Hibrid utópiák

Rabb Donát doktori kutatása a nagyvárosi közösségi lakhatás lehetőségeit vizsgálja. Témájához kapcsolódóan 2024 őszén Fábián Gáborral és Horváth-Farkas Zsófiával kiegészülve tervezési tárgyat indítottak a BME Exploratív Építészeti Tanszékén. A kurzus iránt kiemelkedő érdeklődés mutatkozott, a félév során 80 hallgató dolgozott az egykori OKGT székház újragondolásán. Az eredményeket Rabb Donát mutatja be.

HIBRID UTÓPIÁK

Jelenleg végzett doktori kutatásom fókusza a nagyvárosi közösségi lakhatás jövője. Ennek szomorú aktualitása, hogy Magyarországon nem jött létre olyan, stabil önkormányzati bérlakás-rendszer, mely képes lenne ellátni a hozzáférhető lakásokkal szemben egyre fokozódó össztársadalmi igényt. Valójában nemcsak a szükséges lakások nem épültek meg, de a bérlakás-rendszer megalapozása, alapvető céljainak és eszközeinek meghatározása sem történt meg.

Disszertációm célja feltérképezni a megváltozó lakás-igényeket és szinkronba hozni az eltérő építtetői, fenntartói és használói szempontokat. Ennek érdekében elemzem a lakás élhető minimumának feltételeit, központba helyezve a közösségi lakhatás fontosságát és e kettő összehangolt rendszerének előnyeit. Emellett bemutatom a lakhatási igényeink időbeli változásait, továbbá hatékony építészeti módszereket mutatok térsűrítési stratégiákra, olcsó négyzetméterekre és a megosztott terek valós integrációjára. Hosszútávú tervem ezzel ösztönözni egy működő és működtethető építészeti modell alapjait.

A témában rejlő potenciálokat keresve 2024 őszén Fábián Gábor DLA és Horváth-Farkas Zsófia oktató-társaimmal elindítottunk egy, a kutatási témámra épülő tervezési tárgyat, mely az általam bemutatott térsűrítési elképzelésekkel foglalkozott. Az Exploratív Építészeti Tanszék: Hibrid utópiák c. tantárgy kiírása ez volt:

FÉLÉVES MUNKATERV

Tervezési tárgyunkat egy több alkalmas elméleti felkészülés után, csoportos feladatként oldották meg hallgatóink. A duális képzés céljainak megfelelően az elméleti és gyakorlati képzést valós körülmények szimulálásával valósítottuk meg. A közel 80 fős (!) tankört háromfős munkacsoportokra osztottuk. Minden munkacsoport három feladatrészt oldott meg, tagjai egyéni érdeklődésnek megfelelően. A csoportok alakításánál az volt a célunk, hogy mindenki a saját témakörében legfelkészültebb partnerekkel dolgozzon együtt, így nemcsak a közös munka volt értékes, de az egyes munkarészek egymásra is inspirálóan hatottak. Azokat a tervező-hallgatókat kerestük, akiket motivált egy közösségi lakóház strukturális felépítésének tervezése, a struktúrába illeszkedő belsőépítészeti megoldások tervezése, illetve a tervezett ház homlokzatának minimális eszközökkel történő átalakítása.

A tárgy alapozó, elméleti részében az általam feldolgozott téma kutatási beszámolójával, valamint a hallgatók által kielemzett, példaértékű épületekkel foglalkoztunk. Megismertük a félév során készülő hibrid egyik tagjának, a közösségi lakhatásnak néhány történeti előképét és kortárs feldolgozását. Olyan tervezési módszerekbe kaptunk betekintés, mint a mindent megoldó technikába vetett hit, az épületek masszív tömegeit átitató közösségi terek megjelenése, az átmeneti terekre és zöld felületekre való igény, vagy az okos bútorok alkalmazása.

Ezután a témakör gyakorlati részével folytattuk a munkát. Célunk az egykori OKGT székház közösségi lakóépületté átalakítása volt. Nem adtunk ki kötött lakás- vagy helyiségprogramot, de célunk volt minél sűrűbb-hasznosabb-élhetőbb térhasználati modellek kidolgozása. Sűrű, hogy biztosítsa minél több ember együttélését. Hasznos, hogy a felmerülő igényeket minél teljesebben kiszolgálja. És végül élhető, hogy a létrejövő mű szerethető és emberi legyen.

A tervezés során nem törekedtünk a teljességre, nem volt célunk a teljes épület átalakítását megoldani. A feladatot ezért leszűkítettük az épület egyik szintjének (vagy metszetének) megtervezésére, a három fő fókusz-csoportban vizsgálva az alapkérdést. A három témakör a struktúra, a belsőépítészet és a homlokzat voltak. A gyakorlati munka során olyan megoldást kerestünk, amiben az átalakított épület strukturális felépítése, a struktúrába illeszkedő belsőépítészeti megoldások, illetve a minimális eszközökkel átalakított homlokzat összefüggő választ adtak a felvetett kérdésre, a minimum lakás és közösségi lakhatás összefüggéseire, valamint ennek integrációjára a megadott konkrét épületben.

