A gyergyószárhegyi plébániaépület restaurálása – Larix Studió

A gyergyószárhegyi plébániaépület felújítása során a műemléki rekonstrukció elveit követve állították vissza az eredeti állapotot, eltávolítva a későbbi beavatkozások nyomait. A visszaállítás célja az épület történelmi értékeinek megőrzése, amely lehetőséget teremthet az épület műemléki védelmére.

Egy olyan példát mutatunk be, amelyben egy környezeti értékkel bíró épület esetében nem új, értékes részek hozzáadása révén gondolkodtunk egy felújítás keretében, hanem az utólagos bővítések és beavatkozások eltávolításával helyreállítottuk az épület eredeti állapotát, így lehetőség nyílt arra, hogy műemlékké nyilvánítsák. A beavatkozás egyúttal azt is példázza, hogy könnyebb az igényeket az épülethez igazítani, mint az épületet az igényekhez.

A gyergyószárhegyi római katolikus plébánia épülete 1867-ben épült. Nem műemlék, és bár elég jelentős átalakításokon ment keresztül, már az első terepszemlén is egyértelmű volt, hogy jól megőrzött, értékes részei vannak, és alkalmas lehet a műemléki besorolásra (megfelelő korú, és egy építészeti program szempontjából reprezentatív).

Megállapítottuk, hogy az épület eredeti tömegkialakítása, fedélszerkezete megmaradt, az eredeti asztalosmunkák nagy része is megőrződött, a díszterem fehér meszelése alatt a falkutatás sablonos díszítőfestést tárt fel stb. A szuterénben megőrződött a régi konyha kemencéje, és a pince is különleges értéket képvisel, amely a jövőben a plébánia által közösségi térként továbbfejleszthető.

Az elmúlt évtizedekben néhány szerencsétlen beavatkozás következtében az épület részben átalakult, jellegtelenné vált: először egy új, népies karzatú külső lépcsőt építettek, ez pedig azzal járt, hogy ajtóvá alakítva, kibontották az emeleti köztes tér egyik mellvédjét és eltávolították a lépcső által érintett ablak feletti díszítést, valamint egy borzalmas rácsot szereltek fel a betörések elkerülése érdekében. A loggiát egy sor 20. század eleji, ipari jelleggel bíró, igénytelenül kivitelezett ablakkal zárták le - a faanyaguk nagyon rossz állapotban volt. Az eredeti lépcsőt, amely a loggiára vezetett a kert hátsó részéről, lebontották, és a hozzá tartozó bejáratot befalazták, miközben a loggia padlózatának meghosszabbítása alatt megőrizték az eredeti lépcsőfokokat. A hátsó homlokzaton található tornácot, amely korábban a templom irányából a plébánia bejárataként szolgált, lezárták, így elveszítette eredeti, köztes fogadóhelyiség funkcióját. Az épületet horganyzott lemezzel fedték le, amelyet közvetlenül a régi, eredeti hasított deszkából készült lécekre szereltek, amelyek egykor a hódfarkú, helyben szárhegyiként ismert cseréptetőt tartották.

lyen körülmények között az épülethez úgy viszonyultunk, mintha műemlék lenne:  lassan és gondosan, a megfelelő szakemberek bevonásával restauráltuk. Például a belső díszítőfestés helyreállítása nyolc hónapig tartott – ezt egy helyi, ismert restaurátor csapata végezte. Az eredeti asztalosmunkákat és kovácsoltvas elemeket restauráltuk, a később cserélt (és kevésbé értékes) ablakokat pedig az eredeti történelmi ablakok másolataival váltottuk ki. Eltávolítottuk a felesleges lépcsőt, újranyitottuk a loggiát az ablakkeretek eltávolításával, helyreállítottuk az eredeti bejáratot a loggián keresztül, és újranyitottuk a hátsó tornácot. Az eredeti külső és belső vakolatokat lehetőség szerint megőriztük – röviden: visszaállítottuk az épület eredeti formáját, szinte teljes mértékben megőrizve az épület történelmi szubsztanciáját. A hőszigetelés tekintetében a belső ablakkereteket a legvékonyabb, 3-6-3-as hőszigetelő üvegezéssel láttuk el, amely a megőrzött ablakkeretek esetében visszafordítható módon készült. A tetőtér hőszigetelése kompenzáló módon lesz megoldva. A bádogtetőt eltávolítottuk, és visszaállítottuk a szárhegyi típusú cseréptetőt.

A külső tereprendezés a loggia helyreállított bejáratának környezetére korlátozódott, ahol tájépítészeti megoldásokat alkalmaztunk: a lépcsőket régi, lebontott helyi házakból származó kőlépcsőkkel készítettük el, és a két kőlépcső között lépcsős, impregnált deszkákkal határolt virággruppokat alakítottunk ki, a lépcsők természetes folytatásaként.

Záró gondolatként reméljük, hogy beavatkozásunk révén a műemlékeki lista egy újabb épülettel gazdagodik majd.  így a visszanyert értéket képviselő plébániaépület a már meglévő műemlékekkel (Lázár-kastéllyal, ferences kolostorral, római katolikus templommal és a Szármány-hegyen található Szent Antal-kápolnával) együtt átfogó turisztikai programot kínálhat.

Természetesen egy ilyen vállalkozáshoz nyitott szemléletű tulajdonosra van szükség, aki megérti a szakértők nézőpontját, értékeli az épület értékeit, és hajlandó vállalni a restaurálás során felmerülő többletköltségeket. Sajnálatos módon sok értékes, de nem védett épület pusztul el a fent említett hozzáállás hiánya miatt. Úgy véljük, hogy szükség lenne egy nemzeti stratégiára és ennek megfelelő költségvetésre, amely lehetővé tenné a jelentős, de nem védett épített örökség megmentését.

/Larix Studio/