Nekik Budapest kell!

@zim: Kedves zim, szerintem a közpénzen, közterületre történő tervezésről/fejlesztésről/építésről szóló anyagok nyilvánosak. Legalábbis ez a főszabály. Ismereteim pontosítására holnap jogászhoz fordulok, főleg, miután senki ismerősöm nem fért eddig hozzá ehhez az anyaghoz. Baán Lászlót pedig ma személyes e-mailban kértem a hatástanulmány közreadására.

@zim: Nos, a városligeti hatástanulmány KPMG-s vezetői összefoglalója (össz. 19 oldal) megtekinthető és letölthető a KPMG honlapjáról. Ügyvédem ezen a címen érte el: https://docs.google.com/file/d/0B01_HCv5Krd_a2dERXJjRVEyczA/edit?pli=1 Ez persze nem a teljes tanulmány, azt nem - mint ahogy ezt sem - bocsátotta rendelkezésünkre a Baán vezette társaság. Pedig ne feledjük: közpénzből, közcélra készített anyagról van szó.

@zim: És akkor ma, Csanády Pál szíves közreműködésével, Baánék megküldték a teljes hatástanulmányt. CsP ide tette fel:

http://epitesimegoldasok.hu/admin/data/file/10036_nemzetgazd-hatasvizsgalat_kpmg.pdf

@Pákozdi Imre: Továbbra sem érthető, hogy miért kell szét****** egy történelmi zöld parkot, amikor néhány száz méterre tőle hatalmas beépítetlen terület van??! Környezeti hatásokról hol van szó?

@Garay Klára: Belinkelné, kedves Klára?

@Pákozdi Imre: Törvényi, jogi akadálya speciel nem lesz semminek, mert ahogy szoktuk, hozzáigazítjuk és mehet a menet!

... Papcsák Ferenc által néhány napja benyújtott indítvány célja a Városliget hosszú távú fejlesztése és megújítása, az ehhez szükséges feltételek törvényi biztosítása, különös tekintettel az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttest is magába foglaló Liget Budapest projekt megvalósítására.

A törvényjavaslat ezért a Városligetben jelenleg hiányzó szabályozási harmonizációt kívánja megteremteni, ……..

A biztos úr is indokolt és érvelt:

….Budapest érdeke is, hogy a beruházás megvalósítását megkönnyítsük, úgy, hogy a lehető legnagyobb mértékben maradjon meg a főváros szabályozási kompetenciája.

 Nem egy kormányhivatal, hanem a főváros fog szabályozni, de ebben nem kötik a saját maga által korábban hozott szabályozások  - (hoppá !) ismertette az elfogadása esetén 2014. január 31-én hatályba lépő törvénytervezetet.

(forrás:MTI)

Elfogadásról nincsenek kétségeink, korábbi kötelmek nem kötelmek, a múlt az múlt, építjük a diadalmas jövőt, a végtelen gazdasági fejlődésbe vetett közgazdász-jezsuita szilárdságú és eltökéltségű hittel, stb.

Már csak néhányat kell aludni és minden rendben lesz törvényileg, onnantól kezdve meg mindenki azt ellenez, amit akar. Immár hobbiból.

@Pákozdi Imre:

@FenyvesiHK: Négy oldal fizetett hirdetés a Kamarától, másrészt ennek kritikátlan közlése a budapesti lokálpatrióta folyóirat részéről, ahelyett, hogy teret adna a vitának - hm. Úgy tűnik, némely építészi és folyóirat-szerkesztői lelkekben a kádári egypártrendszer mindörökké továbbél.

@Pákozdi Imre: Kedves Imre!

A "milleneumi városközpont" fedőnevű terület nem a Millenáris, hanem a IX. kerületi rakpart, amely valóban egy totális csőd, amely azonban nem a privát szektor és az állam közösen megvalósított barnamezős beruházásaira nézve tökéletes állatorvosi ló úgy általában, hanem a fantáziatlan privát szektor és az általa kézivezérelt, gondolat nélküli magyar állam töketlenkedésére. Nem is nagyon tudnék én sikeres városrehabilitációs lépésről beszámolni ám ilyen PPP területén, hiszen a ferencvárosi vagy az angyalföldi városrehabilitáció, a lágymányosi egyetemi és infopark, a lágymányosi öböl, a graphisoft park, de maga a Millenáris is totális városrehabilitációs kudarcok sorozata volt...oh, wait!

Ezzel szemben ugyebár milyen remek lesz majd a Várbazár rehabilitáció tisztán állami koncepciója (amely cseppet sem dolgozik a Liget Budapest koncepció ellenében, hiszen ott teremt extra kiállító és kulturális tereket, ahol eszméletlen nagy lesz rá a kereslet: a Magyar Nemzeti Galériától megfosztott Várban, egy turisztikailag jól feltárt, könnyen megközelíthető helyen, két híd között Budán, ahol tudvalevőleg az egész budapesti turizmus sűrűsödik). De sorolhatnám tovább az állami és/vagy önkormányzati kooprodukcióban megvalósított lehengerlő sikereket, pozitív példákat: a 4-es metró is úgy kellett ennek a városnak, mint egy falat kenyér.

Az említett néhány tisztán közszféra által levezényelt beruházás is mutatja, hogy míg a privát szektor és állam vadházassága eleve bukott ügy és ortodox várospolitikai csökevény (amit kedves barátaim hagyjunk csak meg a haldokló nyugat ópiumának), addig a tisztán állami vagy fővárosi beruházásokba gyakorlatilag kódolva van a siker, egész egyszerűen ez az a tévedhetetlenséget garantáló összetevő, amely záloga a majdani működőképességnek. Érzem, hogy így lesz ez a Múzeumi Negyedben is, ahol a döntésnek remek, szinte példaértű volt a szakmai előkészítése és társadalmi vitája, parázs ötlettervek születhettek arra az egyetlen helyrajzi számra, amelyet remek társadalmi elemzések és közvéleménykutatások alapján az urbanisztikai ötletpályázatban kijelölt a hazai várostervezés feltételezhetően legjelesebb (bár sajnos nem igazán publikált) szakértői agytrösztje, miután a legkiválóbb erdélyi irodalmárunk és a legnagyszerűbb kiállításszervezőnk kijelölte azt az utat, amelyen csak előre tekinthetünk. Sikertörténet ez na, kár szépíteni. Jaj, és hogy el ne felejtsem: kinyilott a pitypang.

@bardóczi: Köszönöm a tévedésem kiigazítását, de a IX. kerületi rakpart és környéke, a Milleneumi Városközpont sem kudarc, sőt! Miután állami pénzből felépült a Nemzeti Színház, majd tőle délre Zobokiék remekbe készült MŰPÁ-ja a Ludwig Múzeummal, csak idő kérdése volt (végülis 10 évbe telt, amiből három a világválságé), hogy a Duna Háztól a Nemzetiig beépüljön a rakpart. Magánpénzből. Az, hogy a mögöttes területek lomhábban fejlődnek, szerintem egy ingatlanfejlesztői hibának tudható be: annak, hogy rögtön engedélyezték a partmenti sáv beépítését. Ha az a sáv teljes szélességében park marad, kéreg alá süllyesztett HÉV-vel, akkor ott, délen, létrejöhetett volna egy második Lipótváros, amelynek a Soroksári út lett volna a Balassi Bálint utcája, a MÜPA pedig az Országháza…

A továbbiakban értékelem a szarkazmusodat. Örülök, hogy első olvasásban félreértettelek, amikor ezt olvastam: “a ferencvárosi vagy az angyalföldi városrehabilitáció, a lágymányosi egyetemi és infopark, a Lágymányosi öböl, a Graphisoft park, de maga a Millenáris is totális városrehabilitációs kudarc”. Mert kedvencem a ferencvárosi városrehabilitáció, ez az inkább városépítészeti mint építészeti sikertörténet, amelynek az eredeti, beruházáskori forrásmegoszlását egyébként nem ismerem. Mindenesetre évtizede már, hogy a környékre a magántulajdonosok gondosságával vigyáz a nagyon vegyes etnikumú lakosság. (Számos roma család mellett sok külföldi tulajdonos és bérlő is jelen van.) Angyalföld a főváros legsikeresebb kerülete. Lakásállománya példásan megújult, kulturális kínálata elképesztő, piaca, közlekedése, bevásárlási lehetőségei mintaszerűek. És mindez az infrastruktúrát fejlesztő kerületi önkormányzat és az erre építve egyre klasszabb lakásokat létrehozó magánerő példás együttműködésével.

A Graphisoft Park igazi mintatörténet. Ez a megfontoltan terjeszkedő elit irodai városrész egyszerre szép és profitábilis. Itt fordítva alakult a fejlesztés logikája: nem az infrastruktúra közösségi pénzekből való megteremtése vonzotta a magántőkét, hanem az igényes magántőke lábnyomába lépett az önkormányzat és a főváros. Már tatarozzák a valamikori víztornyot és méregtelenítik a Gázgyár megmaradt területét. (Ezek nem a Graphisoft Park részei, csak szomszédosak vele.) Méghozzá az önkormányzat teszi ezt... A Millenárisról már írtam, jó példája a közösségi megalapozású, magántőkét vonzó és azzal teljességbe vitt fejlesztéseknek. A Lágymányosi öböl a Kopaszi-gáttal a város legvonzóbb pontjainak egyike lett, kiváló magán-éttermekkel és bulihelyekkel.

Tényleg úgy néz ki, hogy a barnamezők köz- majd magánerőből történő újraélesztése a gazdaságilag és szociálisan előre mutató út. Nem pedig az elit környékek további, állami forrásokból történő "gazdagítása", akár azok ökológiai elnyomorítása árán, ahogy arra a Városligetben készülnek.

@Pákozdi Imre: Reméltem, hogy a szarkazmus nyilvánvalóvá válik. És hogy miért gondolom, hogy a Milleneumi Városközpont kudarc? Egyrészt mert a Nemzeti Színház ügy akkora pofon volt az építésztársadalomnak, amit azóta se hevert ki. Én még emlékszem például olyan kijelentésekre is a huzavonában egy funkci részéről, hogy elébb tervezzék meg az épületet, majd aztán kijelöljük a helyszínt. Ezen túlmenően ezen a területen az ingatlancápák sakkban tartották a politikát is, ebből alakult ki ez az érdekesnek érdekes, de brutálisan barbár helyzet az előadásokba becsattogó HÉV-el, amire nem volt pénz (de bezzeg volt rugókra rakni és extra hangszigetelni a MŰPÁ-t), de azt az igénytelen autóparkolót a MŰPA mellett a tervek szerinti térré formálni már megint nem volt, ahogy a rakpart rendezésre sem volt, és a Dunai kitettséghez, rakparthoz, panorámához képest születtek ott középszerű házak agyonépítve, nyomva, erőszakolva a karaktert, hogy aki ránéz mind azt mondja: én nem ezt a lovat akartam. A létre jöhetett volna...no ez az a mondatod, ami itt sokaknak nagyon fáj. Amúgy meg szentségtörés, de kimondom: valójában ennek a városnak nem volt szüksége még egy színházra. Ezt a nemzeti színház mítoszt egyedül az táplálta, hogy a metró miatt lebontották a történelmi előzményét és annyira görcsösen akarta ezt létrehozni a társadalom (még a Városligetben is), hogy a görcs megmaradt akkora is, mikor okafogyottá vált az egész, mert tulajdonképpen a kőszínházak is zárójelbe kerültek a pinceszínházak, bárkák, krétakörök megjelenésével. Dehát mi szerettük Gobbi Hildát, dolgoztunk kommunista szombatot, vettünk Nemzeti Színház téglajegyet, tehát kellett. Ilyen Las Vegasi Casinót megszégyenítő épületet viszont senki nem óhajtott, akinek nincs idült izlésficama. Valahol kimondható, hogy a történelem azt mutatja, hogy az az épületben is manifesztálódó funkció, amit egyszer már a Városligetben is meg akart valósítani bármelyik kurzus, arra valójában nincs is szükség társadalmilag. :-)

@Pákozdi Imre: Térjünk vissza kicsit a cikk eredendő felvetésére:  Az öt új hatalmas épület - és a kiszolgáló közművei, feltáró útjai, infrastruktúrája Baán úr szerint  "... nem valamiféle erőszakos kormányzati beavatkozás a város szövetébe" (sic!), a zöldfelület pedig egyenesen nőni fog! "...Hadd erősítsem meg tehát még egyszer: nem csökkenni, hanem nőni fog a Városliget jelenleg mindössze 60 százalékos zöldfelületi aránya" nyilatkozza Baán László. - Hát erről szívesen látnék konkrét adatokat, számításokat, mert az csak szómágia, hogy "...úgy tudjuk a beépítettségi hányadot növelni – mert nyilván növekedni fog –, hogy közben a tényleges zöldfelületet is növeljük". Lehet, hogy ezt egy átlagos újságolvasó elhiszi, de én nem, főleg, ha ilyen tárgyi tévedés követi rögtön, a Baán-interjúban: " Kulturális középületre nemzetközi építészeti pályázatot nem írtak ki Magyarországon a Monarchia kora óta – sem a két háború között, sem a szocializmus idején, sem a rendszerváltás után. "  Pontosan erre a területre írtak ki 1965-ben nemzetközi tervpályázatot egy kulturális épületre - a Nemzeti Színházra. Talán érdemes újra elolvasni Vargha Mihály cikkét erről a sztoriról, tanulságos.

