Közélet, hírek
Az építészeti alkotások szerzői joga — És kinek mi köze hozzá?
2009.01.16. 11:47
„Az efféle ügyekben kevés a bírósági precedens, és a jogászok nem ismerik az építészeti mű mibenlétét és keletkezését. Az ügyben szerzett tapasztalataimat és kételyeimet adnám közre, mert a viták jogi fórumokon fognak nyugvópontra jutni."Kulcsár Attila építész, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Építész Kamara elnökének írása
Az építészeti alkotás sajátszerűségét már régóta ismerjük, de a mostanában a Magyar Építész Kamarában etikai normák által is szabályozott szerzői jog védelmét nagyon sokféleképpen értelmezik, és egyre több problémát okoz a gyakorlatban. Én a Területi Kamaránk tagjai közötti feszültségek miatt beleástam magam építészként a témába, és kellően öreg is vagyok. Az ügyben szerzett tapasztalataimat és kételyeimet adnám közre, mert a viták jogi fórumokon fognak nyugvópontra jutni. De az efféle ügyekben kevés a bírósági precedens, és a jogászok nem ismerik az építészeti mű mibenlétét és keletkezését.
Ismétlés
A szerzői jogok a szellemi alkotásokat védik, illetve azok tárgyiasult formáját. Irodalmi alkotást asztalfiókban és könyv alakban; a képzőművészeti alkotásokat műteremben és magán- illetve köztulajdonban megvásárolt műalkotásként, szobák, kiállítótermek tereiben; zenei műveket kotta formájában, vagy sokszorosított hanganyagként, továbbá elhangzó slágerként és hangverseny-programként. A film-, rádiós, televíziós és fotóművészeti alkotások hasonló módon, és biztos igaz ez a koreográfiákra, színpadi művekre is. A legújabb kor terméke a szoftver, programként és felhasználva – és a kezdetek óta az építészeti alkotás, valamint egy idő óta szorosan hozzátartozóan annak terve.
A szerzői jogok a szerzőt a mű létrejöttétől haláláig illetve azt követően 70 évig illetik meg. A szerzői jogokat korábban a mi gyakorlatunkban a 9/1969 (XII.29) sz. MM törvény és annak a 4/1978 (XII.7.) sz. módosítása szabályozta. Most az 1999. évi LXXVI. törvény van hatályban. Nézzük meg, hogy hogyan működik ez az építészeti mű esetében.
Az építészeti mű keletkezése
Az építészeti mű vázlatterv, tanulmányterv, építési engedélyes terv és kiviteli terv formájában piacképes szellemi alkotás. Adott célú egyszeri felhasználásra építtetők vásárolják meg. Számos alkotás soha nem jut el a megvalósulásig, mert nem kapnak támogatást, eláll megépítésétől az építtető. Új helyszínen nem valósítható meg, olcsóbb, más tervet akar a megbízó, a terv elavul, ha sokáig nem építik meg a szabványok változása miatt stb.
A kamara etikai szabályzata szerint a tanulmányterv nem minősül szerzői műnek. Ez méltánytalan, mert egy jó koncepcióban minden benne van, a terv eszenciája, a végleges műalkotás csírája. Tanulmánytervre adnak akár milliárdokat a közbeszerzési pályázatok során, és attól kezdve a pénzfelhasználást ellenőrző állami szerv az eredeti gondolat műszaki tartalmát a tanulmánytervből készült előzetes költségvetés alapján számon kéri a megvalósulás során. A jelenlegi szabályozás szerint a létesítmények értékhatártól függően tervpályázattal és közbeszerzési versenyben, vagy egyszerűsített eljárásban jutnak a következő szerzői mű fázisába, építési engedélyezési terv, majd kiviteli terv formájában. A terv a felhasználási szerződés szerint az építtető tulajdonába kerül, aki átadja a kivitelezőnek. A kivitelező – versenyben vagy egyenes megbízással kapván a feladatot – egyedül vagy alvállalkozókkal megépíti. Létrejön a szerzői jogvédelemben részesülő építészeti mű. Az elkészült mű 70 évig jogi, azon túl pedig társadalmi, kulturális értékvédelemben részesül oltalomban, amelynek fokozatai vannak: települési-helyi védelem, műemlékvédelem, világörökségi védelem.
Mi az építészeti műben a szerzői jogok tartalma
A személyhez fűződő jogok és a vagyoni jogok
A személyhez fűződő jogok: a nyilvánossá tétel, a név feltüntetésének joga, a mű egységének védelme, ebből következik, hogy a szerző kizárólagos joga a mű megváltoztatása, átdolgozása, illetve ennek engedélyeztetése.
A vagyoni jogok: a mű felhasználása; épület esetében a terv szerinti megépítés; többszörözés: típustervként, illetve szelettervként, szerkezeti rendszerként (többször megépítés); átdolgozás (átépítés, korszerűsítés, például akadálymentesítés); funkcióváltozás (például lakóházból orvosi rendelő, ipari csarnokból diszkóklub, almatárolóból varroda); bővítés (például iskolához négy további tanterem, nagyobb tornaterem); ráépítés (például lakóházra tetőráépítéssel újabb lakások); toldás, folytatás (például annak idején meg nem valósult uszoda helyett új uszoda a mai szabványok szerint egy iskolához).
Egy tervező és egy épület életében 70 év során sok minden történhet és történik is. Egy efféle hosszú hatályú jog prejudikálhat a létrejöttekor nem ismert helyzeteket? Nem hinném. Az 1999 óta érvényes törvény már ismerte a rendszerváltás során létrejött körülményeket, és ebben a jogi környezetben próbál szabályozni. Vajon az előtte levő években, például egy 1969-ben szerzett jog ma – 40 év múlva is érvényes?
A nagyvállalati rendszerben született tervek
A tervek akkor tervezőirodákban születtek. Ezek minisztériumi és megyei tanácsi alapításúak voltak. A tervezők alkalmazottként, munkaköri kötelességben hoztak létre építészeti műveket, amelyeket hasonló alapítású állami építőipari szervezetek megépítettek. Létrejött az építészeti alkotás.
A szerzői jogi védelem nem függ a mennyiségi, minőségi és esztétikai jellemzőktől. Mégis fontos kritérium a mű egyedisége, eredeti volta. Így nem lehetnek talán védettek a típustervek szerint megvalósuló lakótelepek, mezőgazdasági és ipari épületek, típusiskolák, rendelők, gátőrházak.
A terveket vidéken a 100-150 fős kis tervező vállalatoknál technikus tervezők, mezei építészek, okleveles építészmérnökök tervezték, a fővárosban, nagyobb irodákban építőművészek – sokan Ybl-díjasok és jó páran Kossuth-díjasok – készítették.
Valamennyien munkaköri kötelességként, munkájukat munkabérrel, prémiummal osztalékkal kifizetve. A munkaköri leírásokban, munkaszerződésekben ekkor még nem szerepelt az, hogy ezzel a munkáltató a szerzői jogok vagyoni jogait is megvásárolta, mert az építészetben a szerzői jog eme részének nem volt piaci értéke. Néha készültek tervek társadalmi munkában, de azt is a munkáltató ajánlotta fel, és élvezte hasznát.
Ma azt mondja a visszautaló jogértelmezés, hogy a munkabérrel a személyhez fűződő jogokat is megvásárolta a munkáltató. Ez nem állja meg a helyét, mert a kiemelkedő építészeti alkotásokért és munkásságokért az Ybl-díjat, Kossuth-díjat, és az egyéb szakmai elismeréseket nem a munkáltatók kaptak, hanem az építészeti alkotások és az alkotó építészek. Ha ez így igaz, akkor a kevésbé reflektorfénybe került, de mindig egyedi alkotások esetében is érvényes e kiinduló megfontolás.
Új helyzet keletkezett a tervező vállalatoknál és szervezeteknél, amikor 1986-ban a szakmai végzettséghez kötötték a rendeletek a tervezői jogosultságot, és egy cég attól kezdve csak azt tervezhetett, amire az alkalmazottai jogosítványt kaptak. Itt manifesztálódott egyértelműen a vállalatokon belül is a személyhez fűződő jog. Sokan attól kezdve csak a jogosult felügyelete mellett dolgozhattak, azok ellenjegyzésével. Ettől kezdve értelmezhető, hogy az irányító tervezőként, műteremvezetőként, szakosztályvezetőként, meósként és főmérnökként aláírt terv munkaköri kötelesség volt, a magasabb munkabér ellenszolgáltatása. De az alkalmazottként végzett tervezői munka bére is két elemből állt: az el nem idegeníthető alanyi jog alapján, és a terv felhasználásából, eladásából származó, a vállalatot illető hányad szerint.
A kivitelezés
A kivitelezés az építészeti mű, a ház létrehozása adott technológiai folyamat szerint, amit maga a terv rögzít. A szerzői jogok védelmét a terv megvalósítása során az építésvezető, a műszaki ellenőr veszi át. A tervező – mint leggyengébb láncszem – tervezési művezetéssel ellenőrizheti a mű születését.
Jó esetben a terv maradéktalanul megépül, rossz esetben – elfogyott a pénz, szélhámos volt a kivitelező, gyenge a műszaki ellenőr stb. – az eredeti tervre rá sem lehet ismerni, de használatba vételi engedélyt kapott, mert ezt kívánta a közösségi érdek és az építész nyavalygása senkit nem érdekelt. Egy épület maradéktalan megvalósítása esetén szerintem szerzőtárs lehet az építésvezető, művezető. Mint ahogy hitelrontásért, szerzői jogok megsértéséért kártérítésre is kötelezhető a kontár kivitelező.
Szerző büszkeség
Az eredeti szerző legtöbbször nem büszke a házára, nem vállalja, nem akarja feltüntetni annak falán, hogy ő tervezte – vagyis nem érvényesíti személyhez fűződő jogait. Sem a vállalat, sem az építész. Mindenki egy ujján meg tudja számolni, hány házon vannak feltüntetve a tervezők.
Mert az építészeti alkotás miközben maradandó, múlandó is. A maradandók településeink ékkövei, tartós minőséget képviselnek, meghatározó városképi jelentőséggel bírnak. Helyhez kötődéseink mementói. És vannak házak, amelyek már elkészültükkor sem képviseltek egyediséget, kommersz megoldások voltak, amelyeknek hamar divatja múlik, szellemiségük, anyaghasználatuk elavul. Hát ezért fél a tervező kiírni a nevét, ezt rábízza az utókorra, ha az épület már túlélte az utókor kritikáját, és kiérdemelte a jövő elismerését is
De addig a frissen átadott építészeti mű beázhat, megsüllyedhet, lerohadhat, és sokszor teleaggatják kültéri klímával, reklámokkal. Vagyis gond van vele. Perelik az építtetők, lakók, szomszédok. A bírósági ítélet a felelősséget szétkeni a kivitelezőre, alvállalkozóira, az üzemeltetőre és gyakran a tervezőre is. Jönnek a kártérítések, csődök, felszámolások. Néha nem jó a szerzői jogok tulajdonosának lenni.
Privatizációs idők
Amikor a nagyvállalatok átalakultak, a többség nem akart jogutódként egy esetleges csődtömeg gazdája maradni. Ezért van ma Magyarországon olyan kevés jogutód vállalat, gazdasági társaság: meg akartak szabadulni a múltból öröklött felelősségtől, a fenyegető perektől. Nem kellett nekik, csak a székház, az autók és a kapcsolatok.
Hogy közben a negyven éven át tervezett épületek szerzői jogainak tulajdonosai is lehetnek, az nem motivált akkor senkit. A tervező irodák tervtárai azért kerültek szemétbe sok helyen, mert a szerzői jogoknak akkor nem volt piaci értéke.
A privatizáció idején készült vagyonátadási mérlegekben meg kellene nézni, ki vásárolta meg a jogutód kft.-knél a szerzői jogok vagyoni részét, és milyen összeggel. Ha gondolt is rá valaki, nem forintosította, hogy olcsóbb legyen a kifizetendő tulajdonrész. Vagy benne sem volt a mérlegben, mert azok a jogok a személyhez fűződnek, azoknál, akik ottmaradtak a cégnél, vagy magukkal vitték azok, akik a cégtől korábban kiléptek, vagy elbocsátásra kerültek.
Sok átalakult céget a minőségi építészei és tervezői hagyták el, akik nevükkel, kapcsolataikkal, referenciáikkal remélhették, hogy egy újabb szervezetben egyedül is boldogulnak. A jogutód szervezetek – tisztelet a kivételnek – csak halvány utánzatai a korábbi nagyvállalatnak, sokszor nem szakmai, hanem szociális alapon szerveződtek össze. A vezetők aztán néhány év alatt megvásárolták tulajdonrészeiket, és most egy-egy személy jelentős befolyással bíró tulajdonát képezik. Olyanokét, akik esetleg nem is építészek, hanem jogászok, közgazdászok, üzletemberek. A jogutód vállalat lehet egy stróman cég is, de semmiképpen nem egyenértékű az eredeti szervezettel.
A senki földje
És mi van az olyan házakkal és tervekkel, amelyek jogutód nélkül megszűnt tervező szervezetnél születtek. Ha a cégé volt a vagyoni jog, akkor a ház ma szabad préda? És ha a bérrel megvették a tervező építész gondolatait, a felszámolt vállalat vagyoni jogai nem szállhatnak vissza a túlélő eredeti tervezőre? Biztosan nem, de jól van ez így? Vagy ez az a csúnya anyagiaktól mentes ideális helyzet, amelyről az etikai szabályzat szól – két építész plátói megegyezésének színtere.
Termőre fordult szerzői jogok
Ma viszont a jogutód kft.-k, bt.-k, vállalatok – az új jogszabályi környezetben – kaszálni igyekeznek. Ha ők a szerzői jogok birtokosai, minden általuk tervezett épületen történő változtatás csak az ő közreműködésükkel készülhet el, vagy az ő megvásárolt hozzájárulásukkal. Miért nem kötelező a megállapodásokba bevonni az eredeti építészt – ha még praktizál –, aki számára a mű nem csak üzlet? A vagyoni jogok birtokosának legyen kötelező a személyi jogok tulajdonosát bevonni az áttervezésbe. A személyhez fűződő jognak nem lehet csupán annyi súlya, hogy azt is mondhatja a szakma nagy öregje: „most már nem vállalom ezt az épületet, mert úgy elbarmoltátok". A Magyar Építész Kamara Etikai-Fegyelmi Szabályzata az eredeti szerző felkutatását és hozzájárulásának megszerzését írja elő tagjai részére. Aki ezt elmulasztja, etikai vétséget követ el, csakhogy ez idegen területen, új megrendelő, tulajdonos és használó esetén nem olyan egyszerű. Ha véletlenül talál az aktuális gondnok egy eredeti, gyűrött tervet, nem lehet megtudni belőle, hogy megvan-e még a cég, van-e jogutódja, és hol, milyen néven. Elindul a nulláról: felméri, feltárja, úgy is minden elavult, átépítésre kerül.
