Magyar Nemzeti Múzeum pályázat – Skardelli György

@kékharis: Tisztelt nagy.herceg! Nem vagyok építész, de amit művel a honlapon, azt az építészek lejáratásának gondolom...

@viktoire: Kedves Viktoire!

konkrétan mire tetszik gondolni?

Mo. így szeretlek!

@viktoire: off, de már régen akartam jelezni: "Mo., én így szeretlek!" a pontos idézet. ;)

szerintem

on 

@sityu: Köszönöm.

Látod írtál egy "rádayt" és a slepp iderepült rögtön...

óvatosan. a falnak is füle van. hivjuk "r-izmusnak". Beszéljünk majd virágnyelven...

Mo., én így szeretlek!

@sityu: kankalin. ibolya.

pitypang pitypang pitypang. 

@sityu: Tévedsz, egyértelműen macskáról van szó, csak a "miao'-t elírták.

Huszti István

@sityu: off-on... nevetséges. Egyetlen egy "ON" hozzászólás nem érkezett még Skardelli tervéhez. Senkinek nem tűnik fel?

@Mócsi Gábor: Kedves Mócsi Gábor!

Kicsit messzebbről indultunk... de összefügg (távolról) a tervvel is. Szerintem nagyon hasznos és "mélyreható" diskurzus folyt.

Másrészt Gyuri bácsi szerintem örül nagyon, hogy nem írtunk még véleményt a tervről...

Persze ha ragaszkodik hozzá kedves Mócsi Úr, szóba vehetjük S.Gy.-t, akár először mint szakmai szereplőt. Leginkább ott kapcsolódna a fejtegetésekhez, akár mint példa (lásd pogácsázó-elit). Aztán ha szükséges jöhet a terv is:)

Mo., én így szeretlek!

@sityu: "Az álszentség kettőssége..." Hát szerintem éppen pont az antielitizmus az igazi álszentség. És önellentmondásokkal terhes (mint pl. a forradalmi munkás-paraszt kormány). Én nem szeretnék álszent és álszerény módon a zemberek véleménye mögé bújni, s nem is félek a szakmán túli laikus világtól. De tartom a szakmánkat olyan komolynak, mint bármely más, egyetemen oktatott szakmát (s pl. az orvosi konzílium sem kérdezi ki a beteg hozzátartozóit a döntéshez, de természetesen figyelembe veszi a figyelembe vehető érdekeket); s művészi szempontból hasonlatosnak mondjuk a filmrendezéshez (amit szintén nehéz testületileg művelni). Az meg, hogy a zemberek építészetről alkotott elképzelése mennyire nem egyezik az építészszakma elképzeléseivel, az egy komoly gond. De mégsem gondolnám, hogy a színvonal leadása volna a jó irány. Inkább a közízlés emelését tartanám célravezetőnek. Amiben szerintem nem használtunk ki még minden lehetőséget. Én még a sznobizmus és a sztárkultusz fölhasználását sem tartanám feltétlenül el- és megvetendőnek.

Hogy a Ráday elitizmus lenne? Még csak nem is építész; s nem is építészeti érvrendszerrel érvel. Ha valaki, akkor ő az antielitizmus esszenciája. Vagy, hogy a kamarai vezetők túlzottan sokat nyilvánulnának meg? Én ennél sokkal többet sem tartanék soknak.

"A nagy közberuházások sosem voltak terheltek a döntésnél szakmai részletkérdésekkel" Ez meg annyira sommásan vonja össze a múlt nagyon különböző gyakorlatait, hogy érdemben vitatni sem érdemes (s a tetejében még sommásságában sem igazán állja meg a helyét).

Arról pedig, hogy a pályázat nem biztos, hogy minden esetben a legtökéletesebb módszer volna, arról pedig szerintem igenis érdemes volna érdemi vitát folytatni! Még akkor is, ha emiatt egyesek (pl. Te) azonnal szerecsenmosdatást kiáltanának. Íme egy pár megfontolandó aspektus:

egy tisztességes pályázathoz tisztességes tervezési programot kell készíteni; ami sok esetben már a tervezési feladatok többségét magába foglalja; a tervezési program kidolgozása során annyi minden kerül megvizsgálásra, hogy előállhat egy olyan helyzet, hogy már érdemi tervezési feladat nem is igazán marad (szoros feltételrendszer; szűkös lehetőségek, mind pénzben, mind helyileg; esztétikailag, építészetileg kevésbé fontos, mérnöki jellegű megoldást igénylő feladatok esetén);egy tisztességes pályázathoz idő kell (nem is kevés), és általában több pénz is, mint a megbízásokhoz - de ameddig ezek a feltételek mindenféle (főként politikai) okból nem állnak rendelkezésre, s ameddig a politikai okokat nem áll módunkban elhárítani, addig előfordulhat az, hogy az a két lehetőség marad, hogy épül megbízással, vagy nem épül semmi (egy jó ideig). Persze van olyan helyzet, ahol lehet úgy dönteni, hogy akkor ne is épüljön, de én nem minden helyzetben tudtam volna ezt mondani. S ha már (politikai okból) mindenképp épül (mindenképp találnak olyan kollégát, aki elvállalja; s ezek a mindenképp kollégák általában nem a tehetségükről híresek), akkor célravezetőbb, ha azon dolgozunk, hogy a végeredmény minél jobb legyen.az építészt nem feltétlenül csak a pályázat szorítja rá a legmagasabb színvonalra, hanem a tisztesség és az építtetői érdekérvényesítés;egy pályázat során a tervező nem kap visszajelzést az általa választott koncepció helyességéről (s ennek következtében, egy rossz tervezői döntés következtében létrejöhet egy olyan pályázati terv, ami majdnem minden elemében a legoptimálisabb, de olyan komoly gond van vele, ami miatt összességében mégsem az a legjobb), ami egy megbízás során természetes módon megtörténhet;úgy gondolom, hogy például Hencz Antal, keszthelyi építész 140 éve, az építészeti pályázatokról írott gondolatai közt is van még 'kibeszéletlen', s gyanítom, nem ő az egyetlen, aki az említett időszakban az építészeti pályázatokról megfontolandó gondolatokat vetett papírra, rá csak azért hivatkoztam, hogy jelezzem, nem mai keletűek a problémák a pályázatok körül.de természetesen az esetek legtöbbjében mindezek ellenére igenis valamiféle pályázat volna a legideálisabb (pusztán csak azért offoltam egy kicsit ezt a témát, mert úgy gondolom, hogy létezhetnek kivételek). 

@sityu: "A Ráday", aki "még csak nem is építész" - by the way az operatőri diplomája mellett művészettörténetet is végzett -, a gyakorlatban többet tett huszonöt év alatt a magyar műemlékvédelemért és örökségvédelemért, mint a magyar építészek együttvéve, úgy, ahogy vannak. Például neki köszönhető az a szemléletváltás, amelynek következtében a zemberek egy része már nem tűri birkaként, hogy lebontsák körülöttük a várost, ahol az őseik éltek. Nem tudom, te eddig mit tudsz felmutatni, de ahogy arcoskodsz itt, azt kell gondolnom, nem sokat.

Abból, ahogyan beszélsz róla (meg máshol, más témákban), látszik, hogy azok közé a fiatal titánok közé tartozol (vegyétek már föl, Józsikám, ti tán tudtok kezdeni vele valamit), akik legszívesebben egész Budapestet egy nagy, egybefüggő zöld mezővé dózerolnák, hogy ezen a szép nagy játszótéren tombolják ki magukat, úgy is, mint "önmegvalósítás" és "építészeti jelek elhelyezése". Szerintem az építészi tisztességnek része az is, hogy valaki tiszteletben tartja elődei munkáját (még akkor is, ha nem teccenek neki), sőt az is, hogy figyelembe veszi nemcsak az építtető elvárásait, hanem annak a közösségnek az ízlését és elvárásait is, amely kénytelen lesz nap mint nap szembesülni a fene nagy önmegvalósítás eredményével. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy szeressük a bábkorlátot, hanem azt, hogy a magyar ember építészeti ízlése bizony konzervatív, és nem szereti a gőgös és öncélú gesztusokat se. Az előbbin lehetne változtatni, de erre az építészek állítólag nem érnek rá (nyavalyogni bezzeg ráérnek), az utóbbin viszont nem is kell: ami undorító, az undorító.

Sznobizmus és sztárkultusz már fölös mennyiségben létezik, igaz, többnyire pár önjelölt zseni gerjeszti - a világban lévő szar mennyiségét tök fölösleges szaporítani, van elég, tehát ezen a felvetésen még dolgozz egy kicsit.

@kékharis: „sőt az is, hogy figyelembe veszi nemcsak az építtető elvárásait, hanem annak a közösségnek az ízlését és elvárásait is, amely kénytelen lesz nap mint nap szembesülni a fene nagy önmegvalósítás eredményével”

A közösség ízlése és elvárásai? Az meg milyen? Definiálná ezt nekem valaki? A köznek van ízlése és elvárása? Azt ki fogalmazza meg, és ki hozza nyilvánosságra? Az építész meg micsoda, ha nem arra rendeltetett, hogy ezt alakítsa, fejlessze, formálja? Az építész csak valami rajzológép, akit azért tartanak, hogy a befektetőén túl a közösség elvárásait és ízlését is kiszolgálja? Ühümm, biztos. A köz ízlésére hivatkozni meg pont akkora demagógia, mint amikor bármelyik kommersz tv vízfejű nagyura azt mondja bele a saját kamerájába, hogy azért folyik a híg fos 24/7 a kanálisán, mert arra van igény. Na bravó!

@kékharis: Azzal, hogy a azt írtam: a Ráday nem építész, azzal csak azt kívántam kifejezni, hogy nem építész (mint ahogyan én sem vagyok sem rajztanár, pedig egyetmi szinten tanultam; s művészettörténész sem vagyok, pedig építészettörténetet is tanultam az ugyanott). Az ilyen óvodás szintű, "többet tett, mint az egész építész szakma" kijelentésekkel igenis lehetne vitatkozni. Szerintem meg a Guzsik Tamás tett többet, bibibí; meg a Szentkirályi; meg az éptört tanszék. ;)

S például a Rádaynak köszönhető az a szemléletváltás, amelynek következtében a zemberek jelentős része az építészet(történet)ről annyit tud birkaként bégetni, hogy ami régi: az szép; ami új: az csúnya. (természetesen ezt itt csak az elmés visszavágás miatt írtam; mert bár igazságmagva jelentős, de mégiscsak túlzó és rosszindulatúan általánosító)

Nem tudom, te eddig mit tudsz felmutatni, de ahogy arcoskodsz itt, azt kell gondolnom, nem sokat.

Őszintén kíváncsi vagyok arra, hogy ezt a titános jellemrajzot mely' megnyilatkozásomból vontad le?

Egyébként az a véleményem, hogy ami megérdemli a tiszteletet, annak meg kell adni, de nem minden érdemli meg csupán attól, mert régi; s a tiszteletet nem csak a formai ragaszkodás jelenti. Számos olyan példát tudnék hozni, ahol nem formai az illeszkedés, és a ház mégis nagyon jól sikerült (hirtelen most egy szegedi példa jut eszembe).

Illetve azt is érdemes tudni, hogy az építészet történetében ez a fene nagy tisztelet csak a posztmodern paralízise óta része a korszellemnek: korábban ugyanis szívfájdalom nélkül bontottak le, építettek át jelentősen olyan épületeket, városszerkezeteket, amik ha ma is állnának, remegve tisztelnénk.

S a fene nagy önmegvalósítás vágya is elég régóta sajátja az (alkotó) embernek: a művészet egyik lényege ez; disztingválás nélkül szapulni butaság(nak tűnik).

A gőgös, öncélú gesztusokat én sem kedvelem (a barokkot pl. igazán sohasem tudtam szívből megszeretni; pedig pl. a San Carlo alle Quattro Fontane lenyűgözött élőben), mégsem mondanám magam ilyen értelemben konzervatívnak.

