor az Országos Műemléki Felügyelőség 1985-ben kastélyprogramot indított, s ugyancsak a VÁTI Műemléki Irodáján rendelte meg a Kiemelt Műemléki Értékű Kastélyok Állagmegóvási Program-ját. Ebbe négy másik kastély mellett természetesen bekerült a gödöllői kastély is. Mivel ekkor már három éve foglalkoztam a kastéllyal, ennek a projektnek is én lettem a vezetője.

Ebben az időben Budapest tele volt aládúcolt házzal. Világos volt, hogy ezt a jövőt nem szánhatjuk a gödöllői kastélynak. A programban munkatársaimmal úgy fogalmaztuk meg az állagmegóvást, hogy az nem lehet ideiglenes megerősítés, hanem egy végső, ideális helyreállítás első ütemét kell képeznie. Ehhez természetesen fel kellett vázolni egy jövőképet. amely Gödöllő esetében államéleti szerepet, kulturális-turisztikai használatot és teljes, hiteles műemléki helyreállítást jelentett.

 

A főbejárat rizalitja, 1982 – M. Zs. felvétele
A színház és a Lovarda csatlakozása még szovjet kézben, 1985 körül – M. Zs. felvétele
Portikusz, 1985 – M. Zs. felvétele
 

 

A jóváhagyott program alapján megindult munka, amely első lépésként a felmérést, a teljes műemléki, művészettörténeti, építészettörténeti kutatást és feltárást, valamint az összes jellemző beépített anyag diagnosztikai vizsgálatát foglalta magában. Az állagmegóvás sorrendjét a veszélyeztetettség határozta meg. Szerencsére a pénz nem állt korlátlanul rendelkezésre, így kellő idő volt az előkészítésre. A kutatásra a legjobban felkészült művészettörténészt, Dávid Ferencet lehetett megnyerni. A tervezéshez a VÁTI Műemléki Irodájának egy teljes műterme állt rendelkezésre. 1982-től 10 év alatt 196 kisebb-nagyobb dokumentáció készült: felmérések, altervezők bevonásával diagnosztikák, kutatási dokumentációk, tanulmányok, infrastrukturális tanulmányok és tervek, 1985-től pedig az állagmegóvások engedélyezési és kiviteli tervei. Az állagmegóvás második évében, 1986-ban már megindultak a kiviteli munkák is.

 

Nedvesség diagnosztika
A meglévő használat minősítése
A meglévő használat minősítése
 

 

Megindul az állagmegóvás
Elsőként a majdnem teljesen összeomlott Lovarda tetőzete került helyreállításra. Szisztematikusan megindult a korhadt fedélszerkezetek és fafödémek cseréje. Megújultak a kastély tetői és a kivételes szépségű kupolák héjazata. Megerősítést nyertek a kifagyott, omló falazatok. A homlokzat vakolatdíszei az utolsó óráikat élték. A minták éppen megmenthetők voltak. Így az állagmegóvásba bekerült a homlokzati vakolatok és díszek helyreállítása, színezés nélkül, alapmeszeléssel. A vakoláshoz a történeti vakolatok elemzése alapján a repedések áthidalására kiválóan térhálósodó szemszerkezetű mészvakolat receptúrát dolgoztunk ki.

 

 
A Lovarda párkánya, 1985 – M. Zs. felvétele
A Lovarda helyreállított eresze, 1988 – M. Zs. felvétele
A színházi szárny homlokzata 1985 körül – M. Zs. felvétele
A kupolacsúcs készítése 1990 körül – M. Zs. felvétele
 

 

Különleges feladatot jelentett a Díszterem 18. századi stukkókkal borított födémének tartószerkezeti cseréje. A tragikus állapotban lévő faszerkezetek megerősítésére nem volt lehetőség, ugyanakkor a stukkók műemléki és művészeti értéke miatt szóba sem kerülhetett a bontás. Az ún. Filippovich-módszer oldotta meg a lehetetlent. A födém alsó felülete teljes deszkázaton a stukkóformákat finoman követő, lassan szilárduló plasztikus alápárnázást kapott fűrészporos gipsz csomagokkal. A kötés után kézi darabolással felülről távolították el a fagerendákat, - óvatosan, egyenként elvágva a stukkót rögzítő réz szálakat. A letisztított, megtámasztott, mintegy 2,5 cm vastagságú hordozó vakolat sértetlenül a helyén maradt. Erre került egy különleges, természetes anyagú ragasztó öntet, amely sűrű raszterben acélkampókat rögzített a vakolathoz. Ezután készült a gondosan méretezett, lehajlás ellen túlemelt vasbeton szerkezet vasszerelése, amelyhez rögzítették a kampókat, majd beöntötték a betont. A megszilárdulás után az alsó állványzat bontásával együtt eltávolították a párnázatot. Az eredmény szinte százszázalékos siker volt. Az új hordozón szinte hibátlanul megmaradt a restaurálható mennyezetstukkó.