Az eredeti szerző
A fenti eszmefuttatás fényében ki az eredeti szerző, ki illetékes a kérelemre és az engedély megadására? Egyáltalán mi köze az Építész Kamarának az ilyen ügyekhez, ahol egy jogutód cég próbálja a jogait érvényesíteni egy tulajdonossal vagy az önkormányzatokkal szemben. Vagy egy újonnan alakult kft. a másik kft.-vel szemben. Ha az anyagi jogok az eredeti tervezőt alkalmazó cégeknél maradnak, az áttervezés és a megváltoztatni engedés ellenszolgáltatása a tervezőirodák közötti alku kérdése. A tervezőirodák pedig egyelőre nem tagjai az Építész Kamarának. Vagyis a jelenlegi jogszabályok szerint a kamara etikai bizottsága csak egyéni vállalkozó építészek vitájában tehet igazságot, más esetekben a polgári bíróság dönt a vitás kérdésekben.
A pénz az anyagi jogokban van
Az alapkérdés az, hogy mennyiért tervezi meg az átalakítást az eredeti tervező jogutód kft.-je, – vagy ha nem veszik igénybe, mennyiért mond le róla, és engedi az áttervezést egy másik cégnek, akár a valamikori tervező új cégének.
Nincs kialakult gyakorlata ennek. Ha érvényes volna a kamarai díjszabás, akkor annak valamilyen hányada lehetne a hozzájárulás megadásának ellenértéke. Ha nincs érvényben, akkor valamilyen helyben szokásos, szerződésben érvényesített díjszabás – mondjuk az építési engedélyes tervkészítés ellenértéken valahányad része, hiszen ebben a tervfázisban fogalmazódik meg a ház egyedisége, koncepciója. Ez persze nem lehet olyan zsaroló jellegű, hogy a tervezési díjat olyan magasra tornázza, hogy meghiúsuljon a beruházás, vagy hogy csak az eredeti szerző cége lehessen a nyerő.
Az eredeti tervező szervezetnek a lemondáson és konzultációs felügyeleten túl mindenki számára hasznos szolgáltatása is lehet az eredeti tervek másolatainak átadása. Ami – amíg egy felmérést, egy alapfeltárást, egy gerenda vagy pillér szerkezeti átvilágításának költségeit nem haladja meg – kollegiális segítség, piaci értéken, ezt többszörösen meghaladva viszont etikátlan gesztus. Ezekben a kérdésekben kellene Építész Kamarának állásfoglalást hoznia, ha a kérdés két építészre tartozik, és megegyezésben is eldönthető, de a bírósági szakértők számára is jó támpont lenne egy állásfoglalás, ha a díjszabást nem szabad alkalmazni.
Mifelénk, „vad-keleten"
Vannak cégek, melyek fénykorukban bizonyos középület-típusokat az egész országban megterveztek, és a jogutód kft.-ben ma is egzisztálnak. Vannak kisebb, megyei jogutód tervező irodák, melyek megyéjükben 100–500 kisebb középületet, lakóházat terveztek a hatvanas évektől 1990-ig. Ezeket azóta toldják, bővítik, ráépítenek, foltozgatják pár évente, és még vagy harminc évig.
A szerzői jogok különféle értelmezése jó esélyeket teremt számukra, hogy visszaéljenek helyzetükkel. Ennek szabályozására kellene az Építész Kamara segítsége vagy iránymutatása, mert mindkét oldalon építészek dolgoznak, kamarai tagok, elfedve cégekkel, ügyvezetőkkel, jogi képviselőkkel, mert az építtetők pályázati kényszerben, közbeszerzési eljárások terminusai között keresik a beruházásokhoz vezető megoldásokat, építészeket jogászok nélkül.
Kulcsár Attila DLA
Nyíregyháza
15:56
...az É1 (vezető tervező) nem jogosultság, hanem cím. A szakmagyakorlás során semmilyen előjog, kiváltság nem tartozik hozzá.
Vezető tervező címet lehet kapni pl. tudományos kitüntetés miatt (pl. egy oktatói életmű után), de annak nem feltétele a szakirányú végzettség. A szakmagyakorlásnak viszont feltétele az egyetemi diploma.
16:43
@v_gabor: Akkor a kamara cimeket oszt? Bizottságosdiban? Johogy már nem épitész vitézeket avat, vagy lovaggá nem ütik egymást. A terjedöben levö cim és rangkorság a DLA és a habilitálás után már ezt hozhatja. Ugyanaz a kb. 50-100 ember akasztgatja egymás nyakába a kitüntetéseket, nevezi ki egymást bizottságokba és tervtanácsokba. A legröhejesebb az, hogy már akadémikusnak is elnevezték egymást. Legalábbis azok, akik beléptek Makovecz Magyar Müvészeti Akadémiának nevezett privát gittegyletébe, amit a saját irodájában müködtet, és amelyiknek örökös elnökévé nevezte ki saját magát. Milyen beteg elme kell ehhez? Annyira ostoba épitészeink vannak, hogy a MÉK már hivatalos elnökségi határozatba is foglalta néhány épitész akadémikus cimét. Az akadémikus elnevezés nincs jogszabállyal védve, ezért bárki szabadon nevezheti akadémiának az általa grundolt felekezetet, és utána mindenki akadémikussá válik, aki oda beiratkozik. Hol van még ilyen ostobaság az EU-ban? Tudtommal sehol máshol. Akik ezt az egészet generálják, azok egyszerüen nem normálisak.
