Az "utcarajzok” szerkezeti felépítéséről az építészeti szabadkézi rajz című tárgy keretében

 

 

 

 

 

 

"Részlet-halmozásos módszerrel" a homlokzat magassági méretét pl. úgy kapjuk meg, hogy sorra megfigyeljük az egyik közeli ablaksáv (mint függőleges oszlop) alkotórészeit. A nyílásokon kívül az ablaksáv összetevői közé tartoznak még: párkányok, parapetek, az attika és a lábazati mező is! Gyakran az épületek sarkánál adódó felület-osztások ill. anyag-váltások is igen alkalmasak kezdőskála céljaira. Először a közeli, majd a távoli ablaksávval osztjuk részekre a rövidülő homlokzat trapéz-foltját. Ezután a köztes ablasávok betördelése következik. Pontosabban szakaszolhatunk, ha az "átlós módszer" szabadkézi szerkesztését alkalmazzuk. Figyeljünk a tengelyekre és a szimmetriára is! Végül a homlokzat egyéb részleteit vázoljuk fel. Ha kevés az időnk, elegendő egyetlen közeli elem-sort alaposan megvizsgálni (azaz a helyszínen vetületeiben is megérteni az osztásokat, az egyes összetevők vastagságát, a kísérő díszítések mintázatát és rendszerét). Jegyzeteink révén az ismétlődések kidolgozásával később is boldogulunk. 

 

 

 

 

Első vonalként az ég foltját választom el a földtől. Félszemmel hunyorítva megkeresem a világos háttér és a sötétebb közép- ill. oldal-mezők határait. Ezzel szinte egyidőben (a parkoló autók körvonalain lépegetve) az előtérben felvázolom az utca szélességét is. A képet nagyjából átlósan tagolva felsejlenek az elsődleges (térhatároló) befoglaló formák.

A közeli függőleges skálát az "Alabárdos"-ház felém eső sarok-élén állítom fel. Mérőképsíkomat használva, ezen a kőosztáson olvasom le a horizont helyét. Kiválasztom azt a vízszintesen futó fal-hornyot, amelyik éppen párhuzamosnak tűnik (azaz takarásba kerül) a szemem elé felemelt rajztábla felső élével. A vízszintes skála megteremtése a földszinti mezőben kezdődik: állomásait nyílások, közök és feliratok alkotják. Gyakorlatban így működik "részlet-halmozásos" módszerem. Ebben a műveletben a homlozat síkjára merőlegesen állított cégér is támogat. Hasonlóan a szemközti Kollégium-homlokzattal, ez is a "Vezérsík" része. A felsorolt "araszolás" eredményeképpen vázlatosan előrajzolódik a kiindulásul választott homlokzat szélességi skálája.

Az emeleti ablaksor részletei (főleg az attika mező kazettái) véglegesítik az első befoglaló trapéz szélességi méretét. Általában a legsűrűbb részlet-sávnál érdemes végighaladni a homlokzaton. A "még éppen érthető" legkisebb részlet képezi azt a legnagyobb közös osztót, amivel a vizsgált szekció kényelmesen felszabdalható.

A legszélső ferde függőleges összetevőjének mérése következik. Most végzem az első, tényleges vízszintes bevetítést rajztáblám felső élével: az eresz távoli sarkát ahhoz a közeli sarokléchez viszonyítom, amely a függőleges skála szerepét játsza. Ekkor alakul ki a trapéz meredek pereme. (Ez az egyenes a valóságban vízszintes, de mivel a perspektívában összetartónak tűnik, a lap széléhez képest ferde.) A homlokzat perspektívikus torzulásának pontos megrajzolása után a vonatkozó tetőidom sarokpontjainak koordinátáit is meghatározom. Más szóval "főiránybeli vetítéseket" végzek. Idáig tartott a rövidülő utcafal első, hozzám közeli alapegységének felvázolása.

A többi házat (homlokzatuk színe vagy nagysága szerint emlegetve őket) egymás után szomszédjaikhoz illesztgetem, miközben sorban beazonosítom a párkányok és saroklécek metszéspontjait. A szomszédos ereszek törésvonalaira is ügyelni kell. ("Párhuzamosak-e, vagy valamilyen szöget zárnak-e be egymással?") Minden egyes tetőeresz-sarkot célszerű bemérni a fenti, vetítéses módszerrel. Viszonyítási skálaként a korábban megfigyelt homlokzatok pontos hálója szolgál.

Miközben a kémények - s egyidejűleg a kémény-közök is - végső helyükre kerülnek, a világos ég-folt első vonalként felvázolt, sokszögű határvonala is egyre pontosabb lesz. A kémények közötti mezők lényeges negatív formák az égen. A tetősíkok lejtéséről a kémény-talpak metszésvonala is sokat elárul. A tető-idomok végleges kontúrjához a tető további részleteinek megfigyelésével juthatunk el. A részlet-halmozás újabb állomásait ebben a fázisban a tetőablakok és az oromfalak, az anyag- és a szín-váltások képezik. Természet utáni rajzolásnál ezenkívül minden egyéb rész-osztás is alkalmas fogódzó lehet! Azt tapasztaltam, hogy a szabadkézi rajz szerkezeti felépítése során minden új vonal "szövődik", azaz valamelyik előző vonal-csoporttal összehasonlítva találja meg pontos helyét a képen.

