Épületek/Középület

Kék rapszódia — a dán főváros új hangversenyközpontja a francia Nouveltől

1/10

Kék doboz, Koppenhága (tervezte Jean Nouvel, fotó Rory Hyde)

Koppenhágai koncertterem, fotó Rory Hyde

Építés közben, fotó: Marie-Louise Valsted

A kék doboz makettje (fotó: Rory Hyde)

burkolat, fotó: Rory Hyde

rácsszerkezet, fotó Rory Hyde

homlokzat, fotó Rory Hyde

szerelés közben, fotó: Rory Hyde

belső tér fotó: Rory Hyde

?>
Kék doboz, Koppenhága (tervezte Jean Nouvel, fotó Rory Hyde)
?>
Koppenhágai koncertterem, fotó Rory Hyde
?>
Építés közben, fotó: Marie-Louise Valsted
?>
A kék doboz makettje (fotó: Rory Hyde)
?>
burkolat, fotó: Rory Hyde
?>
rácsszerkezet, fotó Rory Hyde
?>
homlokzat, fotó Rory Hyde
?>
szerelés közben, fotó: Rory Hyde
?>
belső tér fotó: Rory Hyde
?>
1/10

Kék doboz, Koppenhága (tervezte Jean Nouvel, fotó Rory Hyde)

Koppenhágai koncertterem, fotó Rory Hyde

Építés közben, fotó: Marie-Louise Valsted

A kék doboz makettje (fotó: Rory Hyde)

burkolat, fotó: Rory Hyde

rácsszerkezet, fotó Rory Hyde

homlokzat, fotó Rory Hyde

szerelés közben, fotó: Rory Hyde

belső tér fotó: Rory Hyde

Kék rapszódia — a dán főváros új hangversenyközpontja a francia Nouveltől
Épületek/Középület

Kék rapszódia — a dán főváros új hangversenyközpontja a francia Nouveltől

2009.03.10. 10:34

Projektinfó

Szerzők:
Plótár Fatime

Építészek, alkotók:
Nouvel, Jean

Földrajzi hely:
Koppenhága, Dánia

Vélemények:
33

Január végén nyílt meg a Jean Nouvel által tervezett új, négy előadótermes koncertközpont Koppenhágában. A városi tundra látképét uraló különleges, kobaltkék homlokzat ideiglenesnek és kísértetiesnek tűnik.

Január végén nyílt meg a Jean Nouvel által tervezett új, négy előadótermes koncertközpont Koppenhágában. Az inspirációt mindenekelőtt a háború utáni építészet legnépszerűbb hangversenyterme, Hans Scharoun 1963-as Berlin Philharmonie épülete szolgáltatta. Az addig példa nélküli, körben teraszosan elhelyezett nézőtérrel megtervezett ötszögű auditóriummal annak idején a demokratikus koncertterem típusa született meg. Koppenhágában Nouvel egy nagy kék kockába építette be Scharoun épületének elveit, de olyan mértékig átértelmezve, hogy az új épület a régivel ellentétben szinte minden részletében aszimmetrikus.

 

Kék doboz, Koppenhága (tervezte Jean Nouvel, fotó Rory Hyde)
1/10
Kék doboz, Koppenhága (tervezte Jean Nouvel, fotó Rory Hyde)

Koppenhágai koncertterem, fotó Rory Hyde
2/10
Koppenhágai koncertterem, fotó Rory Hyde

Építés közben, fotó: Marie-Louise Valsted
3/10
Építés közben, fotó: Marie-Louise Valsted

 

Nouvel elmondása szerint további inspiráció után kutatva a hűvös skandináv modernizmus egyik példáját, az 1930-ban Vilhelm Lauritzen által tervezett, ma a koppenhágai filharmonikusoknak otthont adó Radiohust is megnézte. Nouvel az épület meleg színeit és kellemes atmoszféráját emelte ki, és a nézőtér magas háttámláit utalásképpen át is vette Lauritzen épületéből.

Nouvel hangversenyterme jól szemlélteti, hogyan lehet múltbeli példákat a fantázia és a kreativitás csorbulása nélkül felhasználni. Nicolai Ouroussoff, a The New York Times építészeti szakírója szerint az épület arra is bizonyíték, hogy manapság a koncerttermek tervezésének csodálatos, termékeny időszakát éljük. Példaként említi Frank O. Gehry 2003-as Los Angeles-i Disney Hall-ját, és a Herzog & de Meuron Hamburgban épülő Elbphilharmonie épületét. Ezekhez hasonlóan Nouvel új műve is azt mutatja, hogy az intim zenehallgatás élménye nem feltétlenül áll ellentétben a látványos, fantáziadús építészettel – sőt, még erősíthetik is egymást.

A koppenhágai hangversenyterem helyszíne nem a legideálisabb. A régi belváros szélén kialakulóban levő új lakó- és üzleti negyedben unalmas csupaüveg lakó- és irodatömbök közt épült fel. A belváros felé futó magasvasút éppen mellette zakatol el, délre pedig füves-szemétdombos üres telkek övezik. “Új városrészben építeni óhatatlanul rizikóval jár. Egy bizonytalan jövőjű területen az egyetlen dolog, amibe kapaszkodhatunk a bizonytalanság pozitív ereje, valamiféle misztikum. És a misztikumhoz közel áll a csábítás és a vonzalom is", nyilatkozta Nouvel a tervezés kezdetéről. Az építész olyan épületet tervezett erre a városi “tundrára", amely Ouroussoff szerint önmagában is egy saját világ, a város metaforikus szelete, jelenlét és identitás. “A kontextust rendhagyó városi épülettel, gyakorlatilag egyetlen misztikus tömeggel próbáltam megmutatni", magyarázta az építész.

Ha a történelmi belvárosból kivezető főút felől közelítjük meg a koncerttermet, a kobaltkék homlokzat ideiglenesnek és kísértetiesnek tűnik. Áttetsző kék szövetburkolata állványzatra emlékeztető tartókeretből és feszítőhuzalokból álló acélszerkezetet fed. Nappali fénynél a benne mozgó alakok, sőt a folyosók és a zárt irodák labirintusa közé ágyazott előadóterem halvány íves körvonala is láthatóvá válik. “Olyan tömeg ez, amelynek a tartalmáról kívülről csak találgatni lehet. Misztikus paralelepipedon, amely nappal és éjjel folyamatosan változó képet mutat", mondta Nouvel.

 

A kék doboz makettje (fotó: Rory Hyde)
4/10
A kék doboz makettje (fotó: Rory Hyde)

burkolat, fotó: Rory Hyde
5/10
burkolat, fotó: Rory Hyde

rácsszerkezet, fotó Rory Hyde
6/10
rácsszerkezet, fotó Rory Hyde


 

Sötétedés után elevenedik meg igazán az épület. A kubus felületére este videómontázst vetítenek, és ettől az hatalmas fénydobozzá alakul át. A kocka felületén áramló képeken esténként előadók és hangszerek, vagy éppen különböző absztrakt formák és színek láthatók. Ouroussoff megfigyelése szerint a képek elbizonytalanító éteriessége és a kubus plátói tisztasága közti ellentmondás megakadályozza, hogy a vetítés az egyszerű reklám szintjén maradjon.

Az építészek évtizedek óta kísérleteznek fluid, folyékony terek létrehozásával, és különböző eszközökkel próbálják az épület belső életét a külső városi terekkel összeolvasztani. Az ideális épület számukra olyan lenne, ahol a külső és a belső tér közti határok elmosódnak. Nouvel doboza Ouroussoff véleménye szerint azonban ennél a törekvésnél tartózkodóbb, és kevésbé naív. Váratlan képekben fürdő szilárd tömege határozott ellenpontját adja sivár környezetének.

Ez az érzés az épületbe lépve felerősödik. A belső térben újabb vetített képek vegyülnek a sétáló-járkáló emberek realitásába. A labirintusszerű terek leginkább valamiféle belső városi tájhoz hasonlíthatók. “Egyik oldalon a muzsikusok világát találjuk, belső udvarokkal, teraszokkal és vegetációval. A másik oldalon Piranesit idéző közösségi terek kapcsolják össze az előadótermeket, az éttermet és az utcát. Az absztraktot a figuratív ellenpontozza, az állandót pedig az efemer egészíti ki. A homlokzatburkolat szűrőjén át kilátni a városra, a közeli csatornára és a szomszédos épületekre, éjszakánként pedig a homlokzat vetítővászonná válik. Minden tér felfedezést, minden részlet valamiféle találmányt rejt magában", magyarázta Nouvel.

A központi előadóterembe a bejárattal szemközti mozgólépcsőkön, vagy az oldalt elhelyezett lépcsőn lehet feljutni. Közvetlenül a lépcsőktől balra liftek suhannak fel a hét szinten elosztott előcsarnokba és a fenti, fragmentált, egymást átfedő panelekkel díszített mennyezetű elosztóterekhez.

 

homlokzat, fotó Rory Hyde
7/10
homlokzat, fotó Rory Hyde

szerelés közben, fotó: Rory Hyde
8/10
szerelés közben, fotó: Rory Hyde

belső tér fotó: Rory Hyde
9/10
belső tér fotó: Rory Hyde

 

Jay Merrick megállapítása szerint az épület nem lenne ennyire hatásos Nouvel arányok és az anyagok iránti érzékenysége nélkül. A helyenként 30 méter magas előcsarnok felfelé törekvő térnyúlványainak köszönhetően például a látogatót szinte felrepíti az épület magasságába, míg a 10 méterrel az utcaszint fölé emelt központi előadóterem alatti csarnokban szinte ránknehezedik a szoborszerű tömeg súlya.

A nyilvános terek komplex rétegzettsége Nicolai Ouroussoffot egyszerre emlékezteti az arab soukok labirintusszerű sikátoraira és egy high-tech információs hálózatra. Ennek az építész könnyed anyagkezelése az oka: a liftek és a lépcsők furnérozottak, így a terek egy része egy építkezés helyszínének nyerseségéhez és csupaszságához hasonlítható. Az épület közbenső gyűrt műanyagréteggel kialakított betonfelületei az elefánt bőréhez hasonlóan ráncosak, miközben tapintásra a márvány simaságát és csiszoltságát adják.

A nyerseséggel szemben az 1800 ülőhelyes központi hangversenyterem a luxus világába burkolja a hallgatóságot. Nouvel termének elrendezése Scharounéhoz hasonlóan a színpadhoz minden irányból lelépcsőztetett, konzolos teraszok sorozatából áll. A hallgatóság így a színpad fölött elnézve egymásra lát, és ezáltal egy igazi közösségi élmény részesévé válik. Mivel az erkélyek lépcsőzéseit aszimmetrikusan helyezték el, soha nincs az az érzetünk, hogy arctalan nézők monoton sorai közt ülünk.

A teret teljes egészében rétegelt keményfával burkolták, amely különleges melegséget és tömörséget kölcsönöz a teremnek, szinte mintha egyetlen tömbből faragták volna ki. A bordázott és kiugró felületek helyenként rozsdára, máshol puha szőnyegre emlékeztetnek.

Az eredmény egy gyönyörű, érzelmes menedékhely, egy utópikus sarok világunkban, ahol éppen minden összeomlani látszik. Ouroussoff szerint Nouvel éppen ezért lehet korunk ideális építésze. Amellett, hogy a kortárs technológia híve és ügyes felhasználója, ötletei a város, mint intellektuális kicserélőhely történelmi eszméjében gyökereznek. Legjobb épületei túl a modernizmus és a neoklasszicizmus absztrakt tisztaságán ösztönösebb – és emberibb – időkhöz nyúlnak vissza.

Plótár Fatime


A Dán Rádió (DR) koncertközpontja
megbízó: DR (Danish Broadcasting Corporation)
építészet: Atelier Jean Nouvel (tanácsadók: Olivier Boissier és Hubert Tonka)
szerkezetterv: Terrell International S.A.S.
akusztika: Niras Acoustics, NAGATA Acoustics, Yasuhisa Toyota / Motoo Komoda

teljes alapterület: 26000 m2
kivitelezés kezdete: 2002
befejezés: 2009. január

Vélemények (33)
Johanna Hansen
2009.09.10.
23:46

Voila,

 Megtettem az utam, hogy megnezzem az interiort is es azt kell, hogy mondjam: Lenyugozo! Felulmulta minden varakozasom. Jelentem: a legkisebb reszletre is gondosan oda figyelt ezennel Jean Nouvel...es az hogy a budget elfogyott a vegere, arrol pedig igazan nem o tehet. ( A koncerthall felso harmada sajnos narancssargara festett muanyag hullam es a mennyezetet inkabb ne nezzuk meg, de a tobbi, maga a tokely. A kepeken nem lathato, hogy a kocka tulajdon keppen egy bamulatosan modern irodahazakkal kiepitett kornyezetben van, pontosan a kanalis menten. Nagyon izgalmas a kornyezet, es azt kell hogy mondjam, BELE ILLIK A KORNYEZETBE. A koncert hall centralis elrendezese valosaggal vonzza a kozeppontba, a szinpadra a nezot. A hercegi par hajo orr szeru paholya pedig olyan hatast kelt a nezo terrol, minta egy vitorlas verseny mezonyebol neznenk rajuk.

hady
2009.03.13.
08:51

Élvezet a felvetéseiteket olvasni, komolyan! Szerintem az a ház épphogy nem kocka. Szinte szarkasztikus oldás, sejttető kimetszések: a már ismert nouveli tétel, a transzparencia továbbgondolása. Az ideiglenesség építészetbe emelését értem szarkazmus alatt - a vászonságot és a fényjátékot. Zseniális, ahogy ezt a tételt kezeli. Igen, manipulatíve vezeti a látogatót a külső és a belső formai-szerkezeti-anyagbéli és gondolati különbségeinek szétfeszítésével. Ez a tételesség azonban nem gagyi, ellenkezőleg: az értő szem számára tele van utalásokkal - ahogy említettetek is párat (pl. Sharoun berlini filharmóniája).

Épp a megfogható és az eszmei rétegek érzékeltetése szerintem ennek az opusnak az ereje. Meg az, hogy bárki számára érthető. 

Hadas László

nagylaszlo71
2009.03.11.
10:00

Egyszerűen IIIIIIIIIIIIIIIMÁDOM az építész szakmát, amikor előveszi a 20. századi ős-mantráját és a kubus-bubusról kezd el hadoválni ,-) Nem akarok senkit (különösebben) megbántani, de ez egyszerűen totális mellébeszélés. Hogy a mai kor építésze(te) egész egyszerűen az épületek belsője felé dizájnol és építkezik, a tundrára-gyorsvasútra pedig a halovány  segédfogalom szintjén sincs válasza, az már rég tudott dolog. (Jelen esetben talán mentesítő körülmény, hogy a környék rendezése még a jövő zenéje, tehát nem is igazán lehet...) Hogy manapság már snassz dolog bombasztikus és időtálló homlokzatokban gondolkodni, az is eléggé nyilvánvaló. De akkor már zokon ne vegye senki, ha erre a kékvásznas kockára (éjjeli vetítésével egyetemben) röviden csak annyit mondok: sz@r. Bővebben pedig annak a meggyőződésemnek adok hangot, hogy ezt a tervezője is pontosan tudja, de egész egyszerűen csak így tudta elhatárolni magát és művét a környezet siváráságától, forgalmától, vizuális és akusztikus szennyezettsétől. A baj csak ott van (illetve nem baj, sőt!), hogy a kék bubus mélyén egy nagyszerűnek tűnő épület lapul, amit viszont szóban és képben is egyaránt agyonnyom ez az idétlenke-ízléstelenke ékszerdoboz, amibe bepaszírozták... (És ez már tényleg baj, hogy 20 képből 15 a kék kocekről szól és csak a maradék a lényegről.)

Más - demokratikus koncertterem: azért az akusztikájára baromi kiváncsi vagyok, a Műpában egyszer volt alkalmam a színpadon ülni egy kamarakoncerten, háááááááááááát, annyira nagy élmény nem volt, minden csengett, zengett és búgott, mint vidéki diszkóban a túlfűtött lemezlovász...

epiteszikon
2009.03.11.
10:21

@nagylaszlo71: Állítólag a Műpa kicsit magasra sikerült és a hang nem oly dinamukis, mint kisebb termekben.

A kubusos meséket nézd el nekünk. De a formákkal történő foglalkozások végén, majd minden építész, szobársz, grafikus, fotós el tuds jutni oda, ahol egy kocka az valami kifejezhetetlen, valami monolitikus, valami ami az időn átnyúl.

Erről biztos sok tanulmány szólt ezeddig,

De vannak olyan épületek (Libeskin, Mayne) amelyek súyos magyarázatra szorulnak és jó őket megérteni.

ikon

mB
2009.03.11.
10:55

@nagylaszlo71: "Demokratikus koncertterem": azért ne keverjük a két dolgot: a MüPa és a Kék kocka pont a koncertteremtípusok két ellenkező pólusát jeleníttik meg, és a MüPa elsősorban NEM arra hangolódott, hogy te a színpad mögött üljél - ez a "cipősdoboz" típusú hangversenyterem, ami főleg és elsősorban lineáris. A Berlini Filharmónia meg ez a kékség viszont más: centrális, körbeülhető.

(Egy másik kommentre: nem tudok róla hogy "túl magas" vagy túl másmilyen lenne a MüPa, nagyon alapos és mindenre kiterjedő akusztikai vizsgálatok és utóhangolások jellemezték a munkát, tudtommal csak pozitívak a visszhangok (visszhang, haha - érted? :-) ).

nagylaszlo71
2009.03.11.
11:35

@epiteszikon: Hát izé, nekem ez a kubusos sztori inkább csak a végtelen ötlettelenséget jelenti, semmi mást. Nagyon jól tudom, hogy hosszú litániák szólnak róla, alighanem hát az én receproraimban van a hiba, hogy abszolút semmi izgalmasat nem találok egy kockában... Speciel ebben az esetben pedig tényleg csak arra tudok asszociálni, hogy valamit elhatárol, kivág, kimetsz, eldug, leválaszt, akváriumba dug az eredeti a környezetéből. Ami nem biztos, hogy baj, bár személy szerint én a természetközelibb (táj-)építészetet preferálom.

mB
2009.03.11.
11:46

@nagylaszlo71: "elhatárol, kimetsz, eldug, leválaszt, akváriumba dug az eredeti környezetéből"

Azt hiszem pontos a megállapításod - de pontosan ez volt a tervezői szándék: elhatárolódni a kicsit (nagyon?) kaotikus, kicsit ipari, kicsit vasúti környezettől, és egy új minőséget létrehozni. Nehezen tudnék elképzelni ITT bármilyen "tájépítészeti megoldást". Apropó: itt a kockológia, a kicsit ipari környezet a táj....

Johanna Hansen
2009.03.11.
12:18

@mB: A centralis elrendezes nagyon tetszik, de hogy a mu tenyleg drama legyen es ne csak egy szomoru silany befejezes, a reszleteket is Mirallesi aprolekossagal tudnam elkepzelni, csak ugy mint a Skot Parlamentben. Jean Nouvell koztudottan elbukta a preciz belso teret a Le Havre Furdonel is. Kivancsi vagyok a tobbi belso teri kepre.

Az akusztikat illetoen a MuPa felol nincs ketsegem. Stavanger Koncert Hall http://www.big.dk/projects/sta/sta.html A vilag legjobb koncert hall awardot kapta (Golden Lion) Velenceben 2003-ban. A Dan PLOT ket fiatl titanja is Becsbe utazott, hogy az akusztikat tanulmanyozza. Hogy oszinte legyek, nem ertem, hogy miert nem BIG vagy JDS epitette a Dan koncert hallt. Biztos, hogy ok tobb energiat fektettek volna a projektbe.

kissdaniel
2009.03.11.
12:32

@Johanna Hansen: Nagyon halkan, szinte suttogva hivnam fel a figyelmedet, hogy JDS nemhogy nem az egyetlen epitesz a vilagon, de meg csak nem is sorolnam az elmelyultebb alkotok koze. Szived joga rajongani erte, de folyton vele peldalozni egy szakmai forumon kicsit sekelyes szinben tuntet fel elobb-utobb...

Arrol is lehetne regelni, hogy egy epuletet ugy erdemes-e elemezni, hogy nekem tetszik-e, vagy esetleg ugy, hogy megprobalom megerteni, mi volt az alkoto szandeka, es az ahhoz viszonyitott kovetkezetesseget kerem szamon rajta...

mB
2009.03.11.
12:47

@Johanna Hansen: "Jean Nouvel köztudottan elbukta a precíz belső teret a Le Havre Fürdőnél is"

Hah! Köszönöm hogy felhívtad rá a figyelmem! Gyönyörű!!!

Sok sok kép itt (Le Havre, Nouvel).



(Amúgy én is jobban preferálnám a szofisztikáltabb érvelést... de a világért sem erőszakoskodnék. :-) )

bardóczi
2009.03.11.
14:39

@mB: Talán megbocsáttatik nekem hogy tájépítészként én is a "(táj-)építészeti" megfontolásokat hiányolom - nagylászló71-el mélyen rokonítva - azokból az építészeti alkotásokból, aminek a végterméke a kockológia. Az építészetnek azt a fajta befelé fordulását, amit Loos vitt el a csúcsig (aki egyébként ebbe később konkrétan beleőrült) én is erősen zsákutcásnak tartom. Mert teret létrehozni csak belül, az egyben azt is jelenti, hogy nem vagyunk érzékenyek a „kívülre” ezért ott bármi történhet mind funkcióban, mind területfelhasználásban, mind kultúrában, mind terepviszonyokban, mind terhelésben, stb. amit szeretnénk kizárni (lévén nincsenek rá igazi válaszaink vagy lusták vagyunk ilyen válaszokat keresni mert bonyolultak). Ipari tájra kockológiával válaszolni annyit tesz: nem akarok változást a környező tér életében, hanem a belső tájaimra menekülök.Ettől érzik például úgy egyébként maguk az építészek, hogy "Budapest telekről telekre épül koncepció nélkül". Én ezt "bárhol lehetnék típusú építészetként" aposztrofálom.

A kizárásra van egy sztorim, amit Sári Istvántól hallottam. Volt egy New York-i elméleti ötletpályázat, amelyben a feladat egy manhattani tömb 1x1x1 km-es (igazi kocka) áttervezése volt New York Future (vagy valami hasonló címmel. A pályázatot egy orosz építész (nem jegyezetem meg a nevét) nyerte, aki a tömböt bezárta egy 1x1x1 km-es üveg kockába, lévén a légszennyezés oly mértéket ölthet, hogy ez szükséges cselekedetté válik. Kérdésem: milyen válasz ez? Megoldottuk ezzel a légszennyezést? Vagy csak becsuktuk a szemünket? Egyszerű az kétségtelen, de nagyszerű is?

"Az ŐSDOBOZT az 1910-es években Adolf Loos bécsi építész alkotta meg, akiben a klasszikus építészet eljutott a maga abszolút végpontjához. Ez a zseniális ember egyedülálló belső térérzékeléssel rendelkezett, miközben semmiféle gondolata, érzéke nem volt a környezet, a Természet iránt. Elképesztően gazdag belső terű házai kívülről gyakorlatilag élvezhetetlenül absztraktak, mintha a klasszika halotti maszkjai lennének. Loos, hogy úgy mondjuk “kidesztillált” minden szellemet a homlokzatból, hogy azt a belső terekbe összpontosíthassa." -írja Helyes Gábor Dobozok és Dobozisták című kiváló esszéjében.

E mondatok nem csak e példára, de a MŰPA épületére is igazak. Az eredmény viszont az, hogy míg a "belső tájak" szenzációsan szofisztikáltra sikerednek, addig az épület tömege olyan konvex, taszító zárvánnyá válik a "külső tájak"-on, ami a külső szemlőből szükségszerűen negatív gondolatokat (kirekesztettség érzés) vált ki, ennek pedig az a szélsőséges társadalmi megnyilvánulása, hogy "az építészek is bek@phatják". És tudjátok mit: igazuk van! :) Ha a Lágymányosi hídon elhúzok a MŰPA nem-homlokzata előtt, amin az egyetlen átlátható üveg felület mögött (!) a gépészeti csövek sztaniolpapírba csomagolt dzsungele vigyorog rám vissza a betondoboz tetejéről, én is erre a szélsőséges véleményre jutok: sokáig ez az érzés gátolt meg abban, hogy hajlandó legyek belülről is megnézni az épületet. Az előítélet lám ennyire nagy úr: így e szempontot jobban kéne artikulálni kockológiába belefeledkezett építész alkotók felé.

Gombóc Artúrt idézve a dobozológia mára odáig jutott, hogy van csonkolt doboz, színes doboz,  üvegdoboz, kanyardoboz, vonalkód-doboz, lepény doboz, svájci doboz, magas doboz, sőt: öko-doboz is. Csak éppen külső teret szervező doboz nincs, mert az a doboz-lét és a külső térrel való szerves kapcsolat összeegyeztethetetlen.

bardóczi
2009.03.11.
15:38

@mB: Hát a belső teret szerintem se nagyon bukta el. Inkább itt is a külsőt bukta - szerintem (és ismét)

 

 

Johanna Hansen
2009.03.11.
15:42

@mB: Valoban amultam es bamultam mikor ezt a fudot meglattam. Daniel Liebeskind furdojenel ezerszer baratsagosabb es nyitottabb, bar szamomra meg ez sem tokeletes. Nagyon tisztelem Jean Nouvelt a batorsagaert, de muszaj felhivnom a figyelmet egy nagyon fontos dologra, a reszletekre. Minthogy Magyarorszag Japan es Izland utan a harmadik helyen all a vilag furdokultura viszonylataban, ezert valoszinunek tartom, hogy ha helyre all a gazdasagi helyzet, otthon is belekezd majd valaki hamarosan egy uj furdo epitesebe.

A La Havre Bath eseteben 6 honappal a nyitoparti utan, az epulet mennyei felulete pokoli mocsokka valtozott. A latogatok panaszaibol kiderul, hogy ezt a burkolatot es az olcson megoldott reszleteket fentartani nagyon nehez, meg nem termal viz eseteben is.  A csodalatos kornyezet mara kellemetlen, tisztatlan erzest nyujt a furdozoknek. A reszemrol mar fotozni sem utaznek oda. Erre alapoztam az  " Elbukta a preciz belso teret..."

A legujabb Magyar furdoben jarva, szinten eszrevettem hasonlo figyelmetlensegeket. A 2008 December 5-en nyilt kaposztasmegyeri Aqua Park festett gipszkarton mennyezete mar Januar vegi latogasomnal potyogott a fejemre. 2 honapot sem birt ki az a mesebeli dekoracio az epulet sziveben. A pelda erteku 72 atmeruju kupolaba belulrol sajnos rossz ranezni. Ugy gondolom, hogy ha egy epuletet belulrol tobbet nezunk mint kivulrol, akkor tobb energiat is kene ra fektetni.

Johanna

bardóczi
2009.03.11.
15:49

@Johanna Hansen: így érthetőbb a komented: "vígasztaljon" a tudat, hogy magyarországon fürdőkultúra örve alatt csak olyan iszonyatok épülnek, mint az inkriminált képosztásmegyeri aqua rettenet. És ez nem gazdasági helyzet kérdése. Hogy épületeket belülről többet nézünk, mint kívülről?...hmmm hát én ezt átgondolnám még egy kicsit...

EMA
2009.03.11.
16:09

@Johanna Hansen: Ahogy láttam az igen szép belső fotókat, pont az jutott eszembe, hogy mennyire lehet megőrizni ezt a fajta tisztaságot. Ez, mintha nem lenne szempont egy sor építésznél... nagy kár.

Johanna Hansen
2009.03.11.
16:13

@bardóczi: "inkriminált képosztásmegyeri aqua rettenet" Teljes mertekben egyet ertek. Nem lehetne kiirni valami Epiteszforum legjobb furdo palyazatot ?  Termal viz, gyonyoru magyar holgyek...a Turisztika olyan szepen fellendulne, csak egy vilag figyelmet felkelto epuletre lenne vegre szukseg.

 Johanna

bardóczi
2009.03.11.
16:34

@Johanna Hansen: még arra se: "csak" tisztességes épületekre...

schigeru
2009.03.12.
13:35

@bardóczi: Szép mese. Csak az a gond vele – szerény véleményem szerint – hogy az emberiség ősidők óta jóformán semmi mást nem csinál, csak elhatárolja magát a környezetétől, és dobozol (és nem az Örkényi értelemben). Az építésnek nevezett emberi cselekedetek 90%-a gyakorlatilag a természetes környezet durva és radikális megváltoztatása. Persze lehet az építészeket is hibáztatni, hiszen ők „művelik” ezt a legmagasabb fokon, de ennyi erővel porig rombolhatnánk a nagyvárosokat, mert azok az úgynevezett civilizáció élmunkásai. Mondjuk nem állítom, hogy néha nem lenne nekem is szimpatikus ez a megoldás. Viszont a fenti véleményt épp olyan sarkításnak tartom, mint amit kritizálni szándékozik.

 

Nem mellesleg, ha a lapostetőt technológiailag meg tudták volna oldani már az ókorban, akkor most az építészettörténetet taglaló könyvek szép nagy monolitikus kockákkal lennének tele.

zsuppanandras
2009.03.12.
14:06

@schigeru: kétlem hogy a Pantheon meg a Hagia Szophia építészei pusztán azért mesterkedtek annyit azokkal a kupolákkal, mert nem tudták megoldani a lapostetőt technikailag. igazából ők is dobozt akartak, de nem sikerült? hm

schigeru
2009.03.12.
16:05

@zsuppanandras: Hm, gyorsan fellapoztam néhány építészettörténet könyvet, és valóban, más ókori példa nincs is bennük. Végülis az egyiptomi és mezopotámiai példák is mind csupa gömbkupola meg nyeregtető lett volna, ha lett volna, de azok nem építkéztek, mert nem voltak. ;)

 Persze alapvetően egyik konkrétan felhozott példa sem azért olyan, mert a kor építéstechnológiájának csúcsa ezeket a formákat ismerte a nagyfesztávolságú térlefedő szerkezet címszó alatt. Tehát csakis szakrális alapon használták a kupolát,és nem azért, mert nem ismerték a gomba-, vagy az előfeszített körüreges vasbeton pallófödémet. Persze értem én a célzást, de hát… :)

zsuppanandras
2009.03.12.
20:41

@schigeru: ugye nem kéred számon rajtam hogy nem adtam teljes körű áttekintést az ókori építészettörténetről egy hozzászólásban?

az előző hozzászólásod azt sugallta hogy a régiek is dobozt szerettek volna építeni, csak nem tudtak. én erre azt mondom hogy van aki dobozt akar építeni, és van aki nem. a régiek döntő többsége nem dobozt akart, és messze nemcsak technológiai korlátok miatt. ettől még lehet jó egy doboz is, Nouvelé pl. ötletes.

bardóczi
2009.03.13.
08:27

@schigeru: ott tévedsz, hogy amióta a modern építészet technológiai újításai lehetővé tették, hogy az oszlop-gerenda elvből egy minőségileg újat nyújtó konzol-elv mentén lehet(ne) építkezni, az környezettől való elhatárolódás sokkal inkább a környezethez való alkalmazkodás és kapcsolatteremtés felé indulhat(na) el. Mindezt azonban a doboz immár szerkezetileg tartó funkciót nem (de elhatároló funkciót igen) jelentő függönyfalai, a "hazug homlokzatok" meggátolják. Ha pedig kitekintesz abból a szemellenzős kultúrkörből, amit nyugati civilizációként szoktunk összefoglalni, és megnézed mondjuk a japán, indonéz, maláj építészetet, ahol az oszlopokra állított tetőn kívül maximum elhúzható papírfalak, vagy még annyi sincs (amelyből nem mellesleg a modern a legtöbb muníciót merítette) akkkor máris cáfolható az, hogy az "emberiség ősidők óta jóformán semmi mást nem csinál, csak elhatárolja magát a környezetétől, és dobozol".Csak egy pillantást vess a Kosztolányi D. tér és a Bukarest utca találkozásánál lévő buszváró és esőtetők szenzációs és iszonyúan érzékeny struktúrájára, amelyek a mostani környezetalakítással még inkább megtalálták az összhangot és megérted miről makogok. Ott van a nem-dobozista vonal nyitja elásva.

schigeru
2009.03.13.
22:44

@bardóczi: Egy percig sem tekintettem makogásnak a mondandódat. :) Nagyon értelmes dolgokat szoktál mondani és írni. Csak azt bátorkodtam megállapítani, hogy az őskortól elkezdődött építés mint tevékenység épp abból fakad, hogy az ember el akarja magát határolni, hogy megvédje, óvja, szigetelje, lehatárolja, gyarapítsa magát. A mesterséges életének mesterséges terét teremti meg magának. Persze nyilván sokszor szofisztikáltabb a dolog, az átmeneti, úgynevezett szürke terekkel, lehetne még sorolni, meg amiket te is említettél. De úgy vélem az emberiség kódolt, alapvető, elemi igénye, vagy inkább – és lehet hogy ez rosszabb – tulajdonsága a dobozalkotás. A párbeszéd kiinduláisi helyzete ugyanis az volt, hogy a doboz nem szép, a doboz nem jó, a doboz rossz.

Kapcsolódó mű: http://www.youtube.com/watch?v=ML1OZCHixR0

mB
2009.03.14.
15:57

@bardóczi: Miközben értem az alapállásod – sőt szimpatizálok vele –, addig ebben a konkrét esetben és az itteni konkrét megfogalmazással vitatkoznék. Azaz: valóban a „kockológia” (azaz a forma) tehető felelőssé bármiért is, ami mentén a környezeti érzékenységek kérjük számon, és valóban ekkora gengszer-e Adolf Loos?

Most Loost kicsit elengedve konkrétan ehhez az épülethez: az én meglátásom egy feltételezésen alapult, azaz elhittem amit a cikkeben az épületről olvasok, elhittem hogy a környezet egy elsősorban ipari környezet, amely környezetben a ház inkább szoborként formálódik meg – meglátásom szerint, jól, izgalmasan. Belátom ugyanakkor, hogy mindez tényleg nem több mint feltételezés, azaz (még) nem tudok semmit a ház közvetlen környezetéről – tán csak annyit hogy a google maps szerint jó zsúfolt. De azért a kérdés, kíváncsiság bennem maradt: milyen tehát ez a környezet, ahová az új elem behelyeződött? Milyen lehetőségei voltak vagy lettek volna, amelyekkel nem élt? (Legyen ez növényzettel vagy akár térhasználattal kapcsolatos.) S akár élt, akár nem élt, az épületnek a sajátos viselkedése (azaz hogy egy kék kocka) összefüggésbe hozható-e ilyen egyszerűen azzal, hogy környezetérzékeny-e vagy sem?

Tényleg kiváncsisággal kérdezem (apropó: én is szeretek vitatkozni :-) ), mert talán nem feltétlenül ugyanazok a fogalmaink, és tényleg érdekel mi az ami konkréten felhozható ebben a helyzetben.  *

A MüPa példája amúgy számomra nem passzol ide: az a ház mintha pont hogy nem venne tudomást az erősen ipari, autópályás környezetről – a környezettel való feszültségét is pont ez okozza. A Kék doboz pedig ebből a környezetből, ebből az „elemkészletből” hoz létre téri minőséget, esztétikát. Szerintem.

bardóczi
2009.03.16.
10:06

@schigeru: Szerintem az elhatárolás (védelem, szigetelés, lehatárolás) stimmel a mondandódban, de én a problémát ott érzem, ha a védelem túlreagált, azaz közben megszünteti a kapcsolatrendszert a külső környezetével. Ad abszurdum egy esőtető vagy egy konzolos árnyékoló is véd, de közben nem gátolja meg a vizuális vagy tényleges kapcsolatot a külső térrel. Ezért a dobozalkotás csak egyetlen, kissé túlhangsúlyozott útja az elemi igényeknek, aminek a kirekesztés és kirekesztettség a konzekvenciái. Ugyanolyan és kevéssé kielégített emberi igénynek érzem azt amit Rousseau kissé sután vissza a természethez címmel fogalmaz meg. De ugyanezt teszi Ebenezer Howard, vagy például Woodstock is értelmezhető így, tehát korszakonként fel-fellángol az igény arra is, hogy ne csak határoljuk, védjünk, hanem szabaduljunk ki és találjunk kapcsolatokat. Nem véletlen, hogy szélsőséges kritikákban a doboz megkapja az "atomerőműblokk", "betonsiló", stb cimkéket, amelyek árulkodnak a befogadó kirekesztettség érzéséről és lehúzzák a lelki világát ahelyett, hogy felemelnék azt. Figyeljük meg, hogy a Pompidou kifordított doboza  miért lett sikeresebb doboz: mert meg sem kísérel hazudni: inkább azt mondja: ha már doboz, akkor esztétizáljuk a naturális gépészetet és csináljunk viccet abból, amit elrejtenénk. A doboz számomra ezért "nem szép".

+ William H. White szociológus-publicistának az utca élete című megfigyeléseiből egy aranyköpést ajánlok figyelmetekbe: „A csupasz falak az adott intézmény hatalmát, az egyén jelentéktelenségét hirdetik; érezhető, hogy meg akarnak minket félemlíteni”.

++ Az idézett videó két szempontból érdekes: a majmok egy olyan barlangban laknak, melynek egyik fala teljesen nyitott: azaz nem doboz: ez a kapcsolatot teremti meg külső és belső tér között. A monolit megjelenése e természeti tájon pedig az a feszültség, aminek ellentétét várnám a városi tájon: a természeti forma megjelenését a monolitok között. Szerintem ebben a helyzetben a városlakó ugyanúgy tapogatni kezdene, mint a majmok a monoliton, ehhez hasonló élményem volt, mikor Szőllőssy Barbara és Pyka Zsolt megalkotta a körtéri kavicsokat. Avagy idézet Dejan Sudjictól: "Az emberi társadalomnak ahhoz, hogy egyenes vonalat húzzon a tájba, és azt állandó formává tegye, el kellett sajátítania a mérés és a megfigyelés tudományát. A természetes tájban húzódó egyenes vonal egyértelműen arra utal, hogy értelmes lények élnek a környéken. De vajon biztosra vehetjük, hogy az egyenes vonal, a sík terep képviseli a logikát, nem pedig a természet világának sokkal bonyolultabb rendje?" (Valahol ugyanezt a kérdést feszegeti Hundertwasser is a házaiban, aki habár deklaráltan művésznek és nem építésznek mondta magát, a közvélemény inkább tiszteli őt nagy hatású építészként mint a "valódi" építészeket, akiknek egy Hunderwasser-féle elnagyolt skicc mérnöki rémálomként jelenik meg. H. mindössze ennyit közölt anno erről: a mérnökök általában sikítófrászt kapnak a terveimtől, de soha nem láttam még lelkesebb és örömtől sugárzóbb kőműveseket, mint akik a házaimat kivitelezték.)

üdv: B.S.

bardóczi
2009.03.16.
10:20

@mB: Én alapvetően azt tekintem zsinórmértéknek, ami a természeti formákból fakad, illetőleg azt, ami konkáv (ölelő, befogadó, vonzó) tereket hoz létre. Mondom: szakmai ártalom. A kockológia ebben az értelemben meglehetősen "felelős" mint forma az eleidegenítésért, elhatárolásért, konvex taszító terek létrejöttéért. Helyes G. egyébként Loos-on nem a környezeérzékenységet, hanem a Természet ismeretét kéri számon, ami közé azért nem rakható itt egyenlőségjel, mert a szerző a wright-i értelemben vett Természet-ről beszél, amely a kristályszerkezeten át a dolgok kapcsolatrendszereinek elmélyült ismeretét, megértését feltételezi.Erről Wright: Nature című előadása szól bővebben.

Én is elhittem a fotókat és az ipari környezetet, és ebből kiindulva mondom, hogy a kockával lefüggönyzött  valódi épületforma, lefüggönyzés nélkül lehetne képes tájpotenciál (táj teljesítő képesség) növelésre szerény véleményem szerint. Jelezné: itt több is történik annál, mint egy kék kocka. 

A MŰPA tényleg nem vesz tudomást a környezetéről: de ez számomra szomorúbb, mintha ezt tenné. Úgy jön ide, hogy a homlokzatból, különösen annak híd felőli részéből, tényleg ki lett minden desztillálva, hogy a tudást a belső térre koncentrálják az alkotók. De itt éppen a külső környezet rendezettségével lehetne azt a feszültséget elérni, amit joggal kérsz számon. Csak így lehetne a feszültség környezetjobbító erejű, ami tényleges hatást érne a környék felemelésében. Ilyen értelemben a kék kocka és a MŰPA ugyanaz a tévedés: kiváltságosok belső téri élményeire koncentrál és semmit nem kezd a külső környezettel: nem kezdi szervezni azt. Szerintem.

