építészet : környezet : innováció

Hangtár, zenekohó

A lélek szárnyalását lehetővé tévő, végtelenbe vesző, inspiráló természeti környezet és puritán, egyszerű építészeti esztétika: ez a suffolki Snape Maltings kreatív zenei központ fő vonzereje. A Haworth Tompkins Architects csapata az elhagyott ipari együttesbe pezsgő, új életet lehelt, az évszázados örökséget megőrizve és tovább gazdagítva.

Helyszín, koncepció
Az Aldeburgh Music Snape Maltings nevet viselő új, kreatív campusa 2009. május 9-én nyílt meg Suffolkban a nagyközönség előtt, egy hajdan malátázott árpát készítő üzem együttesében. A több ütemben véghezvitt fejlesztés során 19. századi védett ipari épületek sorát mentették meg, az egykori raktárakból és hatalmas kemencékből próba-, és előadótermeket varázsolva. Rossz műszaki állapota miatt csupán egyetlen házat kellett lebontani, ám ezt is eredeti formájában újraépítették. A koncepció alapelve az eredeti hangulat felélesztése, következetes továbbépítése, valamint az anyagok lehetőség szerinti megőrzése és újrahasznosítása volt.

 

Snape Maltings - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
Snape Maltings - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
Snape Maltings - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
 

 

Funkciók
A projekt központi eleme az újonnan épített zenekari próbaterem, a hely alapítójáról elnevezett Britten Studio, amely a szomszédos, 1970-ben átadott koncertterem (tervező: Arup Associates) kiegészítéseként épült. A 350 mobil ülőhely eltávolításával a tér különféle egyéb rendezvényekre is alkalmassá tehető. A másik fontos elem az egykori kemencetérből kialakított Jerwood Kiln Studio, amelyben igény szerint előadásokat is tarthatnak. A központi előcsarnokot egy meglévő raktárépületben alakították ki, a régi szerkezetek közé szendvics-szerűen beépített új vasbeton lépcsővel és aszimmetrikus fedélszékkel.

A zenészek régóta vonzódnak a hely különleges, kettős hangulatához, a szikár ipari építészet és a lápok és a hullámzó nádasok távolba vesző, szinte elvont világához. Az Aldeburghi Zenei Fesztivál ötlete Peter Pears és Benjamin Britten fejében született meg, az első épületet 1967-ben alakították át próbateremmé. Az évtizedek során az idelátogató művészek egyre több pusztulásra ítélt teret vettek birtokba a II. világháború óta üresen álló együttesben. A frissen felújított épület megőrzött textúrái időtlenséget sugallnak, a Britten Stúdió mosott kavicsos látszóbeton felületei pedig a közeli aldeburghi tengerpart hangulatát idézik. Mindezen eszközök egyben a kedvező akusztika megteremtését is segítik.

 

Snape Maltings - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
Snape Maltings - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
Snape Maltings - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
 

 

Anyaghasználat
A meglévő épületek anyagait - ahol csak lehetett - megmentették és újrahasznosították, így a ház története szinte olvasható a falakon, a projekt összes befektetett energiaigénye pedig ezáltal csökkenhetett. Például a jó állapotú palákat fordítva újra felrakták - ez nemcsak gazdaságossági szempont volt, hanem a puritán megjelenést és az eredetiséget erősítette. A tervezők néhány új, nagyméretű ablakkal igyekeztek növelni a termekbe bejutó fény mennyiségét - a homlokzatokon mindössze ezek jelzik a kortárs beavatkozásokat. A minimális elektromos energia-felhasználást segíti elő a kettős világítási rendszer, amely használattól függően (próba vagy előadás) működtethető.

 

Snape Maltings - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
Snape Maltings - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile

 

A projekt számos műszaki kihívást tartogatott: a magas akusztikai követelmények kielégítése jól megtervezett belső burkolatot, kettős szigetelést, új, könnyed megjelenésű, acél tartószerkezetű fedélszéket, vastag tetőrétegrendeket, nagyon alacsony zajszintű szellőzőrendszert és speciális üvegezést kívánt. A tervezést komoly akusztikai vizsgálatok előzték meg, a munkát pedig nagy léptékű, a részleteket is jól mutató munkaközi makettek segítették. A két fő tér kettős használata különféle akusztikai elemeket igényelt: a falak mentén mozgatható kárpitok, függönyök elhelyezését, valamint perforált fa panelekből álló hangelnyelő burkolatot. A kifinomult hangtechnika lehetővé teszi komolyzene, opera, videó vagy crossover művek előadását is. A magas talajvízszint és az esetleges árvízveszély miatt vízzáró beton alapozás készült, vaskos rétegrenddel.

