építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

Innováció a fenntarthatóságért - az EFAP-konferencia 2. napja

2011. május 6-án pénteken, az Európai Építészetpolitikai Fórum (EFAP) nemzetközi konferencia második napján a harmadik nagy témakör, az Innováció a fenntarthatóságért került terítékre, több külföldi és hazai előadó részvételével. A prezentációk közül több összekapcsolódott a Dunával, a vízgazdálkodással, valamint a környezettudatos épületrehabilitációval. Garai Péter beszámolója.

Az eseménysorozatnak a pesti Újvárosháza elegáns Díszterme adott helyet. A mintegy száz résztvevőt Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára köszöntötte, aki bevezetőjében a város-falu kapcsolat és a távoli szállításokon alapuló élelmiszer-ellátás jelenlegi fenntarthatatlan állapotát, továbbá a paradigmaváltás szükségességét hangsúlyozta. Készülőben van a kormány vidékfejlesztési stratégiája, amelynek alapja a város-vidék korábbi, szerves kapcsolatának újraélesztése, a kis léptékű, helyi, diffúz gazdálkodás támogatása. A konferencia résztvevőitől a tapasztalatok, ötletek megosztását kérte. Ertsey Attila, a Magyar Építész Kamara (MÉK) alelnöke, a nap moderátora röviden ismertette az előző nap témáit, valamint felhívta a figyelmet, hogy a mai nap is számos érdekességet, inspiráló építészeti és környezetvédelmi példákat tartogat.


Új Városháza díszterem, fotó: Garai Péter
Nagyterem, fotó: Garai Péter
Ángyán József, fotó: Garai Péter
Roland Gruber, fotó: Garai Péter


Az első előadó Roland Gruber építész, a Landluft Szövetség vezetője volt, aki az ausztriai Vorarlberg tartományban található, 3100 fős Zwischenwasser falu megújulását mutatta be. A Landluft Szövetség kiemelten támogatja az építészeti minőség megjelenését a falvakban, ennek ösztönzésére alapították két éve a Baukultur (építészeti kultúra) önkormányzati díjat. A megvalósult új épületeket a települések polgármesterei mutatják be, így sokkal könnyebb az egymás közötti tapasztalatcsere és a jelek szerint az emberekhez is jóval közelebb lehet hozni a kortárs építészet világát. Az eredményeket vándorkiállításokon tárják a szélesebb közönség elé, az épületfotókon az adott helyhez kötődő személyek arcai a meghatározóak. Az előadó a területfejlesztés kulcsának az építészet kultúra felé történő nyitását, a társadalmi tőke bevonását, a mikroklíma ismeretét és a megújuló energiák intenzív hasznosítását tartotta. Igen fontos az emberek érdekeltté tétele a fejlesztésekben, a környezet szebbé tételében, ezért évente mindenkinek egy napot kötelező önkéntes közösségi munkával tölteni. Bőséges anyagi források hiányában több falubeli fejlesztést (például az új ravatalozó építését) a lakosok közös együttműködésével valósítottak meg, s ez sokakat érdeklődővé tett az építészet irányában. Az új fejlesztéseket egy építészeti és kommunális fejlesztési tanácsadó testület felügyeli, véleményezi, ezzel segítve az önkormányzat hatósági munkáját. A település jellemző karakterének megtartását szolgálta a beépíthetőségi mutatók csökkentése, főként a külső területeken. A helyi, helyközi közlekedésben is számos újítást vezettek be: a meglévő buszhálózat mellett hívható taxik, elektromos biciklik és bérelhető autók is rendelkezésre állnak - utóbbiak természetesen telekocsi-rendszerben. Roland Gruber számos új épületet villantott fel, amelyek között zenei központ, régi hidak kiszélesítése, szárazon rakott terméskő támfalak építése, lakóépületek energiahatékony átalakítása, valamint új építésű passzív családi házak sora szerepelt.