 

 
A kupola csúcsdísze felhelyezés előtt, 1990 körül – M. Zs. felvétele
Stukkómentés a Díszteremben 1990 körül
Mentett stukkó az állványzat eltávolítása után – M. Zs. felvétele

 

A hetedik év végére, 1992-re sikeresen befejeződött az állagmegóvási program. A főépület veszélyeztetettsége megszűnt. A helyszíni, levéltári és művészettörténeti vizsgálatok, műszeres diagnosztikák alapján olyan adatbázis állt össze, amelyre biztonsággal lehetett a helyreállítási tervezést alapozni. Mindeközben kialakultak a helyreállítás máig követett alapelvei.

 

 
Az istálló üvegfolyosója 1986 – M. Zs. felvétele
Az istálló üvegfolyosója az állagmegóvás után, 1987 – M. Zs. felvétele

 

A helyreállítás koncepciója
Komplex műemléki helyreállításban kell gondolkodnunk, annak teljes művészettörténeti, műemléki és műszaki kutatási hátterével. Lényeges szempont, hogy mindent megőrizzünk, amivel a kastély a két és fél évszázad alatt gazdagodott, és a műemlékvédelem szabályai szerint hitelességre törekedve pótoljuk mindazt, ami elpusztult, de a kastély értékeinek érvényesülése szempontjából nélkülözhetetlen.

 

Részlet az állagmegóvási programból, 1985
Egy kiértékelő poszter az állagmegóvásról
 

 

Szem előtt tartottuk, hogy a művészeti értékek mellett a fő vonzerőt a kastélyhoz fűződő história, s a históriai személyek élete jelenti. Éppen ezért meghatározó feladatnak tekintettük a történelmi helyszínek, terek restaurálását, a korabeli hangulat megőrzését. Kezdettől fogva tartózkodtunk a látványos, modern anyagoktól és építészeti megoldásoktól, hogy a szükséges átalakításoknál – a hamisítást elkerülve – megőrizhessük a történelmi atmoszférát és az illúziót.
Dr. Máté Zsolt – fotó Pálfy Miklós


Dr. Máté Zsolt


Gödöllői Grassalkovich Kastély helyreállítása  I. 1982-1992
Felmérés, kutatás, diagnosztika, állagmegóvás, hasznosítási tanulmányok
vezető tervező: dr. Máté Zsolt
tervezés éve: 1982-1992
kivitelezés éve: 1984-1994
bruttó szintterület: 17.000 m2
generáltervező: VÁTI – Városépítési Tudományos és Tervező Intézet – Műemléki és Építészeti Tervező Iroda
építész munkatársak: Bódyné Máthé Ildikó, Bolla Ákos, Dávid Gyula, Farkas Mária, Katona István, Kralovánszky Réka, Lőrinczné Nyiri Vera, Nyékhelyi Mária,  Rab Ildikó, Sándyné Wolf Katalin, Szabó Zoltán, Szőcsik András, Varga Nóra, Varga Zsolt - VÁTI
tartószerkezetek: Dangel Andrásné, Kovács Csaba - VÁTI
épületgépészet: Kovács Attila, Király László, Paál Sándor, Péntek Ferenc - VÁTI
elektromosság: Károlyiné Kovács Nóra, Polóni János - VÁTI
közmű: Dorn Frigyes - VÁTI
művészettörténet: Frankó Ákos - VÁTI, Dávid Ferenc
kerttervezés: Török Péter - VÁTI
geodézia: Fazekas Béla, Kovács Béla - VÁTI
tűzvédelem: Szénás László - VÁTI
restaurátori munkák: Pintér Attila, Rády Ferenc
stukkómentés: Filippovich Ferenc mérnök
színháztörténet: Staud Géza színháztörténész
alvállalkozó cégek: ÁÉTV, Pénzügykutató Rt., Polyplan, Ecco, Sensor, Meldetechnik, Energoép, FTV., Agrártud. Egyetem Gödöllő, BME, BGTV, ERFATERV, THETA GMK, ARGOS Studio, Lysis, SZÖVTERV, Győri Tanácsi Tervező
bruttó beruházási költség: 369 M Ft
építtető: Fővárosi Szociális Otthon, Gödöllő, Országos Műemléki Felügyelőség, Gödöllő Városi Tanács
generálkivitelező: Kerepestarcsai ÁÉSZKV, Architekton
építésvezető: André László

Kapcsolódó oldal:

A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása II. – A Kastélymúzeum megszületése 1992 - 1998

A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása III. - A Barokk Színház rekonstrukciója 2000-2003.

A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása IV. — Az Európai Unió a Lovardában 2008-2010

vélemény írásához jelentkezzen be »