Debrecen a világhír felé – Debreceni Egyetem Élettudományi Központ és Könyvtár

"Mert nincs itt szó többről, mint két házról és az egyikhez hozzátapadó hatalmas kapuról - síkokkal kimetszett, derékszögű kompozícióban. Költőiséggel és aprólékos gonddal megformált szobormű vezet át bennünket a Debreceni Egyetem új tanulmányi épületének főbejáratához a központi épület mögött, egy kis fás-erdős ligeten át. A képlet végtelenül egyszerű, magától értetődő." A Debreceni Egyetem új oktatási-kutatási épületének tervezője Golda János és Szenderffy Gábor.

Ősztől új oktatási-kutatási épület nyílik a Debreceni Egyetem központi kampuszán. Egyrészt kíváncsi vagyok, hogy a tudomány vagy a művészet győzedelmeskedik-e, ha tényleg híre megy - másrészt mit tagadnám, részrehajló vagyok a művészetek javára. Ezért sietek megírni, ígéretes, jó épület nyílik, ahol ritka remek rímelésben munkál együtt szobrászat és építészet. Megyik János a szobrász, Golda János, Szenderffy Gábor, Mészáros Erzsébet az építészek - elsősorban az ő érdemük, ha Debrecen a közeli években zarándokhellyé válik azok számára, akik keresik az egyszerűségben a lélegzetelállítót.

Mert nincs itt szó többről, mint két házról és az egyikhez hozzátapadó hatalmas kapuról - síkokkal kimetszett, derékszögű kompozícióban. Költőiséggel és aprólékos gonddal megformált szobormű vezet át bennünket a Debreceni Egyetem új tanulmányi épületének főbejáratához a központi épület mögött, egy kis fás-erdős ligeten át. A képlet végtelenül egyszerű, magától értetődő. Nálunk ilyen mégis régen volt, ami a térformálók együttműködését illeti. Az indítás még a szokott, amikor a Korb Flóris által tervezett központi épülethez érünk (1932, bár a terv jóval korábbi, de az építkezés megtorpant az I. világháború miatt). Előtte szimmetrikus elrendezésben díszmedence: ebben tükröződik az épület erőteljes, öttengelyes középrizalitja. A klasszicista részletekkel kevert neobarokk homlokzat mögött impozáns aula található. Az épület hátsó frontján nem a tengelybe esik a kijárat, az új együttes tervezői mégis inkább e tengelyt hosszabbították meg az említett ligetben.

Átsétálva az öreg kocsányos tölgyek és egyéb őshonos fák között, balra átsejlik a Mikolás Tibor tervezte korábbi bővítés - hatvanas-hetvenes évek (nem épült meg a teljes terv, akkor nem is lett volna hely a legújabbnak...). Majd elérünk az egyik új épülethez, az év végére elkészülő könyvtárhoz, mely szintén balra esik - és támasztja a kaput. Megyik János munkája ugyanis két óriási táblából, egy épületmagas, testes falból és az azonos vastagságú lefedésből áll mindössze. A hatalmas átjáró mélységi mérete így megegyezik a téglalap alaprajzú épület szélességével, s voltaképp szerkezeti anyaga is azonos: vasbeton. A kaputesten ezt kívül-belül eltakarja a burkolás, a zöldre patinázott, korcolt rézlemez - váltakozó sűrűségű, egyenes erezetével szinte ráfeszítve a betonra. Az alapmintázat megfelel a derékszögű koordinátáknak, ám ferde sávváltások is vannak benne. A sáv-játékok további fokozása: hiányok, vagyis lyukak-ablakok a falon, sőt a lefedésen is. A méteres szélességű, több méter hosszú, legerőteljesebb lyuggatások a függőlegesből átfordulnak vízszintesbe a tizenöt méteres magasságban! Pont alattuk, a földön kis mélységű vízfelület, mindehhez esti kivilágítás is járul. Kint és bent e végtelen játékát leírni nehéz, elképzelni érdekfeszítő, látni nagyon jó és kellemes - vagy inkább természetes, a külső oldalon az egészen közel álló fákkal csudásan harmonikus.

A könyvtár épülete nyersbeton, finom nagytáblás mintázata adja a kapu másik falát, melyet kevés nyílás bont meg. Hosszfalán a liget felé perforált rézlemez árnyékolók vannak az ablakok többségén, másik oldalán vékony erezettel komponált, nagy üvegtáblás homlokzati fal. Ez farkasszemet néz a több mint kétszer olyan hosszú, közel 120 méteres másik épület hasonló tagolású üvegfalával. Ezáltal a két épület balra egy tükörfolyosót képez - jobbra pedig még egyszer annyi hosszban fut tovább a nagyobbik ház, az Élettudományi Központ. Bejáratához vezet maga a kapu, a központon átsétálva pedig az egyetem botanikus kertjébe jutunk. Hátul, a botanikus kert felé a hosszú tömb öt szárnyra bomlik szabályos, fésűs elrendezésben. Ezen az oldalon megintcsak perforált rézlemez szolgál az ablakok árnyékolására.

Az épület földszintjén előadótermek vannak, az öt szárnyban, három emeleten tanszéki laborok és kutatóiroda-helyiségek. Tiszta, logikus szerkesztés, az épületmagas lépcsőterek falain klasszikus domborművek másolatai. Barna és nyersszínű faburkolatok, de a belvilágra legjellemzőbbek a szürke árnyalatai, együtt a nyersbetonnal. A homlokzati üvegfal mögött teljes hosszban és magasságban, sima-hengeres betonoszlopsorral bontakozik ki egy aulatér. Majd minden pontjából kinézve, az üvegfalon át felsejlhet a kapu zöldje, de míg a tér egyik fele az ugyanolyan üvegfallal borított könyvtárra fordul, a másik a fákra, a ligetre, a természetre. Az aula belső hosszfala is üvegborítású, ide néznek a laborok. Következetesen derékszögű, szabályosan szerkesztett épület, mégis olyan térviszonyok jellemzik, melyek egyáltalán nem a szigorú és túlhajszolt szimmetriát böfögnék vissza má´ megint. Lélegzetelállító az egyszerűség Debrecenben.

Vargha Mihály

A cikk megjelent az Élet és Irodalom 49. évf. 27. számában.

Többek között a Debreceni Egyetem Élettudományi Központ és Könyvtár is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.