építészet : környezet : innováció

Mi történt? Milánói expo – Zöldi Anna összefoglalója

Bár egyre kevésbé hiszek a média szerepében, most mégis elérkezettnek látom a pillanatot arra, hogy összefoglaljam a tervezett milánói pavilon ügyében az eddigieket. Teszem ezt azért, mert bár a hozzászólásokból és közbeszédből úgy tűnik, hogy általános az elutasítás az megvalósításra szánt Alakor című munkát illetően, magánbeszélgetésekből kiderül, hogy a rengeteg apró részlet nem áll össze, sőt, a szakma nagy részének fogalma sincs arról, hogy mi történt, és a történteknek mi a jelentősége. 

Tisztában vagyok azzal, hogy naivitás tisztán szakmai, vagy etikai magatartást számon kérni az érintetteken, az eset tanulságai azonban éppen azt mutatják, hogy az ilyen-olyan okokból vállalt kompromisszumok a politika erőterében olyan fegyverré válhatnak, amely törvényszerűen visszafelé sül el. Egy kronologikus összegzés hasznos lehet a jövőre nézve is, bár megfosztja a leendő kutatókat a saját felfedezés gyönyörűségétől. Úgy érzem mégis, hogy épp a jövőnek tartozunk a korrekt összegzéssel. Az események tömör, kronologikus bemutatását kiegészítem a további tájékozódást lehetővé tevő linkekkel.

A tények

A kormány 2013 telén nem építészeti, hanem látvány-ötlet pályázatot írt ki a milánói expo magyar pavilonjának tervezésére, amelyen bárki, tehát nem építész is indulhatott. A pályázati felhívást nagyon rövid határidővel tették közzé, késve jelent meg az építész szakmai portálokon.

A tervpályázat beérkezett anyagát az expomilano2015.hu honlap közölte, nyilvános szavazásra bocsátva a legjobbnak ítélt műveket. A szavazásra bocsátott anyag tükrözte a pályázaton indulók vegyes összetételét. A közönségszavazáson egyebek mellett a Malom (Gettó Tamás, Hutter Ákos) és az Alakor (Sárkány Sándor, Ertsey Attila) is a legtöbb szavazatot elérők között végzett.

2014 januárjában a zsűri Szőcs Géza kormánybiztos elnökletével döntést hozott, első helyre a Malom, második helyre az Alakor került, harmadik díjat a Fafű illetve a Cantata profana című munkák nyertek, és Szőcs Géza különdíjra javasolta a pályázat honlapján nem szereplő, ezért addig nem ismert munkát is, a Kutak Háza címűt, amelyet a zsűri elfogadott.

Zsűri az eredményhirdetésen, fotó: perika

A zsűri tagjai

  • Bugár-Mészáros Károly - okleveles építészmérnök, építészettörténész, a Magyar Építészeti Múzeum korábbi igazgatója
  • Csízy László - okleveles építészmérnök, a Doktori Iskola hallgatója, az Odooproject képviselője
  • Guttmann Szabolcs - okleveles építészmérnök, volt nagyszebeni főépítész,  a Romániai Építészek Rendje Erdélyi Területi Szervezetének képviselője;
  • Kálmán Ernő DLA - okleveles építészmérnök, az International Union of Architects képviselője, a Magyar Építőművészek Szövetségének volt elnöke
  • dr. Mőcsényi Mihály prof. emeritus - Sir Geoffrey Jellicoe-díjas tájépítész
  • Szegő György - Régi-Új Magyar Építőművészet folyóirat főszerkesztője

Az építész szakmai szövetségek részéről delegált tagok:

  • Kalo Emese - Magyar Építész Kamara
  • Marosi Miklós - Magyar Építőművészek Szövetsége
  • Somogyi Pál - Magyar Művészeti Akadémia
  • Giuseppe Frattini - az Olasz Építész Kamara tagja

Az eredményhirdetést követő sajtótájékoztatón zavaró bizonytalansággal kommunikálták a nyertesek nevét, többszöri nekifutásra sikerült a nyertes munkák, a pályázati sorszámok és a tervezők neveit párosítani, újságírói kérdésre azonban Szőcs Géza azt határozottan kijelentette, hogy a műveket a kormány megvette, és egyéb szempontokat is figyelembe véve hozza meg majd végleges döntését, így az eredmény még változhat.

2014 áprilisában Milánóban és Szombathelyen (ahová a létesítmény az olaszországi szereplés után kerül) letették a pavilon alapkövét. A híradásokban az eseményt még a Malom látványterveivel illusztrálták.

Szőcs Géza 2014 május 22-én Milánóban, majd május 27-én Budapesten sajtótájékoztatón bejelentette, hogy megvalósíthatósági korlátok miatt nem a Malom, hanem az Alakor című munka épül meg Milánóban, mint magyar pavilon. A döntésről a Malom című munka tervezői egy fészbuk bejegyzésből értesültek.

Szőcs Géza 2014 május 29-én a klubrádiónak adott interjújában megerősítette, hogy a döntést közbeszerzési eljárás követi. (!) Döntéséért a felelősséget egy személyben vállalja, ugyanakkor hivatkozik arra, hogy a szakmai zsűri az Alakort is díjazásra érdemesnek tartotta. Döntését azzal indokolja, hogy az Alakort funkcionálisan használhatóbbnak és összességében olcsóbban megvalósíthatónak ítéli, és hivatkozik a látvány-ötlet pályázat nem kötelező eredményére, valamint a haladó építészeti irányzatokat a történelemben mindig övező gáncsoskodásra.

