Beékelődve a patakpartra – Családi ház Szentendrén

Első ránézésre meghökkentőnek, mégis ismerősnek tűnik az a családi ház, melyet Vadász Bence DLA és Vadász Balázs egy közeli szakmabeli ismerős megbízásából terveztek Szentendrére. Meghökkentő, hiszen a hazai kertvárosok utcaképében nem gyakori látvány a ház hosszirányával párhuzamos lejtésű tető. Mégis ismerős, mert egyszerű, átgondolt arányrendszere és funkciósémája könnyen értelmezhetővé teszi a szokatlan formát.

A Vadász és Társai Építőművész Kft. nem panaszkodhat: bővelkednek a folyamatban lévő projektekben és a legtöbb ezek közül nagy léptékű társasház. Akkor sem voltak híján a megbízásoknak, amikor egy közeli ismerős megkereste őket azzal, tervezzenek neki családi házat. Már az első skicceken megtalálták azt a szokatlan formát, ami a megrendelőnek is egyből elnyerte tetszését, ígyhát elvállalták a feladatot – és nem bánták meg. A tervezők saját bevallása szerint az utóbbi évek egyik legszerethetőbb tervezési feladata volt a szentendrei családi ház.

Két ellentétes irányú ék formálja a ház fő tömegeit. Mondhatni faék egyszerű képlet: a kisebbik a kiszolgáló helyiségeknek ad teret, a nagyobbik a lakófunkcióknak, a kettőt pedig egy nyaktag köti össze, ami a bejárati tér is egyben. Ezt az egyszerű funkcionális elosztást a tervezők az ősi hármas osztás újragondolásának tekintik, ahol a funkcionális hierarchia egyfajta szimbolikus hierarchiával is párosul. A kiszolgáló rész szinte a földbe mélyed, ráfut a zöldtető, így az anyagi világot és a természetet szimbolizálja. A lakó egység az előbbi ellentéteként az ég felé nyúlik, s így a szellem szimbóluma. A kettő között pedig a nyaktag közlekedő tere teremt egyensúlyt. Mindez az alaprajzi elrendezésben is visszaköszön, mely mintha két egymással párhuzamos hosszúház lenne, a hagyományos parasztházak által inspirált oldalfolyosós rendszerben.

A ház persze e szimbolikus többletjelentés nélkül is könnyen értelmezhető, világos arányrendszerének köszönhetően kiegyensúlyozott kompozíciót alkot. Tömegformálásának hála egyszerre van jelen benne a hagyománytisztelet és az újító szándék. Erre erősít rá az anyaghasználat is: a kézzel rakott téglaburkolat és a látszóbeton pergola egyszerre nyújt természetközeli, mégis korszerű megjelenést az épületnek. Az építtető jelentősen kivette a részét a megfelelő anyagok kiválasztásában, ahogy abban is, hogy a kivitelezés magas színvonalon, kellő precizitással készüljön, melynek köszönhetően a különböző anyagok találkozása különösen szép részleteket eredményezett.

A tömegeken és az anyaghasználaton túl a kompozíció elengedhetetlen része a fény és az árnyék viszonya. Leghangsúlyosabban ez a már említett beton pergola által jelenik meg a házon, melyben az átlátások és besűrűsödések váltakozásának játéka kifejezett megrendelői kérés volt. A kulcs ebben is – ahogy az egész épületben – a megfelelő arányok megtalálása. A nyílások professzionális árnyékolószerkezetei miatt a pergolának inkább esztétikai, kompozíciós szerepe van, mint funkcionális, ugyanakkor épp elegendő árnyékot biztosít ahhoz, hogy a legnagyobb napsütésben is ki lehessen ülni a teraszra.

A ház egészéhez hozzátartozik a telek adottságaiból következő különleges helyzet is. Az eredetileg két különálló telek összevonásából létrejött terület egy patak partján húzódik, melyet sűrű növényzet övez, ami már önmagában természetközeli élményt biztosít. Ezt a már meglévő természetet igyekeztek felfuttatni a házra a tervezők – olyannyira, hogy a kiszolgáló épületrész tetejére felfutó zöldtető tövében – vizuálisan már a tetőn – egy fát is meghagytak, amely így különösen izgalmassá teszi az épületnek e hátsó nézetét. Innen nézve a ház tényleg olyan, mintha a földből nőtt volna ki. A szabályozás ráadásul jóval nagyobb beépítést is lehetővé tett volna a telken, az épület feltűnősége ellenére is környezetébe illeszkedni igyekvő, visszafogott léptéke tehát külön dicsérendő.

Hulesch Máté