 

bardóczi
2009.03.30.
21:07

@mB: Végre megtaláltam azt amit Wright mondott a Természetről. (HG ebben az értelemben bírálja Loos-t)

-------------



F R A N K   L L O Y D    W R I G H T :

T E R M É S Z E T

( N a t u r e )   ( 1 9 5 8 )

Amikor nyomon követünk bármely törekvést, amely a szellemmel kapcsolatos, arra, ami igazán számít, soha nem egyszerű rátapintani. Ez sohasem a felszínen van, sohasem lehet első látásra megtalálni. Csupán akkor találhatunk rá, ha a dolog Természetét szemléljük – nézzünk bele a karakterébe, hogy mi az, ami alkotja. És mi az a dolog, ami azzá teszi, ami? Ez a lényeg, a dolog Természete. Lehetne-e más? A Természet szerepe mindig sarkalatos pont egy-egy probléma megoldása során.

Hányan vannak köztettek, akik értik azt, ahogy most mi használjuk a Természet kifejezést, nagy T-vel az elején? Van valaki, aki nem érti? Tényleg szeretném tudni, mert ez fontos. Ez az a pont, ahonnan filozofikusan közelítenetek kell az organikus építészet felé. Azzal a tudással kell kezdenetek, amely megtestesül a Természetben, a Természet természetével. És úgy találom, erre nem könnyű szert tenni. Hányótoknak van bármilyen kétsége efelől, vagy hányótok zavarodott össze ezzel foglalkozva? Szeretném pontosan elmagyarázni, hogy tiszta legyen a dolog. Ez nem a Természet általános definíciója, és azt hiszem, sajnálatosan össze van keverve a fogalom mai használata, nemde?

Mennyien értik a Természet alatt, hogy az az alapvető jellemvonása valaminek, legyen az bármi. Ez valami olyasmi, amit nem találtok a dologra nézve, hanem a dologba nézve, mindig belül. Ez mindig a dolog belsejében van, és ez hozza létre a külsőt. Egy napon, amikor már elegendően tapasztaltak lesztek a fogalom megértésében, sok mindent elmondhattok a külső alapján arról, hogy mi van belül.

De mindezen keresztül kell mennetek ahhoz, hogy minderre képesek legyetek. Amikor ezt eléritek lehet, hogy profetikusnak neveznek majd titeket. És lehet, hogy sokan mások kevésbé hízelgő névvel illetnek titeket. Valószínűleg így lesz. Azonban bármi, amit használni fogtok az építészetben vagy az életben, a Természetből fog eredni, annak rengeteg változatos megjelenési formája közül lesz néhány. Oly változatos, hogy nem is lehet elképzelni. Ki tudná elképzelni ezt egy olyan egyszerű változatosságnak, amely befejeződhet, amely véget érhet? Ez lehetetlen, nem tudjátok. Minden változatosság és variáció örökké folytatódhat, és én úgy találom – ezt tehetjük a végtelenségig mi is. De mi lehet a mi örökkévalóságunk?

(Élőbeszédből rögzítve – 1958. szeptember 7.)

(Ford.: Németh Zoltán)

 

mB
2009.03.11.
04:27

Nagyon szép ház, a rétegzettsége - nekem külön izgalmas a belső tér utalása Scharounra, ezt a centrális elrendezést valamiért nem sokan vitték tovább, én örülök neki, izgalmas.

Itt egy másik cikk - képekkel rajzokkal, modellfotóval.



Johanna Hansen
2009.03.10.
11:39

Ez az epulet egy inzultus a Dan zene kulturara. A kek szin pedig decembertol februar vegeig volt divatban.

kissdaniel
2009.03.10.
13:06

@Johanna Hansen: Miért egyböl inzultus?

schigeru
2009.03.10.
13:59

@Johanna Hansen: Hűha, már nem trendi a kék? Na bumm. Legfeljebb lecserélik kanárisárgára. Vagy libafoszöldre. Vagy mellbimbólilára. Amelyik épp divatos.

Johanna Hansen
2009.03.11.
01:02

@schigeru: Semmi bajom a kockakkal Rubik Ernore is nagyon buszke vagyok. Imadom a kek szint is, de a zene es a muveszet lenne az utolso dolog amire asszocialnek eme epulet kapcsan. Ha valami dramai belteri befejezes tarulna elem ahogy belepek, akkor talan latnek valami kulturalis mondani valot a formaban. De igy sajnos megmarad bennem a csirke feldolgozo uzem asszociacio.

zsuppanandras
2009.03.11.
09:48

@Johanna Hansen: a belső tér pontosan ezt a drámai befejezést nyújtja - csakhogy nem tudtunk róla jogtiszta képeket szerezni, így mindenkinek magának kell tovább böngésznie.

Új hozzászólás
Nézőpontok/Történet

A Mozgásjavító Általános Iskola épülete // Egy Hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:36
10:30

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Az Egy hely Lajta Béla egyik első, 1908-ban megvalósult nagyszabású zuglói épületének történetét mutatja be, mely korábban sokáig a Vakok Intézeteként, de átmenetileg hadi kórházként és zsidó menekültek táborhelyeként is működött. A monumentális, nyers téglatömeget sokféle, részletes motívumrendszer gazdagítja: kerítésbe komponált költemények strófái, állatfigurák, népművészeti motívumok, pásztorfaragások és életfamotívumok.

Nézőpontok/Történet

Japánkert // Egy hely + Építészfórum

2024.09.11. 11:35
10:27

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.

Mamutfenyő, botanikus kert, szőlőültetvény, fűszernövények, sövénylabirintus, torii kapu, teaház, tórendszer, szigetek, szent hegy, japánkert. Az Egy hely a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégium zuglói tankertjét mutatja be.