Roland Gruber előadása, fotó: Garai Péter
Roland Gruber előadása, fotó: Garai Péter
Roland Gruber előadása, fotó: Garai Péter


Maud Leliévre, a Les Eco Maires francia önkormányzati szövetség ügyvezető igazgatója a mintegy 1900 önkormányzatot tömörítő szervezet munkájáról beszélt, amely a Biodiverzitási-, a Tervezési és Fejlesztési-, valamint a Társadalmi Ügyek Osztálya között oszlik meg. Kiemelten támogatják a helyi kezdeményezéseket, ösztönzik a helybeli fogyasztást és termelést. Működésük elmúlt 22 éve alatt a vezető energetikai társaságokkal jó viszonyt alakítottak ki, számos környezetvédelmi akciót és sokszínű eseményeket szerveztek, a közelmúltban biodiverzitási atlaszt és útmutatót szerkesztettek polgármesterek számára. Igen fontosnak tartják a környezettudatos elvek mentén megvalósuló épületrehabilitációt és az emberek oktatását, ezért szorosan együttműködnek az oktatási intézményekkel. Az előadás négy fő kulcselem, a víz, a biodiverzitás, az energia és a föld köré épült. Jövőbe mutató fejlesztési projektként számolt be a Réunion szigetén található Sainte Rose településről, ahol 2030-ra a világ legnagyobb ipari mikroalga-tenyészetét kívánják létrehozni, amely közömbösítené a környezet lég-, és vízszennyezését. Az algák tevékenységéből származó biomasszát üzemanyagként hasznosítanának, továbbá elektromos áramot is termelnének. Egy másik jelentős beruházásként ismertette a párizsi Defense-negyedben 2007-2010 között megépült energiatermelő aktív toronyházat. A szövetség a különféle öko-projektek emberi dimenzióit hangsúlyozza, valamint azt, hogy a megújuló energiaforrások szerves részét képezik a városok megújulásának.

 

Maud Leliévre, fotó: Garai Péter
Ráday Mihály, fotó: Garai Péter
 


Ezt követően Ráday Mihály, a főpolgármester tanácsadója ismertette az Új Városháza épületének érdekes történetét, kitérve a pesti városháza korábbi, barokk-klasszicista elődjére is. Az 1870-75 között Steindl Imre tervei szerint elkészült Váci utcai házat eredetileg törvényszéki funkcióra tervezték és tisztán neogótikus stílusban épült volna, azonban végül az alacsonyabb költségvetésű neoreneszánsz változat valósult meg, amely főként az utcai homlokzat és a díszterem architektúráját határozza meg. A belső végleges formáját csak később nyerte el, Lotz Károly freskói 1882-ben, Kratzmann Ede üvegablakai pedig 1884-87 között készültek el. A 306 férőhelyes terem bútorzatának tervezésében Steindl mellett a fiatal Schulek Frigyes is részt vett, a kandeláberek és az órák pedig Jungfer Gyula nevéhez köthetők. A belső udvar és az Oetl-öntöde által készített, látványos öntöttvas főlépcsőház a neogótika szellemiségét őrzi. A ház a nyerstégla-burkolat következetes (udvaron is végigvonuló) alkalmazásának egyik korai példája. A lépcsőház falfelületeit eredetileg teljesen beborította a díszes groteszk falfestés, ma ennek már csak nyomai láthatók az előcsarnok boltozatain. Az immár 67-ről 32 főre apadt közgyűlés - a költségek csökkentése végett - már nem itt tartja üléseit.


Városháza metszet, fotó: Garai Péter
Városháza kiállítás, fotó: Garai Péter
Nagyterem, fotó: Garai Péter