 

Snape Maltings - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
Snape Maltings - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
 

 

Dovecot Studio
A 2009-es év folyamán felépült Dovecot ("Galambdúc") Studio Snape Maltings kreatív zenei campusának részét képezi. A 19. századi építmény az egykori gyár területének szélén található, a határtalan lápvilág felé tekint. A Dovecote Studio belakta az elhagyott, évtizedek alatt rommá lett viktoriánus épületet, az egykori belső térformát cor-ten acél tömeggel idézve meg. Az önhordó, hegesztett kapcsolatokkal kialakított építményt a rom mellett rakták össze és egy nap alatt emelték be daruval a helyére. A tömeg egy hajótesthez hasonlóan készült, hogy ellenálljon a környezeti hatásoknak, míg a belső felületeket vékony fa furnérral borították be. Az északi oldalon található nagyméretű tetőbevilágító elegendő fényt biztosít az itt dolgozó művészek számára, a galériaszinten elhelyezett íróasztal mellől a sarokablakon át csodás panoráma tárul fel a mocsár és a tenger felé. A hálószobát és kis konyhát tartalmazó kuckó művészek lakó-, és alkotóhelyeként, vagy zenészek próbatermeként funkcionálhat, de akár megbeszéléseknek és időszakos kiállításoknak is helyet adhat.

 

Dovecot Studio - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
Dovecot Studio - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
Dovecot Studio - Haworth Tompkins Architects, fotó: Philip Vile
 

 

A meglévő téglaszerkezet stabilizálásához minimális kőművesmunka volt szükséges az új szerkezet beemelése előtt. A megmaradt korhadt ablakkeretek és az érintetlenül hagyott vegetáció az öregedés és pusztulás természetes folyamatát hivatott hangsúlyozni. A cor-ten tömeg beillesztése előtt szivárgórendszer készült a régi és az új szerkezet közé beszivárgó víz elvezetése érdekében, amelynek kezelőnyílását a bejárati ajtó küszöbénél alakították ki. A rozsdásított acélburkot 120x240 cm-es előregyártott elemekből hegesztették össze, lépcsőzetesen eltolt kiosztásban, amelyből a belső térhez igazodóan vágták ki a nyílásokat. A belső falakat és mennyezetet hőszigeteléssel és nagy ellenállású párazáró réteggel látták el, erre került a lucfenyő burkolatú, belső fa-doboz. A további elemek, a lépcsők, a korlátok és a galéria födéme is az anyagbeli egyöntetűséget erősítik.

Snape Maltings újjászületését a tervezőcsapat egyik tagja, Tom Wilson építész mutatta be Budapesten, a 2011. májusában tartott EFAP-konferencián. A megújult együttes számos díjat nyert példamutató örökségvédelmi koncepciójáért és környezettudatos felújítási elveiért: 2011-ben a Civic Trust Award, 2010-ben pedig a Suffolk Coastal Council Quality of Place díj, a Royal Institute of British Architects (RIBA) East Region Award, a Royal Institute of Chratered Surveyors (RICS) East of England Conservation Award, valamint a D&DA Graphic Design elismerés büszke tulajdonosa lett.


Aldeburgh Music Creative Campus

építészet: Haworth Tompkins Architects
projektmenedzser: Applied Solutions (Projects) Limited
tartószerkezetek: Price and Myers LLP
épületgépészet, épületvillamosság: Ernest Griffiths
színháztechnika: Charcoalblue Ltd.
akusztika: Arup Engineers
műszaki ellenőr: Davis Langdon
fotók: Philip Vile
megbízó: Aldeburgh Music
generálkivitelező: Haymills

tervezés kezdete: 2004
kivitelezés: 2005-2009
bruttó szintterület: 2130 m2 (Dovecote Studio 30 m2)
bruttó beruházási költség: 5,5 Mio font (Dovecote Studio 155.000 font)

Kapcsolódó oldalak:
Haworth Tompkins Architects   
Beszámoló az EFAP-konferencia 2. napjáról

 

 

2 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »