Közélet, hírek

A Múzeumkert rehabilitációjára kiírt ötletpályázat zárójelentése

1/1

?>
1/1

A Múzeumkert rehabilitációjára kiírt ötletpályázat zárójelentése
Közélet, hírek

A Múzeumkert rehabilitációjára kiírt ötletpályázat zárójelentése

2016.08.31. 08:00

Cikkinfó

Földrajzi hely:
Budapest, Magyarország

Vélemények:
25

Tájépítészetileg hasznosítható terveket vártak a Múzeumkert mint történeti közpark átfogó, a hagyományt sokoldalú fejlesztési eszközök segítségével szolgáló rehabilitációjának ötletpályázatára, amelynek első díját a Tér-Team Kft. nyerte el.

Az ötletpályázat címe

A Múzeumkert mint történeti közpark átfogó, a hagyományt sokoldalú fejlesztési eszközök segítségével szolgáló rehabilitációja.

Az ötletpályázat célja, tárgya

A Magyar Nemzeti Múzeum kertjének helyreállításához kapcsolódóan, a tervezési feladatok koncepciójának szakmai megalapozásához ötletek gyűjtése. Tájépítészetileg hasznosítható ötletek benyújtása a Múzeumkert mint történeti közpark átfogó, a hagyományt sokoldalú fejlesztési eszközök segítségével szolgáló rehabilitációjára.

A beérkezett pályaművek száma és állapota

A 2016. július 27-én a pályaművek bontásáról készült jegyzőkönyvnek megfelelően összesen 13 darab pályaművet tartalmazó csomag érkezett be az Ajánlatkérőhöz az ötletpályázati kiírásban megjelölt címre. A Bíráló Bizottság (zsűri) a bontást követően megállapította, hogy valamennyi pályamű az előírt
határidőn belül került feladásra azzal, hogy a 7. sorszámú pályamű tekintetében a pályaművek bontáskor nem volt megállapítható a postai feladás napja, de az Ajánlatkérő írásbeli megkeresésére a kézbesítést végző Magyar Posta Zrt. azt nyilatkozta, hogy a küldemény 2016. július 18-án (azaz az ötletpályázati
kiírásban meghatározott határidőben) került feladásra. A Bíráló Bizottság (zsűri) ugyancsak megállapítolta, hogy valamennyi pályamű sértetlen csomagolásban, illetve a postázás során a titkosságot nem sértő mértékű sérüléssel került benyújtásra.

A pályaművek értékelésének szempontjai

A Bíráló Bizottság az ötletek értékelésénél kiemelten figyelt a következő szempontok érvényesítésére:

- a történeti örökség elemeinek megőrzése, rendszerbe foglalása,
- olyan környezet kialakítása, amely a látogatók számára pihenési, kikapcsolódási lehetőséget nyújt,
- egyúttal teret biztosít közösségi rendezvények számára is,
- a zöldfelületek és ökológiai elemek messzemenő figyelembevétele,
- a park egységes víziója, az általános tájépítészeti, egységes arculati-, tárgytervezési- és építészeti szemlélet alkalmazása;
- magas színvonalú környezetesztétikai- és funkcionális összeköttetés teremtése a Pollack Mihály tér túloldalán álló épületekkel, különös tekintettel az esetlegesen a Magyar Rádió egykori épületegyüttesébe költöző Országos Széchényi Könyvtárral,
- a környezetvédelmi komplex elvárás-rendszer messzemenő figyelembevétele,
- a környezethez való megfelelő illeszkedés, az örökségvédelmi és városképi szempontok érvényesülése,
- a megvalósítás reális, időbeli ütemezhetősége, reális megvalósítási költségek és reális műszaki megoldások alkalmazása, a fenntarthatósági szempontrendszernek való megfelelés.

Az egyes pályaművek részletes bírálatát és értékelését követően a zsűri 2016. a ugusztus 17-i záró ülésén az ötletpályázatot eredményesnek nyilvánította, figyelemmel arra, hogy a zsűri megítélése szerint volt(ak) olyan pályamű(vek) amely(ek) díjazásra vagy megvételre alkalmasak.

A Bíráló Bizottság tagjai

Elnök: Dr. Csorba László
Társelnök: Varga Benedek
Tagok:
Krähling János
Hajdu-Nagy Gergely
Alföldy Gábor
Mártonffy Miklós
Kendik Géza
Dr. Dominek Dalma
Debreczeni-Droppán Béla

A díjazott és megvételt nyert pályaművek rangsorolása

Az egyes pályaművek részletes bírálatát és értékelését követően a Bíráló Bizottság 2016. augusztus 17-i záró ülésén - az eljárás eredményessé nyilvánítása mellett - a díjazott pályaművek következő rangsorolása mellett határozott:

1. díj (bruttó 2.000.000,- Ft díjazással) - 13. sorszámú pályamű, Szabó Gábor, Szende András, Juhász Kristóf Attila, Györe Viola, Orbán Nóra (Tér-Team Kft.)

II. díj (bruttó 1.500.000,- Ft díjazással) - 9. sorszámú pályamű, szerzői: Bognár Emese, Rahnama Azadeh, Vincze Attila (Pagony Kft.)

Ill. díj (bruttó 1.000.000,- Ft díjazással)- 10. sorszámú pályamű, szerzője: Stéhli Zoltán Imre

A Bíráló Bizottság megvételben részesítette egyenként bruttó 500.000,- Ft díjazással a következő pályaműveket (a pályaművek sorszáma szerinti sorrendben):

5. sorszámú pályamű, szerzői: Bálint Krisztina, Lugosi Flóra, Pap Miklós László, Szilz Attila, Turi Emese, Fábián Zsófia Eszter

8. sorszámú pályamű, szerzői: Lehotai Bence Gábor, Gyimesi Levente Zsombor, Lakner Lóránd László, Treszkai Anett, Vadász Dániel Pál, Oláh Péter Ciprián

11. sorszámú pályamű, szerzői: Almási Balázs DLA, Wang Xiao, Kelemen Edmond István, Kóbori Dorottya

A díjak és megvételek elosztásának rövid indoklása

Figyelemmel arra, hogy a zsűri az ötletpályázatot a hasznosíthatóság szempontjából nem értékelte csökkent értékűnek, ezért a teljes díjazásra és megvételre fordítható összeg kiosztása mellett határozott. A Bíráló Bizottság az ötletpályázati kiírás 3.15.1) pontjában foglalt díjak és megvételek összegét is figyelembe véve, illetőleg arra tekintettel, hogy az 1. díjjal értékelt pályaműhöz hasonlóan a II. és Ill. díjjal értékelt pályamű is jelentős hasznosítható ötleteket tartalmazott, a zsűri a zárójelentés IX.l. pontja szerinti elosztás mellett határozott.

A megvételek elosztásának kialakítása során a bírálóbizottság (zsűri) ugyancsak figyelembe vette a dljazásra rendelkezésre álló pénzügyi lehetőséget a megvételben részesített pályaművek szakmai értékeit, erre tekintettel határozta meg a megvétel(ek) összegét.

A díjazásban és megvételben nem részesült pályaművek visszaadására 2016. szeptember 8-ig kerüI sor, a nyilvános bemutató befejezését követően (kivéve, ha a pályázó a pályaterv műleírásának végén közölt nyilatkozatban a terv bemutatását megtiltotta).

 

Vélemények (25)
bardóczi
2016.09.13.
10:16

Programajánló azoknak, akiket az eredeti tartalom is érdekel :-)http://www.tajepiteszek.hu/eloadas-a-muzeumkert-es-a-nemzeti-muzeum-mogotti-palotakertek-torteneterol

városjáró
2016.09.12.
11:56

Emlékeztek még a pár évvel ezelőti Bachman* jelenségre itt az ÉF-on? Jött a semmiből egy lekövethetetlen, de szakmailag elég képzettnek tűnő kommentőr aki pár beszólás után lerántva a leplet az építész szakma önfelmentő, titkolózva nagyotmondó belterjes rétegéről, elkezdte rázni a pofonfát, és nem az volt vele kapcsolatban sem a kérdés, hogy mit mond, és mennyiben van igaza, hanem hogy kicsoda is lehet ő valójában, és ki lapulhat az élnév mögött.

Ahogy nézem a vergődését itt páraknak, sokan még mindig itten tartanak... 

 

*lehet hogy nem jól írom a nevet, de vmi ilyen hangzású volt

Pákozdi Imre
2016.09.12.
20:13

@városjáró: A Bachman-ok, akárhány n-el, jelentős egyéniségek a magyar építészetben. Bachman Zoltán, Kossuth-, Ybl- és Steindl-díjas volt, a fia, Bachmann Bálint, aki egyéb érdemei mellett, néhány évvel ezelőtt, friss Ybl-díjasként segített apjának juttatni az aktuális év épülete díjat, és Bachman Gábor, aki Kossuth-díjas, de igen kevés épülete készült el. Amúgy nekem ő a leginkább rokonszenves, nyugtassa Zoltánt békében az Úr.

városjáró
2016.09.12.
20:54

@Pákozdi Imre: Lám, megint túlokoskodni akarta a témát, drága Imre bátyó. De (megint - vajon hanyadszor?) lukra futott... Bardóczi - ha idetéved - gondolom most röhög is a markába :)))

Az archiblog boszorkánymesterei

 

Na ágyő!

Pákozdi Imre
2016.09.12.
21:07

@városjáró: Bardóczi nem röhög, mert barát. Maga pedig szívesen látott ismerős  lenne - ha vállalná magát. Jóéjszakát, görcsök sújtotta magyar.

városjáró
2016.09.12.
21:20

@Pákozdi Imre: Jóéjszakát - maradjunk hát ennyiben! :)

mB
2016.09.12.
21:26

@városjáró: Bachmann Péter néven WGA jelentkezett egy ideig, a sorozat talán nem itt, hanem a Wérgida blogon jelent meg, majd a végén leleplezte magát és tűnödött a fogadtatáson.

"a szövegek, amiket írsz elég erősen hatnak, főleg amik a blogon jelennek meg. Miért? Bachmann Péter például miért hat annyira?"

http://wergida.blogspot.hu/2015/07/photo-bujnovszky-tamas-az-epitesz.html

Zöldi Anna
2016.09.12.
09:07

sanya, akkor is sok a térkő, akinek van szeme, láthatja. túl sok. menj el győr főterére - gondolom, ismered - de mondhatnánk bármit. túl sok. a mi margit körúti udvarunkat is le akarták térkövezni a lakótársak, mert nehéz söpörni, a beton ronda, a levelek meg lehullanak (fák is vannak az udvarunkban)- és hogy néz már az ki? hol a rend, a fegyelem, a kispolgári öntudat? és miért dohányoznak a lakótársak a folyosón, a 21. században? a példa ragadós, ahogy fent, úgy lent ( az idézet többezer éves, a gilgames eposzból való)

a mi a kortünetet és a vita színvonalát illeti: szánalmas. 13 éve írok az építészetről, komolyan veszem a feladatot, nyilván a magam képességei szerint teljesítek, de a lelkiismeretsségemet sosem érte kritika, és kellően nyugodt is. mégis, az egyetlen hozzászólás az írásomhoz az volt, hogy tanuljak már meg öltözködni. 

a probléma kettős: egyrészt az építészek belemerültek az örökös önsajnálatba, holott mindenki küszködik, a villamosvezetők is nehezen élnek - (és mennyivel kevesebb pénzből) pedig felelősség ott is van. az önsajnálat okai messzire vezetnek, építeni csak pénzből lehet, ergo nem kritizálhatjuk azt, aki a pénzt adja, és ez olykor rosszkedvet szül, hisz mindnyájan látjuk, amit látunk. 

a másik a kommentelés múfaja. sok vita volt erről, az éf hajthatatlan: kell a konmment. szerintem nem, mert nem tesz érdemben hozzá semmit az építészethez. számomra a 444 stílusú hahó szerkik legalább annyira gyomorforgató, mint bármi egyéb, bár a 444 legalább vicces. a szerkik igen keményen dolgoznak, te is tudod. minden a tiszteletem a tied, hogy abszolút szakmai reakciókkal igyekszel a dolgot normális mederben tartani - szerintem lehetetlen. ha olyan kommentek jelennek meg szakmaiság örve alatt, fotókkal illusztrálva, hogy a múlt század épületei legalább nézhetőek, szemben a maiakkal, akkor naivitás azt várni, hogy erre szakmai válasz érkezik. ha a liget-projekt örögyén egyéni sérelmeket és önigazolást olvasunk két részben, az már rég nem a szakma. viszont remek tápot ad a kommenteknek, a közügyek iránti elkeseredés levezetésének. ami a szocializmusban hofi géza volt, az most a komment. de hofi is vicces volt, a mostani éra humortalan. 

tévedés ne essék - a fentiek közül sok valóban szerkesztési kérdés, amiben az éf szerkesztőségét felelősség terheli. Mit közöl és hogy kezeli a komennteket, stb. Ebben valóban érheti kritika, de a kritikának akkor van értelme, ha jobbító szándékú. a szimpla fikázás nulla, de ami még lényegesebb: értelmetlen, csak a kommentelőt boldogítíja. amikor valóban érdekes szakmai probléma merült fel, jöttek értelmes hozzászólások. ami engem személy szerint bosszant: a nagyképű hozzászólók megtehetnék, hogy nívós cikkekkel bombázzák a szerkesztőséget: tuti leközölnék. irtó kevés ember van, aki építészetről akar és tud írni, egyre kevesebb. öregszünk. én akkor kezdtem írni, amikor Mihály meghalt, szinte napra pontosan. akkor úgy éreztem folytatni kell, amit ő elkezdett, és segíteni kell azoknak, akik folytatják. hogy ez mennyire sikerült, azzal majd magmanak elszámolok. de mélyen felháborít, hogy segítség helyett ma a támadás vált általános eszközzé - nem csak itt. elnézést az éf-től is, ha az indulataimmal esetleg kersztbe teszek az ő konflistukezelési stratégiájuknak - ez a szabadúszás luxusa. 

ja, van harnadik is, összefügg az előzőekkel, sőt belőlük következik: ideje lenne lakattanni arról a nézetről, hogy az építészet csak az építészek ügye. tevékenykedik már egy generáció, akik ezt pontosan érzik, és a szakmát így is gyakorolják. ők nem kommentelnek, nem is foglalkoznak mindazzal, amit a sértett építészek felhánytoyrgatnak, nyíltan vagy kevésbé nyíltan. és előbb-utóbb övék lesz a pálya. amiről mi itt vitatkozunk, már rég nem érdekes.

bardóczi
2016.09.12.
09:22

@Zöldi Anna: Persze, sorolhatjuk a példákat. Csak állítsuk oda mellé azt az ismeretlen réteget is, hogy közműhálózat a védőtávolságaival, tűzvédelmi szabályok, útügyi szabványok, látóháromszög, rakodási terület, gépjárműkihajtó, parkoló, autóbuszmegálló, minimális járdaszélesség, akadálymentesítés. Rakjuk egymásra, és a fehéren maradt területeket (ha maradtak egyáltalán) meg próbáljuk meg beültetni. Közben küzdjünk meg a lakossági ("szemetel", allergén", "rádől", "árnyékol", "közel van", "jönnek a bogarak", "sötét van"), és az önkormányzati ("rendezvényteret szeretnék", "felszíni parkoló nem szűnhet meg"), valamint a hatósági ("műemléki homlokzatot takar", "légvezeték alá nem telepíthető", "minimum 25 tonna terherbírású", "régészeti terület") kívánalmakkal és ezeknek a mátrixoknak a vége egy cseszett nagy burkolat lesz. Győrben egészen pontosan ez történt. De biztos, hogy erről a tájépítészek tehetnek? Mutatnátok egyetlenegy magyarországi példát, ahol a fásítás érdekében közművet helyeztek át? Olyat már én is tudok, ahol forgalmi sávot vagy parkolót szüntettek meg ezért - iszonyatos lakossági tiltakozás ellenében. Közműről még nem hallottam. Ezzel együtt szerintem is sokszor nyúlnak a települések a térkő, mint végső megoldás felé. Ennek van egy olyan olvasata is, hogy nincs működőképes települési városi tájépítész hálózat. Még felelőse se nagyon van a zöldfelületeknek. Aminek meg nincs gazdája, ott majd felhasználják azt más célra. Elvégre nem maradhat "kihasználatlanul".

bardóczi
2016.09.12.
08:15

Hát elég érdekes vita (kortünet) alakult itt ki a Nemzeti Múzeum kertje kapcsán, aminek továbbgyűrűzése előtt érdemes néhány talán kevésbé megjelenő szempontot is szemügyre venni.

1. A Nemzeti Múzeum bővítésére volt korábban egy tervpályázat, ami a kertbe is eléggé belerongyolt volna annak érdekében, hogy a múzeum kiállítóterei részben a zárt udvarok lefedésével, részben szint alatti bővítésekkel megoldhatók legyenek. Jó, hogy nem lett belőle semmi és jó hogy a magyar rádió elköltözésével megnyilt egy másik kapu a Károlyi-Csekonics és az Esterházy palota irányába a bővítés tekintetében, különösen örvendetes ezen belül, hogy komolyan felmerült e paloták kertjének rekonstrukciója, a Pollack Mihály tér forgalomcsillapítása és az így keletkező zöldfelületek funkcionális összenyitása.2. A Nemzeti Múzeum kertjével kapcsolatban nem tudom mi jöhetne más még szóba, mint a kifogásolt ráncfelvarrás? Pont arra van szükség. Arra, hogy a kertben való méltatlan parkolásnak és bódéparádénak az írmagja se maradjon ott, hogy a szobrok normális helyre, normális állásba kerüljenek, hogy a mindig utánkövető módon tessék-lássék megoldott, ilyen-olyan spontán betelepült növények szelakciója az értékes növényállomány megtartása érdekében megtörténjen, legyen használható sétány és normális utcabútor meg világítás, a romos kerti laknak legyen egy térszervező hasznosítása és lehetőleg legyen valódi kapcsolata a kertnek a Pollack Mihály térrel. Valamint úgy történjen a rekonstrukció, hogy az a történeti kert (tájképi kert) elveivel összhangban legyen, de be tudjon fogadni olyan városi közkerti funkciókat, amelyek nem mennek a zöldfelület megtartásának a rovására, valamint nem rombolják a nemzeti Múzeum arculatát. Kérdezem még egyszer: miért várunk többet ennél? Ezt viszont nagyon meg kéne oldani.

3. Az épület homlokzatát szerintem sem kell a jelenleginél jobban feltárni, a kerítés menti magas sövény eltávolításával ugyanakkor tökéletesen egyetértek. A fák ritkítása a homlokzat feltárulása miatt szerintem szükségtelen, a faegyed szelekció azonban szükséges. Éppen azért, hogy a dendrológiailag és kultúrtörténetileg értékes fáknak jusson elég (élet)tér. Érdemes átlapozni, megnézegetni a többi díjazott munkát is, nekem például a nyertesnél egy fokkal jobban tetszik Stéhli Zoltán harmadik díjas pályaműve.

4. Mielőtt bárki elkezdi ízekre szedni a pályázatot, szeretném jelezni, hogy ez egy ötletpályázat volt, amely abban különbözik a tervpályázattól, hogy egyrészt nem kötelezi a megbízót a nyertessel való leszerződésre, másrészt a megvalósításra sem. Egy vitaalap, amiben szerintem ott van a kritikusok felelőssége, hogy milyen mértékű beavatkozás az, ami szerintük szükséges lenne a kertben. Ahogy jeleztem, szerintem kevesebb, mint azt a nyertes pályamű a látványtengelyek kitisztításával el akar érni, de nem nagyon sokkal kevesebb.5. Végezetül pedig szeretném a témához lazán kapcsolódóan kicsit cizellálni Imre meglehetősen sommásra sikeredett értékelését "mai pesti tájépítészek kedvenc munkaeszközeiről". Először is a térkő nem fétis, egész egyszerűen azért van ma ennyi térkő, mert a pesti utcákat korábban borító földutak, macskakövek, keramitok és fakockák nem célszerűek, síkosak és nehezen karbantarthatóak voltak, konfilsról és lóról átálltunk SUV-ra és kamionra meg csuklósbuszra, egy cseppet felszaporodtunk népsűrűségben (több az egységnyi közterületet egyszerre használó, ergó magasabb a burkolati igény), több a jogszabályi megkötöttség (tűzvédelmi szabályok, teherbíró burkolatok, minimális buroklati szélességek, közmű védőtávolságok), illetve sokkal több a közmű, amelyek miatt lehetetlen fásítani, egyéb növényzetnek meg esélye sincs a túlélésre. A bazaltból kifogytunk, porfírunk és gránitunk sose volt, más fagyálló burkolókövünk meg nincs. Innentől lehet öntött burkolatban (aszfalt és beton) valamint elemes beton térkőben gondolkodni. A kettő közül az utóbbi talán azért jobb, mert közműrekonstrukció során felszedhető és újrarakható, valamint rendelkezik legalább egy minimális vízáteresztő képességgel, ami jobb a növényzetnek, mintha semmi nem lenne. Ezért lett a térkő a korszak építőanyaga. Nem a térkőlobbi miatt. S bármennyire is rühelljük, a kiemelt növénykazettákkal egyetemben, ez a két izé teszi azt a legtöbbször lehetővé, hogy legyen bármiféle olyan zöldfelület (fasor, évelőkiültetés, gyep, bármi), amit egyébként a még mindig kétmillió közeli város napi szinten szétparkolna, áttaposna, agyonsózna, tömörre döngölne, fagyállóval átitatna, szétbontana, kidöntene, vezetékkel elvágna, damilos fűnyíróval széttrancsírozna és még sorolhatnám a válogatott kínzási módokat. Ha minderre nem kellene figyelni, kiemelt kazetták se lennének. Ha továbbra is gyalog meg lóval járnánk, akkor meg elég lenne továbbra is a makadám és a fakocka. Ha pénz meg nem számítana, akkor mindez bazaltból és gránitból lenne. Ha az egyszeri városlakó nem taposna a gyepre, virágágyásba, nem húzna át rajta kerékpárral, babakocsival, nem ott akarná átvezetni a földkábelt, a szemetesbe dobná a csikket és a pillepalackot, nem parkolna rá a zöldfelületre és azt rendeltetés szerint használná, akkor meg kiemelt növénykazetta se lenne. De mindez számít, ezért van. Inkább kényszerből, semmit szerelemből. Ha pedig közművet ki lehetne váltani egy fasor érdekében, vagy legalább fasort nem vágnának ki új közmű miatt, esetleg meghonosodhatna a sűrű városrészekben a közműalagútfolyosó, akkor a tájépítészek tudnának fát is telepíteni. Mert ők amúgy szeretnének. Csak nem tudnak. A fűrész arra kell, hogy azokat a fákat, amik 30-50 év oda nem figyelése okán nőttek bele egy kompozícióba, vagy annyira legebedtek a sok közműfektetés, szétburkolás, légszennyezés okán, előbb lehessen kivágni, minthogy a fejünkre essenek. A fűrész egy normál ügymenetbe beleférne. Azért van most fennforgás, mert oly mértékben le lett már rabolva a városban a felhasználható tér, hogy a fűrész-ültetés egyensúlya felborult. Sőt a politika ott is fűrészelne és épületre cserélné a zöldet, ahol még van. Már nincs talpalattnyi hely, ahova lehetne ültetni. Miközben mindenki több zöldet akar. De az nem fér a közlekedéstől, közműtől, épülettől. Attól még egészségügyi vagy biztonsági szempontból fűrészelni adott esetben kell, már ha valaki nem akar börtönbe kerülni, mert másnak a fejére esett egy korhadt fa. Hát így.

 

Pákozdi Imre
2016.09.12.
08:50

@bardóczi: Kedves Sándor, a világért sem Neked volt szánva az a malíciózus mondat a budapesti tájépítészek kedvenc munkaeszközeiről ("fűrész, térkövező kalapács, növénykazetta-simító spachtli"). Ugyanakkor tény, ami tény; és ha ebben az ítéletben igazságtalanság van, akkor az a "budapesti" szó, mint korlátozás. Mert tegnap Debrecenben a MODEM-ben járva, megtapasztalhattuk, hogy ott, az előtt az épület előtt is ezer és ezer négyzetméter burkolt felület fölött remeg az 50 fok Celzius, ahelyett, hogy árnyat adó koros fák és fű enyhítené az utónyári kánikulát.  De a Baross-térre érkezvén, újra megtapasztalhattuk, mit jelent a sivárság, ami a városépítők és céda szövetségeseik, bizonyos kert(irtó) mérnökök évtizedes munkája eredményez.

Igen, például a Baross tér. Valamikor, 1932 körül így nézett ki:



Akkor tehát - ismétlem, a múlt század harmincas éveiben -, amikor a mai Nagy-Budapest számított lakossága már majdnem másfél millió volt, más adatok szerint a tényleges, "kis" Budapest, agglomerációval együtt már elérte a mai 1,7 milliót ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Budapest_népessége#N.C3.A9pess.C3.A9gn.C3.B6veked.C3.A9s ). Az a forgalom ráadásul sokkal inkább gyalogosan és tömegközlekedéssel zajlott, mint ma: autó ugyanis csak hírmondónak létezett. Az "áttaposás" veszélye tehát nagyobb volt, amint a gyalogos tömeg is, akár a Széll Kálmán téren, akár a Baross téren. Hamis tehát az a hivatkozás, hogy "a megnövekedett gyalogosforgalom így meg úgy...". Sokkal inkább igaz az, hogy a várostervezők botor módon ma is az 1980-as 2,059,226 fővel számolnak. De nem elhanyagolhatók a tájépítőmérnök-képzés bizonyos kedvezőtlen tendenciái sem:  az, hogy a mai mérnökök szinte térbútornak kezelik a növényeket, különösen a fákat, hogy építészetinek gondolt feladatokat vállalnak föl, amikor "érdekes" kazettákkal tömik tele a térburkolt tereket és perspektivikus épület-látványokat terveznek növényállomány helyett. Ráadásul rosszul, lásd az Országház előtti hársfasor kiirtását, amivel éppen a távlat megosztását és átmozgatását szüntették meg - azt az effektust, amely életszerű távolságba helyezte a Parlament épületét, a mai perspektíva helyett, amely egy nagy állóképet, egy játékvár-panoptikumot mutat pl. a Földművelési Minisztérium felől - pláne esti kivilágításban.

 

bardóczi
2016.09.12.
09:04

@Pákozdi Imre: Imre nem vettem én magamra, csak láttatni akartam a többi szempontot is. Mert hiába jövünk az 1932-es Baross tér fotójával, ha '68-ban odaért a 2-es metró, áttoltak fölötte egy gépjármű felüljárót, felszaporították a közlekedési sávokat, 2010-ben meg a 4-es metró ért oda és ezek következménye aluljárók, közműáthelyezések és lesüllyesztések láncolata lett. Olyan rendszer, amibe se normális teret, pláne fákat lehetetlen illeszteni. Nincs rá hely, a metrócsomópont felzabálta. A Modem alatt meg az épületen túlnyúló mélygarázs van. A tér fölötte így nem tud fásított lenni. Nincs miről beszélni. Mutass egy pontot, ami fátlan, és megmondom neked, hogy a láthatatlan közlekedés, a parkolás, a tűzoltóság vagy közmű miatt áll ott burkolat vagy kiemlet növénykazetta az árnyat adó fa helyett. Nem a tájépítészek lettek hirtelen kertírtó zombihadsereg. Egész egyszerűen fizikai és jogszabályi korlátai vannak egy zöldebb köztérhálózatnak, ahol a műszaki szabványok és szabályzatok túlsúlya agyonnyomja a zöldítés lehetőségeit.

Hidd el, egyáltalán nem hamis az áttaposásra hivatkozni. Hiába volt a 30-as években másfél milliós népesség, akkor hiányzott szinte teljes egészében a képből az autóforgalom. Egységnyi városi téren tehát sokkal kisebb forgalmi keresztmetszet és parkolás létezett (ami a két legnagyobb térzabáló). Most egy a forgalmi és parkoló sávokkal csökkentett méretű téren kell egy nagyobb gyalogos forgalmat kiszolgálni, ráadásul úgy, hogy hiába 1,7 millió a fővárosi lakosság, a megduzzadt agglomeráció jelentős része is napi szinten használja a várost, s akkor az utóbbi évek örvendetesen megugrott turistaforgalmáról még szót nem ejtettünk. Lássuk ezt is a statisztikák mögött. Lássuk azt is, hogy 1930-ban nem volt gázvezeték (és annak védőtávolsága), nem volt távhő, nem volt mindenhol víz és csatorna sem. Ma Budapest a felszín alatt egy olyan spagetti, ahol a legritkább esetben szuszakolható be a spagettiszálak közé egy fa. Az elektromos, BKV, távközlési, kábelTV hálózatról már nem is beszélek. A tájépítész mérnök képzésben pedig nem új tendencia, amit leírsz. Ez a képzés egyik alapköve volt a kezdetektől. A növény a tájépítésznek építőelem, eleven térfal, térbeli kompozíciós lehetőség. Nem tudsz olyan korszakot mutatni a kertépítészet-történetben, amikor ne így lett volna. A Parlamentről szólva pedig: túl azon, hogy hiba volt kivágni a hársfasort, amivel magam sem értettem egyet, ma ugyebár végre nem autóparkolóként üzemel a tér, egy ilyen téren pedig kell legalább ennyi burkolat. Másképpen hogyan lennének ott képesek tömegek ünnepelni, vagy hogyan férne el rajta mondjuk egy pedagógus tüntetés vagy egy békemenet? Ezek annak a térnek hozzátartoznak a rendszeres funkcióihoz és ezek a funkciói azok, amelyek zöldfelületként nem fenntarthatók. Túl nagy ahhoz a terhelés.

lecsó
2016.09.12.
19:18

@bardóczi: Nem vitás, hogy pl. a nagykörúti járda az állandó munkálkodások miatt úgy néz ki, mint egy patchwork, ugyanakkor a térkő, legalábbis pesti kivitelezésben meg ezt a patchworköt teszi általános alapszínné.

