A város az a világ, amit az ember maga számára épít – Rajk László ”5 terv” című projektjéről

Soós Andrea a MOME doktorandájaként Rajk László munkásságát kutatja. Spekulatív valóságok című cikksorozatunk jelenlegi részében Rajk egyik korai konceptuális, kritikai építészeti projektjét mutatja be, mely jó például szolgál arra, hogy az építészeti spekulációknak megvannak a hagyományai a hazai kontextusban is.

A spekulatív szó hallatán elsőre valamilyen hátsó szándékkal, haszonszerzés céljából elkövetett műveletre asszociálhatunk. Másfelől eszünkbe juthat az elmélkedés kontemplatív gyakorlata is, melynek eredménye lehet valamilyen tapasztalattól elrugaszkodott, jövőbe mutató, de az ideák világában ragadt elképzelés. Rajk László (1949-2019) építész, látványtervező, művész számos terve sohasem öltött valódi formát: ötletei, épületei, városai futurisztikus látomásoknak tűnhetnek. A pontos szerkezeti és technológiai megoldásoknak köszönhetően azonban még a legelképesztőbb Rajk-terv is magában hordozza a gyakorlati megvalósítás lehetőségét. Munkái a fantázia, a kreativitás és a mérnöki szakértelem elegyei, melyekben a spekuláció mint a töprengés, a részletekre irányuló figyelem és mint a hibák kijavítására való törekvés nyilvánul meg.

E szemléletnek egyik legkorábbi dokumentuma Rajk László 5 terv című 1977-es konceptuális munkája. A saját kiadású, limitált példányszámú, magyar, angol és francia nyelvű katalógusban – melynek előszavát Beke László művészettörténész írta – Rajk László öt építészeti gondolatkísérletet vázolt fel, amelyeket rajzokkal és fotómontázsokkal illusztrált.

A kiadványt bár számos alkalommal forgattam, a benne található rajzok és fotók létezéséről egészen tavaly márciusig nem volt tudomásom. Ekkor fedezte fel a művész felesége, Rajk Judit, hogy a Sárospataki Képtár gyűjteményében őrzik az eredeti munkákat. Az intézményben egykor dolgozó Bán András kezdeményezésére vásárolta meg a múzeum a műveket, amelyek közül a Pozíció szerepelt a Helyzet – A hetvenes évek művészete a Sárospataki Képtárban című, 1984-es kiállításon. A tárlat a képtár kortárs gyűjteményének hetvenes évekbeli darabjait vonultatta fel, többek között Erdély Miklós, Hajas Tibor, Maurer Dóra, Keserü Ilona, Bak Imre vagy El Kazovszkij munkáit. Ezek a művészek ma már a művészettörténeti kánon és a nemzetközi művészeti szcéna elismert alkotói, a sárospataki gyűjteményépítés és kiállítás pedig több szempontból is előremutató kezdeményezések voltak. Egyfelől azért, mert a klasszikus vonalat képviselő grafikai vagy fotó alapú művek mellett a kurátorok nem hagyták figyelmen kívül az olyan kísérleti műfajokat sem, mint a textilművészet vagy a kritikai építészet. Másfelől azért, mert a kollekció olyan művekből állt, amelyek egy utópisztikus múzeum ígéretét vetítették előre. Egy olyan intézmény szellemét, ahol a művészet kritikus, sőt, politikus természete is felszínre kerülhet. Mindez a szocialista Magyarországon, a hetvenes évek végén merész kezdeményezésnek számított.

A magyar képzőművészet konceptuális, neoavantgárd mátrixába illeszkedik tehát Rajk 5 terv című munkája. A kiadvány bevezetőjében Beke László a technológia-funkció-gazdaságosság által körülhatárolt, az építőművészet helyett a mérnöki tervezésre koncentráló építészeti trendekkel állítja szembe Yona Friedman, Buckminster Fuller vagy Christo utópiáit. E fantasztikus projektekkel ellentétben Rajk nem a jövőbe tekint, hanem a meglévőt akarja újragondolni, ahogy Beke írja, Rajk számára az "előrejelzés=korlátozás"[1]. Ezzel egybevág Rajk vélekedése saját alkotói, tervezői szerepéről, amely szerint az építésznek olyan kutatónak kell lennie, aki kellő távolságból szemléli kutatása tárgyát, azaz "látja annak erényeit és szépségeit, de egyúttal hibáit is. És mivel egyidejűleg városról, befogadó környezetről is van szó, erősíti és elfogadja azt, másrészt változtat és a hibákat megpróbálja orvosolni."[2]

Rajk László öt tervének első, a kiadványt indító elképzelése a Továbbfejlesztés (Le Corbusier öröksége), mely a világhírű francia építész és teoretikus öt alaptételének egyikét, az épület pillérekre állítását értelmezi újra. Az új esztétika és a természethez való visszatalálás zálogát Le Corbusier a cölöpös szerkezet felszínre hozásában látta, amely azt eredményezte, hogy a földre állított cölöpök pillérekké váltak, és alattuk új alapozás állt. A folyamat Rajk szerint azonban itt megszakadt; logikája szerint a sor úgy folytatható, ha a cölöpalapok alapozását is kiemeli a földből. Rajk egy végtelenségig bővíthető, egymásra épülő tartószerkezet rendszert hozott létre, egy sajátos hálózatot, amelynek precízen kivitelezett rajza akár egy mai sci-fi film díszletét is ábrázolhatná.

Az építés gyakorlatának folyamatszerűségét érzékelteti a Megszakítás című munka, ahol a tízemeletes panelház legfelső emeletének felépítését félbeszakítja. Így ezen a szinten lakások helyett csupán a homlokzat kulisszáit, a hiányban megtestesülő esztétikai fordulatot látjuk az egyhangú betonkockákon.

A korábban már említett Pozíció a tömegtermelés, a standardizáció és az uniformizáció elleni akció: a falusi környezetben meghatározó épülettípust, a sátortetős Kádár-kockát Rajk egy mozdulattal – és megbízható statikai érzékkel – a kéményére fordítja. A típusházak alkotta utcakép így egy radikális, de mégis egyszerű beavatkozással veszíti el monotonitását, és válik kissé ironikus, játékos térré.

Egy régi budapesti, Károly körúti bérház alternatív átalakítását írja le Rajk a Ház a falban koncepciójában. Rajk elgondolása a napjainkban faszádizmusnak nevezett, igen megosztó, de bevett gyakorlatra emlékeztet, mely során egy műemléki épületnek csupán a homlokzatát őrzik meg. Az épület két oldalán már két új lakóház áll. Rajk ezek felépítéséből várostervezők további fejlesztési terveire következtet, ezért, hogy a régi házból mégis megmaradjon valami, annak homlokzati falának megtartását javasolja. Az új ház az egykori erkélyek, ablakok, redőnyök alkotta díszlet mögött épül fel. A régi bérház pedig a homlokzatban él tovább: gépi vezérlés segítségével az ablakok melegben kinyílnak, este fény gyullad az egykori lakók életritmusa szerint, kiszűrődik a televízió kékes fénye, máshol leereszkedik a redőny, a földszinti üzletek ajtajai kinyílnak nyitáskor és bezárnak a nap végén, a bérház kapuja pedig este 11-kor becsukódik.

A nyugati építészet térfelfogását alapjaiban gondolja újra Rajk az ötödik, Mesterséges tér című tervében. A keleti gondolkodásmód szerint a mesterséges tér a térnek az a része, amelyet a tér körülvesz. A nyugati elképzelés ezzel szemben a mesterséges térnek tekinti a tér azon darabját, amelyet kihasítunk, kerítéssel vagy más módon körülveszünk, leválasztunk. A nyugati perspektívából a keleti elképzelés mesterséges űrt, tehát egy negatív minőséget hoz létre. Hogy e negatívum pozitívvá alakulhasson, Rajk a tér szilárd anyaggal való lehető legpontosabb kiöntését javasolja. A pontos leképezés érdekében a legapróbb üreges tárgyak kitöltésétől kezdve halad a nagyobb felületek felé, végül szobáról szobára, emeletről emeletre haladva fejezi be mesterséges terének modellezését. Ha a folyamat olyan anyaggal történik, amely a körülvett anyagot eltünteti, tehát a csövek fémét, az üvegpohár üvegét elfedi, egy pozitív űrt kapunk.

Ez az utolsó terv az összes közül a statikus nyugati építészet megújítására javasolt leginkább elméleti felvetés. Ugyanakkor az ötlet kivitelezése ma már, a különböző műgyanták és egyéb intelligens anyagok világában, ha nem is könnyedén, de akár kivitelezhető is lenne. A gyakorlati megvalósíthatóság, mely Rajk minden tervének gyökere, gondolkodásának eredője, tehát itt sem mond csődöt. Az 1977-es kiadvány nem csupán azért egyedülálló, mert Magyarországon ekkor még kevésbé volt elterjedt az építészethez való újító, kritikai hozzáállás, hanem azért is, mert arra hívja fel a figyelmet, hogy még a merevnek hitt rendszereken is lehet változtatni kellő leleményességgel. A jelen kihívásait figyelve kevés ennél fontosabb üzenetet lehetne megfogalmazni.

Soós Andrea

A szerző a cikk címét Wolf Schneider Városok ​Urtól Utópiáig című könyvéből kölcsönözte.

A cikk Spekulatív valóságok című cikksorozatunk negyedik része. A sorozat további részei itt érhetőek el. A cikksorozat támogatója az NKA. Sorozatszerkesztő: Hulesch Máté

[1] Rajk László: 5 terv, saját kiadású katalógus Beke László bevezetőjével, 1977

[2] Rajk László: Múzeum – A múlt és jelen határán ejtett hasíték, Európai füzetek, 8. szám, 94. o.