INMO: INdustrial Modul – Alternatív lakhatás ipari csarnoképületekben

A lakhatási válság súlyosbodása új, fenntartható megoldásokat sürget, különösen azok számára, akik kiszorulnak a piaci alapú lakhatásból. A barnamezős területek revitalizációja lehetőséget kínál arra, hogy ipari örökségünket új funkcióval ruházzuk fel. Deák Angéla, Komár Vanessza, Sárkány Balázs moduláris projektje a bérlői lakásszövetkezeti modell révén megfizethető, közösségi alapú alternatívát nyújt a lakhatásra. A terv a JAF Holz hallgatói pályázatán III. helyezést ért el.

Napjainkban a lakhatási válság egyre nagyobb méreteket ölt, melyre sem a gazdaság, sem pedig az építőipar nem tesz etikus lépéseket. Az ipari örökségünk megőrzése friss gondolat Magyarországon, a műemlékvédelem terén is csak szűk körökben terjedt el ezen épületek vizsgálata és védelme. Ennek ellenére ezek az elszigetelt területek egyre jelentősebb helyszínekként tűnnek fel. A minőségi lakáshiányra és az ingatlanárak folyamatos emelkedésére megoldást kínálhat a barnamezős területek lakáscélú fejlesztése. A témánk célja többek között e kihívás és lehetőség vizsgálata. A jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy bár a lakóingatlan fejlesztések kiemelt figyelmet fordítanak a barnamezős területekre, a megvalósult projektek során az építészeti értékvédelem gyakran háttérbe szorul, és jellemzően a meglévő épített környezet teljes elbontása valósul meg. A pályázati anyagunk terméke ily módon egy olyan lakómodul, ami alternatív lakhatásként fenntartható és etikus módon megoldást nyújthat a válság kezelésére, kihasználva a hátra hagyott ipari területek meglétét és a bennük rejlő lehetőségek kiaknázását.

_BARNAMEZŐS TERÜLETEK

Az ipari fejlődés nem egy lineáris folyamat, hanem szakaszos, időszakonként változó dinamikájú jelenség, amely növekedési és hanyatlási periódusokat foglal magában.

Az ipari területek dezindusztrializációs folyamata az épületek funkcióvesztését eredményezte, amelyek a hosszútávú elhagyatottság során jelentős romlásnak indultak, értéküket vesztették, és ezáltal a településszövetben mára szinte átjárhatatlan, használaton kívüli zárványokat alkotnak. Ez különösképpen ott jelent problémát, ahol az iparterületek összenőttek a lakónegyedekkel, ez esetben ugyanis a leromlott épületállomány nem csak az adott terület esztétikai értékét csökkenti, hanem közlekedési, közszolgáltatási és közbiztonsági problémákat is vonhat maga után. Az ezekből adódó társadalmi feszültségek és az életszínvonal romlása végül a területek elslumosodásához vezethet.

Az adottságokra és meglévőségekre erőforrásként kell tekintenünk, figyelembe véve azok múltját és értékeit. Számos barnamezős helyszín településszerkezeti helyzetéből fakadóan a városi fejlődés katalizátoraként szolgálhatna, az adaptív újrahasznosítás lehetőségeinek kihasználása pedig segíthet a funkciójukat vesztett épületek újra értelmezésében. A szakmai közvélemény mostanra egyetért abban, hogy az ipari épületek megőrzése és fenntartható hasznosítása csak akkor valósítható meg hatékonyan, ha azok hosszú távú hasznosítás révén a mindennapi élet részévé válnak, ez esetben pedig egyértelmű követelmény a funkcióváltás. E területek rehabilitációja új ipari, lakó- vagy szolgáltatófunkciók kialakításával munkahelyeket teremthet, és hozzájárulhat a helyi gazdaság fellendítéséhez. Megteremti a városi térszerkezet optimalizálását és a társadalmi szövet revitalizálását, miközben csökkenti az értékvesztéssel járó bontások, valamint az új fejlesztések szükségességét. A zöldmezős területek kiaknázása helyett így a barnamezős területek hatékony hasznosítása a természeti erőforrások védelmét is szolgálja, valamint hozzájárul a városok gazdasági, társadalmi és ökológiai szempontból is fenntarthatóbb fejlődéséhez.

_FENNTARTHATÓ LÉPÉSEK

A lakhatási válság kezelésére fenntartható lépésekre lenne szükség. A meglévő, használaton kívüli épületállományok felújítása és korszerűsítése mellett, energiahatékonyak és alacsony fenntartási költségeket kell biztosítanunk. A fenntartható lakhatás elősegítése érdekében ösztönözni kellene az újrahasznosítható építőanyagok és az alacsony karbon lábnyomú technológiák alkalmazását. Annak érdekében, hogy a lakók hozzájáruljanak a társadalmi egyenlőség és a fenntartható fejlődés elő mozdításához, kooperatív lakhatási modelleket kell népszerűsíteni, ahol a privát terek mellett a közösségi funkciók kapnak nagyobb hangsúlyt. Az ipari épületekre "esernyő" elv szerint tekintünk, melyek befogadó struktúrájukkal egy védett környezetként szolgálhatnak az új lakóközösségek létrejöttében. Minimális átalakításokkal (pl. külső hatásoktól való védelem, gépészet kiépítése) maximális kihasználtságot érhetünk el úgy, hogy közben az épület "karosszériája" nem változik. A régi és az új technológia találkozása így szimbiózisban létezne.

_ALTERNATÍVA: BÉRLŐI LAKÁSSZÖVETKEZET

A helyzet orvoslása érdekében szükség lenne olyan nonprofit intézmények kialakítására, amelyek hosszú távon, megfizethető és megfelelő minőségű lakhatást biztosíthatnának azok számára, akik szociális helyzetükből adódóan képtelenek a lakáspiacra való belépésre. Ez a struktúra jellemzően az alsó középosztályt célozza meg: ide tartoznak például a diákok, az egyéni vállalkozók, az alacsony keresettel rendelkező szakmákban dolgozók (pl. szociális munkások, pályakezdők, pedagógusok), vagy az egyedülálló szülők, akik bár jövedelemmel rendelkeznek, de legtöbb esetben kiszorulnak a hitelképes személyek közül. Erre nyújthat alternatívát a bérlői lakásszövetkezeti modell, mely az államtól függetlenül alulról, önszerveződő módon jön létre, és demokratikus elveken alapul, és amelynek keretében minden tag egyenlő beleszólási joggal rendelkezik a döntéshozatali folyamatokban. Ez az együttlakási forma a tulajdon és a felelősség megosztásán keresztül képzeli el a lakóközösségek létrejöttét. Az efféle modellek esetén mind a közös terek, mind a magánterek egy jogi személy (pl. egyesület vagy szövetkezet) tulajdonában vannak, amelynek a lakók a tagjai. A lakók ennek a jogi személynek fizetnek bérleti díjat a lakhatásért, a szövetkezet pedig az összegyűlt összegből fedezi a fenntartási költségeket és törleszti a hiteleket. A lakók bár közvetetten, a szervezeti tagságukon keresztül tulajdonosai az ingatlannak, de nincs magántulajdonuk a saját lakrészükben, ezáltal biztosított annak elidegenítésének megakadályozása és kivonása a piacról. A lakásszövetkezet így védve van az ingatlanspekulációtól és a gazdasági ciklusok kiszámíthatatlanságától. Mivel nincs szükség a saját lakrész megvásárlására, az közösség tagjai jelentősebb tőkebefektetés nélkül válhatnak taggá, és egy bérleményhez hasonlóan bármikor könnyedén ki is léphetnek. Ez esetben az ingatlan megvásárlásához és felújításához szükséges kezdeti tagi hozzájárulást a kiszállónak visszafizetik. Mindez segít abban, hogy a bérlői lakásszövetkezeti modell a piaci árak akár 70-80%-ért nyújtson lakhatást, és hogy hosszú távon biztosítható legyen a lakók mindenkori jövedelmének 40%-a alatti lakbérszint.[1]

_MODULARITÁS

A moduláris ház egy megoldása lehet a lakhatás gyors biztosítására. A modulok szerkezetének kiépítésében kulcsfontosság volt az elemek méretei és az összeszerelhetőség. A szállíthatóság mellett a helyszíni építés érdekében egy súly korlátokat is igyekeztünk kialakítani. Mindezeket figyelembe véve három fő építő elemet határoztunk meg: fal, födém és sarok panelek. Az elemességnek köszönhetően változatos homlokzatkialakítást és bővíthetőséget érünk el.

_FORMAKERESÉS

Elsődleges célunk volt egy olyan forma, illetve szerkezeti struktúra megalkotása, mely könnyen integrálható meglévő épületekbe. Az ipari építészet legfőbb jellemzői közé tartozik a funkcionalitás és a praktikum, melyek okán egy merev, szabályos, és ismétlődő kubatúrával dolgozhatunk. A hasonló traktus méretek és a szerkezeti anyagok további lehetőségeket adnak a modell integrálhatóságában. A formavilág egy letisztult egységet alkot – mint ahogy az ipari csarnokok esetében is –, mégis az ismétlődő formák változatos felhasználási köre játékosságot visz a merev környezetbe. Lehetőséget ad bővíthetőségre, a változó élet igényeit figyelembe véve. Annak érdekében, hogy könnyen szállítható és a helyszínen szerelhető lehessen, a modul falai és födémjei több elemből állnak össze. A befogadó tér további kihasználására ad lehetőséget a lakóegységek egymás mellé és fölé helyezése.

_MINIMALIZÁLT ÉLETTÉR, BELSŐÉPÍTÉSZET

A minimalizmus elve esetünkben nemcsak esztétikai kérdés, hanem fenntarthatósági szempontból is kulcsfontosságú szerepet kap. A kisebb alapterületű, de tudatosan tervezett lakóterek kevesebb erőforrást igényelnek, legyen szó az építőanyagok mennyiségéről, fűtésről/hűtésről vagy akár a berendezésekről. Bár a tervezett alap modul alapterülete mind összesen 16 m2, a letisztult formák, a nagy belmagasság, a természetes fények és az okosan integrált bútorok azonban segítenek abban, hogy a tér tágasabbnak és rendezettebbnek hasson. A változó élethelyzetekre való alkalmazkodás érdekében egy bővíthető modult dolgoztunk ki, így akár 32, 48 m2-re is megnövelhetőek.

Kiemelten fontos szerepet kapott a funkcionalitás és a térkihasználás optimalizálása. A moduláris bútorok, mint az összecsukható, variálható vagy többfunkciós elemek lehetővé teszik a különböző élethelyzetekhez való rugalmas alkalmazkodást. Az összecsukható ágyak, felhajtható asztallapok és a perforált falpaneltábla mind segítik a helytakarékos, dinamikus térhasználatot. A moduláris térhasználat elve alapján a helyiségek többfunkciós szerepet tölthetnek be: egy nappali például könnyedén átalakítható munkatérré, vagy akár vendégszobává.A mobiliákat úgy képzeltük el, hogy azok az újrahasznosítás elvén helyi anyagokból összeállíthatóak legyenek. Esetünkben ilyen „helyi anyagnak" számíthatnak az építkezésekről fennmaradt, valamint a volt ipartelepen talált kellékek, eszközök és hulladékok. Ilyen értelemben tehát az általában nem fenntarthatóként számontartott anyagok is új értelmet nyerhetnek, mint amilyen például a beton, a fém, vagy a műanyag. Amennyiben az újrahasznosítás nem volt megoldható, ott igyekeztünk megújuló erőforrásokat alkalmazni.

A fenntartható és minimalizált belsőépítészeti koncepciók gyakran a természetes anyagokra és visszafogott színpalettákra építenek, azonban az élénk színek tudatos használata frissességet és karaktert adhat a térnek. Ilyen esetben a legfontosabb tervezési elv a mértéktartás, mely vizuális dinamizmust ad, ugyanakkor nem terheli túl az enteriőrt. Az apró, jól elhelyezett színfoltok kiemelkednek a természetes, neutrális (többnyire fa) hát térből, és egyedi atmoszférát teremtenek, miközben a bútorok alapvetően letisztultak maradnak.

ADAPTÍV ALKALMAZÁS

Esetünkben a rendszer működési elveit a pécsbányai Gróf Széchenyi István akna területén elhelyezkedő Kraíz-műhelyen mutattuk be. A tervezett modulrendszer azonban bármely ipari csarnoképületbe integrálható. A befogadó közeg kiterjedésétől és nagyságától függően több lakóközösség kialakítására is alkalmas lehet, így a fővárosi, zárványszerűen megbújó barnamezős területek megújulására is alkalmas.

Deák Angéla, Komár Vanessza, Sárkány Balázs

[1] Jelinek Csaba és Pósfai Zsuzsanna: A bérleti lakásszövetkezeti model Magyarországon. In: https://mek.oszk.hu/20300/20384/20384.pdf (Letöltés: 2025.05.12)