A kazettázás pedig szintén a saját farkába harap: Azért lehet kazettázni, mert a belvárosi zöldfelületek tényleg kompakt kazetta méretűvé zsugorodtak, és más funkciójuk nem maradt, mint színezni a látványtervet. A városlakó pedig ösztönösen idomul ehhez a funkciótalansághoz és átlép, áttapos rajta.

városjáró
2016.09.09.
15:19

Hahó szerkik, jó lenne megnyitni nem csak "klubtagoknak" is a véleményírás lehetőségét a végre valahára közzétett győztes terv alatt. Mert bár bizonyosan csak "technikai baki", de ez így kissé belterj hangulatú...

Addig is itt a kertrekonstrukció veszélyzónája (idézet a nem kommentelhető cikkből).

A szép szavak mögül felsejlik, hogy a győztesnek kihozott tervezők szerint a belső, kerti faírtásokon túl akár még egy kiskörúti fasorlikvidálás/csere is beleférhetne a projektbe. Márpedig ez megkérdőjelezi az egész pályamű komolyságát - ami valljuk be, nem is igazán más, mint ráncfelvarrás. 

A meglévő – részben ültetett, részben magról kelt – idős fák túlzottan takarják a kertet, „sötét” és „komor” hangulatot árasztanak. A pályázat javasolja területi és időbeli ütemekre bontott faápolási-megújítási terv készíttetését és megvalósítását. A növényalkalmazáshoz kapcsolódó fontos szerkezeti elemek az „angolkerti körsétány” tisztásai, ahol egyedi kiültetések, hangsúlyok kapnak helyet és teret, valamint a nagyvonalúan gyepesített főbejárat előtti fogadótér.

(...)

A Múzeum körút felől takaró sövényt a pályázat javasolja teljesen megszüntetni (legfeljebb térhatár alatti szintig jelentősen visszavágni). Így a főhomlokzat képileg újra feltárul. Az újra megnyitott látványt a kerítés fém-pálcás, áttört szerkezete nem zavarja és a közterületi fasor sem akadályozza érdemben ezt az újbóli képi feltárulást. Ezzel egyidejűleg célszerű a közterületi fasor megújítása, a megszokottnál magasabban elágazódó lombkoronájú fasorral történő felváltással, ütemezetten annak érdekében, hogy képileg a túloldalról is megfelelően áttörté váljon a fasor a múzeum felé.

Pákozdi Imre
2016.09.10.
04:36

@városjáró: Nem az vóna inkább a megoldás, hogy maga bújik ki a paraván mögül és vállalja az arcát, ha már egyszer komoly vitát akar? Persze, akkor nem nyegléskedhetne "Hahó, szerkik" megszólítással.

Annál is inkább jó volna ez, mert amit korábban felvetett és amit itt javasol, az értelmes és megfontolandó. A győztes terv súlyos károkat okozna a növényzetben a Múzeum krt. felőli oldalon, de a Múzeum utca felől is. Nem is annyira a sövény "térhatár alá" való visszavágásával, hanem azzal a hamis diagnózissal, hogy az épületet jobban láthatóvá kell tenni. Mert alig szükséges a fák ritkítása, és ahol, ott is nagyon vigyázva. Nehogy értékes fát (pl. javakorabeli szilfát) érjen a fűrész, a mai pesti tájépítészek kedvenc munkaeszköze, persze, a térkövező kalapácson és a növénykazetta-simító spachtlin kívül...

városjáró
2016.09.10.
08:01

@Pákozdi Imre: Mivel a polgári nevem úgysem mondana semmit, ezért nem is használom. Ettől függetlenül ösrégi civil kommentőr vagyok már itt. Az elsők közül való.

http://koos.hu/2010/05/20/meb-varosjaro/

 

Egyébként pedig örülök, ha egyezik a véleményünk. :)

lecsó
2016.09.11.
14:31

@Pákozdi Imre: "Nem az vóna inkább a megoldás, hogy maga bújik ki a paraván mögül és vállalja az arcát,"Sokfelé olvasgattam már a neten, de még sehol nem találkoztam olyannal, hogy nevet és pláne telefonszámot kelljen megadni, hogy valaki elmondhassa a véleményét. A netnek vannak konvenciói és az ÉF előírásai súlyosabban sértik ezeket, mint kb. bármi, amit az Orbán-kormány a véleménynyilvánítás korlátozása terén meg mert lépni. Szerintem pont fordított a helyzet, a kritikát vállalni képtelen építészeknek kéne kilépniük a paraván mögül és felvállalni a kommunikációt a "képzetlen tömegekkel", ahelyett, hogy nevetséges szabályokkal próbálnak elzárkózni a mellesleg egyre alacsonyabbnak tűnő elefántcsonttornyukba.

Pákozdi Imre
2016.09.11.
18:25

@lecsó: Szerintem pedig a mai ÉF-es szabályok nem sértik a véleménynyilvánítás szabadságát. Nem lenne egyensúlyos helyzet az, hogy a tervezők (nem csak építészek, hanem, mint pl. itt, tájépítészek) saját nevüket, szakmai hírüket viszik a vásárra tervük közreadásával - akik viszont bírálják őket, bekiabálóst játszhatnak a fejükre húzott zsák alól. Nem mellesleg, mióta a mostani, szigorúbb szabályok érvényesek, igencsak megritkult az anyázás az ÉF-en.

Más kérdés, hogy az építészek nem olyan válaszolós fajtájú emberek. "Szóljon helyettem a művem!" gondolják hamis pátosszal, elfelejtve, hogy közreadott terveik éppúgy, mint megvalósult épületeik - és pláne a tájépítészek művei - szinte kizárólag közpénzből, a köz javára/kárára, tehát közfeladat ellátására és a közönség szeme elé készülnek. Valamiféle tiszteletteljes válaszra tehát joggal tart számot az, aki a művüket bírálja, akár dicséri, akár nem. De hát többnyire nincs válasz, no, nyet, nein, nyista, nejdeszká. Hiába a fenti, etikai súlyú válasz-kötelem és ugyancsak hiába szelidült és vált árnyaltabbá a bírálat hangja a fórumon, a tervezők magasról tojnak a véleményekre.

városjáró
2016.09.12.
07:26

@Pákozdi Imre: Hát Imre bátyám, arra te itt napestig várhatsz, hogy érdemben bárki is reagáljon az érinettek közül bármiféle kritikára. De jó dekkolást hozzá :)

gádor
2016.09.12.
07:31

@Pákozdi Imre: Hamis pátosz? Tojnak a véleményekre? Kinek a véleményére?

Az átlagos magyar építész napi tíz-tizenkét órát dolgozik. Próbál megfelelni a hésznek, az otsznek, az ántsznek, a nébihnek, a megbízói elvárásoknak, a tervtanácsi elvárásoknak, az EU-s pályázatok elvárásainak, a hőtechnikai előírásoknak, a szabványoknak és még miknek is? Pákozdi Imre sürgetésének, hogy védjék meg itt, hozzászólás formájában az épületeüket egy szűk hozzászóló csoport folyamatos támadásaival szemben?

Az építészek elmondhatatlanul kiszolgáltatott helyzetben végzik a munkájukat és igyekszenek használható, esztétikailag értékelhető épületeket tervezni. Ki-ki tehetsége szerint...

Fogalmam sincs, hogy kit tisztelhetek Pákozdi Imre személyében. Számomra a hozzászólások többségénél teljesen mellékes, hogy ki írja, sokkal fontosabb a tartalma. Nem tudom, hogy honnan van ennyi ideje és energiája Pákozdi Úrnak, hogy szinte minden ÉF cikkhez hozzászóljon és szinte mindig elsőként. A nagy számok törvénye alapján, néha értékelhető gondolatokat osztva meg a nagyérdeművel...

Félreértés ne essék, egyáltalán nem vagyok megelégedve sem a magyar építészek tájékozottságával, szakmai felkészültségével, nyitottságával, sem a honi építészeti kritika színvonalával, de bicskanyitogatónak érzem, hogy az ország legolvasottabb építészeti honlapját egy szűk, (feltehetően) szakmán kívüli csoport lehetetleníti el hozzászólásaival. Elsősorban nem a véleményekkel van a gond, meglátásom szerint, hanem azzal a felsőbbrendű, megbélyegző verbális aktivitással, amivel simán lesöprik az ellenvéleményeket. Ilyen hangulatban keveseknek van kedve rászánni az időt hozzászólások írására.

Javaslom Pákozdi Úrnak egy saját építészeti blog alapítását, esetleg verbális aktivitását más területekr fókuszálni (pl. a gasztronómiára, vagy a borvilágra), ahol nagy szükség van (szakmán kívüli, ha úgy tetszik fogyasztói) véleményalkotókra.

Hangsúlyozom: fenti hozzászólásommal nem a "fakivágásban és térburkolásban jeleskedő (táj)építészeket" kívánom védeni, csupán a szakmai közírás méltóságának helyreállításáért kívánok szót emelni. Nem elhallgatva azt sem, hogy az Építészfórum cikkeinek színvonala is rohamosan romlik. Részrehajlóan bár, de bátran ajánom mindenki figyelmébe az Országépítő legutóbbi számait, amelyek remek írásokkal tesznek hitet az emberközeli építészetről...

Pákozdi Imre
2016.09.12.
08:06

@gádor: Gádor, az Országépítő - amelynek sokáig, még Gerle János életében, előfizetője voltam - olvasása nem zárja ki az Építészfórumét. 

Viszont, immáron többedik hozzászólása alapján úgy látom, magának velem van baja, nem a dolgok folyásával. Ezért javaslom, találkozzunk. Az Ön ellenszenve ui. nem közügy, engem viszont bánt, sőt, nyilvános formában sért. A legjobb megoldás a személyes tisztázás, ezért tisztelettel meghívom egy kávéra (teára). Elérhetőségem az Építészfórum szerkesztőségében. Addig is üdvözlöm, Pákozdi Imre

gádor
2016.09.12.
08:36

@Pákozdi Imre: Egy szóval sem állítottam, hogy az Országépítő olvasása kizárná az Építészfórumét. Az Országépítőt jó példának tartom, félig-meddig felvállalt amatőrizmusa mellett is.

Hozzászólásomban elég világosan megfogalmaztam, hogy mivel van gondom: nem személyekkel, hanem hozzászólásokkal. Azzal, hogy az amúgy is mélyen lenézett építész szakma renoméjának rombolásáról szólnak a legolvasottabb magyar építészeti honlap hozzászólásai. Nem gondolom tovább szaporítani mondanivalómat, szerintem elég érthetően fogalmaztam. Nem akarom megsérteni, de nem hiszem, hogy a közösen elfogyasztott kávé bármit is változtatna a fentieken. 

Pákozdi Imre
2016.09.12.
09:23

@gádor: Ha nem akar találkozni, akkor nem. Én mindössze az alábbi, nyilvánosan fikázó passzusára gondoltam magánúton, barátságos kettesben válaszolni, hogyaszongya: "Fogalmam sincs, hogy kit tisztelhetek Pákozdi Imre személyében. ... Nem tudom, hogy honnan van ennyi ideje és energiája Pákozdi Úrnak, hogy szinte minden ÉF cikkhez hozzászóljon és szinte mindig elsőként. A nagy számok törvénye alapján, néha értékelhető gondolatokat osztva meg a nagyérdeművel...” Lehetett volna ebből egy értelmes beszélgetés, de ha nem, hát nem. Akkor csak azt kérem, hogy szálljon le rólam, különös tekintettel arra, hogy fentebbi hozzászólásában még kétszer bírt említeni. A munkásságomat (khmm, khmm, izé...) illető kifogásait kérem a szerkesztőségnek címezni, ha lehet magánlevélben. Köszönöm.

gádor
2016.09.12.
09:34

@Pákozdi Imre: Egyáltalán nem állt szándékomban fikázni. Sőt...