@bardóczi: Nézzünk már túl a Nemzeti Színház csúfságos ábrázatján*! Mert ez, ha pofon volt, az nem annyira az építész-társadalom, hanem inkább az akkori kormányzat arcán csattant, visszakézből legalábbis, mindenképpen. Mert kulturális kérdésekben évekre diszkvalifikálta magát a Fidesz annak a szerencsétlen akarnokságnak a nyomán. És most egy hasonló pofont érlel a kormányzati rövidlátás, a Városligetben. Akkoriban a makacs fideszes kultúrpolitikusok, most egy, az építészethez nem értő, közgazdasági végzettségű múzeumigazgató - amúgy sikeres kulturális menedzser - próbálja belerángatni a kormányt egy városépítészeti, ökológiai, muzeológiai és gazdasági csődprojektbe. 

A baj az, hogy a kormány sem bízik a magántőke + az állami-önkormányzati kezdeményezés és szabályozás együttműködésében. Oka van rá, az a lopásözön és félrehasználat, valamint hozzá nem értés, ami 2002-től 2010-ig itt teret kapott, okkal teremt kételyt a kapitalizmus, ha úgy tetszik, az Adam Smith-i "láthatatlan kéz" működése iránt. Pedig nincs más út, nem építhető újra államvezérelt szocializmus az EU kellős közepén. Az adott keretek között kellene okosan továbblépni.

* már csak azért is, mert kiváló előadások (is) zajlanak a Nemzeti falai között. Javaslom, nézzék meg a Vidnyánszky-féle Mesés férfiak szárnyakkal-t, és az ugyancsak általa rendezett új Három nővért, vagy a Rizsakov rendezte Fodrásznőt.

@Pákozdi Imre: Azt azért ugye elhiszed nekem Imre, hogy Vidnyánszky mester épp ily remekbe szabott előadásokat tudott volna színre vinni abban a másik 75 budapesti színházban is, ami momentán a placcon üzemel?

@Pákozdi Imre: A Dunapart bizony nagyon is ideillő tanulságokat hordoz, ha kiállunk a Műegyetem Duna felöli erkélyére, oda, ahol azt a bizonyos lyukas zászlót lengették eleink,szívfacsaró látvány tárul elénk. A középszer diadala, amibe az is benne van megerősítésül, hogy a sárkánykígyót formázó beépítés feje a Bálna unikális teste és a farkavégénél elhelyezkedő MÜPA közé szorult házak pontosan azt mutatják meg, ami a kultúrában is tapasztalható, a kiválótól az alig-on át a csapnivalóig.De amíg egy színházi előadást elnyel az idő örvénye, ezeket az építményeket reméljük unokáink már nem, de mi elnézegethetjük még egy jó darabig.

Miközben a newkapitalista ingatlanbiznisz lenyomatai mögött ott állnak még mindig szomorú mementóként Európa korabeli legrangosabb malomiparának magasfokú intelligenciával megépített ipari épületei rakpart alatti(!), tehervagonok számára megépített sójázóval,a gabonafeldolgozás legkiműveltebb technológiáját magábafoglaló épületekkel, ahonnan olyan liszt jött ki  a végén, amiből a sütött kenyér nem penészedett meg két nap alatt. És amelyekkel az alkalmazottból hirtelen tulajdonossá váltak éppen úgy nem tudtak(tudnak) mit kezdeni, mint az összes többi hasonlóval.

 Ehhez képest a Bálna üresen kong, a főváros kezei között csurog ki a pénz olyannyira,hogy reklám céljából és végső kétségbeesésként “január 25–26. között nagy, látványdisznóvágás lesz a Bálna előtti teraszon. A 30 darab, 150 kilós disznó feldolgozására csoportokban lehet részt  venni, lesz kolbászverseny…. “

 Csak emlékeztetőül: A négy évig (!) botrányokkal és javításokkal tarkítottan épített Bálna bruttó szintterülete 30 574 m²,      Ebből bérelhető 11 772 m². A kültéri teraszok területe 2 000 m². A mélygarázsban 250 parkolóhely van, az épület melletti buszparkolóba egyszerre 10 autóbusz állhat be.(És ebben a brutális négyzetméter mennyiségben kulturális célúak is volnának szép számmal fővárosi tulajdonban, jelenleg a tökéletes érdektelenség állapotában….)

 De nem baj, mert majd a Ligetbéli  turistaszenzációs öt új épület mindent helyre fog rántani, oda majd dől a nép és persze a bevétel. De az is megtörténhet, hogy ott is harminc élő sertést kell majd áldozni Apollónak (vagy inkább Hermésznek ?!),hogy egy orbitális disznóvágással megteremtődjön az az érdeklődés, ami a hazánkat ismertető turista-breviáriumok szerint mindig is az első helyen jött be.

Kolbászversennyel a kultúráért  ! pannók már készülnek a titkos műhelyekben.

@Barkóczi: Tisztelt Barkóczi úr,nyitott kapukat dönget.Ezekről a kérdésekről az ÉF fórumon már minden lehetséges irányt, lehetőséget végigragoztunk.Csak be kell írni a keresőbe a Városliget szót.

Egyet azonban leszögezhetünk: a Dózsa György útra építeni egy vagy két épületet ugyanazt jelentené, mintha semmit sem tettünk volna a veszélyes ötlet elhárításáért. A szoclánykori nevén Felvonulási tér ugyanis a Liget része (volt és van). Hogy lebetonozták arról nem tehet, de attól még nem építési terület az sem.

Bardóczi Sándor a téma szakértője, úgyis mint tájépítész, sokszor foglalta össze a témáról szóló gondolatokat, véleményeket. Tőle idézek két ilyen sűrítményt válaszul az Ön által felvetett kérdésekre

"Közparkból intézményi zöld?

Végignyálazva a beadott pályázatok műleírásához mellékelt táblázatokat kiviláglik, hogy a Városliget ma egy 5,7%-ban beépült közpark. Ez egy kialakult állapot, a korábbi történelmi nagyzolások (egy lemondott világkiállítás, egy rosszul megválasztott BNV helyszín, egy zsarnoki politikai berendezkedés) hordaléka, olyan épületekkel és funkciókkal (Vidámpark, Nagycirkusz, Közlekedési Múzeum, Petőfi Csarnok, Felvonulási tér) amelyeket régen szanálni vagy áthelyezni kellett volna. Már ha bárki érdemben foglalkozott volna a Városligettel mint zöldfelületi örökséggel és releváns urbanisztikai egységgel. Tovább vizsgálva a beadott pályázatokat az is kiderül, hogy a Városligetben a pályázók által elhelyezett új épületegyüttesek a liget beépítési mutatóját 6 – 11 – 24%-ra emelnék! Ami a ma is túlterhelt park életében maga lenne a közterület-fenntartási pokol.

A közpark, a zöldterület jogi kategória (is). Az építésjogban az lehet ma közpark, amely 3% alatti beépítéssel rendelkezik. Sőt: csak az lehet ma ún. beépítésre nem szánt övezet, ahol az 5%-ot nem haladja meg a beépítettség! Mindezekből következik, hogy bárki akar ma a Városligethez nyúlni, sokkal inkább bontania és rehabilitálnia kellene, nem pedig építenie. Máskülönben felmerül a vitán is megkérdezett, de senki által meg nem válaszolt kérdés: Maradhat-e így közpark a Városliget?

Arról a területről beszélgetünk, amelyet a reformkorban a pesti polgárok közadakozásból hoztak össze. Az első köznek szánt zöldfelület, amelyet egy polgárosodó város termelt ki magából: hatalmas urbanisztikai tett, amellyel gyakorlatilag megelőztük a fejlett világot. Egy olyan közpark, amely hamarabb teremtett itt épített örökséget (igen, a történeti közpark egy épített örökség!) mint a Hősök tere és annak térfalaiban megépült múzeumok. Felelősen járunk-e el, ha ezt nem vesszük számításba? Felelősen fejlesztünk-e „kulturális várost”, ha a fejlesztéseinket úgy tervezzük meg, hogy közben a budapesti átmeneti zóna (rozsdaöv) jó pozíciójú, infrastruktúrával telepumpált, de ma igen hervasztó állapotának átértelmezése helyett a kulturális kincset jelentő zöldfelületeinket építjük el? 

Arról az átmeneti zónáról beszélek a belváros és kertvárosok között, ahol most jobbára a rézkábel égetés és a lopott autó feldarabolása az egyetlen „gazdasági tevékenység”, ahol most a parlagfű, a gyalogakác és a bálványfa alkotja a "zöldfelület" gerincét, ahol a kibelezett iparcsarnokok és vasúti rozsdatemetők jelentik az "épített örökséget". Ez az a zóna, amely kulcsa lehet a belváros tehermentesítésének, és amely akkora tartalék területekkel kecsegtet, hogy azt az elkövetkező kétszáz esztendőben sem tudnák feldolgozni közintézményi, irodai, lakás, kulturális, sport, közlekedési (és ezek járulékos hasznaként bizony: zöldfelületi) fejlesztésekkel. No de el se kezdjük? Meg se próbáljuk? Mi végre az önkormányzat, az állam, ha ezt a gordiuszi csomót meg sem kísérli kibogozni, inkább csak rendre a maga presztízsberuházásaival foglalatoskodik?"

http://epiteszforum.hu/nyomtatas/nekunk-bilbao-kell

 

"………… de szeretnék mondani még egy jogos észrevételt: a Városliget  egy történeti park, mellesleg (ahogyan korábban már leírtam: a világ első eredetileg közparknak tervezett parkja, amely közadakozásból (!) épült meg. Nemzeti érték. Ez a pályázat sikeres kísérletet tett arra, hogy a park tervének 200 éves évfordulóján megkezdje lerombolni ennek a parknak közparki jogi státusát, és intézményi zöldterületté degradálja azt. Igaz, ilyen nem először történik a Városligettel: Ferenc József, Horthy, Rákosi és Kádár idején is történt erre kísérlet. A rombolások nyomai itt-ott még mindig látszanak, de itt most nem a park-rekonstrukciója a lényeg. Sőt nem is a családok, vagy az élmény. Itt az a lényeg, hogy Baán László álma beteljesüljön. Egy olyan álom, amely eleve bukásra van ítélve urbanisztikailag, városökológiailag és közgazdaságilag is. Ez egy olyan álom, amely csöppet sem szakítva korábbi hatalmasok és kormányok barkácsideológiájával, továbbra is zöldmezős beruházásként tekint (még mindig) a városi zöldfelületekre, amelyek bizonyos (de igencsak túlhaladott) szemlélettel egyesek szerint csak azért vannak ebben a városban, hogy egyszer rajtuk majd épületet lehessen emelni. Ez a szemlélet engem elképeszt. Ez a szemlélet olyan távol áll az európai fő sodortól, hogy még provinciálisnak sem mondanám. Inkább használnám a barbárság szót. 2013-ban a város legfontosabb közparkjához való bármiféle hozzányúláskor a bíráló bizottság 11 tagja közül egyetlen egy van, aki ért a zöldfelületekhez és a parkokhoz, a felvonultatott szakértők között pedig egy sincs ilyen? Ezek a "szakértők" megállapítják, hogy az átalakítással a terület biológiai aktivitása nemhogy csökkeni, de egyenesen nőni fog? A hírek szerint ez a díszes kompánia lesz az, aki majdan a díjazott 12 tervből összegyúrja a masterplant? Egyben lehet bízni: erre a hagymázas rombolásra nem lesz pénz. Őszintén remélem. "

http://epiteszforum.hu/a-muzeumi-negyed-muzeum-liget-csaladi-elmenypark-otletpalyazatanak-eredmenye

 

@Barkóczi: Végre egy múzeológus vélemény! Már azt hihetnénk, hogy a múzeulógusok megnémultak bánatukban.Tökéletesen egyetértek az állandó kiállítások fontosságával is ! A koncepciótlanságot jól példázza a Néprajzi alig három éve történt diadalmas fejlesztése uniós pénzekből, mely fejlesztés most a kukába, mert a költözés az új jelszó. De említhetném az építészeti múzeum hányódását. Minden költözés, minden mozgatás, minden ki-be csomagolás, szállítás, tárolás = pénzvesztés és károkozás, tárgypusztulás.

Pedig még csak ötletpályázat sem kell a megoldáshoz, mármint a pártatlan, valódi megoldást alaposan átgondoló és kínáló megoldáshoz, mert már van ilyen.

Íme: új múzeum(ok) létesítésének briliáns terve egy diplomázó tájépítésztől. 

http://epiteszforum.hu/kozlekedesi-temapark-rakosrendezon

Valahogy így nézne ki egy Budapest értékteremtő fejlesztés.

"Hazai építészeinkben azonban sajnos nem látok megfelelő alázatot (fantáziát és szaktudást) a régi épületekkel szemben: szinte minden felújítás rombolásnak látszik."

Ez viszont nem így van, a hazai rekonstrukcós építés európai példáit láthatjuk országszerte, itt az ÉF-en is található több kiváló példa, de számtalan akadna még, fantáziával és magas szintű szaktudással létrehozott mű, ami a kivitelezésre is igaz.

http://epiteszforum.hu/az-egri-liceum-ujjaszuletese-az-epitesz-szemevel

http://epiteszforum.hu/bemutattak-a-mai-napon-ujra-megnyilo-zeneakademia-epuletet

A rombolás a hozzá nem értők, az öntelt ötletelők, a gátlástalan ingatlan-város (vissza)fejlesztők, a mindenen átgázoló pénzcsinálók bűne, akik megkeresik és valahogy mindig meg is találják az őket kiszolgáló embereket, hivatalokat, jogszabályokat, törvényeket. Mint esetünkben is.

A hazai műemlékesek szerzetesi alázattal és nagyon nehéz körülmények között végzik hivatástudattal munkájukat.

http://epiteszforum.hu/guzsik-tamas-emlekkonferencia-bme-epiteszettorteneti-tanszek

aki ezen az emlékkonferencián részt vett, az kapott ebből némi ízelítőt, milyen elszántság kell egy ilyen, legtöbbször rosszul fizető, az építész szakma egészéhez képest is alig megbecsült tevékenységhez.

@Rácz Zoltán: A jó szándéka tiszteletre méltó, de nem gondolom, hogy a megoldás az építészek bojkottja volna. Egyrészt Önök a tervezésből élnek, tehát egy munka visszautasításakor durva, közvetlen anyagi kárt vállalnak. Ez általánosságban nem várható el. Az, hogy valahol, valamit megépítünk vagy sem, társadalmi szintű - vagy éppen magán - megrendelés kérdése. Valamint persze függ a népfelség elve alapján felhatalmazott hivatalosság engedélyétől. A Városligetet tehát nem az építészek kellene megmentsék, hanem az elemi politikai belátás; hogy a kormány nem csesz el egy parkot és 150 milliárdot egy közgazdász dilettáns ötletére. Merthogy Baán szakmája ez.

@Pákozdi Imre: Kedves Pákozdi Imre

Elmondok egy történetet a rendszerváltás környékéről. Egy fantasztikus állásban voltam a magyar átlagfizetés közel hússzoros fizetésével. A Főnököm és annak a főnöke behívtak és azt mondták, holnap menjek el az Állami Fejlesztési Intézethez és vigyem keresztül a cég álláspontját. Azt válaszoltam, hogy egy másik út is létezik úgy, hogy nem kell emberek ezreinek az életét felbolygatni. Erről már vezetői döntés született, az a feladatod, hogy xxx paramétereknek meg legyen az építészeti háttere. Da az úgy is biztosítható, ha nem ezt az utat követjük. Ezen már túl vagyunk, volt a válasz. Elmentem és teljes egyetértésben az ÁFI-val lejegyzőkönyveztem az általam jónak tartott koncepciót, ami szociológiailag is legmegfelelőbb megoldás volt. Másnap reggel hívatnak és keményen „megbíráltak”, hogy képzelem én, hogy szembe megyek a vállalat vezetésével? Pár percen belül a vezérigazgató is hívat. Elmondom az érveim, biztosítom arról, hogy az xxx paramétereknek ez a megállapodás megfelel és olcsóbb is. Gondolkodik kicsit és azt mondja csukott szájjal, hogy ühüm. Na, mondom, most biztosan kirúgnak. Nem hogy nem rúgtak ki, hanem a rendszerváltás után én mentem el a vállalkozói szférába. Tizenöt évvel az eljövetelem után négy teljes vezércsere mellett felhívtam egy szívességért az egyik vezérigazgató helyettest, aki annyit mondott, hogy természetesen, hiszen a mai napig látszik a kezed munkája, ha végigmegyek a telepen. Ugyanis abban az időben ő egy osztályvezető volt az egyik igazgatóságon.

Én azt állítom, hogy nincs olyan helyzet, amin ne lehetne változtatni, ha van hozzá tisztességes szándékunk, hitünk és bátorságunk. Az építész felelőssége azért sokkal nagyobb, mert sem egy közgazdász, sem egy gépkocsivezető, vagy személyi edző nem látja át egy beruházás következményeit. Sajnos egy-egy döntés mögött a gazdasági lobbi érdekek mellett sokszor ilyen prózai befolyások gyakorolnak döntő hatást. Visszaemlékszem egy interjúra egy budapesti főépítésszel. Már nem emlékszem a nevére, de a Pestiek biztosan tudják, kiről van szó, hiszen vagy 30 évig töltötte be ezt a hivatást. Azt kérdezték tőle, mire a legbüszkébb. Azt mondja arra, ami nem valósult meg. Ez a mondat kifejezi a hatalom mechanizmusát.

@Rácz Zoltán: :-)) azaz tetszik, nagyra becsülöm, klassz, amit a fenti hozzászólásában leírt (utólagos szövegbetoldás). És egy méginkább utólagos szövegbetoldás: Szekszárd szép város, a Garay utca pedig - akár mai formájában is - az egyik ékessége. Utoljára két éve jártam ott néhány napra, de akkor egyetlen igazán elképesztő csúfság ülte meg a belvárost: az a - ha jól tudom - 164 lakásos, talán 1972-ben épült, hatalmas lakóépület a Prométheusz Parktól északra, amelyet idősebb Peschka Alfréd tervezett. Aki azt lebontatja vagy netán rendbehozatja, átszabatja, ráncfelvarrja, kimaszkíroztatja, az a legtöbbet teszi, ami az amúgy tényleg szép városért megtehető. 

@Pákozdi Imre: Azt ugyan nem tudom a kettőspont kötőjel mit jelent egy kommenre, de figyelmébe ajánlom a www.tervlap.hu/cikk/show/id/2269 cikket és esetleg a Dél Dunántúli Építész kamara honlapja fórum rovatát Szekszárd belváros címmel. Amíg az építésztársdalom és a kamara elfogadja a tagoktól ezt a magatartást, amit egyébként Ön is bocsánatos bűnnek tart, addig nincs erkölcsi alapja egyetlen építésznek sem számonkérni a társadalom más szereplőitől, hogy "elemi erővel söpörje el" az ilyen szakmaiatlan döntéseket.

Ezért kellene a kamarát is megreformálni!!!!

@Pákozdi Imre: Szerintem, a Liget megmentésében az ÉPÍTÉSZEK IS részt kellene vállalniuk! Egy tervező tisztessége nem csak abban mérhető, hogy milyen munkát végez, hanem abban is, hogy milyen munkát NEM VÁLLAL EL!

Annak idején, amikor a Városháza-tömböt pályáztatták minden épp ésszel felfogható program nélkül, felhívással fordultam az építészekhez, hogy ehhez az értelmetlenséghez ne adják a nevüket. Nem rajtuk múlt, hogy mind a mai napig nem épült oda semmi...

Az építészek, urbanisták társadalmi megítélése éppen azért olyan alacsony, mert túl sokan közülük az utóbbi évtizedekben a politikusok akaratának feltétel nélküli kiszolgálói voltak. Nagyon jól emlékszem a hetvenes évek elején, amikor a belvárosok rehabilitációjával kezdtem foglalkozni, mint főiskolás, úgy néztek rám, mintha a Holdról jöttem volna - minden gazdaságossági képlet azt bizonygatta, hogy lakótelepet építeni az igazi! Mindannyian hazudtak! Meggyőződésből, tudatlanságból vagy csak szimpla megalkuvásból, de hazudtak, és képesek lettek volna ledózerolni bármit, a saját egótrippjük megvalósulása érdekében.

Tényleg eljött az ideje, hogy ne az építészekkel nyalassák fel a padlót a politikusok, de ahhoz ki kellene egyenesíteni a gerincet, és azt mondani, hogy inkább utcát söprök, de szart nem csinálok!

@Garay Klára: Kedves Klára, megadna egy linket az Aarhusi Egyezmény angol vagy magyar nyelvű, ide vonatkozó szövegére? Nem is tudtam erről...

@Pákozdi Imre:  

http://www.ff3.hu/upload/aarhus_en.pdf eredeti szöveg angolul

http://www.ff3.hu/upload/Aarhus_m.pdf magyarra fordítva

 

Jó kis egyezmény, csak azt nem látom,hogy Klárán kívül olvasgatja ezt valaki ????   Engem az is érdekelne, hogy a nagy városalkotók vajon tudomással bírnak-e egy ilyen egyezményről? (Nem csak a címéről,hanem a tartalmáról leginkább.)

@FenyvesiHK: 2001. évi LXXXI. törvény: a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről többek között az alábbiakat tartalmazza:

 „…a nyilvánosságnak tudatában kell lennie a környezeti döntéshozatalban való részvétel eljárásainak, azokhoz szabadon hozzá kell férnie és tájékozottnak kell lennie azok használatát illetően…”

 „,…ezen Egyezményben Részes valamennyi Fél garantálja a nyilvánosság számára a jogot az információk hozzáférhetőségéhez, a döntéshozatalban való részvételhez és az igazságszolgáltatás igénybevételéhez a környezetvédelmi ügyekben…”