Az meg mekkora marhaság, hogy valaki kap egy Ybl-dijat (Dunát lehetne rekeszteni a paneles lakotelepekért dijazott épitészekkel), aztán ezért még a kamarai betüjelében is fontos legyen neki a megkülönböztetés. Ostobaság a köbön. Tölem ugyan csinálhatják, Európa meg csak röhög rajtuk. A sok önkitüntetés és cim lassan már el sem fér a mellkasukon. Ami nem baj, tölem diszitheti magát bárki karácsonyfának, de a kamarai besorolásnak, amelynek a lényege a jogosultság megállapitása, ehhez semmi köze nem kellene legyen. Tartok töle, hogy naiv az, aki azt elhiszi, hogy a vezetö tervezöi cimnek nem lesz jogkövetkezménye. Majd jön az is hamarosan, csak még a fiokban vár az alkalmas pillanatra. Akinek vannak dijai és kitüntetései, örüljön nekik, irja rá a névjegyére és a levélpapirjára, semmi kifogásom ellene, de ne akarjon magának a kamarában ezen a cimen megkülönböztetö rendszámot.
KL
10:43
1. Nem szorul körülményes bizonyításra az, hogy egyszerűen marhaság az „a visszautaló jogértelmezés, hogy a munkabérrel a személyhez fűződő jogokat is megvásárolta a munkáltató.”Ennek egyszerűbb cáfolata van: az akkor hatályos 1969. évi III. törvény is elismerte a munkaviszonyban álló alkotó szerzői jogait (14.§), sőt végrehajtási rendelete vagyoni jogait is a munkáltatóval szemben! A munkáltatók egy joghézagot használtak ki akkor, amikor nem fizették ki a nekünk járó szerzői díjat. A törvény végrehajtási rendelete (9/1969 MM r.) azt írta elő, hogy ha az alkalmazott a szerzői művet nem munkaköri kötelmein belül készíti el a munkáltatónak, akkor a díj 60-80%-a az övé, míg ha ez munkaköri kötelessége volt, akkor ez a hányad 60%-nál is alacsonyabb mértékben is megállapítható (12.§ (1) bek.), alsó határt viszont nem állapított meg. Nos a 0% valóban alacsonyabb, mint a 60%...
2. Szerintem életveszélyes dolog ilyet leírni, hogy „Egy épület maradéktalan megvalósítása esetén szerintem szerzőtárs lehet az építésvezető, művezető”.Egyrészt mert Michelangelonak sem volt szerzőtársa az inasa, aki a Sistina freskókhoz törte a festéket, ő csak végezte a dolgát, mint az építésvezető, aki a terv szerint kiviteleztet. Az egy egészen más kérdés, hogy nálunk ritka madár az ilyen.Másrészt mert ha a kivitelező szerzőtársnak érzi magát, holnap már tartja a markát az azért, amit a nyomorúságos tervezési díjból az Apeh és a baksist kicsikaró korrupt építési és egyéb hatóságok véletlenül még meghagytak.
13:03
@zapata: 100%-ban egyetertek
nem véletlenül különböztetjük meg a tervpecséten a rajzolot, szerkesztöt és a tervezöt, társtervezöt. szerzöi jog csak ez utobbihoz füzödik.
ami az igazi nagy kérdés, és eddig sehol senki sem foglalkozott vele, az ez:
a jelenlegi kamarai tervezöi besorolás feltétele a tervezöi szakmai gyakorlat igazolása. ehhez pedig az kell, hogy a tervezö gyakornok tarstervezöként szerepeljen a terven. másképp nem lehet E-2-böl E-1 (amit az EU egyébként nem is ismer el, semelyik másik EU tagállamban nincs ilyen jogosultsági diszkriminácio)
a társtervezö viszont éppen azért társtervezö, mert szerzötárs
vagyis a tervezö gyakornokok később éppugy igényt tarthatnak a szerzöi jogukra, mint a vezetö tervezö
ennek tudatosodása még nagyon sok jogvitát és anyagi követelést eredményezhet
igazábol itt nyal vissza a fagyi: az E-1-et ugyanis egy kaszt elöjogainak védelmére találták ki (magyar specialitás!!!) na most ha a fiatalok felébrednek, akkor csöröghet a pénztárgép
KL
21:00
@k.leslie: k.leslie!
A legjobb tudomásom szerint az É2-É1, a régi tartalommal már csak a meglévő jogosultságok megújításáig érvényes. A továbbra is megmaradó 'vezető tervezői' (É1) pedig érdemben csak annyit ér (legalábbis az én jogszabály-olvasatom szerint), hogy tervellenőri névjegyzékbe-vétel nélkül is végezhet tervellenőrzést:
104/2006. (IV. 28.) Korm. rend. 9.§ "(6) A vezető tervezői címmel rendelkező tervező tervellenőrzésre is jogosult azon a szakterületen, amelyen a szakmai kamaránál jogosultsággal rendelkezik."Én más érdemi különbséget nem találtam, s véleményem szerint az idézett sor sem azt tartalmazza, hogy csak a vezető tervező lehet tervellenőr, hanem, hogy arra is jogosult (automatikusan).Ezen túl egyetlen korlátozás van: a szakmai gyakorlat megszerzéséig adott korlátozott jogosultság. Ezzel viszont szerintem nincs komoly gond: igenis vegyük már komolyan a szakmánkat, vegyük annyira komolyan, hogy belássuk: friss diplomával nem biztos, hogy eléggé érettek vagyunk bármilyen épület megtervezésére. Nem tartom butaságnak, ha ez is arra készteti a friss diplomásokat, hogy legalább egy rövid ideig dolgozzon egy tapasztaltabb kolléga mellett.
Az orvosoknál ez egy teljesen magától értetődő dolog, márpedig én a saját szakmánkat is tartom olyan fontosnak és összetettnek, mint az orvosokét (mégha nem is befolyásolunk olyan mértékben emberéleteket - bár az orvosi szakmának is vannak olyan területei, ahol nem függ közvetlenül emberélet az orvos döntésén).
Az eredeti cikkhez:
Érdekes kérdés viszont ez a szerzői jog építészeti vetülete. Hozzátennék még egy pár gondolatot (előrebocsátom, hogy jómagam is tervező építész vagyok):
Bár tudom, hogy kicsit sommás a véleményem, de mégis inkább hajlanék arra, hogy fizessék meg rendesen a tervezési díjat, s azzal csókolom: minden jogügylet legyen lezárva:merthogy, ha az építtető tisztes díjat fizet, akkor komolyabban is veszi a tervet: kikényszeríti a kivitelezőtől, hogy terv szerinti házat építsen (már csak azért is, mert jó sokat fizetett a tervért és ezáltal a tervezőtől felelősséget is elvár(hat));merthogy a szerzői jogok alapvetően arra lettek kitalálva, hogy olyan alkotó tevékenységek esetén, ahol nem egyszeri-, nem ellenőrizhető a fölhasználás (lásd: írók, zeneszerzők), illetve a többszöri fölhasználás a fölhasználó (kiadók, előadók stb.) számára jogosulatlan előnyöket biztosít, ott legyen valami lehetősége a szerzőnek.Az építészet viszont nagyon nem ilyen: jellemzően egyszeri, konkrét, megvalósult produktum a végeredmény. Amiért arányos díjazást kellene hogy fizessen a fölhasználó. S a fölhasználónak ritkán származik jogosulatlan előnye az esetlegesen kivételesen jó épület, kivételesen magas építészeti színvonalából. S az lenne a cél, hogy ez a kivételesen magas építészeti színvonal megjelenjék a díjazásban (ergo: a sztárépítész sztárhororáriumért dolgozik). Illetve ha kivételesen magas építészeti színvonalat akar az építtető, akkor ne sajnálja a tervpályázat pluszköltségeit.Tehát megint ott vagyunk a kályhánál: kamarai díjszabás. Ott, hogy próbáljunk küzdeni azért, hogy minél kevsebb kolléga legyen, aki bármekkora díj feléért is elvállalja a munkát (hogy ne mondhassa az építtető, hogy "elmész te a francba a kamarai díjszabásoddal, Kisguci Géza elvállalná a tervezést m2-enként 850 Ft-ért is").Nyilvánvaló, hogy azt én sem gondolom, hogy az építtető bármit megtehet az épülettel, deazt sem volna szabad elvitatni tőle, hogy adott esetben éppen ne az eredeti tervezővel akarja átterveztetni az épületet; hogy az eredeti fakézbajnok ne fekhessen keresztbe egy jobb (de mindenesetre az építtető számára megfelelőbb) terv megszületésének.Végezetül még egy hasonlat: a divattervezők sem szoktak a szerzői jogaikkal hadonászni, ha egy olyan testi adottságokkal rendelkező személy hordja az általuk tervezett ruhát, aki nem teljesen ugyanolyan, mint a kifutón billegő manöken. Nem érdekli, ugyanis jól megfizetik a munkáját, s az ár alapvetően megrostálja azok körét, akik fölveszik a kreálmányát (s nem csak a fizetőképesség miatt, hanem azért, mert a drága ruhákat drága boltokban árulják, ahol lebeszélik a delikvenst a számára nem megfelelő ruha megvásárlásáról).Tudom, hogy ez is (mint minden hasonlat) sántít egy kicsit, de ha jobban belegondolunk, nem is annyira.Összegzésül: a szerzői jogoknak az építészeti tervezés területén szerintem a jelzett munkavállalói jogviszony problémáit kellene rendezni, meg azt, hogy a tervezési díjnak tartalmaznia kell a szerzői díjat is; és azt, hogy ezeken túl az építészeti tervezéssel kapcsolatban más szerzői jogi ügy nincs. Esetleg még azt a (jelenleg is többé-kevésbé létező) gyakorlatot, hogy a felkutatható eredeti tervezővel konzultálni kell (komoly jogkövetkezmények nélkül).merthogy mi van például a többször, több tervező által áttervezett épületekkel? (ott akkor mindenkinek van szerzői joga?)meg még egy példa: meg lehet-e tiltani a szerzői jogok alapján az építtetőnek, hogy a saját tulajdonában álló épületet lebontsa?szerintem nem; tehát lebontathatja és újat építhet;de miért kellene egy gazdaságtalan megoldásra kényszeríteni, ha esetleg nem tud megegyezni az eredeti tervezővel? (ha esetleg elég volna egy egyszerű átépítés)A fentieket gondolatébresztőnek szántam...
09:27
@sityu: Sityu példáiból egyáltalán nem az következik, hogy az építészet műfajában nincs helye a szerzői jognak. Ezek a példák inkább azt illusztrálják, milyen abszurd következményekkel járna az, ha helytállóak volna a szerzői jog szakmánkban széles körben elterjedt félreértelmezése.
A szerzői jogi törvény ugyanis egyértelműen csak a tervre mondja ki azt, hogy a „mű jogosulatlan megváltoztatásának minősül az építészeti alkotás vagy a műszaki létesítmény tervének a szerző hozzájárulása nélkül történő olyan megváltoztatása, amely a külső megjelenést vagy a rendeltetésszerű használatot befolyásolja”, azaz nem a kész épületre.
Távolról sem megalapozott az a szakmában elterjedt vélekedés sem, hogy egy meglévő épület átalakítása olyan, a törvény 29.§-a szerinti „mű átdolgozásának” minősülő cselekedet, amire csak az eredeti szerző adhat engedélyt. Átdolgozásról a törvény szerint csak akkor lehet beszélni, ha annak következtében „az eredeti műből származó más mű jön létre”, esetünkben pedig az átalakított épületből nem lesz sem másik épület, sem leányregény. Az építészet egyébként is annyiban sajátos műfaj, hogy a szerzői joggal itt pl. a törvényben az átdolgozás tipikus eseteiként felsorolt fordítás, színpadra alkalmazás, stb. eseténél sokkal erősebb tulajdonosi jogok ütköznek.
Megépült épület eredeti szerzőjével kapcsolatban a tulajdonos vagy bárki más minden kétséget kizáróan egy törvényhelyet köteles figyelembe venni: „a szerző személyhez fűződő jogát sérti művének mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása vagy megcsorbítása, amely a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes”. Márpedig pl. „ az eredeti fakézbajnok” személyiségi jogait nyilvánvalóan nem sérti, ha elrontott épületét valaki később helyrepofozza.
Természetesen a szakmai etikett megkövetelheti azt, hogy átalakítás esetén megkeressék az eredeti szerzőt, de ezt törvényi követelménynek minősíteni enyhén szólva merész állítás.
Szóval kedves Sityu! nem kellene a fürösztővízzel együtt a gyereket is kiöntve az építészetből törölni a szerzői jogot, csak tisztázni kéne azokat az ellentmondásokat, amik tisztázását a nem épp nagybecsű törvényalkotó újfent a bírói gyakorlatra hagyta...
11:22
@sityu: Az É-2 és az É-1 helyett az egységes É bevezetése inkább csak elkenése a lényegnek. A gyakorlatban semmi sem változik, söt, az elöjogokat mégjobban megerösitik: a korábbi 5 év helyett 8 év kell a vezetö tervezöi cimhez!!! Te komolyan gondolod, hogy annyira ragaszkodna ehhez a kamarai ösklikk, ha nem járna vele semmilyen elöjog??? Ennyire naiv már nem lehetsz. Nyugodt lehetsz, ki van ez találva.
A szemfényvesztés ott van, hogy a teljeskörü tervezési joghoz továbbra sem az EU gyakorlat szerinti 2 év gyakorlat kell 5 év egyetem után, hanem ugyanugy 5 év, ahogy korábban az É-1-hez is kellett. Csakhogy az É-1-gyel már járt a vezetö tervezöi besorolás is. Most pedig ahhoz 8 év kell!!! Ezzel szemben Németországban 4 év felsöfoku képzés + 2 év gyakorlat elegendö a tervezéshez, nincs semmilyen megkülönböztetés. Magyarorzágon ehhez képest egyetem+gyakorlat együtt 4 évvel hosszabb!!! Most már csak azt kellene eldöntnünk, hogy az egyetemi képzésünk silányabb, vagy a gyakorlati évek érnek kevesebbet, vagy a magyar elme ennyivel alacsonyabbrendü, mint a német. És megcsinálta ezt a mai kamarai vezetés csupán a saját elöjogainak a bebiztositására, nem törödve azzal, hogy igy gyakorlatilag egy német épitészhez képest mélységesen leértékelték a magyart, hiszen 4 évvel többet kell ugyanazért gályáznia. A kamarai vezetésnek persze igaza van, hogy tényleg hülyébbek a magyar épitészek, mert ezt a diszkriminációt az EU-ban birkamodra szo nélkül türik. Ugy néz ki, hogy el akarják üldözni a fiatalokat külföldre, hiszen ott hamarabb tudnak érvényesülnik, mint itthon.
Ráadásul hiába lesz É mindenkinek, ha egyszer 2 év gyakorlati idö után csak a korábbi É-2 szintü korlátozott tervezési jog jár. Akkor ezt a jogkorlátozást ugyanugy jelölni kell valamivel, mint eddig. Ideje észrevenni, hogy egy kamarai klikk hülyét csinál a többiekböl.
