építészet : környezet : innováció

Móricz Zsigmond körtér: a legszínesebb

1972 decemberében a 2-es metró elérte Budát, ahol a két legforgalmasabb csomópont egyikének, az akkori Moszkva (ma Széll Kálmán) térnek és régiójának közlekedési helyzete ezzel jelentősen javult. A déli pólus, a Móricz Zsigmond körtér gyorsvasúti hálózatba való bekapcsolására a 4-es metró átadásáig, bő négy évtizedet kellett várni. Bán Dávid írása.

A 4-es metró tervezése a 2-es metró budai szakaszának átadásával egy időben kezdődött. A forgalomszervezés szempontjából már akkor is kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak a Dél-Buda kapujának számító, de közlekedésileg erőteljesen terhelt, funkcióját vesztett hurokvágányokkal átszabdalt a Móricz Zsigmond körtér átalakításának. Ennek kulcsa egy földalatti állomás létrehozása, a felszíni terhelés csökkentése lett volna. A 4-es metró átadásával a közlekedés kritikus kérdései részben megoldódtak, mivel – a városvezetés elképzelései szerint egyelőre csak átmenetileg, de – a felszíni hálózat kis mértékben megritkult. A korábbi tervekkel ellentétben azonban nem szűntek meg a metróval párhuzamos járatok, többek közt a Szabadság hídi villamosközlekedés sem, és megmaradt a 7-es buszcsalád törzse is, így a téren változatlanul a közlekedési funkciók dominálnak, s ez idáig a Bartók Béla út sem lélegezhetett fel.

Móricz Zsigmond körtér, metróállomás, fotó: Bujnovszky Tamás

Maga a Móricz Zsigmond körtér már régóta megérett a megújulásra. 2002-ben, amikor a Bartók Béla úttal együtt nagyszabású rekonstrukción esett át, a tervezők már kalkuláltak a jövőbeni metrócsatlakozással, mivel a projekt épp akkor próbált pihenőpályájáról igen nagy késések és többletköltségek árán újraéledni. Végül a tér akkori átalakítása Turányi Gábor ígéretes építészeti beavatkozásainak ellenére felemásra sikeredett. Bár a teljes közműfelújítást követően a felszín hálózatai is erőteljesen átrajzolódtak, a villamosvágányok valamelyest racionalizálódtak, valamivel több lett a zöldfelület is, de nagyarányban még mindig a közlekedés dominált. Kimaradni látszott a felhasználó, maga az utas, a városlakó. Kialakult egy akkor szinte teljesen kihasználatlan és előnytelenül hangsúlyozott aluljárórendszer, ami az elmúlt bő évtizedben meglehetősen amortizálódott is. Hosszú éveken át a metróállomás építkezése és a pusztuló Gomba-épület (Schall József, 1942) uralta a teret.

Ebbe a nem túl szerencsés helyzetbe épült bele a 4-es metró új állomása. Ez, az említett okok miatt a tér masszív közlekedési szerepén még csak alig érezhetően tudott enyhíteni, de a felszín alatt létrejött egy minőségi építészeti tér. A felszínen ugyan sok minden megváltozott, hiszen elbontásra kerültek a kihasználatlan korábbi budafoki HÉV-, majd a villamos hurokvágányai, a tér déli és keleti oldalán megszűnt az autóforgalom, kialakultak zöld felületek, de még mindig akadnak teendők. Épp csak befejeződött a Gomba-épület felújítása, remélhető, hogy annak belakásával a térség tovább humanizálódhat, előreléphet egy gyalogosbarát irányba.