És még egyszer kérem, hogy kérésemet ne próbálja a személye elleni támadásnak, ellenszenvnek beállítani. Semmi ilyen szándék nincs mögötte.

lecsó
2016.09.12.
19:06

@Pákozdi Imre: Az internet szabályait nem én hoztam és nem is az ÉF. Viszont mindenkire nézve kötelezőek. Ezek egyike a privát szféra, a személyes adatok védelme, az ehhez való jog majdnem mindenekfelettisége. Az ÉF szerkesztői bizonyára tisztességes emberek, nem ismerem őket. De még ha ezt el is hiszem, a személyes adatok megadásával adatkezelőkké válnak és mint tudjuk, az adatbiztonságot még az amerikai kormány sem tudja garantálni, nemhogy néhány laikus által üzemeltetett weboldal. Ezenkívül adatokat leginkább azok gyűjtenek, akiknek homályos céljaik vannak vele: Bűnözők, multik, kormányok, adatkereskedők. Közös bennük, hogy a megszerzett adatokat olyasmire használják, amire inkább vagy egyáltalán nem szeretnénk, ha bárki is használná. Az ÉF adatgyűjtése hasonlóan homályos célokat szolgál, amikor úgymond meg akarja védeni a szerzőit a "partvonalon kívüli" bekiabálásoktól. Az építészet, mint a társadalmat, közösséget összetartó kapcsok egyike, sosem lehet mentes a bekiabálásoktól, sőt, minél inkább betölti szerepét, annál inkább képes odafigyelni ezekre a hangokra. A köz ellenében tervezni olyan, mint szél ellen zongorázni: egyszer-egyszer bejöhet a bravúrstikli, de egész karriert talán nem kéne erre alapozni. (Ugye, az ÉF-probléma esetében általában egyedi épületekről beszélünk, nem nagyobb léptékű gondolatokról, városrendezésről, rehabilitációról és társairól, ahol a tervező esetleg joggal mondhatja, hogy az ő nézőpontja értékesebb, mint a "földhözragadt" közemberé, bár ha túl sok a - nem trollkodó - beszólás, akkor azért nem biztos, hogy mindent jó csinált.) Középületnél nemcsak megengedett, de szinte kötelező a bekiabálás, hiszen a valódi megrendelő csak ezen a módon kommunikálhat, és ugyan, milyen építész az, akit nem érdekel a kuncsaft álláspontja? Magánterv esetében pedig mint a közösség egyik tagjának van joga hozzá, hogy a másik tagról véleményt nyilvánítson. Ez egy ilyen szakma. További probléma, amikor valaki szinte már betegesen (és a beazonosítás igénye elég kórosnak tűnik) próbál elzárkózni a véleményektől. Ez komoly önértékelési zavarokra utal, miközben a saját szakmagyakorlási környezete alatt is vágja a fát, mert aki bezárkózik a toronyba, azt ott felejtik a toronyban és senkit nem fog érdekelni, amikor segítségre van szüksége (pl. mert a jogszabályok úgy változnak, ahogy az elmúlt években változtak építésügyben, műemlékvédelemben satöbbiben). Vagyis az elzárkózás, a kommunikációs képességek, hajlandóságok hiánya, azok következménye jóval túlmutat az egyes terveken vagy egy fórum keretein. De ha csak ennél a fórumnál maradunk, akkor is egyértelmű a hatása, mert, ahogy azt tudni lehetett, a szigorítások bevezetése óta semmit nem nőtt a forgalom, a hozzászólók létszáma pedig két oldalról is korlátozódik: a szakmabeliek kerülik a konfliktust (és a meggyökeresedett és a fórumszabályok által tovább gyökeresített konvenciók szerint vita=konfliktus), a laikus meg minek erőltesse magát, ha úgyis semmibe veszik. A legjobb pedig az, amikor azok kérik ki a kevés hozzászólást, akik támogatják a szigorításokat.Én igazából nem várom el, hogy a tervező hozzászóljon, egy normális, blablamentes cikk (nem mindegyik ilyen) kb elmondja az álláspontját, ugyanakkor ha az érintett tervnek ez az egyetlen vagy az egyik kiemelt közzététele, akkor azért talán érdemes lenne időt szánni a kérdések megválaszolására is, mert aki attól fél, hogy széttrollkodják a művét (ugyan kik?) és ez negatív reklám a cégének, annak arra is kéne gondolnia, hogy ha képes közérthető módon megvédeni magát, akkor a negatív reklám rögvest pozitívba fordul, mert a következő megrendelője látni fogja, hogy nemcsak tervezni, de kommunikálni is tud, ami manapság szintén fontos. A trollkodásra, alpári hangnemre a moderálásnál, bannolásnál jobbat meg nem találtak ki, nem véletlen, hogy mindenhol ezt alkalmazzák, még ha fáradtságosabb is, mint személyes adatokat gyűjtögetni.

Új hozzászólás
Épületek/Örökség

VÁRKERT BAZÁR // Egy hely + Építészfórum

2021.03.24. 18:04
00:07:03

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

A dualista Monarchia kialakulsával Budapest elindult az uralkodói központtá válás útján, melynek szimbolikus eleme volt a korszerűtlen királyi palota nagyszabású átépítése. A megtisztelő feladatot nem más kapta, mint az építészóriás Ybl Miklós. A munkálatok az épületegyüttes környezetének rendezésével kezdődtek, így jött létre 1875 és 1882 között a Várhegy Duna felé néző oldalán a Várkert Bazár. A látványos neoreneszánsz stílusú épülethez és a mögötte található királyi kerthez egy szintén elegáns kialakítású műszaki épület is tartozott, ez a Várkert Kioszk. Az Egy hely és az Építészfórum közös sorozatának legújabb részében a magyarországi neoreneszánsz építészet kiváló példájával ismerkedhetünk meg.

Helyek/Köztér

SÁRKÁNYOK ÉS DELFINEK PESTEN ÉS BUDÁN // Egy hely + Építészfórum

2021.02.24. 16:10
00:06:00

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Az Egy hely és az Építészfórum közös videósorozatának következő részében a budapesti sárkányok és delfinek nyomába eredünk, amelyeket természetesen nem az állatkertben fogunk megtalálni, ám talán nem is kell olyan messzire mennünk a rejtély első megoldásáért. Három sárkány és nyolc delfin bújik Pesten és Budán, amik mellett nap mint nap sétálhatunk el anélkül, hogy ismernénk múltjukat, pedig 150 éves vándorlásuk során az egész város történetét elmesélik nekünk.

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk