Budavári femme fatale

Míg a folyamatosan épülő Budai Várnegyed legtöbb felújítása és rekonstrukciója szakmai disputák kereszttüzében találja magát, addig a várhegy északi részén, az egykori Helyőrségi templom tornya mögött megbúvó telken szép csendben, ám vitathatatlan minőséggel történt valami olyasmi, amit eddig maximum külföldi építészeti lapok hasábjain láthattunk.

Persze azért nincs teljesen egyedi példáról szó a környéken. Pár évvel ezelőtt láttunk már hasonló kvalitást, ráadásul azonos tulajdonosi körből – az egykori budai városháza Hetedik Műterem által tervezett rehabilitációs projektje esetében. Az a munka megmutatta, miként kéne a 21. században viszonyulni a polgárváros kortárs és konzervatív helyreállítási attitűdöket keresztező műfajában, a most tárgyalt épületnél azonban külön unikalitással bír, hogy nem egy ismert „top-műemlékről" van szó. A ház régiség és történeti értéke felülkerekedett művészeti kvalitásain, viszont felújított változatát már védeni kellene a jövőben – a helyreállítások építészettörténetében legalábbis opuszként írhatja be magát a műfaj magyar históriájába.

Titkok őrzője

De mi is ez az említett történeti érték? A teleknek vannak középkori maradványai, de lényegében egy későbarokk alapról beszélhetünk, amelynek legizgalmasabb korszaka talán 1936-ban kezdődött: ekkor ugyanis Scossa Géza, a Magyar Nemzeti Bank igazgató-helyettesének tulajdonába kerül az ingatlan, mégpedig az MNB titkos megbízásából.¹ Az architektúra alatt egy komoly barlangrendszer húzódik, amelyet felhasználva egy többszintes, több mint ezer négyzetméteres bunkerrendszert alakítottak ki a Bank trezorja számára (is).

A Scossa-féle átalakítás során a Tóth Árpád sétány felőli tömb érdekes homlokzatot kapott: tudni kell ugyanis, hogy az Úri utcai szárnyhoz kiszökelléssel kapcsolódik egy legalább már a 19. században megépült épülettömeg is. Lehoczky György (neve nemrég feltűnt például a füzérradványi kastély felújításáról szóló cikkünkben is) és Reichlin-Meldegg Tibor tervei alapján ennek emeletén apróbb nyílások sorakoztak aedicula díszítéssel, de mai sarokerkélyét is ekkor kapta a sétány felőli összkép. Napjainkra számos kisebb-nagyobb tatarozás és egy világháború változtatta meg az arculatot, a felszín alatti részt pedig az Országos Villamos Teherelosztó vette birtokba később. A rendszerváltás óta azonban nem nagyon használták, napjainkra pedig teljesen elhagyatottá is vált. A 2015-ös tulajdonosváltást követően a GINKGO Architects építészei, Losonczi Júlia és Oroszlány Miklós egy meghívásos pályázaton kerültek ki győztesen, feladatuk pedig a felszín feletti épületegyüttes műemléki rehabilitációja lett a PADME új kutatói központja számára.

A kivitelezést megelőző építészettörténeti és falkutatás szépen ki tudta hámozni az épület rétegeit, felszínre hozva olyan érdekességeket is, mint a nyílások kőkeretezésének tényét, a fotók alapján pedig a homlokzat régi tagozatrendszerét. A templom felőli látvány most a későbarokk és klasszicista jegyeket is felmutató karaktert hívja életre oly módon, hogy még az ablakok is régi fogantyúkkal, vasalatokkal működnek eredeti rendszerükben – azaz a külső szárnyak kifelé, a belső ablakok befelé nyílnak. A homlokzat régi eszköztárát azonban a modern pasztellszínek, valamint az olyan technológiai részletek reinkarnálják kortárs épületté, mint a kis osztott ablakokba helyezett thermo üveg vagy a tetőtér félköríves kitekintői.

A főhomlokzat mögötti traktus földszinti boltozatos tereit felújították, szükség szerint kiegészítették, de ezen szakasz egyik igen érdekes motívuma a kapualj és annak nem rekonstruált, hanem újonnan létrehozott, klasszicista kapualjakat megidéző fakockás útvonala is. Tekintetünk itt azonban mégsem eltéríthető a központi udvar felől, mely az egyik legkritikusabb pontja lehetett a tervezésnek.

Egy új vérkeringés

Az átrium az intézet szíve ugyanis, ahol a reprezentáción túl a tervezők figyeltek az alaprajzi és áramlási szempontokra. A kapualjon keresztül elérhető központi lépcső mellett például az itt dolgozók számára alakították ki, újították fel az udvar ellentétes oldalán fellelhető szűk, falban rejtőzködő lépcsőfeljárót. A helyiek a vendégek útvonala helyett így kicsit privátabban, rövidebb úton is elérhetik a közösségi tereket. A teljesen gangos rendszer helyett az északnyugati udvari homlokzat előtt is létrehoztak egy új hidat, mely szintén a fluidabb áramlatot, az együttes két tömbjének egyszerű bejárhatóságát szolgálja.

Az udvar másik invenciója a Kapisztrán tér felé megnyitott, de nem teljesen előzmény nélküli  kapubejárója, amelynek köszönhetően a tér felé is egy újrapozicionált homlokzatot mutathat a ház, másrészt a főbejárat helyett a rendezvényekhez szükséges kiszolgálói rakományok is itt érkeznek meg.

Az uralkodó textúra a terrazzo, melyet a helyszínen öntöttek ki a tervezők kijelölt színvilágával. Az említett csavar itt például az, hogy a történeti terrazzok látványával ellentétben most a fehér az uralkodó alapszín, benne a réz elemekre reflektáló sárga kövekkel, és a keményebb kék darabokkal. A híd szintén e burkolattal van kiöntve, a rézkorlát pálcatagjai azonban a belé vésett foglalatokban tűnnek el lábazatok helyett, hogy tényleg kikerüljenek mindenféle történeti tagozatformát.

Az udvar másik érdekes eleme egy tárgyaló, melyben Losonczi Áron találmánya, egyedi tervezésű üvegbetonja nyitja meg kicsit az ablak nélküli helyiséget. Ám akad természetes fény különleges ajtajának köszönhetően is: épp nemrég gondolkoztam azon, mennyire alábecsüljük napjainkra az ajtók designmértékét. Nem feltétlenül reprezentatív irodákra vagy középületek átjáróira kell csak gondolni, de egy lakóberuházás során sem találunk a régi iparművészeti felfogást legalább minimális mértékben megközelítő ajtókat, a kilincsek formatervezését pedig ne is említsük. Egy spanyol munka posztja jött nemrég szembe egy középtengelyes, félkörívvel kialakított monumentális forgóajtóval, melyet látva egyértelmű, hogy tényleg sok lehetőség van ebben a műfajban is. Pár nappal később, a most tárgyalt épületben örömmel láttam viszont ezen bejárat bronzos keretezésű változatát.

Az átriumon túl

Ha az udvarból felfele tekintünk, akkor elsőre talán meglepő dolgot látunk. Elsősorban azért, mert a Kapisztrán tér felől haladva nem igazán vehettük észre, hogy az együttest egy fehér fém-üveg konstrukció koronázza meg.  Nyilvánvaló, hogy a Várnegyedben nem is történhetett volna ilyen lépés, ezért bizony nagyon alacsony ponton kellett megtartani e struktúra magasságát. Az alapot ennek érdekében az udvar méretein kívül kellett indítani, létrehozva egy nagyobb fesztávot. Így lett a legfelsőbb szint egy körfolyosónyival szélesebb, amely ráadásul a két épület tetőszintjét is körbejárhatóvá teszi. A fehér mérnöki bravúr tartószerkezete viszonylag filigrán membránnak tűnik alul, amely a V tartóknak köszönhetően kifelé haladva felel fokozatosan a rárótt terhekért.

A történeti épületek nyeregtetős tetőterében fafedélszék helyett most egyik oldalon egy könyvtár, a másik oldalon pedig egy nagy belmagasságú konferenciaterem rendezkedik be, melyeknek említett, lőrésszerű kis félköríves nyílásain mindig egy-egy jól szituált pontra láthat ki a néző, például a Magdolna-toronyra.

Ritkaság a várban?

Az épület tehát egyszerre ötvözi a legújabb mérnöki tudást, a legújabb esztétikai trendeket, de közben teret ad azoknak az anyagoknak és minőségeknek, amelyek már bizonyítottak az évszázadok során.

A hátsó szárny régen is büszkélkedett régi fa árnyékolókkal, most viszont nagy kontrasztként nemesacélból készülhetett el ez a szerepkör, amely egészen zseniálisan tud egy régi épületet bátor és radikálisan új színben feltüntetni, és közben szerénységét is megőrzi a ténnyel, hogy igazából bármikor eltávolítható.

A felület véletlenszerű pontjai az anyag keménységét hivatottak puhítani. Hogy a szikáran szabályos minták helyett tényleg véletlenszerű decorumot kapjunk, a tervezők a családból kérték fel a gyerekeket, hogy lencseszemeket rázzanak fel egy platformon. A kapott eredményt végül a tervezőszoftvernek közvetítették.

A műemléki/régi értékek új anyagban és új színben térnek vissza, az új értékek pedig a régiek tanulságával, minőségével születnek meg. Egy nagyon okos crossover, melyből többet lenne jó látni a fővárosi felújítások terén. Az írás végén pedig talán elnézésüket kérem, hogy az épület egy női megszemélyesítést kapott, de a végzet asszonya definíciójával mindig egy olyan társaságba érkező új jövevényt illetünk, akit szépsége, eleganciája, érzékenysége mellett igazából az intelligenciája tesz lehengerlővé a többiek között. Nos, az Úri utca projektje pontosan ilyen a Budai Várnegyedben most történő munkálatok nagy társaságában.

Pleskovics Viola

Alaprajzok és metszetek a cikk mellékleteiben érhetőek el.
1 Bor Ferenc, Farbaky Péter, Tóth Tímea: Budapest, I. Úri utca 72, Építéstörténeti dokumentáció, Bp., 2015., 11.o.