TERVEK

A cikket a tervezési tárgy hallgatói munkáival szemléltetem, melyek igazán változatos módon mutatják be a közösségi lakhatás alternatív térszervezési lehetőségeit és egy redukált eszközkészlettel végrehajtott átalakítás építészeti szépségeit. A tervek mindegyike egy idealizált közösségi lakás-mixet biztosító épületet feltételez, melyben a beavatkozások – utólag visszanézve – három jellemző problémára reagáltak. Kiemelt és megkerülhetetlen téma volt az Október 23. út felőli, a közlekedési hangterhelésnek kitett homlokzat lakhatásra alkalmassá tétele. Ezt többrétegű homlokzatokkal, kifelé fordított közlekedőterekkel, vagy átmenő lakásokkal próbáltak megoldani a hallgatók. A tömeges lakásépítés tipikus elveszett terei, a házban jelenleg is működő sötét belső folyosók több alkotócsoport munkájának fókuszában is álltak. Erre a födémek és az épületbelső részleges, vagy akár teljes megnyitásával, illetve az előző problémával integráltan, a homlokzatokra fűzött közlekedőkkel válaszoltak a hallgatók. Végül – a jelen felhíváshoz leginkább kapcsolódva – a minimum lakásprogram mibenlétét keresték hallgatóink. Erre sokféle választ kaptunk, melyek funkciók megosztásával, a klasszikus térsorok átalakításával, vagy akár egyedi belsőépítészeti megoldásokkal foglalkoztak.

HOMLOKZATI REDUKCIÓ

Mivel mindegyik terv egy-egy alkotócsoport közös munkájaként készült, így az egyes problémakörök eltérő módon jelentek meg a tervekben. A struktúra-belsőépítészet-homlokzat tervezési tagolás megengedte részmegoldások kidolgozását is, miközben nagy hangsúlyt fektettünk az egymásra ható munkarészek és a tervek összképére. A homlokzatok átalakítására az energetikai átalakításokból tanult 30%-os kötöttséget tettünk: ez volt az átalakítás maximális mértéke, így a létrejövő mű még nem esik a jelentős átalakítás körébe. Ez kétféle következménnyel jár: energetikai oldalról elkerülhetjük a teljes homlokzat nagy költségű cseréjét, miközben építészeti kényszerként idomulni kell a meglévő, kétes építészeti értékű függönyfal-hálóhoz. A tervezett átalakítások során tehát a homlokzati megjelenés újszerűsége csak korlátozottan érvényesül. Ez az esztétikai kényszer egy másik nézőpontból viszont az épület (vagy épületek) városi integrációjának alapvető lehetősége. Ebben a kismértékű változás jelöli az új funkciót, de nincs meg benne az újraírás kényszere, vagyis az eredeti és a beavatkozás együttélése, maga a kompozit az állítás.

ALAPRAJZ MINT A TÁRSADALMI PROGRAM

A homlokzati kompozit az alaprajzokban kétféle következménnyel járt: a megváltozó homlokzati felületek legtöbbször az épületbe kerülő közösségi programot jelölték, máshol a lakások integrált elemei lettek. Megfelelő bérlakás-rendszert megalapozni nagyon hosszú és körültekintő munka lenne, erre egy féléves tervezési tárgyban nyilván nem vállalkoztunk. Kerestük viszont azokat a lehetőségeket, melyek akár kis beavatkozásokkal, akár radikális elképzelésekkel támogatták a minimális alapterületű, így minimális lakbérű lakásokat milyenségét.  A lakás-mix és alaprajzi szervezés leginkább a kortárs lakásdömping kritikus helyzeteire reagál, nyitott alaprajzokkal keresve az együttélés téri lehetőségeit. Ebben megjelenik a megosztásalapú társadalom jövőképe, mely a birtoklás helyett inkább az időben megosztott javak rendszerében működik.

A belsőépítészeti beavatkozások a teljes struktúrán belül tárgyszerű, okos mikromegoldásokkal operáltak. Ezek célja szintén a minél kompaktabb terek létrehozása, vagyis egyfajta térsűrítés volt. Ezt természetesen egy kétoldalú folyamat egyik végleteként kezeltük, a személyes tér sűrítése mellett a valóban integrált közösségi terek megjelenése és ezek hálózatos felépítése vezérelte a struktúrákat. A talált minimum a megosztott terek mellet egyterű lakásokkal és átalakítható terekkel gazdagította a terveket.

PREZENTÁCIÓ

Az így felépített terveket maximum négy lapon prezentálhatták a csapatok: egy műleírás egészítette ki az egy-egy lapon megjelenő három témát. A struktúra, a belsőépítészet és a homlokzat lapok megjelenésükben egy Instagram-poszt csempéihez hasonlítanak, mely összefüggés nem a véletlen műve: célja kompakt és hatékony módon bemutatni az építészeti gondolatot. A most bemutatott válogatás személyes fókusza egy-egy részletmegoldás bemutatása, mely talán elindítja a lakhatásról való gondolkodást és párbeszédet. Erre mindnyájunknak nagy szüksége van.

Rabb Donát

a BME Építőművészeti Doktori Iskola hallgatója