Mikes Lélekközpont – KAZAL Studio: Lakóház fogyatékkal élők számára

A Nem Adom Fel Alapítvány régi terve, hogy a 11. kerületben felépülhessen a Nemadomfel Lélekközpont, mely nemcsak otthont teremtene 10 fogyatékkal élő fiatal számára, hanem egy autista fejlesztő központnak is otthont adna. Remélhetőleg nem kell már sokat várni, hogy ez az apró, de örvendetes projekt megépülhessen. A KAZAL Studio által tervezett épületet a tervezők szavaival mutatjuk be. 

STORY

’21 októberének egy csendes éjszakai órájában céltalanul pörgetve a híroldalakat jött szembe egy cikk, amely öt fogyatékossággal élő fiatalról szólt, akik közösen szeretnének egy lakóotthont gründolni, ahol elkezdhetik önálló felnőtt életüket. „Az elképzelésekhez már egy telek is rendelkezésre áll, már „csak" téglára gyűjtenek"-írta a szerző. Szakmailag éppen önállósodó héjaként rögtön hívtam barátomat, kollégámat, G.-t, hogy ha még nincs építész a projektben, akkor jelentkeznünk kellene, ránk férne egy feel-good projekt, ami fel-feltörő filantróp igényeinket kielégítheti. Így kerültünk kapcsolatba a Nem Adom Fel alapítvánnyal és a Mikes Lélekközpont projekttel.

ALAPÍTVÁNY, PROGRAM

Támogatott lakhatás
Az alapítvány munkatársai már évek óta gondolkodnak egy olyan épület létrehozásán, ahol fogyatékkal élő fiatalok önállóan, de képzett segítség mellett tudnak lakni, ez az ún. támogatott lakhatási forma. A cél, hogy a beköltözők a képességiek és lehetőségeik szerint a lehető legönállóbb életet éljék, ott segítve őket ahol tényleg szükséges. Az alapítvány profilja többek között a fogyatékossággal élők munkához segítése, annak elérése, hogy a társadalom hátrányos helyzetű tagjai higgyenek abban, hogy szükség van a tehetségükre, képesek a sikerre, az értékteremtésre.

Magyarországon (ezen belül Budapesten kifejezetten) egészséges emberek tömegének is komoly problémát okoz a megfelelő lakhatás, fogyatékkal élőknek pedig szinte lehetetlen számukra megfelelő lakókörnyezethez jutniuk. A legtöbb speciális intézmény a fővárostól több száz kilométerre található, így a fővárosi családi háttérrel, munkával rendelkező hátrányos helyzetűek a legtöbb esetben nem tudnak a szülői otthontól elszakadni, önálló-méltó életet kezdeni.

Korai fejlesztés
Az alapítványnak ezen kívül van egy másik ugyanolyan fontos programja is, ami a „Léleköntő" nevet kapta. Itt autista kisgyermekek korai fejlesztését végzik, jelenleg arra kevéssé alkalmas terekben, de annál több odaadással és szakmaisággal.

ÉPÜLET

Az alapítvány részéről megszületett a döntés, hogy a fent tárgyalt két funkciót, a támogatott lakhatást és a korai fejlesztést egy épületben kell integrálni. A tervezési telek adott volt, ezt az alapítvány évekkel korábban kibérelte, majd a kerület jóvoltából kedvezményes áron megvásárolta. A telek a XI. kerület külső részén fekszik, a Kelenföldi metróállomástól pár perc sétára, egy erősen heterogén környezetben, ahol egymást váltják a családi házak, kisebb-nagyobb panelek és a pár éves társasházak. A mi telkünk is egy társasházi fejlesztésre szabott környezetben áll. A szabályozást olvasva az építész lelki szemei előtt már látszik is a visszafogott kockaház a másfél méteres erkélyeivel, visszaugrasztott felső szinttel és a 0,8-as effektivitással, ami jelentős kihívás elé állított minket egy ettől merőben eltérő programmal a kezünkben.

A tervezési program egy kompakt épületet kívánt meg, hogy a lehető legtöbb szobát tudjuk elhelyezni, valamint hogy a korai fejlesztőnek is elegendő hely jusson az épületben. (Bár minden megbízónknak a visszafogottságot ajánljuk, itt el kellett fogadnunk, hogy érdemes a szabályozás adta kereteket a maximumig kihasználni).