Zöldi Anna az eredményhirdetésen, fotó: perika

A reakciók

A bejelentést egyöntetű szakmai felháborodás követte, a kormány mellett elkötelezett Magyar Nemzet is azonnal éles kritikát közölt a tervezett épülettel kapcsolatban.

A győri építészképzés oktatói írásban tiltakoztak mind az eljárás, mind a megvalósításra szánt munka vállalhatatlan építészeti színvonala ellen, írásukat több, nem csak szakmai sajtóorgánum is közölte. Tiltakozásuk hivatalos válasz, és ami a többi építészkart illeti, hivatalos csatlakozók nélkül maradt.
Szakmai állásfoglalást jelent Mónus János hasonló tartalmú nyílt levele az építészfórumon.

Az interneten „összefogás az Alakor pavilon ellen” elnevezéssel petíció indult tiltakozásul, melyet eddig mintegy 2200an írtak alá. 

A szakmát felháborító döntés után a MÉK és a MÉSZ közleményben foglalt állást, amelyben leszögezi, hogy a szakmai szervezetek saját kérésükre plusz tagokat delegálhattak a zsűribe, az eredmény megszületése után egy alkalommal kérték fel őket a nyertes tervek további szempontok alapján történő értékelésére, azonban a tervek készültségi foka ezt nem tette lehetővé. A szakmai szervezetek a közleményben elhatárolódnak a második díjas Alakor című munkától, valamint arról tájékoztatják a tagságot, hogy fenti tartalommal levelet intéztek Szőcs Gézához, és Fekete Györgyhöz, melyet a válasszal együtt kívánnak közzétenni – válasz eddig nem érkezett.

Hasonló tartalommal írt levelet a MÉSZ Pécsi Területi Csoportja is a kormánybiztosnak.

A Carpathia kft, mint a magyar pavilon tervezője és megvalósítója írásban válaszolt a MÉK és a MÉSZ levelére, melyben megismétli a Szőcs Géza által mondottakat, hivatkozik a szakmai zsűri felelősségére, a kormány döntési jogára a látványötlet pályázat eredményének további felhasználását illetően, az Alakor kedvező olasz fogadtatására, és építészeti érvelésre is feljogosítva érzi magát, nevezetesen: „Az építészet történetét mindig is jellemző viták az utóbbi évszázadokban mint a racionális és a romantikus irányzatok közötti összecsapásokban fogalmazódtak meg. Ebbe a szembenállásba illeszkedik a jelen konfliktus is, amelyben a másság iránti, a mások világlátása és szemlélete iránti tolerancia kevés szerephez látszik jutni.” Az érintett építészek közül senki, sem a zsűri, sem az Alakor tervezői nem nyilatkoztak eddig nyilvánosan, és erre hivatalos szakmai felszólítást sem kaptak.

Következtetések

A későbbiek tükrében mind a pályázat kiírása, mint az eredmény, és annak kommunikálása felveti annak gyanúját, hogy a demokrácia és a szakmaiság által megkövetelt döntési mechanizmust döntéshozói oldalról sosem vették komolyan. A döntést indokló érvek szakmailag teljesen megalapozatlanok, cáfolhatóak. A milánói expo pavilon ügye jogilag támadhatatlan, etikailag védhetetlen, építészetileg vállalhatatlan. Tisztázása szakmai felelősség, melyre a hivatalos szakmai szervezeteknek van döntő és egyedüli lehetősége, különös tekintettel arra, hogy a tervezés folytatódik, meg nem nevezett építészek részvételével.

A nyilvánvaló etikai anomáliák nyilvános feltárásán túl, a szakma jövőbeni megbecsülésének érdekében egyértelműen artikulálni kell, hogy az „eiffel torony effektus” folytonos felemlegetése az építészek és a döntéshozók párbeszédében (pl a Városliget kapcsán is) alapvető tévedés, ahogy a Carpathia Kft. fent idézett mondata is súlyos szakmai és kulturális tájékozatlanságról árulkodik. Az Eiffel torony ellen a konzervatív ízlésű laikus közönség tiltakozott a progresszív szakma ellenében, míg az idézett esetekben épp fordítva, a szakma tiltakozik a szakmailag megalapozatlan döntések ellen. A milánói pavilon ügyében kirobbant vita különösképpen nem a romantikus és racionális irányzatok, hanem a gagyi giccs és az építészet összecsapása.

Mindezeken túl a pavilon ügye nem szimplán és elsősorban építészeti, hanem alapvető kulturális kérdés, ahogy az építészet sem csak üzlet vagy művészi önkifejezés, hanem kulturális szolgálat. Egy-egy kétségbeejtő minőségű épület generációk vizuális kultúráját rombolja. A Nemzeti Színház nem az építészet szégyene és kudarca, hanem merénylet a diákok ellen, akik oda fognak járni, hogy megnézzék az Ember tragédiáját. A napokban lezárult Városliget-pályázat és a további állami beruházások sürgetik az egységes és közös szakmai álláspont kialakítását. A milánói pavilon ügyének tisztázása hozzájárulhat ahhoz, hogy ehhez hasonló szélsőséges esetek a jövőben elkerülhetőek legyenek.

Zöldi Anna

 

6 vélemény | vélemény írásához jelentkezzen be »