13:08
@sityu: A világossághoz tessék itt van a MÉK honlapjához a link:
http://www.mek.hu/media/jogosultsagok/tervezoi_jog.pdf
Eddig ugyebár volt É-1 és É-2. (az É-1 és a vezetö tervezö azonos volt)
Itt pedig az új besorolási rendszer:
É/1 5 év egyetem + 8 év tervezési gyakorlat + "POZITIV ELBIRÁLÁS"
É 5 év egyetem + 5 év tervezési gyakorlat (mint korábban az É-1)
É/2 5 év egyetem + 2 év tervezési gyakorlat (mint korábban az É-2)
Az eddigi két kategoriát széthuzták 3-ra, és a gyakorlatot 5-röl 8 évre. Az É-2 böl pedig lett É/2. Az É-1 helyett pedig két kategoria: É és É/1
Na és ott van még a "pozitiv elbirálás" is! Ez az egészben a legszebb! Hiába tudod igazolni akár a 8 év gyakorltodat is, egy kis kamarai bizottságosdival simán partvonalon maradsz. Akárcsak a tervzsürik esetében. Ilyen rendszer, de még csak ehhez hasonló sem, sehol nincs az EU-ban! Nyilvánvalo szándék a korábban megszerzett szakmai kiváltságok köbe vésése! Birka, aki ezt szo nélkül tudomásul veszi, és meg is érdemli.
KL
14:54
@k.leslie: Sziasztok.
Jogos, de véleményem szerint az É-1 -ért nem kell annyira hajtani, mert sztem, ahogy sokan nem műszaki ellenőriznek, úgy tervellenőrködni sem mernek majd.
De semmi új dolog nem jött létre. Ez tény.
Nézzétek meg a www.mmk.hu -n hogy -itt is -előljárnak.
Informatívabb a honlapjuk (jogszabályok, szerződések..stb)
DE.
A T-T (teljeskörű tarószerkezeti tervező, ha korábban T-1 volt, akkor a "T-T Ell."
jogosultság látható. Ha jól értelmeztem.
Tehát. aki most É/1 az nemsokráa É - Ell. lesz. Szuper.
De a gyakorlati időkkel nekem semmi bajom. Tényleg nem árt.
2 év gyakorlattal nem hiszem jó dolog jön ki bárki keze alól.
Főleg a mai totál BÉNA "bedolgozós" megoldásoknál, ahol a fiatal végzett szinte használhatatlan. (sem szoftver, sem jogszabályi, sem épszerk, sem kivitelezési tapasztalata nincs) . Ők már tényleg még inkább tompítva, ködösebben "tanulják" a mesterséget - többnyire - "fakezű" "mesterektől" .
És ez olyan általános, hogy elképesztő. Ott inkább 10 év kellene, mire egy családi házat meg tud rajzolni. Kiviteli terv?
Bevallom én korrekt 5 évenkénti szakvizsgát is előírnék. Mindazonáltal jót tesz, szinten is tartana. Lenne miért izgulni.
De Kamaránk "fejmosása" is hiányzik: " kollégák 3000 Ft/m2 alatt...semmit."
De gyakolrati idő kell. Én hiszek benne, illetve Nekem mindenképpen jó volt.
Persze vártam az É2-üt, meg az É. Megvannak. De napi 12-14 óra és 10 év utűán ez már nem anniyra érdekes.......
Legyetek jók. Megyek dokumentálni.
Ikon
16:04
@epiteszikon: Persze, kell gyakorlati idö.
De itt nem ez a kérdés, hanem az, hogy a többi EU tagállamhoz viszonyitva milyen a tervezöi jogosultság szabályozás nálunk. A saját kamaránk "elitje" szándékosan egyértelmü versenyhátrányt teremtett a magyar fiatal épitészeknek az EU többi épitészéhez képest. Ráadásul ha valaki pl. Németországban jogosult teljeskörü tervezésre, akkor nem tagadhato meg töle, hogy Mo.-n is ugyanilyen körben tervezhessen. Az egységes képzési és jogosultsági szabályozás miatt. A kamara vezetése egyszerüen a saját egyéni érdekében jól kiba..ott a fiatalokkal.
Ha valaki azt mondja, hogy ez igy jol van, az azt állitja, hogy a magyar fiatal épitész hülyébb és alkalmatlanabb az összes többi EU-ország fiataljainál. Németországhoz képest 4 évvel később tervezhet egy fiatal épitész teljeskörüen. Na most ehhez képest nem hinném, hogy a németeknek szégyellniük kellene az épitett környezetüket.
Gondold el, hogy ez hova fog vezetni! Most éppen recesszio jön, kevesebb tervezési munka lesz. Az egyetemek pedig háromszor annyi épitészt ömlesztenek a piacra, mint 10-15 évvel ezelött. Hol fogják a végzös fiatalok mgszerezni az elöirt szakmai gyakorlatot??? Örülhetnek, ha 10 év mulva le tudják majd igazolni az 5 év szakmai gyakorlatot. Mit fognak csinálni? Elhuznak normálisabb országokba az EU-ban, mi meg majd fizethetjük azoknak az önzö disznoknak a nyugdiját, akik ezt az egész helyzetet elöidézték a mohoságukkal, bebiztositva maguknak, hogy a nyugdij mellett még tervezésböl is csurranjon valami. És ezt nem a nyújork-telaviv tengely összeesküvése csinálta, amire frankon rá lehet fogni minden szarságot, hanem a mi magyar szakmai "elitünk" a saját fiatal utódaiknak.
KL