Én úgy gondolom, hogy nem szoktam nyavalyogni, s a nyavalygó kollegáimmal szoktam vállalni a vitát.

Hol van Magyarországon építészeti sztárkultusz? Még a korábbi korok sztárépítészeit sem igazán ismerik a zemberek, nemhogy mondjuk egy féltucat kortárs tervezőt ismerne, legalább a műveltebb szegmens. Csak kb. annyira, mint a divattervezőket, irodalmárokat, szobrászokat.

Az meg, hogy a világban mennyi szar van, kurvára nem érdekel; én azon szeretnék mesterkedni, hogy amihez közöm van az jórészt ne annak a mennyiségét szaporítsa (remélem, többnyire sikerül).

Végezetül: nem kívánlak meggyőzni az igazamról, pusztán csak azt szerettem volna igazolni, hogy a kissé rossz szándékú véleményed mellett létezhet a tiedtől jelentősen eltérő, de mégis tisztességes álláspont. 

@schigeru: Nem tom, ki fogalmazza meg. De hogy mást gondol szép épületnek egy japán, egy bantu meg egy norvég, illetve mást szeretett a barokk, mint a gótika, az faktum.

Alakítsa, fejlessze, formálja? Hát nosza! De ne azon az áron, hogy befektetői utasításra vagy saját gőgjétől hajtva előbb letolja vagy szétbarmolja az előző alakítók és fejlesztők házait.

Nem beleírtam gyengébbek kedvéért, hogy nem a bábkorlátos híg fosra gondolok? Azt a közízlést egyébként, amit emlegetsz, ippeg az a média formálta ki, amelyik most már arra hivatkozik. (Nekem amúgy nincs is tévém.) A mai építészetnél kicsit más a helyzet. Nem formál az semmilyen közízlést: többnyire leszarja magasról, hogy mit gondolnak róla, utána meg megsértődik, hogy nem elég szépeket.

De például az, hogy a Móricz Zsigmond körtéren kirakták a Gomba-terveket, és a nép nézhette, szavazhatta őket, nagyon jó dolog. Kis lépés, de lépés a beszélgetés felé.

@sityu: Nem azt írtad, hogy "nem építész" (ez igaz), hanem azt, hogy "még csak nem is építész" (ezen kaptam föl a vizet: akkor ne legyen véleménye?).

Ám legyek óvodás, de a nagyérdemű építészek vajmi ritkán emelnek szót, ha a befektető "bontásban gondolkodik". Ezzel szemben ott lihegnek, hogy a keletkező telken önmegvalósítsanak. És mostanság ippeg roppant rugalmasan hullik le a védettség pont jó helyen lévő házakról (másikakra meg föl se kerül).

Zember-birkák azt csakugyan nem tanulhatták meg Rádaytól, hogy ami új, az szép - de az építészektől se nagyon volt alkalmuk megtanulhatni (azt meg pláne nem, hogy MELYIK új a szép), és sajnos az, amit naponta látunk a városban (Finta büdös gázzal töltött pöffetegjei, a plázák, a virágcsabák, a franzstadti Duna-parti monstrumok, a lerombolt erzsébet- és terézvárosi házak helyére épült szarok, mint a Centrál passzázs, vagy mi a nyű az a kísértetház stb) nem erősítik bennünk a vágyat, hogy még több ilyet lássunk. Nem gondolom (és szerintem a zemberek többsége se), hogy MINDEN régitől ájulni kell, és MINDEN újtól irtózni, de az értelmetlen pusztítás nyomán keletkező újdonságok zömét zembergyomor nem veszi be. Marha jó házak épülnek magas kerítések mögött távoli kertvárosokban, pár szép irodaház is kiserkent a rozsdából, a magam részéről nagyon szeretem a Koris-Németh levéltárat is (viszont ki a fene jár a Teve utcába, ha csak nem azért, hogy levizelje a főkapitányságot), szeretem a Sugár-Benczúr-féle Lánchíd 19. szállodát (úgy simul az utcaképbe, hogy ihaj) vagy azt a bájos viccet, amit Reimholz asszem az én kedvemért rakott a Fortuna utca sarkára... (Azért sorolom, hogy lássad, fel tudok sorolni kettőnél több mai magyar építészt :)) De a város belsejében a zember leginkább csak az ellenpéldákat látja.

Titáni szintig a Szépművészeti kapcsán loptad be magad a bögyömbe. De arra most nem kanyarodom.

A posztmodern paralízist valamivel megelőzve - legalábbis én még így tanultam - a romantika kora kezdett érdeklődni a régi épületek és megmentésük iránt. Volt az a Violet-le-Duc nevű muki... Mérimée, aki műemlékfelügyelő volt... Laza 150-200 év... Szóval nem kell mindent Rádayra fogni.

"korábban ugyanis szívfájdalom nélkül bontottak le, építettek át jelentősen olyan épületeket, városszerkezeteket, amik ha ma is állnának, remegve tisztelnénk" - ez szerinted nem indok arra, hogy legalább mi hagyjuk most már állni azt, ami még áll (és állítsuk helyre, tartsuk karban), osztán építsünk pár méterrel vagy kilométerrel arrébb? Budapesten bőven van hely, ez nem Manhattan vagy Tokio.

A barokk utálatában egyetértünk, de jó...

Építészeti sztárkultusz nagyjából csak Finta körül van, nekem az pont sok. Erről ennyit, mert felszökik a vérnyomásom.

A szar mennyiségére azé' nem árt figyelni.

Na, milyen békülékeny hangulatba kerültem, el is megyek aludni, lerakom a redőnyhúzómat :) Jó éjt.

@sityu: Kedves herceg!

Bár nem vagyok az éf szerkesztője, de mégis valamiképp 'védelmükre' kell szálljak: valószínűleg azért nem érted, hogy eddig miért nem volt természetes a pályázatok bemutatása, mert nem túl régóta osztod itt az észt. Merthogy a valóságban eddig is alapos (a mostanihoz hasonló színvonalú) beszámolók voltak a legkülönbözőbb pályázatokról.

"A következő lépés a direkt demokratikus értékelés lesz" Ezt ugye te sem gondolod komolyan? S nem valamiféle szakmai felsőbbrendűség-tudatból, de nem kell hozzá túlságosan sokat gondolkodni, hogy belássuk, egy ilyen 'direkt demokratikus értékelés'

egyrészt gyakorlatilag kivitelezhetetlen:el tudod képzelni, hogy számottevő számú állampolgár érdemben átnyálaz mondjuk a jelen esetben hatvanvalahány tervet?mert szerintem még átnézni sem kis idő, nemhogy még a legegyszerűbb szempontrendszer szerint értékelni;másrészt semmiféle szempontból nem célravezető:nem demokratikusabb (sokkal több, a titkosságot sértő lehetőség nyílna);a szakmai szempontok figyelmen kívül hagyása esetén a látványtervek színvonala volna a döntő, s teljesen háttérbe szorulnának a gazdaságossági, ésszarűségi szempontok;De az a legfontosabb, hogy a 'direkt demokratikus értékelés' sem eredményezne olyan helyzetet, amivel mindenki egyet ért. Sőt még nagyobb, durvább törésvonalak alakulhatnának ki (főleg egy szorosabb eredmény esetén).Nem véletlen, hogy a világban nem terjedt el az építészeti tervpályázatok 'direkt demokratikus értékelése'.Valamelyest az autóbusz vezetéshez hasonlóan, itt is delegálunk embereket a döntés meghozatalára. Mert az autóbuszt sem célszerű 'direkt demokratikusan' vezetni. S az építészeti tervpályázatnál még jobb is a helyzet, ugyanis a döntéshozók jelentős részének kiválasztásába igenis van (vagy legalábbis lehetne) 'direkt demokratikus' beleszólásunk.Egy szó, mint száz, javallanám barátilag a nagyot szóló hozzászólásaid alaposabb átgondolását. Még mielőtt teljesen hitelteleníteni sikerülne magadat (lásd még a kamara szapulása után megjelenő Ertsey hozzászólás utáni sunnyogós farokbehúzásodat). Béke legyen veled!

@sityu: Kedves Sityu barátom!

Már a 100%pozitív megjegyzésem is tudod negatívnak látni...

Nem kérem számon a korábbiakban miért nem ment ez. Hanem dicsérem, hogy elindult... Az ÉF, ha ennek hosszú távon fórumot ad az tökéletes szakmai fórum lesz nevéhez méltóan. Itt a színvonalat (terveket) válogatni sem kell, aki beadta az eleve óriási mennyiségi munkát és szinte mind minőség is. A negatív élt pontosítom, mert nem az ÉF-nek szólt. A pályázatok eleve ritkák kis hazánkban...  a színvonalasak szintén. Mindig volt negatívum a pályázatokban, pl a szépmű miért meghívásos? stb.

A másik kapaszkodód a "részvételi" döntésre vonatkozóan csak részletkérdéseket feszeget. Alapvetően világnézeti kérdésről van szó, természetesen populista (értsd antielitista) felfogás. Nem fog menni másképp. A szakmai profizmust és munkát az előkészítés, lebonyolítás és a megvalósítás során nem lehet nélkülözni. A profi "végrehajtók" kellenek mindig. A döntés igazsága pedig számomra megkérdőjelezhetetlen. A jelen rendszereket fenntartó hazugságok egyike, hogy majd "mi megmondjuk emberek nektek mi a jó, mert mi tudjuk jobban, akár ellenetekre is". Ez sajnos nem változott szemlélet... Igenis, hogy egy MNM kert és épület megjelenés KÖZÜGY, amelynek (el)döntése akár "részvételi" is lehet, ne legyünk álszentek! Laikusokkal. De ne higyjük, hogy a teljesen nyílt (jogosultsághoz sem kötött) pályázatot nem építészek csinálnák nagyrészt... Na mind1. csak egyes részletpontokra világítva... Nincs kedvem mélységeiben elmerülni. Ehhez az ÉF-nek nincs is köze, illetve annyira céloztam csak, ha lesz ilyen lehet ennek is fóruma lesz... vagy lehet.

Az autóbusz hasonlat nagyon jól mutatja, hogy tévedésben vagy. A direkt demokratikus döntés lehet, hogy mi lesz a következő megálló:) a sofőr "végre"-"hajt". Lényeges fogalom zavar. Nem a végrehajtás demokratikus... de ez hosszu. Térjünk vissza 2-3 év múlva.

Az, hogy nincs építészetben részvételi döntésre kultúrminta abban is nagyot tévedsz. Számos van.

Na, elragadott a hév:)

Jó 7végét!

@sityu:  Azért érdekesebb lenne, ha köze lenne legalább 1 macskához.

Huszti István

@HI: Mo. így szeretlek!

@sityu: Kedves Herceg barátom!

Attól, hogy Te 100%-ban pozitívnak szántad, attól még a bejegyzésed nem volt 100%-ban pozitív. Illetve még ha az lett volna is, akkor sem kell, hogy feltétlenül egyetértsünk. S aki esetleg régebbről ismeri a hozzászólásaimat, talán megerősíthet, hogy nem jellemző rám a "negatív látásmód", a rossz szándék.

"Nem kérem számon a korábbiakban miért nem ment ez." írod most. "Nem is értem ez eddig miért nem volt természetes dolog." írtad korábban. Szerintem a 2 mondat közt ellentmondás feszül. "Hanem dicsérem, hogy elindult... " írod most. Én viszont pont erre írtam, hogy szerintem ez nem most indult el, hanem már régóta ez a gyakorlat errefelé, csak Te vagy még nagyon új, s emiatt érzed ezt újdonságnak.

"A pályázatok eleve ritkák kis hazánkban" - ez részben igaz is, fontos probléma is; de nem a konkrét témához tartozik.

Örülök, hogy Te magad minősítetted populizmusnak a felfogásodat. Nagyjából erre akartam utalni én is. S attól, hogy a populizmus jelenleg hatékony megoldásnak tűnik, én még nem vagyok meggyőződve arról, hogy minden esetben célravezető is. 

S őszintén kíváncsi vagyok, hogy az alábbi (egyébként önmagukban értelmes) mondataid között mi az összefüggés, s mit akartál mondani velük?

"Nem fog menni másképp." - mármint csak populistán?"A szakmai profizmust és munkát az előkészítés, lebonyolítás és a megvalósítás során nem lehet nélkülözni." - ez nyilvánvaló, de milyen módon igazolja az antielitista alapvetést?"A profi "végrehajtók" kellenek mindig." - ez is egyértelmű önmagában;"A döntés igazsága pedig számomra megkérdőjelezhetetlen." - de mi következik abból hogy számodra megkérdőjelezhetetlen? (nem annak volna értelme, ha azt kijelentenénk, hogy mindenki számára annak kellene lennie?)"Igenis, hogy egy MNM kert és épület megjelenés KÖZÜGY, amelynek (el)döntése akár "részvételi" is lehet, ne legyünk álszentek!" Nekem eddig úgy tűnt, hogy szakmabeli vagy. Márpedig egy szakmabelitől egy ilyen mondat elég furcsán hat. Ugyanis ez a feladat elég jelentős félreértésén alapul; méghozzá abból a szempontból, hogy egy építészeti pályázat a legritkább esetben csak a "megjelenésről" szól, hanem az épület egészét (szerkezetét, funkcionális kapcsolatait, kialakítását, építészeti értékeit, az abba történő belenyúlás mértékét) érintő komplex, sokváltozós tervezési feladat.

S a jelen esetben ez fokozottan igaz. A legfontosabb, nehezen rangsorolható alapvető tervezési kérdésből is legalább egy féltucatnyi van (hova kerüljön a bejárat? mi legyen az udvarokkal? mi legyen a kapcsolatuk? mi legyen a kerítéssel és a parkkal? milyen módon és mennyire szabad "belenyúlni" a házba? megmaradjon-e a régi közlekedési és egyéb kapcsolati rendszere, vagy teljesen legyen átdolgozva? stb.). És akkor még mindig nem a "megjelenésről" beszélünk. Mindezek együtt jelentik az építészetet; az építészet feladata épp az, hogy mindezen aspektusoknak (s még megannyi egyébnek) az összességében legmegfelelőbb megoldást megtaláljuk.

S szerintem egy ilyen összetett döntést nem lehet "részvételi" módon meghozni. Sem technikailag; sem amiatt, mert ezekhez igenis szükséges bizonyos szakmai tudás.

Az, hogy most a "a sofőr "végre"-"hajt"", aminek eredményeihez 2-3 év múlva visszatérhetünk, az sok minden, csak éppen nem "direkt demokratikus" (a hatékonyságáról és hasznosságáról nem vitatkozom, csak a demokratikusságáról). Szóval amit írsz, az szerintem is "Lényeges fogalom zavar."

"Az, hogy nincs építészetben részvételi döntésre kultúrminta abban is nagyot tévedsz. " Természetesen nem állítom, hogy egyáltalán nem volna szerepe a részvételi döntéseknek, de az az érzésem, hogy az általam ismert példák vagy látszat-részvételről szólnak (részvételi procedúrával legitimizálnak egy egyéni elképzelést), vagy kevéssé lényeges kérdéseket érintenek. De cáfolj meg példákkal!

S nem mellesleg, pont ez az ügy szolgál számomra igazolással: ugyanis azt gondolom, hogy az eddigi rossz pályázati gyakorlatok, tapasztalatok nem a pályázati rendszer alapvető elhibázottságából adódtak (persze az alapvető szabályokkal is vannak bajok), hanem mert többek között hiányzott az a fajta nyilvánosság, amit Masznyik Csaba prezentált. Aholis betekintést nyerhettünk a döntési folyamatba; aholis a zárójelentés száraz tényei mögötti konfliktusokra, döntési szituációkra, folyamatokra is rápillantást nyerhettünk.