Építészet, nemzet és nemzetköziség

A Kortárs Építészeti Központ új kritikai programsorozatot indított 2023-ban Építészet & Nemzet címmel, melynek keretében hazai építészeket és szakembereket kértek fel arra, hogy példákon keresztül mutassák be, mit tartanak a magyar építészet közös örökségének, identitásunk megkerülhetetlen alapjának. A Paradigma Ariadné csapata nemzetközi építészeti lapok publikációit alapul véve készített infógrafikát a felkérésre, amely a nemzetközi diskurzus felől igyekszik reflektálni a nemzeti építészeti kánonra.

Az Avery Index to Architectural Periodicals a Columbia University könyvtárának egyik adatbázisa, amely az építészethez köthető, nyomtatott folyóiratok legteljesebb gyűjteménye a világon. Az adatbázis az építészet, építészeti tervezés, építészettörténet, városépítészet, belsőépítészet, tájépítészet és műemlékvédelem témakörében szemléz lapokat, és heti rendszerességgel frissül. Az adatbázis 1930 óta épül, és bizonyos esetekben az 1740-es évekig visszamenőleg tartalmaz cikkeket, megközelítőleg 800.000 darabot.

A Hungary OR Hungarian OR Budapest keresésre 1369 elemet listáz, amelyből 108 a Magyar Építőművészet bizonyos lapszámaira mutat, amely az egyetlen magyar folyóirat az adatbázisban.

Ha ezeket kivonjuk, akkor kijelenthetjük, hogy a világ legnagyobb építészeti magazinokat tartalmazó adatbázisa 1261 darab magyar hivatkozású, nem Magyarországon szerkesztett lapból származó publikációt tartalmaz. Ebből biztosan kimaradt néhány szintén magyar építészetet bemutató cikk, amely a fenti kulcsszavakat nem tartalmazta, de nem valószínű, hogy számottevő mennyiség, így megközelítőleg ennyiszer jelent meg magyar építészeti produktum vagy magyar építész nemzetközi összefüggésben. Összevetésképpen ugyanezen adatbázis, 52.048 eredményt ad a spanyol, 21.419 eredményt a svájci építészetre és 6.082 eredményt a finn építészetre.

Az 1261 nemzetközileg hivatkozott munkán kívül is bőven van olyan, amely a magyar építészeti kánon részét kell képezze, ez nem kétség, de azt is gondoljuk, hogy a nemzetköziség szempontjának beemelése a magyar építészeti kánon kialakításáról szóló diskurzusba már önmagában hasznos lehet. Hiába van magyar építészet, ha az a nemzetek között nem látható.

Ennek megfelelően a Kortárs Építészeti Központ által szervezett Építészet és Nemzet eseménysorozatra mi egy olyan plakáttal készültünk, amely erre a tételmondatra koncentrál, és a magyar építészeti kánon meghatározására a nemzetköziség szempontját kívánja beemelni az egyébként gazdag gyűjtésbe. Erre a programra a KÉK több mint száz építészt vagy építészcsapatot kért fel, és mindenkitől 10 olyan építészeti produktumot kértek, amelyeknek az adott építész vagy építész csoportosulás szerint a magyar építészeti kánon részének kell lennie.

Azért, hogy megfeleljünk a kurátori felkérésnek, egy komolyabb szűkítést azonban még kellett tennünk, így csak azokat a lapokat kutattuk mélyebbre hatóan, amelyek jelentősebbek, és ezért talán a gyakrabban szolgálnak kutatási alapanyagként tudományos, valamint kanonizációs szándékkal létrejött további publikációk létrehozásához. Ezek mind olyan lapok, magazinok, amelyek legalább ötven éves múltra tekintenek vissza, a mai napig léteznek, a világ különböző pontjairól származnak, de vállaltan nemzetközi közönségnek szólnak, és ezért nincs regionális fókuszuk. Egyszóval olyan lapokat válogattunk, amelyek a világ építészetével foglalkoznak.

Ennek eredményeként a következő lapokat tekintettük át:

• The Architectural Review, GB
• Domus, IT
• Detail, DE
• Architecture and Urbanism, JP
• L’architecture d’aujourd’hui, FR

A szűkítéshez nem határoztunk meg időbeli korlátokat, mivel az Avery Indexbe bekerülő eredmények a bekerülés pillanatától kezdve az adatbázis részévé válnak és onnan kikerülniük nem lehet. Éppen ezért, ha azt vesszük alapul, hogy az adatbázisba való bekerülés már egyfajta kanonizáció, akkor mindegy, hogy 70 évvel ezelőtt került bele egy épület, vagy tegnap.

Így lehetséges, hogy a szűrt 77 alkotásból álló listába szerénytelenül a Paradigma Ariadné két megjelenése is belekerült, de szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez a lefektetett eljárásrend miatt alakult így, nem pedig azért, mert az lett volna a célunk, hogy olyan válogatási szempontot találjunk, amely eredményeként mi is a kánon részei leszünk. Éppen ezért az utolsó szűkítési folyamat során létrejött 10-es listában irodánk munkája már nem szerepelt.

Az eredmények között nem szerepeltettük továbbá a nem magyar származású építészek magyarországi házait. Így nem kaptak helyet a listában olyan széles körben publikált házak, mint Erick van Egeraat ING székháza, a Francia Intézet George Maurios építésztől, az O’Donnell + Tuomey építésziroda által jegyzett CEU épület a Nádor utcában, Sou Fujimoto városligeti Magyar Zene háza, a Mecanoo Andrássy úti tetőtér ráépítése, valamint a Budapesti Osztrák Iskola.

A 77 építészeti alkotást (76 építményt és egy kiállítást) egy infografikára rendeztük, amelyet ide kattintva lehet megtekinteni.
A függőleges tengelyen az alkotókat jelöltük, a vízszintes tengelyen pedig az éveket az első és az utolsó megtalált publikáció dátumai között, azaz 1936 és 2022 között. Azért döntöttünk úgy, hogy a tablón szerepeltetjük az összes eredményt, hogy láthatóbbá tegyük a válogatási folyamatot, illetve azért, hogy meghagyjuk a lehetőséget a szemlélőknek, hogy elmélyedjenek a grafikon általánosabb tanulságain. Ezek közül a tanulságok közül hat darabot keretezve mi is kiemeltünk és a grafikon alján kommentáltunk:

01 - Sulyok Miklós 1992-es publikációja az Architecture d’aujourd’hui-ben az egyetlen csoportos publikáció a rendszerváltás környékéről, amely nem kizárólag az organikus mozgalom munkáit mutatja be. Egyben ez az utolsó cikk máig bezárólag, amely áttekintő képet kívánt átadni a hazai építészetről.

02 - Makovecz Imre az egyetlen magyar építész, aki több évtizeden át volt jelen munkáival a szemlézett nemzetközi lapokban. Övé a leghosszabb vízszintes tengely a grafikonon. Rajta kívül csak Kós Károly, Árkay Aladár és Csete György tudott két eltérő évben is megjelenni, Kós és Árkay posztumusz.

03 - A rendszerváltás után 1990-ben egy teljes számot szentelt az Architecture and Urbanism a kortárs magyar építészetnek, és mozgalmaktól függetlenül mutatott be 16 alkotót. Ez a legnagyobb nemzetközi publikációs eredménye a hazai építészetnek. Az organikusokat nem Makovecz Imre képviseli.

04 – Az Architecture and Urbanism 1984-es márciusi száma az első, amely nem tömbösítve mutatja be a magyar építészet akkori állapotát, hanem egymást követő oldalakon jelennek meg hazai alkotók, külön-külön áttekintő cikkekkel.

05 - Jonathan Glancey, aki a korban több cikket is közölt a magyar építészetről, az 1981-es cikkében a Pécs csoportot mutatja be átfogóan, nyolc alkotót nevesítve.

06 - Az egyetlen csoportos cikk a modern korszakból, amely több munkát mutat be egyszerre, az Architecture d’aujourd’hui-ben jelent meg és három modernista hotelt ismertet. Az egyik az Annabella Hotel Pázmándi Margittól. Rajta kívül egyébként négy nő érintett a teljes listán: Felischl Etelka, Thoma Ágnes, Szőke Zsuzsanna és Vadász Orsolya (Spora architects).

A végső 10-es javaslatunkat a képpel ellátott buborékokban emeltük ki. A tabló elkészítéséhez külön köszönet illeti James Sobczak levéltárost, aki hozzáférést adott az Avery Index katalógusához.

Akit érdekel részletesebben is az 1369 elemet tartalmazó lista és szeretne böngészni a magyar építészet nemzetközi megjelenései között, az keressen minket bátran a hello@paradigmaariadne.com-on és elküldjük neki az adatbázisfájlt, a használatához szükséges néhány instrukcióval.

Paradigma Ariadné