A telepítésnél igyekeztünk úgy eljárni, hogy az épületforma magában hordozza az épület kettősségét. Egyrészt biztosítsa a bentlakók számára a privát belső udvart, de emellett a korai fejlesztő mint „közfunkció" is megjelenjen egy publikus előkerti rendszerben. A lakókörnyezet minőségét meghatározó tényezők, mint a tájolás, a meglévő vegetáció megkímélése, valamint a minél nagyobb egy egységre jutó homlokzatfelület kialakítása formálta az elnyújtott „Z" alakú házat.

Az épület bejárata az utcától visszahúzott középső traktusban lett meghatározva, így egy publikus előkerten keresztül lehet az épületet megközelíteni. A földszinten és az I. emeleten kaptak helyet a támogatott lakhatási egységek. Az épületben állandó szakszerű segítőszolgálat van, de emellett a lakók egymást is segítik a mindennapokban, amit a térszervezés is támogat. A lakószint közepén, a központi közlekedő magból egy nagyméretű közösségi tér nyílik, ahonnan egy-egy folyosó vezet az épület két szárnyába, ahol a lakószobák helyezkednek el. A lakószobák saját fürdővel, apró előszobával, főzősarokkal ellátottak. Az alaprajzi struktúra lineáris átmenetet képez a publikus közlekedőktől a félprivát közösségi téren át a privát szobákig, ami elősegíti a társas kapcsolatok megerősítését. A központi nappali szoba kikerülhetetlen része a közlekedési rendszernek, így az izoláció lehetősége le van csökkentve. A földszinten két lakóegységet kerekesszékkel élők számára terveztünk, de az akadálymentes közlekedés az összes közösségi térre érvényes.

A korai fejlesztő a lakóterek fölött, az épület II. emeletén kapott helyet, így a hátsó kertet a lakók zavartalanul használhatják. A korai fejlesztő struktúrájában nagyban hasonlít egy hagyományos bölcsödéhez/óvodához, de részleteiben előbukkannak olyan tervezési kihívások, amelyek megkülönböztetik egy hagyományos intézménytől. A fő feladat a belső terek kialakításánál egy olyan térstruktúra létrehozása volt, ami kellően változatos ahhoz, hogy egy autista gyermek számára jól azonosítható, könnyen megjegyezhető pontokból álljon, de nem átláthatatlanul bonyolult. A ház építészeti megjelenését a visszafogott anyaghasználat és a belső tér diktálta nyílás-ritmus jellemzi. A szalagszerű alaprajzra egy törtvonalú tetőt terveztünk, amely az utcafront felé növekszik, ahol egy hagyományos oromfalas-magastetős formát ölt a ház. A tetőforma célja kettős, egyrészt úgy szerkesztettük, hogy egy apró tanári szobának helyet adjon a tetőtérben, másrészt az épület tömbszerűségét igyekszik oldani dinamizmusával.

NEM EGY ÁTLAGOS TERVEZÉSI FELADAT

Az épület jelenleg kiviteli tervezési fázisban van. Megépítésének finanszírozása kérdéses, mindig is az volt, hiszen teljes mértékben adományokból épül, ami természetesen a tervezésre is folyamatosan kihat. A projekt résztvevői állandóan kutatják a potenciális szponzorokat akik építőanyaggal, élőmunkával, hozzá tudnak járulni a célhoz, ezáltal a betervezett épületszerkezetek, burkolatok, berendezések nagy része nem feltétlen tervezői választás eredménye. Ez még izgalmasabbá teszi a feladatot, hiszen nem egy végtelen építőipari szortimentből kell összeválogatni a jó házra valót, hanem redukált eszközkészletből kell minél kielégítőbb eredményt kihozni. Megtanultunk nem anyagok-szerkezetek közé határolva gondolkodni, sokkal inkább szerkesztési elveket fektettünk le, amelyek bármilyen termékkel kielégíthetők.

Külön kiemelendő, hogy erre a feladatra milyen gyorsan és milyen profi társtervezői csapat állt össze. Pro bono tervezést valószínűleg nem sokan szeretnek csinálni, ám bárkit kerestünk meg, mindenki lelkesen és a legmagasabb szakmai hozzáállással kezdett a feladathoz.

KAZAL Studio

Szerk.: Borenich Levente & Winkler Márk