A szünet után vetítették le a hallgatók készítette Szuperváros videófilm 3. részét, amely a főváros Duna-partjainak állapotát dolgozta fel - alapvetően játékos, enyhén provokatív formában. Jelenleg bármilyen parti építmény létesítésének egyik fő gátja a nehézkes és hosszadalmas engedélyeztetés, pedig magánbefektetői források segítségével sok apró eredményt el lehetne érni ezeken a területeken. Tom Wilson építész a suffolki Snape Maltings zenei kreatív campusát mutatta be. A 19. századi műemlék épületekben egykor malátázott árpát készítő üzem működött, majd a II. világháború után a raktárként használt együttes pusztulásnak indult. 1948-ban született meg az Aldeburgh-i zenei fesztivál gondolata Peter Pears és Benjamin Britten fejében. 1967-ben alakították át az első épületet koncertteremmé, majd a zenészek fokozatosan egyre több helyre költöztek be (próba-, és oktatótermek). Tom Wilson és csapata az ezredforduló után látott neki az épületegyüttes teljes rehabilitációjának megtervezéséhez. A megújulás 2005-ben kezdődött, a munka nagyrészt már befejeződött, de egyes kisebb elemek rekonstrukciója még jelenleg is folyamatban van. A koncepció fő alapelve az eredeti hangulat felélesztése és az anyagok - lehetőség szerinti - megőrzése volt. Amit csak lehetett - téglát, faburkolatot, hámló falfestéket -, megmentettek, vagy újrahasznosítottak. Az egyik nagyobb épülettömböt rossz állapota miatt teljesen le kellett bontani és újraépíteni. A nyerstégla-burkolatban szinte csak a nagyméretű ablakok mutatják a kortárs beavatkozásokat. Új acél-, és faanyagú tetőszerkezet készült, az eredeti kontúrt és felépítményeket (árpa-szellőzők) megtartva. A belsőben a lépcsőházak erőteljes új elemekként, nyersbeton felülettel jelennek meg. A terek kialakítását komoly akusztikai vizsgálatok előzték meg, a tervezést pedig nagy léptékű, igen részletes, a belsőt is megmutató makett segítette. Az épületegyüttes egy része lakónegyedé alakult át, ahol a formálásban már a kortárs áramlatok is szabadabban érvényesülhettek.


Makett, fotó: Garai Péter
Tom Wilson előadása, fotó: Garai Péter
Tom Wilson előadása, fotó: Garai Péter


Angel Díaz Domingues spanyol építész Hagyományokra alapozott innováció - bioklimatikus építészet című előadásában több közelmúltban megvalósult zöld projektet mutatott be. Sevilla városában a Trianá-lakónegyed mellett az egykor elterelt Guadalquivir folyót visszavezették a medrébe, partjait pedig zölddé varázsolták, teraszosan kialakított sétányokkal, elszórtan elhelyezett beton padokkal, szökőkutakkal. A munkában egy francia tájépítész működött közre, a koncepció alapja a terület elszigetelése volt a környező városi forgalomtól és ennek révén egy csendes, nyugodt városi pihenőhely létrehozása. A dél-spanyolországi Onsuna település szélén egy 124 lakásból álló új negyed épült fel. Első lépésként egy modellház készült el, amely bemutatta a leendő vevőknek az épületek és a terület leendő elrendezését. A döntően déli fekvésű telkeken a házak szabályos rendben, hasonló típusok variálásával épültek fel, a főutcáról ún. patio-utcák nyílnak, ahol a gépjárművek parkolhatnak. Az építész emellett több kisebb passzív családi házat is felvillantott (Casa Puig, Casa Sanchez), amelyek közös jellemzője volt a tradicionális vidéki stílushoz közel álló tömegformálás, a nap felé fordulás és a zöld növényzettel befuttatott homlokzatok túlsúlya. Véleménye szerint a lényeg, hogy jól érezzük magunkat az adott terekben, legyünk az épület valódi használói. Az építészet legfőbb céljának pedig  a harmónia megteremtését tartotta. Előadását azzal a gondolattal zárta, hogy "nem kell űrhajót telepíteni nagyvárosainkba", hanem a meglévő struktúrák revitalizációjával - a hagyományok ismeretében - újra élhetővé lehet tenni ezeket a területeket.


Angel Díaz Domingues, fotó: Garai Péter
Angel Díaz Domingues előadása, fotó: Garai Péter
Angel Díaz Domingues előadása, fotó: Garai Péter


Miguel Nery építész, az Észak-Portugál Területi Építész Kamara (OASRN) vezetőségi tagja a Norte 41º név alatt futó, a Kamara székházának rehabilitációs projektjét mutatta be. Bevezetőjében elmondta, hogy a Portugál Építész Kamarának mintegy 19.000 tagja van a 10 milliós lakosságú országban, így arányaiban hasonlít hazánkhoz. Igen fontosnak tartják a fiatalok munkáinak bemutatását, a folyamatos továbbképzést, különféle konferenciák szervezését és nemzetközi pályázatok meghirdetését. Az évente kiírt Távora nevű verseny díja egy nemzetközi tanulmányút, s az erről szóló beszámolót a végén be kell mutatni a Kamarának. A Norte 41º projekt környezetvédelmi oldalát kiemelve Miguel Nery ismertette a tervezés során fokozatosan csökkenő energiafelhasználást, amelyben a legnagyobb ugrások a külső hőszigetelés növelésénél és a hőszivattyú alkalmazásánál jelentkeztek. Végül a két meglévő és egy új szárnyból álló együttesnél 48%-os energiamegtakarítást lehetett elérni, így "C"-ből "B" energiaosztályba sorolhatóvá vált az épület (az "A" szint eléréséhez további 75 m2 fotovoltaikus cella beépítése lett volna szükséges). Ez jelentős előrelépésnek számít, hiszen meglévő épületeknél nem lehet csodát művelni, de számos beavatkozással sokat lehet javítani a helyzeten. Az előadó a városok megújulásának az innovatív és fenntartható regenerációt tartotta, bemutatva, hogy Porto is számos nehézséggel küzd ezen a téren.


Miguel Nery, fotó: Garai Péter
Miguel Nery előadása, fotó: Garai Péter
Miguel Nery előadása, fotó: Garai Péter


Dr. Rácz Tamás tájépítész, az Ökoplan-Gis Kft. ügyvezetője Duna-tájunk - vízgazdálkodás és rehabilitáció című előadásában a Duna-stratégiában szereplő elképzeléseket elemezte és kritizálta a hazai táj és élővilág megmaradása védelmében. Hangsúlyozta, hogy az európai szintű folyami hajózáshoz nem kellene vízlépcsőket építeni, a már bő évtizede kitalált Mikolics Sándor-féle víz alatti mederszűkítési koncepció tökéletesen megoldhatná a problémát. Az északi szakaszon 39 települést érintenének a tervezett változások, vízszint-emelkedések - Bős-Nagymarosról és a hazai energiatermelés módjairól szóló vita immár 30 éve tart. Az Adony és Fajsz mellett felmerült vízerőművek létesítése ellen megalakult a 64 érdekelt önkormányzatot tömörítő Duna Településszövetség, amely a vonzó természeti környezet kialakítását tartja elsődleges céljának, amely egyben a terület népességmegtartó képességét és turisztikai vonzerejét is erősítené. Dr. Rácz Tamás felhívta a figyelmet az általa második Dunának nevezett mellékágakra, amelyek - mivel nem mindig kapnak vízutánpótlást - beavatkozás nélkül 30 éven belül eltűnhetnek és szántófölddé válhatnak, ahogyan az már az elmúlt évtizedekben több helyen megtörtént. Az 53 ágrendszerből és mintegy 300 ágból álló együttes kiemelkedő értéket képvisel, amelynek ezidáig csak töredékét rehabilitálták (Harta, Bölcske), pedig ezekből mindenki csak profitálhatna (turizmus, rekreáció, horgászat, megőrzött természeti környezet stb.). Az elmúlt évtizedekben számos terv papíron maradt (például Dunaföldvár, Zöld zátony rehabilitáció 2007-2008), jelenleg 8 milliárd Ft áll rendelkezésre 16 mellékág megmentésére. Az európai hajózóút-projekt előkészítéseként 2006-2007 között megtörtént a mellékágak szisztematikus felmérése, a Bécs-Budapest Digitális Tájérték Leltár pedig már 15 évvel ezelőtt elkészült. A LIFE Nature program keretében Bécs alatt, Hainburg térségében felszámolták a kövezett partokat és visszaadták azt a természetnek. A megfelelő megoldás eléréséhez az előadó elsősorban a vízgazdálkodás és a területfejlesztés összehangolását tartotta a legfontosabbnak.


Dr. Rácz Tamás, fotó: Garai Péter
Dr. Rácz Tamás előadása, fotó: Garai Péter
Dr. Rácz Tamás előadása, fotó: Garai Péter


A nap utolsó prezentációját Bodnár Attila építész tartotta, aki egy forradalmian új magyar víztisztítási technológiáról, az Organica rendszerről beszélt. A hagyományos szennyvíztisztítás erősen központosított és óriási mérnöki műtárgyakat, építményeket igényel a városokon belül és kívül - ezzel szemben az Organica helyben, szagmentesen, esztétikus környezetbe ágyazva oldja meg egy-egy épület, épületcsoport szennyvízkezelését. A fejlesztés a már létező, biológiai lebontáson alapuló technológiát fejleszti tovább és gazdagítja ökologikus elemekkel. A több tartályból álló "reaktor-láncon" keresztül átfolyó víz fokozatosan tisztul, így csökken benne a "szennyvíz-tápanyag" mennyisége. A természetben is hasonlóan játszódik le a folyamat, csak itt ellenőrzött, koncentrált és kissé gyorsított formában. Az egyes tartályokba az adott koncentrációnak megfelelő élőlényeket telepítik, a felszínre pedig különféle növényeket - amelyek gyökérzónája legfeljebb 1,5 méternyire terjed lefelé -, a közbenső tartományokba pedig kiegészítő mesterséges gyökérzónát helyeznek. Ezzel az újítással mintegy 3000 új faj lelhet itt otthonra, sőt a számuk növekedhet is - a tápláléklánc csúcsán akár a halak is megjelenhetnek. Minél sokszínűbb, változatosabb a rendszer, annál ellenállóbb, alkalmazkodóképesebb és stabilabb. Az egész technológiát egy üvegházban lehet elhelyezni, amely a környék látványossága is lehet gazdag növényállománya révén - miközben hasznos munkát végez. A külső burok megfogalmazása az építészek fantáziájára van bízva. Alapesetben az üvegház épülhet előregyártott, szabványos rendszer-elemekből, ez viszonylag költségtakarékos megoldás. Kína Shenzen nevű városában már több ilyen épület készült el, változatos formálással, különféle funkciókkal társítva (iskola, kávézó, pihenőhely, park). Ezzel a módszerrel a régi, hagyományos szennyvíz-tisztító műveket is át lehet alakítani - a déli országokban pedig nem szükséges fedett tér, elegendő egy pergola-rendszer. Az Organica technológia még kevésbé ismert, ám a szakemberek nagy hangsúlyt fordítanak nemcsak a hazai, hanem a külföldi bemutatásra is, amelynek jó eszköze az alapvetően angol nyelvű honlap.


Bodnár Attila, fotó: Garai Péter
Bodnár Attila előadása, fotó: Garai Péter
Bodnár Attila előadása, fotó: Garai Péter


Bár a zárásként tervezett pódiumbeszélgetés idő hiányában elmaradt, a nap előadásainak fő gondolatai jól érzékelhetőek voltak. A jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a meglévő épületek, különféle ipari együttesek rehabilitációjára, hiszen ez is a fenntarthatóságot szolgálja és így nem foglalunk el újabb zöldfelületeket a természettől. A környezettudatos, energiahatékony ötletek, megoldások régi épületek esetében is alkalmazhatóak, igaz, korlátozottabb mértékben. A városok megújulásának is ez lehet a kulcsa - a zöldfelületek növelése, az energiafogyasztás csökkentése és megújuló források alkalmazása révén. A Duna, mint Európa egyik fő vízi útja esetében is ezeket a szempontokat kell szem előtt tartanunk, az érintett térségeket fenntartható módon fejlesztve, minél kevesebb mesterséges, a természeti környezetet alapvetően átalakító beavatkozással.


Szélenergia termelő homlokzat, készítette Papp Linda, fotó: Garai Péter
Hulladékhasznosító manufaktúra, készítette Hujber-Nagy Aletta, fotó: Garai Péter
Greenbox, készítette Csiszer András, fotó: Garai Péter


A konferencia kísérőrendezvényeként az érdeklődők megtekinthették a Smart Architecture - Okos Építészet című kiállítást, amelyen a közelmúltban készült hazai hallgatói diplomatervek, egyetemi projektek, kutatások és tervpályázati anyagok szerepeltek. A különféle funkciókon és témákon túl közös vonás volt bennük a megújuló energiák és a környezettudatos gondolkodás hangsúlyos, koncepcióformáló jelenléte.

Garai Péter

Kapcsolódó oldal:

Európai Építészetpolitikai Fórum Budapesten / 1 - Beszámoló a május 5-i konferencianapról

Duna Régió Stratégia / 2. — a „Dunaszaurusz”

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »