Nézőpontok/Kritika

Föld és víz

1/1

Sziklás Madonna Londoban

Sziklás Madonna Londoban
Sziklás Madonna Londoban
1/1

Sziklás Madonna Londoban

Föld és víz
Nézőpontok/Kritika

Föld és víz

2014.06.18. 11:01

Cikkinfó

Szerzők:
Tardos Tibor (1957-2014)

Földrajzi hely:
Milánó, Olaszország

Vélemények:
2

Tardos Tibor gondolatai a Milánói Expo magyar pavilonja kapcsán kialakult vitához. Érdemes-e petíciókat aláírni, érdemes-e építészként tiltakozni?

(A petíciók és én)

Távol tartottam magam valamennyi, a 2015-ös EXPO magyar pavilonjával kapcsolatos aláírásgyűjtéstől, petíciótól, noha egyike-másika olyan közösségek véleményének ad hangot, amelyekhez magamat is odaszámítom. Ennek okát a facebook-on többször is megadtam: a pavilon sorsát nem a magyar építészet, a szakmai közösség, hanem a magyar kormány ügyének tartom, és abba még akkor sem óhajtanék beleszólni, ha meghallgatnának (amire nem látok esélyt). Ugyanezért abban sem foglalok állást, hogy vajon a szóban forgó „pályázat” mely helyezettjét látnám szívesebben Milánóban felépülni.

Ennek a rezignációnak a gyökere a néhai ifj. Janáky István Lepkeház pavilonjának annak idején az egész szakmánkat megrázó és megalázó sorsa. Akkor (1990-ben) egyszer s mindenkorra kiderült, hogy ún. centrális közhatalommal nem érdemes szakmai párbeszédbe keveredni, mert az effajta hatalom nem ért a szóból: eleve értelmetlen és reménytelen pótcselekvés bármiben a belátására számítani. Minthogy pedig a petíciók egyöntetűen a kiválasztott beruházás megváltoztatását szeretnék elérni, a csatlakozásommal naivabbnak tüntetném föl magam, mint szeretném.

Felmerül, hogy a petíciók netán a szakmai szolidaritás, összetartás kétségbeesett jajkiáltásai csupán, hogy - a kiválasztott terv tervezőinek kirekesztése árán - valamiféle véd- és dacszövetségben kellene általuk egyesülnünk. Ha így lenne, az aláírásommal egy kedvemre való kezdeményezéshez csatlakoznék, és a fenti ellenérvek elesnének. Nem látom azonban egy ilyen fellépésnek a leghalványabb jelét sem. Az hagyján, hogy a petíciók szövege nem erről szól, hiszen (ismét) az elhallgatások és beleértések korát éljük, és ki-ki szabadon értelmezheti (hajlíthatja) a szavak jelentését. Ám a szakmánkban dúló testvérháború, az egymás alá ígérgetés napi rutinja, a megbízók lehetetlen feltételeinek (fogcsikorgatva, de mégis) elfogadása olyan napi gyakorlat, amely bármi összefogásra felszólítást szemforgatássá fokoz le. Amíg nem vagyunk hajlandóak tisztába jönni a magunk gyarló hiányosságaival, összesített teljesítményünk alacsony színvonalával, egész szakmai életünk végletes provincializmusával, addig nincsen mihez csatlakoznom. Egzisztenciálisan amúgy is ennek a leharcolt, mélypontról mélypontra evickélő szakmának vagyok a része, fölösleges lenne ezt a nem-teljesítményemet még látszat-összefogásokkal is hangsúlyoznom.

Ennyit tehát a petíciókról.

(Az Alakorról és annak ürügyén)

Hadd próbálkozzam az Alakor pavilonterv megítélésével a fenti szempontok nélkül! Hiszen miért ne vállalkozhatnék arra, hogy egy akármilyen építményről, és annak kapcsán általában is az építészetről lelkiismeretes véleményt alkossak, és tegyek közzé? Ha sikerül, akkor a kimondatlan, csak megélt érzéseimnek nevet, arcot adhatok, és a csupán megérzett, mélyen fekvő összefüggéseket esetleg a felszínre segíthetem.

A - dogmatikus - kiindulópontomat nem kell meghatároznom, mert korábban megtették mások. Közülük kettőt idézek:

Architecture is the subject of my architecture.” (Richard Meier1)

Az építészet (...) nem akar és tud építészeten kívüli dolgokat ábrázolni” (Reimholz Péter2)

A két idézet közös állítása: az építész szándéka magára az építészetre irányul. És: az építészet formai, eszmei és okszerű forrásai mind az építészeten belül találhatóak. Új művek eszerint kizárólag a meglévő építészet elemeiből állhatnak össze. Az építészet tehát zárt csoport, amelyen csak a csoportból ki nem vezető művelet definiálható. (A csoport nem csupán, sőt: nem elsősorban formai, hanem a később érzékeltetendő módon lényegi, tartalmi elemek együttese3.)

Fentiek szerint tehát az építészet egy részműveltségen, még inkább: egy részkultúrán végrehajtott cselekvés, amely e kultúra tartalmának ismeretén, valamint szabályainak felismerésén, megértésén, elfogadásán és alkalmazásán alapul.

(Lényeg - forma nélkül)

Képzeljük el, hogy egy széles körben elismerten remekmívű festményről eltávolítunk mindent, ami ikonográfiailag meghatározott, és minden egyebet, amit néven tudunk nevezni! Marad-e valami fontos, lényegi a képből?
A válasz: igen. Ami marad, immár megragadhatatlan, de nélkülözhetetlen: a gyöngéden érzéki ábrázolásmód; a hol csak szivárgó, hol bőven ömlő fény; a kezek játékának megannyi jelentése; négy különösség sokféle összetartozása, mondhatni: variációja; egy feszes, sokirányú geometria; felejthetetlen és megfejthetetlen mosolyok; a korábbi művek beható ismeretének visszatükröződése. Mindez a festmény lényegéhez tartozik, noha az ikonográfiai tartalomtól független: máshonnan ered, és más célokat követ. Ezt a maradékot nem nevezhetném képnek; festészetnek nevezném. Kizárt, hogy egy másik festő esetleges Sziklás Madonnája akár csak hasonlíthatna is erre.
Ugyanígy: ha kettőnket ugyanazzal az építészi feladattal bíznak meg, bizonyára jelentősen eltérő terveket készítünk, még ha mindkettőnk művében ugyanaz a funkcionális, de akár geometriai rend érvényesülne is. A különbség éppen a lényegi, tapinthatatlan elemben lenne.

Noha az építészeti mű körül- és bejárható, az építészet tartalma mégsem térbeli, hanem - a fentebb értelmezett módon - kulturális. Természetesen ennek a lényegi kulturális tartalomnak igenis vannak térbeli vonatkozásai: viszonyok, illeszkedések, metsződések; mindaz, ami egy sokelemű rendszerben szükségszerűen fölmerül. Ám bármely konkrét megvalósítás mögött ott van a többi, itt meg nem valósult lehetőség, és a valóságos fordulat csakis ezekhez képest, ezekkel együtt értékelhető. Ez teszi nélkülözhetetlenné a szakműveltséget mind az alkotás, mind a részarányos befogadás során.

(Az Alakor pavilon)

Eddig az építészetről mint egy bizonyos (nehezen megragadható, nehezen kimeríthető) részkultúráról esett szó. Ebben az értelemben igazat kell adnom a pavilon építész szaktervezőjének: művük az építészeten kívüli alkotás. A rendelkezésre álló információ azt a megnyugtató képet rajzolja föl, hogy itt az építészeti hagyomány (kultúra) nem jutott szóhoz; hogy a megformálás egyetlen gesztusa sem szolgál tanulsággal későbbi épületek számára; hogy mindaz, amit funkcionálisan építészettel szoktunk kielégíteni (pl. emberek mozgatása, ellátása) itt alárendelődik egy meseszerű, kizárólag elmondható, akarható, ám építészetileg nem létező, meg nem formálható dramaturgiának. Nincsen ennek a tervnek egyetlen felismerhető építészeti eleme sem.

Sziklás Madonna Londoban
1/1
Sziklás Madonna Londoban

Kevésbé értek egyet a szaktervező indokaival, de ezeket nem tartom vitaalapnak. Ki-ki olyan Apokalipszist képzel el (alap és felelősség nélkül), amilyent az ízlése diktál, és a szeméremérzete megenged. Én visszafogottabb, a közösségre inkább ráutalt ember vagyok, és a szaktervező víziói éppolyan idegenek tőlem, mint művük a (szerintem-) építészettől.

(Következtetés)

Ha a fentiekben nem tévedtem, akkor ezzel a pavilonnal építésznek nem érdemes vitába szállnia. Számomra nem több, mint egy hamburgert formázó hamburgeres bódé: kuriózum, szárazföldre vetett hal. Nem kell bántanunk: elegendő óvatosan kikerülnünk. Éljük csak tovább a magunk szárazföldi életét - hacsak holnapután nem köteleznek arra, hogy mi is költözzünk a víz alá...

Tardos Tibor


1: Papadakis és Steele: Architecture of Today, Paris, Terrail, 1991

2: Kronologikus inplantációk és didaktikus protézisek, Magyar Építőművészet 1986. 5.

3: Az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy Reimholz az idézett cikkben elsősorban a formakincsről, és annak adekvát alkalmazásáról írt.

 

 

 

 

 

Vélemények (2)
Huszti István
2014.06.20.
21:12

Igazából a témával kapcsolatban ez az írás az, ami elgondolkoztatott. Egyrészt alapjaiban egyetértek vele, másrészt látok benne egy nem feltétlenül következetes kapcsolatrendszert - igaz ennek ekemzésének már semmi köze az expo ügyéhez, ugyanis ez már szerintem építészeti kérdés (hogy a kritika ne bújtatott legyen az expo és az alakor nem építészeti kategória, sem témafelvetés, sem válsaz szinten).

Ami az írásban érdekes, az az alábbi idézet:

 "Új művek eszerint kizárólag a meglévő építészet elemeiből állhatnak össze. Az építészet tehát zárt csoport, amelyen csak a csoportból ki nem vezető művelet definiálható."

Ez szerintem nem áll meg. Gödel óta tudjuk, hogy minden axiómatikus rendszerben feltehető egy olyan kérdés, ami a rendszeren belül nem válaszolható meg. Szerintem az építészet lényege ennek a kérdésnek a megtalálása, ezzel bővül a rendszer, ez az a plusz, ami az építészetet az építéstől megkülönbözteti. Ebből viszont az tényleg következik, hogy az ominózus kérdésig az építészet rendszerén belül a rendszer addigi műveleteinek használatával juthatunk el, de ez meg azt nem zárjka ki , hogy a művelet alanyai, a halmaz elemei ne váltohassanak. Elemek a társadalmi, gazdasági, technológiai körülmények, de a  műveletek állandók. Az elemek változása nem azt jelenti, hogy az építészet eredendő műveleteit meg kell változtatni, ha azt tesszük, akkor már valóban nem építészet.

tdbt
2014.06.23.
09:44

@Huszti István: Készséggel elfogadom az álláspontod. Az állításom csak első közelítésben lehet érvényes - de az embernek kell egy fix pont, ahonnan körülnézhet, jelen esetben valami elméleti alap.

Természetes, hogy az építészet bővül, ezt nem is lehetne tagadni, hiszen szembetűnő. Mégis folytonos. Kell, hogy legyen benne valami állandóság, alapvető visszahivatkozás. Én nagyon remélem, hogy ez az állandó elem éppen a megismert, feldolgozott, megértett és alkalmazott hagyomány - ideértve a kortárs törekvéseket is.

Ezzel állítom szembe azt, amikor valaki a fentiek figyelembevétele nélkül tervez; akár tudatlanságból, akár - és ez a váratlan! - a fentiek tudatában. Nyilván nem akarok diagnózist fölállítani, de az effajta viselkedést - ha következetes vagyok - építészetnek nem tekinthetem.

Üdv: Tardos T.

Új hozzászólás

Friss adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről. Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk