Épülettervek/Középület
Erőd és Géniusz
2006.09.21. 10:57
Szabadidő-Központ és Nemzeti Emlékhely a gellérthegyi Citadellában. Méhes Balázs terve szerint átépülne a szobor talapzata
Szakmai elmélyedésre, s persze a napi politikától való kikapcsolódás céljából tesszük közzé Méhes Balázs terveit a budai Citadellára. Mint ismert, ez a kérdés gyakran megérinti az építészeket, de a nagyszabású elképzelések rendre elmerültek, az utóbbi években is csak egy engedély ellenére felépített, majd azonnal le is rombolt vendéglő-teraszra futotta.
A szerk.
A szerk.
Az 1990-es Citadella-ötletpályázatra benyújtott elgondolásom szerint a történelmi negyed Szabadidő Központként épülne újjá. Az Erőd bástyákkal tagolt, változó magasságú falgyűrűje mentén többszintes, fedett-nyitott kilátó-sétány vonulna végig. A lépcsőkkel és rámpákkal kísért, hidakkal átkötött árkádsorok sokszínű, idegenforgalmi, kulturális, kereskedelmi és vendéglátói szolgáltatásokat kínálhatnának.
Külön fejezetben foglalkoztam a korábbi „Felszabadulási Emlékmű" sorsával. Modellezés során született az a megoldás, hogy a Géniusz talpazat a szabadidő-központként hasznosítható Erőd dunai kaputoronyként szolgálna. A téma az eredményhirdetés után sem hagyott nyugodni. (A két második díjból az egyik nekem jutott – első díj nem volt). Egyetemi doktori értekezésem kapcsán később újra hozzáfogtam a Géniusz-szobor talpazatának részletekbe menő átfogalmazásához. („A városkép és az épített jel", Bp. 1993.)
Munkám során az alábbi szempontok vezettek:
Városképi szempontból az elsőrangú Jel szerepét betöltő Géniusz eredeti helyzete, továbbá a műemléknek nyilvánított Citadella fő kontúrvonala lehetőleg megőrizendő. Az 1945–ös vonatkozások szükségszerű eltávolításával (elsősorban a nagy tömegű, köztes figuráról, a szovjet harcosról volt szó) a lépcsőzetes posztamens egyensúlya megrendül. A páratlan helyszín megérdemli a lecsupaszított alépítmény és sivár környezetének korszerű átfogalmazását.
Átköltésemben maga a Géniusz talpazat lenne a Szabadidő-Központ Duna felőli főkapuja. Közvetlen környezetével együtt alkalmasnak látszik Nemzeti Emlékhely kialakítására. A Géniusz új talp-építménye méretrendjével (tömeg, anyag, szín, sziluett) sokat megőrizne a régiből, hiszen a hegyhez és a Citadellához kötődik. Tervem levetné a „szoc-reál" jegyében fogant, szögletes, merev formákat, s kibújna a helytől idegen trapéz-idomokból is.
Az új talpazat megnagyobbított (fölülről csepp-formájúnak látszó) teraszból, pihenőkkel tagolt lépcső-dombból, s a kaputoronyként is szolgáló, négy-oszlopos haranglábból állna. A szint-különbségeket lépcsők és rámpák hidalják át. Új címerünk a kapu zárókövében lenne. Az oszlop-négyes lábazati tömegét körbefutó, domborműves plasztikával hangsúlyoznám. Erre a sávra külön képzőművészeti pályázatot indítanék (pl. „Nemzeti Emlékhely – az 1989-es fordulat" tematikával). A kapuzat anyagait az Erőd külső megjelenéséhez illően választanám (kő, kváderkő). A Hegy anyagához hasonló szikla, terméskő is szerephez jutna.
Akkoriban kizárólag helyszíni rajzokkal készültem a tervezési feladatra. A digitális kamerák korszaka előtt hamarább elkészült a vázlat, mint a hagyományos fénykép, hiszen a filmet a felvétel után előhivatni, a papírképet másoltatni kellett. Rajzolás közben személyesen azonosulhattam a környezettel. Még ma is emlékszem, hogy a „lődomb" meredek támfalát rajzolva született a földsánc tömegében elrejthető parkolóház ötlete. A nyugati karéj formája pedig a szabadtéri amfiteátrum funkcióját sugallta. A szabadkézi rajzos munkamódszere ugyanis komótosan válogat. Van idő a látványból kiszűrni a lényeget, s ez által néha már a tervezés előkészítő fázisában, felmérés, vázolás közben lehetőségekké alakulhatnak a megfelelően csoportosított adottságok.
Az Erődöt délről rajzoltomban, meghatottan emlegettem anyai nagyapámat. Innen festette 1946 tavaszán Lakatos Artúr (1880-1968) néhai festő- és iparművész tanár a kopasz hegyoldalt, a romos Citadellát s az épülő emlékművet. Az ostrom alatt a hegyoldal fáit tüzelőnek aprította a nélkülöző lakosság.
Mindkét tervezési szakaszban – utólag kiégetett - agyagmodellek segítségével kísérleteztem. Ezek a kerámiák azóta kertünk kútkáváján álmodoznak a hajdani dicsőségről. Mostani funkciójuk az idő előtt lehullott diók átmeneti tárolására korlátozódik. Vajon lesz-e valaha a gellérthegyi Citadellánál Nemzeti Emlékhely és a Szabadidő Központ?
szöveg és rajzok: dr. Méhes Balázs
17:25
Baska György formatervező egyetemi tanár véleménye a Citadella Géniuszáról: Kitűnőnek tartom Méhes Balázs tervét az alábbi kiegészítéssel: a Hegy szakrális hely, a Gellért-legendához kapcsolódik! Ahhoz, hogy valóban megváltozzon a leváltott rendszer relikviáinak emlékével telített táj, a Géniusz körül komolyabb átalakításokra lenne szükség. Én valami merész, magyaros megoldásra gondoltam: a Géniusz-szobrot domború pajzsra emelném, mint Árpád vezérünket honfoglaló őseink (ahogy azt Than Mór historikusan megfestette). A hatalmas pajzsot négy stilizált kopjafa tartaná. A pajzs íves pereme formailag összecsengene a pálmaág vonalával.
19:59
Visy Zoltán építészmérnök véleménye: A Citadella körüli nagyméretű parkot közös tulajdonba és védelembe kellene helyezni a Citadellával. Méhes Balázs javasolta szabadidős funkciókkal részben egyetértek - de a megvalósítandó keretet olyan szellemi tartalommal kellene kitölteni, hogy kedvet kapjon a közönség egy, a városból sivár erődnek látszó létesítmény meglátogatására. Ehhez kevésnek tartom a szép kilátást, a szabadtéri színpadot és az árusokat. Egy Nemzeti Pantheon markánsabb lenne, vagy mutassuk be a hazai eredetű, világhíres találmányokat ill. kezdeményezéseket (testi fehérnemű, visszacsapó íjj, kocsi, Eötvös-inga, karburátor, golyóstoll, stb.) A jelenlegi gyakorlat szerint már nem indokolt a hely műemlékvédelmi besorolása (l. cikkemet a Magyar Építőművészet 1993.5.sz.) Azt kell biztosítani, hogy a megváltozott funkciójú mű az építészeti alkotással szemben támasztott valamennyi követelményt kielégítse. A "hordóvonat" ötletével nem értek egyet. Nem szerencsés a főút feletti átvezetés, a Rudasnál nincs elég parkolóhely, s tudtommal a Rácfürdő felől készül már a felvonó!
00:17
@mehesb: Miért kell azt a szegény Gellért-hegyet is agyonépiteni? Se árusok, se kulturlufi - természet! Fák, bokrok, sziklák, és békesség! Eva Mihály Amichay városgazdász-újságiró
20:27
@EMA: Városi ember számára, aki nem a földön, hanem aszfalton él, betonházak között, pléhautóban, műanyag ülésen, elektromos műfények, műképek és műhangok között, némileg üdítő hatású a zöldbe burkolózott 235 m magas dolomitrög. Nem véletlen alapozták meg a hegy mai képét 1873-ban 30 000 facsemete elültetésével. 2000-ben védett területté nyilvánították, melyet a Duna-Ipoly Nemzeti Park kezel. Így hát kultúr-centrummá modernizálni, aligha lehet. Ami talán nem is baj. Olykor-olykor jó megpihenni azon a helyen, megközelítően azonos körülmények között, ahol Nagyapáink tették egykoron. Valder Péter (belsőépítész, lakberendező)
08:58
Nemzeti Pantheont a Citadellába! Méhes Balázs „Erőd és Citadella” cikkében szereplő idegenforgalmi funkciókat magasabb szintre emelném. Hírességeinket a művészetek nyelvén mutatnám be. Szobor, dombormű, kép, zene, irodalom - korszerű technikával kísérve! A kultúra különböző szintjein megvalósítandó ismeretterjesztésre gondolok. Történelem, irodalom, zene, művészetek, tudomány - hősök,költők, komponisták, alkotók, feltalálók, Nobel-díjasok, politikusok, legendás sportolók falfülkéi - csarnokok, előadótermek, interaktív konzolok, emlékhelyek. Idegenvezetők szerint a budapesti városnézés legjobb megállója a Hősök Tere, melyet körbesétálva az ezeréves Magyarország történelme méltó keretek között mutatatható be - dióhéjban. Építészetileg is sokat tanulhatunk a Millenáristól - nemzeti nagyjaink szobor-figurái, alul kiegészítve legismertebb tettüket megörökítő relieffel, közérthető nyelv. Az oszlop-közökben megelevenedik a múlt. A Citadella árkádsoros terasz-füzére átmenet lehetne a sírkert, a mauzóleum, a múzeum, a panoptikum és a szobor-csarnok között. Külföldi Pantheon-ok ill. a hazai Hősök Tere a minta. Puskás Ferenc is megérdemelne itt fent egy emlék-sarkot, ahová szobrát elhelyezhetnénk. A tematikus körséta közben fülkéjétől jobbra-balra a látogató látómezejébe kerülne a panoráma egy stadionos szelete. Nánássy András
10:43
Méhes Balázs kérdései: 1. Egyetértesz-e a javasolt szabadidős funkciókkal? 2. Indokolt-e napjainkban is fenntartani az erőd műemléki besorolását? 3. Támogatnád-e a Géniusz (volt Felszabadulás-szobor) talpazatának átépítését, hogy a magaslatból Nemzeti Emlékhely legyen? 4. Mit szólsz a “Hordóvonat” ötletéhez? A tömegközlekedés megoldására a hegy meredek oldalához illeszkedő, lanovka-szerű siklót terveztem, amely átmenet a mozgólépcső, a kötélvasút, a fogaskerekű és a lift között. Mivel pályája a mészkő-sziklák közé simulna, a pesti oldalról alig látszana. Induló peronja a Rudas-fürdő tömegében lenne (a Szikvíz-üzem napjai meg vannak számlálva – már vagy 16 éve) - érkezése az Erőd keletei bástyájában. 5. A fenti elképzelések megvalósulása érdekében milyen tulajdonviszonyoknak kellene lenni a Citadella körül? Mindenképpen egyetértünk avval, hogy ez a gyönyörű helyszín kapjon méltó funkciót. Az emberek szívesen mennek így is oda, hiszen hívja őket a hegy, a kilátás stb. Ha még kapnának is ott valami plusz élményt, esetleg értelmes, szép időtöltési lehetőségeket, az bizony jó lenne. A műemlék-problematikára nehéz outsidernek válaszolni, mert nem ismerjük a jogszabályokat. Ha a jelen helyzetben akadály, hogy ezt a komplexumot műemlékké nyilvánították, vagyis ha ez azt jelenti, hogy semmihez sem szabad hozzányúlni, akkor meg kell szüntetni ezt az állapotot. Az az átépítési mód, amit Méhes Balázs elképzel, tiszteletben tartja, azaz figyelembe veszi az építmény egykori funkciójából eredő jelleget is. Fontos ennek kifejezésére a felhasznált anyagok jellege, ahogy vázlatosan a cikk is utal rá. Jó ötlet a nemzeti emlékhely is, a szobor megtartásával, hiszen ez már olyan embléma, ami szorosan a városkép része. És az is nagyon indokoltnak látszik, hogy a szobor új alapzatot kapjon a nagyon sivárrá változott jelenlegi környezete helyett. Jó ötlet a "hordóvonat" is. Csak az elnevezés nem szerencsés éppen a Szent Gellértről elnevezett hegyen. És egy nagyon civil kérdés: elbírja a hegy? Mert időnként mintha fel szokott volna merülni a sziklaomlás veszélye. És egy gyanú: a „hordóvonatozás” olyanokat is vonzhat, akik autóval jönnek idáig, tehát lent, a Rudas-fürdő környékén is jó lenne majd megteremteni a parkolás lehetőségét. Szép a hármas osztatú belső tér, jó gondolat a körbejárás lehetősége, és külön érdekes és jó ötletnek látszik a színház. (Idén voltunk Taorminában.) Milyen tulajdonviszonyok között lenne lehetséges mindennek a létrehozása? Nem lévén jogászok, erről csak annyit mondhatunk, hogy mielőtt bármihez hozzákezdenének, a tulajdonviszonyok teljes körű tisztázására van szükség, az utolsó butikig és vécéig. Ez sok munka, de másként nem megy. Kérdés, kikkel kik tárgyaljanak erről. Az FKT már a múlté, és nincs helyette jobb, de valami módon körül kell nézni, végig kell venni az érdekeltek listáját. A tervezőtől a beruházón át a bérbeadón keresztül, mindenkit és mindent. Ez sok vitán keresztül jegecesedhet csak ki. Jó lenne, ha sikerülne! Lakatos Mária, nyugdíjas szerkesztő Várady Szabolcs,író, szerkesztő
08:28
"Nem érdemelne e többet-szebbet egyedülálló értékű magaslatunk? Persze nem luxus-villákra gondolok - de a tervezett új kormányzati negyed néhány (hiteles pályázattal kialakítandó!) reprezentatív épület-együttese bizonyára elférne."
Dr. Fenyvesi Tamás orvos
A teljes hozzászólás a fórum rovatban - mondatok - olvasható:
http://epiteszforum.hu/phpBB2/viewtopic.php?p=4510#4510