Bormozi/kulturális és szórakoztató központ – Bobkó Lilla Réka diplomaterve

Bobkó Lilla Réka diplomamunkájában egy belvárosi foghíjtelek beépítését tervezte meg. A program kevert kulturális funkciói egy különleges téri élményt nyújtó belső udvar köré szerveződnek, amely közvetlenül csatlakozik a városi köztérhez. 

A tervezési helyszínem egy belvárosi átmenő foghíjtelek, ami a Gerlóczy és a Vitkovics Mihály utca között húzódik. A telekre egy különleges mozit terveztem a borkultúra bevonásával, ezáltal kialakítva egy többrétű kulturális és szórakoztató központot. Az épületben helyet kapnak műhelytermek, két külön atmoszférájú borbár, egy klasszikus moziterem és egy rendezvényterem, ami a vele azonos szinten lévő borbárral van szoros kapcsolatban.

A telken a második világháború előtt a patinás, két emeletes Nagy-Várady bérház állt. A háborúban bombatalálatot kapott ezért lebontották az emeleteit, és csak a földszintet meghagyva alakítottak ki benne üzlethelyiségeket és hozzájuk tartozó raktárakat.

Beépítés, környezetbe illesztés:

A helyszínre egy kéttraktusos épületet terveztem, igazodva a szomszédos épületek belső udvarának vonalaihoz. A két tömör épülettömb között egy szellős belső magot hoztam létre, ami kontrasztban van a külső tömör épületrészekkel. Paradox módon a belső rész, az épület „magja" könnyed, és köré fűződik a „nehéz" épület. Az épület egyik különlegessége a két tömeg között húzódó átkötések, amik megragadó téri élményeket adnak. Más-más érdekes látvány tapasztalható a tetőteraszról lenézve, a földszintről felnézve, vagy a különböző magasságú hidakon áthaladva. A két tömböt szinteltolásosan alakítottam ki, a különböző belmagasságot igénylő belső terek miatt.

Célom volt az anyaghasználatban és a homlokzati struktúrában megtalálni az összhang és kontraszt helyes arányát. Színvilágban is illeszkedek a helyszín hangulatához, de eltérő karakteresebb tónust alkalmazok mégis megtartva a színharmóniát.

Az épületről:

Az épület földszinti része nyitott az utca embere számára, adott a két utcán átközlekedés lehetősége. Ez a köztér egyben egy nyitott előtérként is funkcionál, és különböző módokon hasznosítható térrészeket tartalmaz. A Vitkovics Mihály utca egy kellemesebb, nagyobb gyalogos forgalommal rendelkező utca, így feltételezhető, hogy innen térnek be többen, ezért az épület ezen részén nagyobb belmagasságú földszinti tér található. Ezen a részen csak a lépcsőház viszonylag zárt tömege támaszkodik le. A reprezentatív lépcsős bejárathoz át kell haladni az épület középső traktusa alatt, ahol a magasból elénk tárul az izgalmas átkötő hidak látványa.

Az út a lépcsőn keresztül az előcsarnokba majd az első szinten lévő hídra vezet, ahonnan egy új nézőpontból fedezhető fel a belső udvar. Ezt követően a klasszikusabb lépcsőházból érhetők el a megfelelő termek.

A Vitkovics Mihály utca felőli tömbben kisebb a belmagasság és itt ennek megfelelő funkciójú terek kaptak helyet, például műhelytermek, borbár és egy tetőterasz. A Gerlóczy utca felőli tömbben találhatók a nagy belmagasságú terek, amik felfelé haladva egyre „privátabb" funkcióval bírnak, alul előcsarnok, fölötte rendezvényterem és legfelül a moziterem. A rendezvényterem egy multifunkcionális helyiség, ahol lehetőség van különleges bormozi kialakítására is, akár többféle igénynek megfelelően, de más társművészeti események befogadására is alkalmas, például képzőművészeti kiállítások, táncművészeti rendezvények, kisebb koncertek.

Az egész épület alatt egy szint pince helyezkedik el, a szomszédos pinceszintekhez igazodva. A pincében is található egy borbár, mely jellegében különbözik az emeleti párjától. A hagyományos pince hangulatot megtöri az itt megjelenő „negatív híd", egy pince szinti kis „kert" kialakítása, felülről beengedve a fényt, összekapcsolva a szintet a szellős belsőudvarral, megragadó atmoszférát teremtve ezzel. A pincében kap helyet egy teljesen sötét, kör alaprajzú stúdióterem is, ahol lehetőség nyílik speciális vetítésekre.

Az anyagok koncepciója:

Az épületet, mint egy tömör tömböt – amit kötött raszterű burok borít – kettéhasítjuk, ekkor létrejön a hasított felületen a belső homogénebb, szabadabb, szemcsésebb, rücskösebb felszín, majd a két részt széthúzzuk egymástól, amit már csak szálak kötnek össze. A külső homlokzatokon tükröződik a tömb külsejét borító burok szabályos, geometrikus, osztott, szerelt jellegű kerámia burkolat képében. Ez a szabályosság fut végig a külső homlokzaton a függőleges osztások által, amit az ablakok szabadabb függőleges elhelyezésével ellensúlyozok. Így a külső homlokzat a burkolat aprólékossága és bizonyos fokú szabályosságok miatt rokon a szomszédos épületekkel, de nem követi egyik rendszerét sem. Az ablakok, mint „filmen lévő képkockák" jelennek meg a homlokzaton. A két tömb közötti belső nyersebb felület rétegfelépítésében is tükrözi ezt a belső homogén anyagszerűséget, tehát ez semmiképpen nem egy szerelt burkolat, hanem a falhoz kontakt módon kapcsolódó felületkezelés, egy téglaporos vakolat.

Az épületbe belemetsződő hidak egy másik világot tükröznek, kontrasztot képezve az épület többi részével. Ezek üveg-fém anyagú, nagy üvegfelületekkel rendelkező részek. Ehhez hasonlóan a földszinten, mindkét tömbben megjelenik egy-egy áttörés, ami szintén fém kompozit lemezzel borított.

Bobkó Lilla Réka

Szerk.: Winkler Márk