Aluljárószint

A metróállomás üveg-acél főbejárata a Budafok felől érkező villamosmegállóval párhuzamosan, a tér nyugati sávjában terül el. Az utasfogadó épület, amelyből a mozgólépcsők és liftek indulnak a mélybe, jól idomul a metróvonal arculatához, egyfajta ellenpontja a Gomba-épület kerek tárcsájának. A tér képe mindezzel együtt nem egységes. Jól kirajzolódnak az átalakítások különböző korszakainak rétegei: a 2000-es évek elejének nem túl karakteres, világos burkolatú aluljáró-lejáratai, majd a századelőt imitáló magas kandeláberek, a kortárs, több típusú utcabútorok és az erőteljesen szerény esztétikai minőségű, városszerte ismert tipizált megálló-esővédő pavilonok, illetve a legújabb, a metróállomáshoz kapcsolódó, önmagukban jól megtervezett elemek. A metróállomás a tér középpontjából számos irányba nyitott főbejárata mellett még közvetlen kijáratot kapott a Váli utca és a Fehérvári út felé (nagyjából hasonló irányokba, mint amelyek az Újbuda-központ megállóból is elérhetőek), illetve csatlakozik a korábban átadott, a Villányi út felé vezető aluljáróba is.

Móricz Zsigmond körtér, metróállomás, fotó: Bujnovszky Tamás

A nem jó értelemben vett eklektikus térről azonban egy letisztult, tágas, vonzó, hűvösen modern környezetbe jutunk le. Az állomásra levezetett hosszú mozgólépcső szinte finoman belebegtet minket a csendes, nyugodt, jól áttekinthető, a felszíntől élesen elváló megállótérbe, a káoszból a kozmoszba. Közben a tetőbevilágítók némi természetes fényt is beengednek a mélybe, ahol azonban a jól megtervezett világítástechnikának köszönhetően egyébként is kellemesen világos, nagyvonalú térségbe jutunk. Jelen sorok írója ezen az állomáson kezdte a 4-es metróval való megismerkedést és a körtér alá merülve valóban egy, a hazai viszonyban teljesen újszerű térérzés kerítette hatalmába.
Az állomás alapstruktúráját tekintve nem sokban különbözik a korábban tárgyalt megállóktól: felülről épített dobozszerű tér, amit lefedésekor meghagytak nagy belmagasságúnak, tágasnak.

Anyagában a már megszokott látszóbeton dominál, a peron két oldalán, a vágányok felett, a metrókocsik tetősíkjától feljebb azonban egy lazúros, hatalmas kazettás elemekből álló, színes betonmozaik sáv húzódik végig. A határozott színekkel megfestett óriási sík betonfelületek nagymértékben oldják a földalatti térség esetlegesen nyomasztó hangulatát, s a puritán látszóbeton elemek mellett nagy teret engednek a játékosságnak.

Móricz Zsigmond körtér, metróállomás, fotó: Bujnovszky Tamás

Az állomás kétirányú kijáratai és a köztük húzódó aluljárószint szinte észrevétlenül küzd meg a téren található jelentős szintkülönbséggel. A magasabb ponton, észak felé közvetlen kijárata van a főbejárathoz, illetve itt csatlakozik a már meglévő aluljáróhoz, amelynek narancssárga mozaikos és sárgás színvilágához kellő érzékenységgel kapcsolódik, megjelentek benne egyedileg tervezett, hullámzó, lüktető utcabútorok is. Itt kaptak helyet a jegykiadó automaták, nyílt meg jegypénztár és egy nyilvános WC is, amelynek masszív biztonsági rácsa máris beleront a tér egységébe. Kereskedelmi területeket az aluljáróban nem hoztak létre, a körtér hagyományosan inkább a felszínen él. Noha a téren dominánsan megmaradtak a felszíni gyalogátkelők, a metróállomással déli irányban is kibővült aluljárórendszer a körtér jóformán összes irányát közvetlenül képes kiszolgálni. A felszínen azonban igen hiányos a tájékoztatás, a régi aluljáró-kijáratok felől lényegében rejtve marad a metróállomás.

 

Következő állomás: Szent Gellért tér...
Bán Dávid

 

 

vélemény írásához jelentkezzen be »