Extrémsport Komplexum: az Óbudai Hajógyár gépműhelyének revitalizációja – Zacher Márton diplomaterve

Zacher Márton diplomamunkájában Budapest egy ipari emléke, az Óbudai Hajógyár revitalizációjával foglalkozott. A jelenleg állandó funkció nélküli épületet extrém sport komplexumként értelmezte újjá, miközben fokozott figyelmet fordított a történeti csarnokterek lehető legnagyobb mértékű megőrzésére.

Tervezési program:

A 2020-as olimpián új extrém sportokat vezettek be az olimpiai sportágak közé, a fiatalok bevonzása érdekében: a falmászás, gördeszka és BMX is ezek közé tartozik. Ebből is látszik, hogy a korábban önszórakoztatás céljából kialakult utcai szubkultúrák mára komoly sporttá fejlődtek. A környező országokban egyre több sportlétesítmény van, ami ezeknek a sportoknak dedikált, de Budapesten sajnos hiánycikk a fedett pálya. Diplomamunkám témája az egykori óbudai hajógyár gépműhelyének revitalizációja és extrém sportokkal belakása, valamint a teljes barnamezős területnek összefogó jövőkép kialakítása.

A területre jelenleg egy a hazai könnyűzene felvirágoztatását célzó Popkulturális Központ terve van kilátásban. Az épület tervezésén kívül további célom, hogy ezzel összefonódott koncepciót alkossak. Úgy gondolom, a haza könnyűzene felvirágoztatását célzó projekt képéhez az azzal közösen működő, extrém sportok underground közege organikusan tudna kapcsolódni és megfelelően egészítené ki a jelenlegi tervet. Az épületállomány vizsgálata után javaslatokat tettem, melyik épületbe, milyen funkciók költözhetnének be. Például 3000 fős koncerthelyszín a szerelőműhelyben, extrém vízí sportok az egykori védőtető alatt, rockmúzeum, művészterek, táncterek, irodák és az extrémsport központ.

A hajógyár:

Az Óbudai Hajógyár 1835-től az 1980-as évekig működött, Budapest egyik legrégibb nagyüzeme volt. Az évek alatt a körülbelül 32 hektáros területen több száz személyszállító hajó, teherhajó, uszály, úszódaru, vonathajó, tolóhajó, jégtörő és egyéb úszó alkalmatosság készült el.  A terület több, mint 40 épületet foglal magába, a beépítést az ipari építészet, a technológia által meghatározott funkcionalitás jellemzi. A rendszerváltás után a 2000-es években az épületekbe szórakozóhelyek és irodák költöztek be, a 2010-es évektől pedig főként időszakos raktározásra használják. A teljes hajógyár a kevés, megmaradt budapesti ipartörténeti emlékünk egyike, sok műemléki védett épülettel, jelenleg jelentős változással tervezett barnamezős terület.

A gépműhely:

Az épület közvetlenül a H-hídon történő megérkezésnél helyezkedik el, kiemelt, központi szerepben. Szabadonálló, téglalap alaprajzú. Fő tömege háromhajós, kiemelt főhajóval, a déli oldalról pedig két magastetős, egyterű keresztházzal toldott ipari épület. Műemléki jelentőségét a homlokzatainak tagolt téglaarchitektúrája, tömege, fő- és oldalhajóin megjelenő felülvilágítói és egybefüggő belső terei adják. Az épületben korábban a 2000-es években szórakozóhely üzemelt, majd raktározásra használták, jelenleg pedig filmforgatáshoz rendezik be, de fix rendeltetése nincsen.

A tervezett épület ismertetése:

A legfontosabb tervezési kérdés az épülettel kapcsolatban az volt, hogyan lehet egy ekkora léptékű műemléki épülethez hozzányúlni és mekkora beavatkozásokat lehet tenni úgy, hogy megőrizze értékes ipari csarnoktereit, megfeleljen a mai energetikai követelményeknek, csak ott legyen hőszigetelve, ahol szükség van rá, a gépészeti berendezések ne fűtsenek fel fölösleges tereket, mégis jól kihasznált legyen a minden tér. A pontos programot a tervezés folyamán ezek függvényében találtam ki.

Három különböző hasznosítású tértípust alakítottam ki: fűtetlen kültér, temperált beltér és fűtött – utólagosan hőszigetelt beltér. Az első a kültéri sportpályákhoz kapcsolódó főépület mellékhajójának nyílásai és parapetfalainak elbontásával jött létre, mely által árkádsor-szerűen, szabadon látogatható fedett sportterek jöhettek létre. Az előcsarnok az épület súlypontjában kapott helyet, innen kapcsolódik két oldalról a két különböző sportcsarnok. A tér egyetlen bútora a szomszédos keresztház elbontott acél tetőszerkezeti tartóiból épített recepciós pult. Itt kap helyet a recepció és kávézó, valamint hozzátartozik egy vizesblokk. Van lehetőség eszközöket bérelni, tud működni sportszerboltként, valamint kiállító- és bemutatótérként is. Innen továbbhaladva a déli keresztház felé érkezünk a mászócsarnokba. Az épületbe az egyetlen nagy beavatkozás itt történt. A tető elbontásával, annak helyén 2/3 méretű vertikális toldást kapott az épület, így létrehozva a falmászáshoz szükséges belmagasságot, valamint ezzel a teljes tömeg egy kortárs high-tech elemként jelenik meg a hajógyári épületek között. A kubus a belső térben szoborként megjelenő falmászó falakra terhel, így függetlenedve az eredeti szerkezettől. A függönyfal üvegezése közé feszített acélháló gondoskodik az árnyékolásról, valamint adja egyedi megjelenését, mivel az üveg és az acél fénytörése által nappal tükörszerűen félig az éggel, félig a szomszédos ipari épületek rajta megjelenő sziluettjével olvad össze. Éjszaka viszont a benti kivilágításnak köszönhetően az Árpád hídról és a budai rakpartról teljes egészében áttetszővé válik.

Az utcai (’street’) sportok (gördeszka, BMX, boulder) a főhajóban kaptak helyet. Itt a tér többdimenzióssá válik a meglévő acélgalériák sportelemekkel való összekötésével. A nyugati mellékhajóban kapott helyet minden kiszolgálófunkció: öltözők, teakonyha, műhely, workshop és szabadidőterem, egészségügyi szoba és gépészet. Itt a nagy belmagasság miatt egy vendégfödém is beépült, valamit teljesértékű hőszigetelést kapott.

Zacher Márton