A Nép amfiteátruma – Orosz Ádám Inspireli Awards-on díjazott terve

Hatodik alkalommal rendezték meg az építészhallgatóknak kiírt nemzetközi versenyt, az Inspireli Awards-ot. 2020-as fő versenykategóriájának témája egy lepusztult állapotban lévő, mégis egy kicsiny és szegény afrikai ország számára jelentős értékkel bíró amfiteátrum és környezetének rehabilitációja és városszövetbe való integrációja volt. Orosz Ádám munkája második helyezést érdemelt. 

A helyszín

A tervezési terület Burkina Faso fővárosának, Ouagadougounak egy belvároshoz közel eső területén található. A hatalmas, alulhasznosított terület jelentős részét a leromlott állagú amfiteátrum tömege uralja. Déli részén, az amfiteátrumtól elhúzódva kap helyet pár kiegészítő épület, melyeket a helyiek kisebb kulturális események szervezésére és hétköznapi képzőművészeti tevékenységekre használnak. Az egész fővárosra és a terültre is igaz, hogy nagyon gyér a növényzeti borítás, annak ellenére, hogy a képek tanulsága szerint a meglévő fák egészségesek és életerősek.

A feladat

A pályázat tematikája egy romos állapotú, szabadtéri amfiteátrum és a hozzá tartozó épületegyüttes felújítására, valamint új funkciók beépítésére fókuszál. A terület egy nemzetközileg is elismert kulturális csoportosulás, a Centre de Développement Chorégraphique központja, mely profi és amatőr színészek, táncosok, művészek, rendezők, producerek tevékenységét tömöríti. Ezen csoportnak fontos szerepe van a régió felzárkóztatásában és az ország kulturális életének felélesztésében.

A pályázati felhívás három új irányvonal építészeti kidolgozását várta el a hallgatóktól. A WORK címszó alatt a színpad és a színházi előadásokhoz köthető terek felújítását, az előadástechnika korszerűsítését, valamint a színészi és dolgozói kiszolgálóterek kiépítését foglalta magába. A SHOW kulcsszó az ide látogatók igényeit kiszolgáló létesítmények, kávézók, éttermek, művészeti installációk és kiállítóterek telepítését takarta. A LABO irányelv pedig a különböző művészetek képviselőinek stúdióit, valamint a média és az oktatás helyszíneit fedte le.

Az irány

A tervezés kezdetétől azt az alapvetést tartottam szem előtt, hogy az amfiteátrum területe továbbra is mindenkié kell, hogy maradjon. Csakúgy, mint azelőtt, mielőtt a leromlott állapota miatt használhatatlanná vált. Egy olyan helyszínnek kell lennie, ahol minden embert szívesen látnak. Fontos, hogy a város minden lakosa, valamint az egész lakosság részesüljön az itt megjelenő kulturális értékekből.

Az elsődleges célom egy tiszta és fenntartható gondolat bemutatása volt, amely tiszteletben tartja a helyi valóságot és számításba veszi az ország, a város és a lakosság nehézségeit. Egy új kulturális központ kialakítása volt a cél, amely a lehetőségekhez mérten minél széleskörűbben, minél több művészeti irányzatokat kell, hogy kiszolgáljon. Az ország kulturális jövőjére nézve kritikus fontosságú, hogy ez a rendkívül színes és izgalmas népszokásokkal és hagyományokkal rendelkező nép képes legyen a kultúráját megújítani, széleskörűen tanítani, élvezni és világ elé tárni.

A tervezés

Valahányszor egy építész egy távoli, számára ismeretlen országba kap tervezési feladatot, első lépésként meg kell ismernie annak kultúráját. El kell merülnie nem csak a helyi építészetben, hanem a nép hagyományaiban, szokásaiban és a mindennapi életükben, mielőtt akár csak egy vonalat is rajzolna a papírra. Én is pontosan így kezdtem a tervezést. Elhívtam a mosszikból, bwakból peulokból és további 60 népcsoportból álló ország kultúráját egy randira, majd a több hónapos egyoldalú kapcsolat végén rájöttem, milyen mély és gazdag hagyományokkal és népszokásokkal rendelkezik ez a nép még ma is. Sajnos azonban ez a kultúra nagyon kiszorult a városokból. Az ország nagyon szegény. A fővárost jellemzi, hogy nagy kiterjedésű város, nagy lakósűrűséggel, azonban nagyon alacsony átlagos épületmagassággal. A családi házaknak sokszor csak nagy jóindulattal nevezhető épületek egymás hegyén hátán állnak. A városban alig találunk zöldet, csupán az itt ott elterülő vízfelületek mellett.

A térképet figyelve azt vettem észre, a város legérdekesebb pontjai a hatalmas, több száz méter sugarú körforgalmak, amelyek közepe mindenhol üres. Óriási, izgalmas területek, bennük mégsem történik semmi.

Tudtam, hogy ha meg akarom ismerni a helyieket, akkor a város helyett inkább a vidéki embereket kell jobban megfigyelnem. A vidéki falvakban pont az ellenkezője történik annak, ami a városban. Apró, legfeljebb 10-15 épületből álló összetartó falucskákat láttam mindenhol. Szorosan egymás mellé épített viskók, ahol minden, ami fontos és érdekes belül, a kör közepén történik, saját házaik falai által védve. Itt szaladgálnak a gyermekek, itt gyűlnek össze a falusiak és itt gyakorolják a hagyományaikat. A kis falvak felépítése mutatja igazán a kis, összetartó közösségek fontosságát az országban, és ez a struktúra határozta meg a tervezési irányt is számomra.

A technológia

Burkina Fasora a trópusi klíma a jellemző. Októbertől áprilisig a száraz, míg májustól szeptemberig az esős szezon uralja az időjárást. A száraz évszakban a növényzet szinte teljesen eltűnik. Az uralkodó szélirány az észak, észak-keleti és a dél, délnyugati. Tudtam, hogy kellemes belső klímát csupán természetes átszellőztetés és árnyékoló rendszerek segítségével tudok majd teremteni. Az új épületek ablakait és falnyílásait a széliránnyal megegyező irányban helyeztem el.

Az új épületek és a meglévő Grand Studiót elemelt tetőszerkezettel láttam el, amelyek árnyékolják az épületek zárófödémét, megvédik az épületet a zuhogó esőtől, viszont elősegítik a természetes kiszellőzést.

Az épületeket vörösagyagból terveztem. Fontos volt, hogy egy erős, természetes, az országban könnyen megtalálható, tehát olcsó anyagot találjak. Az agyag egy kevés cement hozzáadásával tartófalak építéséhez is felhasználható.

Az ország gazdasági helyzetét figyelembe véve igyekeztem egy földhözragadt, egyszerű tervet letenni az asztalra. Összes meglévő épületet megtartottam és kijelöltem kisebb átalakításra és felújításra. A meglévő Grand Studio új tetőszerkezetet kapott, valamint egy hullámzó fa födémrendszert az akusztikai tér javítása érdekében.

Orosz Ádám

Szerk.: Winkler Márk