Nézőpontok/Kritika

A helyzet – Mónus János az építész szakmáról

1/6

Fotó: Mónus János

Fotó: Mónus János

Fotó: Mónus János

Fotó: Mónus János

Fotó: Mónus János

?>
Fotó: Mónus János
?>
Fotó: Mónus János
?>
Fotó: Mónus János
?>
Fotó: Mónus János
?>
Fotó: Mónus János
?>
1/6

Fotó: Mónus János

Fotó: Mónus János

Fotó: Mónus János

Fotó: Mónus János

Fotó: Mónus János

A helyzet – Mónus János az építész szakmáról
Nézőpontok/Kritika

A helyzet – Mónus János az építész szakmáról

2011.11.07. 14:34

Cikkinfó

Építészek, alkotók:
Mónus János

Vélemények:
2

Mi a mai magyar helyzet az építészetben? „Hazai szakmánk önképzésen alapuló fejlődése megállt, kevés az előadás, az elhagyott színpadokon bontogatjuk a díszleteket... Meg kell keresni, fel kell venni a fonalakat, türelmesen ismereteket építgetni egymásra." - írja Mónus János. A szélesebb látókör kialakítására újabb alkalom nyílik a „Dunánk Partjai Budapesten" című, egymásra épülő műhelybeszélgetés-sorozat második és harmadik rendezvényén is.

A helyzet

Hazai szakmánk önképzésen alapuló fejlődése megállt, kevés az előadás, az elhagyott színpadokon bontogatjuk a díszleteket. Egyre kevesebb a steril, kiglancolt, irreális családi viszonyokra épülő lakóház (mert az igény tétovább lett), a vállalkozói intézményépület, helyettük nincs semmi más, csak csendes, építésznélküli, publikálhatatlan épületféleségek.

Ha valami felúszik ebből a pangó, kissé áporodott világból, akkor hajlamosak vagyunk fokozottan örülni annak. A „szak"-folyóiratok színes, fényes, hirdetésözönös oldalain korábban szép számmal megjelenő pénzideológiájú, szaniterstúdiós vágyak házai azért tagadhatatlanul szakmai továbbképzést jelentettek az építészek (tervezők és „olvasóik") számára, még a nagyobb volumenű beruházások esetén is. De mára ennek vége.

 

Fotó: Mónus János
1/6
Fotó: Mónus János

 

 

Még mindig úgy teszünk, mintha volna szakmánk, mintha csak éppen áramszünet lenne, minden folytatódni fog. Nem fog folytatódni! Vége az eddig is csak elszórtan megjelenő, fehér kagylófoteleikben vagy rendezett irodáikban  ülő, szépcipőjű építészek nyilvános csevegéseinek, nincs rájuk szükség, de a gyűrt arcú, befelé égő borostásokra sincs.

Persze ez nem lesz mindig így, lesz új tánc, új párokkal (építészekkel). Jó lenne, ha majd a közösségi indíttatású rendszerelvűek lépnének először a parkettra, jellegtelenebb ruhákban, de nem borostásan, mindenféle zenét szeretve és egy kicsit kevesebb önérvényesítési indulattal, mint még most a miénk. Szép dolog az építészeti esztétika, a világ építészeti kontextusába helyezés, de a társadalomtudomány, az irodalom se kutya. Jó dolog a média, (a médiumok sora), de az önértékelés se alábbvaló.

 

Fotó: Mónus János
2/6
Fotó: Mónus János

 

 

Nem lehetne addig is minderre készülődni: szakmanyelvezetünk egyszerűsítésére törekedni (az alkotásban és rezonanciáiban egyaránt)? Nem kellene felforgatni építészettervezést tanító tanszékeinket Budapesten és vidéken egyaránt? Nem kellene az építészeti oktatásban előtérbe helyezni az említett közösségi indíttatású rendszerelvűséget? Nem kellene az építési szabályzatokat, az önkormányzati „gondolkodást" is ehhez rendelni? Nem kellene ezt a lappangó, a pénzhatalom által mindig fedett igényt gerjeszteni és szervezni (nem a forradalmiság, hanem a létérdek mentén)? Nem kellene ezt vörös fonalként értelmezni, a létesítések és az értékelések első szempontjaként kezelni? Nem lehetne a múltat és a bátortalan jövőt is efelől szemlélni, tervezni? Talán inkább ezt, mint a szertefoszló építési igények között a talponmaradottakat tovább glancolni!

Mi lenne, ha inkább lényeglátásról beszélnénk a túlságosan megengedő és divatosan agyonmosott paradigmaváltás helyett? Tehát még egyszer: rendszerelvűségű építészetet, közösségi alapokon! A különbözőségek társulását, egymásra hatását a hierarchiák helyett.

 

Fotó: Mónus János
3/6
Fotó: Mónus János

 

 

A hierarchikus gondolkodású építészet csúcsát különböző szereplők igyekeznek elfoglalni. A materialitás felől: a létesítési szándék (haszonelvű vagy szociális), a hely kényszere (igényeivel, adottságaival), a megvalósítási idő – szervezet – technológia. Az etika – ideológia – esztétika felől: a hely szelleme, a tervezői szellemiség, a hazai-külföldi előképek. (A felsorolások nyilvánvalóan nem teljesértékűek, inkább jelzések.)

Az építészet sodra valószínű, hogy leginkább az éppen „csúcsszereplő" pillanatnyi társadalmi elismertségén alapul, amellett, hogy a folyamat vagy spirálszerű vagy robbanásokkal teli, de mindig más zászló leng. Hitem szerint ennél a folyamatnál sokkal differenciáltabbnak ígérkezne a mindenkori (ezért változó) helyzetre élesen reagáló építészet. Ilyen persze csak a különböző meghatározó rendszerek ismeretén, prognosztizálásán alapulhat a szakma külső-belső nyitottsága és széles merítésű tervezői versenye mellett, a közösségi érdekek által erősen motiváltan.

 

Fotó: Mónus János
4/6
Fotó: Mónus János

Fotó: Mónus János
5/6
Fotó: Mónus János

 

 

Véleményem szerint jó lenne ilyen helyzetben élni, de míg nem megy, addig legalább ismerjük fel, hogy a mostani nem ilyen! Rendszerhálózati ismereteink csekélyek, tönkretette azokat a rendszerváltozás, a külföld felé kinyílás sokkja. Meg kell keresni, fel kell venni a fonalakat, türelmesen ismereteket építgetni egymásra, nem pedig bedőlni mindig a tuttit vezénylőknek, még ha egzisztenciánk inog is.

Mónus János
építész

Kapcsolódó oldalak:

„Dunánk Partjai Budapesten" - újabb kerekasztal-beszélgetések

 

Vélemények (2)
sityu
2011.11.08.
13:09

Valaki elmagyarázná, hogy miről is akart szólni ez a költői "lényeglátású" szöveghalmaz? Most akkor jó, hogy mára megszűnt a 'pénzideológiájú vágyak házai' által biztosított továbbképzés, vagy sem? Miért jó az, ha mi magunk állítjuk ki a halotti bizonyítványt magunkról? Holott, minden probléma ellenére még azért szerintem létezünk. Nem-e álszerénykedő önellentmondás-e egy alkotó szakmától, az önérvényesítési vágyat elvitatni? Miért volna ellentét az 'építészeti kontextusba helyezés' és a társadalomtudomány és az irodalom között? Mi köze van az önértékelésnek és a médiának egymáshoz egy (szintén) ellentmondásba állított szövegkörnyezetben? Milyen gyakorlati értelmezhetősége van a 'lappangó, a pénzhatalom által mindig fedett' 'közösségi indíttatású rendszerelvűség' kontra 'a szertefoszló építési igények között a talponmaradottak tovább glancolása' ellentétpárnak? Kik azok a 'különböző szereplők', akik 'a hierarchikus gondolkodású építészet csúcsát' 'igyekeznek elfoglalni'? Miért nem paradigmaváltás az "A különbözőségek társulását, egymásra hatását a hierarchiák helyett." mondat? Attól, hogy leírom, hogy ez nem paradigmaváltás, attól még ez az volna. Minthogy az antiglobalista lózungok fejtegetése is forradalmi, annak ellenére, hogy a szerző kinyilvánítja, hogy nem az. Mellesleg ez a mondat, hogy "A különbözőségek társulását, egymásra hatását a hierarchiák helyett." így biztos, hogy nem igaz. Mivelhogy ezek nem egymást kizáró, s legfőképp nem általános érvényű alapelvek: mindkettőnek meg van a helye, szerepe a társadalomban (hogy egy nem építészeti példát hozzak: a vizilabdások sikerének fontos eleme a csapat tagjaiban lévő különbözőségek társulása, egymásra hatása, de Kemény Dénes nélkül valószínűleg nem működne olyan hatékonyan a csapat). "szakmanyelvezetünk egyszerűsítésére törekedni" Támogatom! De sajnos azt is meg kell jegyezni, hogy ebben az írásban ez az igyekezet szerintem nem érhető tetten. S végezetül nem tudom megállni, hogy a nagy tutikat megmondó szerzőtől még egy utolsót ideidézzek: "nem pedig bedőlni mindig a tuttit vezénylőknek". ff

bm.bm
2011.11.08.
07:57

Nyitottak vagyunk a párbeszédre http://www.kozep.bme.hu/?l=do

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Mozgásjavító Általános Iskola épülete // Egy Hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:36
10:30

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Nézőpontok/Történet

Japánkert // Egy hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:35
10:27

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.