Az imént ismertetett rajzolási sorrend saját módszerem körülírása. Ott kinn a helyszínen, futtában rögzített rajzlap-széli jegyzeteimet tekintsék tisztelt tanítványaim egyféle belső monológnak! Varázs-receptem nekem sincs, ettől a kis füzettől nem várható bármilyen perspektívikus helyzetre érvényes, általános megoldás. Szorgalmas gyakorlással azonban eljuthatunk addig a szintig, amikor belülről ráérzünk alkatunknak (és az adott helyzetnek) leginkább megfelelő szerkezet-építő sorrendre.

Gondoljunk meg, hányféle ösvény vezet fel a csúcsra! Válasszunk hát képességeinkhez illő nehézségi fokot! Az eredmény remélhetőleg kárpótlást nyújt majd erőfeszítéseinkért. A tiszta vonalrajzban számomra az jelenti a sikerélményt, amikor a (bizonytalanul) kezdő első és a (biztosan) beérkező utolsó szerkezeti vonal egy pontban találkozik, azaz a vonalak szépen "összeérnek".

Rajzos válaszok ismétlődő hallgatói kérdésekre

("Hogyan található el pontosan az utca szélessége? Hová kerüljön az eltakart járdavonal? Mit tegyünk a helyüket gyakran változtató parkoló autókkal? Mit rajzoljunk legelőször? Hogyan tartsuk a rajzlapot? Mennyire dolgozzuk ki rajzunkat a helyszínen?")

Az utca szélességét a parkoló járművek körvonalainak vázlatos sorozatával rögzítem az előtérben ill. a távoli Vezérsíkban. (Ez a "részlet-halmozás".) A baloldali, közeli függőleges skála kocsival takart alsó részét a "ceruzás mérés" szokásos módszerével hasonlítom a tisztán mérhető felső szakasz osztásaihoz. Így alakul ki a járdavonal feltételezett helye. Az egyes járda-szakaszok képzeletbeli meghosszabbítását ("mérőképsíkomon") belefuttatom a kész utcafalba, s végső képüket az imént megfigyelt metszéspontok segítségével állítom helyre rajzomon . A tetőidomok és a szemközti oromfalak képsík-mozaikjait a homlokzatok szalagszerű felépítése után illesztgetem a már elkészült vonalhálóhoz. A fontosabb töréspontok koordinátáit rendre a lap széleivel párhuzamos (azaz "főiránybeli") vetítésekkel állapítom meg. Az ilyen festői, tagolt, váltakozó párkány-magasságú utcafalakkal határolt látványhoz inkább a vízszintes (fekvő téglalap-alakú) képkivágás illik, ugyanis az álló helyzet túl sok égbolt- és előtér-részletezést kíván.

Összefoglalás

Utcarajz nincsen megfelelő homlokzatrajz nélkül. Tanulmányozzuk ezért a közeli homlokzatok osztásrendjét szemből is!
Törtvonalú utcafal esetében minden homlokzathoz saját enyészpont tartozik.
A kontúr-vonalak töréspontjainak koordinátáit főiránybeli vetítésekkel rögzítjük a kezdőskálákhoz.
Szerkezeti ferdéink dőlés-méréséhez rajzoljunk függőleges skálát (pl. egy közeli épület-sarok vagy ablaksáv részletezésével)!
Ha az iránypont helye bizonytalan, akkor a Mértékadó (szélső) Ferdék látszólagos dőlését vizsgáljuk meg, majd a "köztes ferdéket" a képzeletbeli szögcsúcsba futtatjuk.
Utcaszinten állva a lábazati él laposabbnak látszik, mint a legfelső eresz dőlése.
Horizontunk és a látvány viszonyát úgy is tisztázhatjuk, hogy szemsíkunkat oldal-pillantással egy közeli homlokzat osztásaihoz vetítjük ki.
Szabadkézi rajzban minden új vonal "szövődik", azaz valamelyik régihez viszonyítva találja meg helyét a képen.

Tartalom
Utcák vonalvezetése és nézőpontunk
Gyökerek a Folyosó-rajzolásban
Törtvonalú utcafalak iránypontjai
Szélső rerdék képsíkfelbontással
Ablaksáv mint függőleges skála
Rövidülő homlokzatok osztásai
Kontúr-töréspontok bevetítésekkel
Utca-szélesség részlethalmozással
Lejtős utca lábazati háromszögeiről
Saját rajzolási sorrendem bemutatása
Rajzos válaszok gyakori kérdésekre