Nézőpontok/Vélemény
Smiló Dávid: Szar a helyzet, és ezt csak egy nyílt tervpályázat oldhatná fel
2020.07.01. 17:06
Megindult a Teherelosztó bontása, és néhány napja azt is megmutattuk, mi fog épülni a helyére. A tervek visszhangja finoman szólva vegyes. Smiló Dávid ennek kapcsán egy utolsó utáni javaslattal él a Véleményszerdának írt cikkében.
A Villamos Teherelosztóval kapcsolatos folyamat eljutott odáig, hogy gyakorlatilag minden szereplője szar helyzetben van. Ezt pedig csak tetézi, hogy úgy tűnik, az épületet nem bontják el teljes egészében.
A teljes megőrzés és totális bontás közötti kettősségen lamentáló szakmai és laikus közönség tegnapelőtt szembesülhetett azzal, hogy se nem megy, se nem marad a Teherelosztó, hanem átalakul. Ez pedig egészen új helyzetet teremt. Ezt megelőzően egy pályázat pusztán legitimációs folyamat lehetett volna egy kulturális örökség eltüntetéséhez, így nem is igazán merült fel szakmai oldalon elvárásként. A szereplők inkább az épület megtartásáért lobbiztak. Az új helyzet azonban már lehetőséget ad arra, hogy a szakma képviselői végiggondolhassák és kifejthessék, mit lehet kezdeni ennek az egyébként tényleg rendkívül problémás örökségnek az áttervezésével.
A Teherelosztó épülete ugyanis problémás. Funkciója abban a formában, ahogyan régen volt, ma már nem létezik. Műszaki avulása mindenki számára szembeötlő, tele van rossz minőségű anyagokkal. A széles közönség pedig rühelli. Nincs az az építész, aki valamilyen szempontból ne gondolná újra az épületet, ha arról van szó, hogy másik funkcióval kell megtöltenie, és ez biztosan befolyásolná a külső megjelenést is. Szécsi Zsolt végiggondolta, és adott egy választ. De ez egy szar helyzetet eredményezett, mert aki azt gondolja, hogy Szécsi tisztán ezért elítélhető, téved. Nincs értelme esztétikai okokból diszkreditálni építészeket. Határvonalakat mindig lehet húzogatni, amin éppen belül vagy kívül esnek produktumok, de az e fajta magatartás mögött csak a fantáziátlanság uralma húzódik meg évek óta.
Szar a helyzet, mert Szécsi Zsolt talán elhitte, hogy ezt egyedül végigcsinálhatja a szakma széleskörű felháborodása nélkül. Az épülettel kapcsolatos fentebb is kifejtett problémákat ugyanis tetézi a mindenki számára nyilvánvaló tény: egy rendkívül fontos épületről van szó. Ekkor már nem magabiztosság kérdése, hogy egy építész bevállalja-e az áttervezését, hanem vakság.
Ennek ellenére szar a helyzet, mert egy építésznek nem kötelessége nemet mondania bármely munkára. Egy gazdasági szereplő nem cselekvője a demokratikus folyamatoknak, csak szereplője a jogállami környezetnek. Amennyiben a jogi helyzet tisztázott, abban az esetben egy gazdasági szereplő szabadon cselekedhet, és jelentős részük cselekszik is. Csak szakmánk torz értelmezéséből fakad, hogy az építészt erkölcsi magaslatra tesszük. Ha ez az önkép igaz lenne, akkor nem csak a “csúnya" épületeket tervező építészeket feszítenénk keresztre, de mindenkit, aki közvetlen kapcsolatba kerül a hatalommal és annak elvárásai szerint tevékenykedik. De ezt – egyébként helyesen – nem tesszük meg, és ezt az egy szó nélkül létrejött stadionok tömkelege is bizonyítja.
Szar a helyzet továbbá azért is, mert a Szécsi Zsolt által tervezett átalakítás talán korszerűtlennek tűnik, és szembe megy magyar jelenünk adottságaival, de igazából pont azt fejezi ki. A korszerűtlenségre való hivatkozás évek óta alaptalan, és csak az építészetről az akadémiai közegben kialakított és vágyott, de hamis képet igyekszik erősíteni. Ez az épület nem csak a kortárs magyar, de a globális valóság reflexiója ugyanúgy nyugaton, mint keleten.
Olyan szituációba keveredtünk tehát, amelyben végül mindenki lejáratja magát és kevesebbként végzi. És ez csak azért szomorú, mert a jelenlegi kormányzatnak is vannak kapacitásai egy ilyen helyzet kulturált rendezéséhez. Az egykori KKBK, ma BFK, vagy a Liget Budapest körül összpontosuló szakmai tudás bizonyította, hogy képes nemzetközi minőségben lebonyolítani egy tervpályázatot, még akkor is, ha a tervpályázat tárgya kapcsán nem volt teljes a szakmai kompromisszum.
Szar a helyzet tehát, mert a kormányzat, ahelyett, hogy egy ilyen kényes helyzetben használná a már meglévő belső tudását, inkább ignorálja azt, és megint beleáll egy teljesen felesleges konfliktusba, aminek a végén csak tanácstalan, de inkább elkeseredett emberek vannak: az építész szakma képviselői.
Azok, akik a hatalom egyik legközvetlenebb szövetségesei és kiszolgálói. Gazdasági szereplők, akikkel szemben a mindenkori hatalom rendszerint a legkisebb ellenállást tapasztalja. Ennek megfelelően ez a közösség az elmúlt harminc évben csak egyszer vállalt nyílt konfrontációt, az elmúlt tíz évben pedig az opponáló magatartás is megszűnt. Igaz ez az egyes építészirodákra, de a szakmai szervezetekre és a képzésekre is.
Nem gondolom reálisnak, hogy az etika vagy az erkölcs üzleti egyezkedés tárgya legyen mai világukban, de azt hiszem, a fentebb is kifejtett széleskörű lojalitás igazán érdemelne annyit, hogy a szakma lehetőséget kapjon arra, hogy tervpályázat keretében fejtse ki véleményét egy a magyar kultúra szempontjából fontos épületről.
Smiló Dávid
A szerző építész, a Paradigma Ariadné társalapítója, a 2021-es Velence Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában létrejövő kiállítás kurátori csapatának tagja.
Nyitókép: Le Corbusier a Centroszojuz-épület építkezésén Moszkvában, 1931-ben. Forrás: The Charnel House. A Teherelosztóval kapcsolatos cikkeink ebben a dossziéban olvashatóak.
A tematikus felvetések megjelenését az Építészfórumon az NKA támogatja.
08:39
Ha meg akarjuk őrizni a volt Teherelosztó Virág Csaba-féle kinézetét - és én, a petíciót aláírók tömegeivel együtt, továbbra is ezt javaslom -, figyelembe kell vennünk, hogy ez mára egy elavult épületté vált. Erre egy 35 éves építész ismerősöm megjegyzése ébresztett rá. Retrós tehát a házikó, és ha retrós, akkor válasszunk neki az építési korához illő funkciót. Legyen tehát számítógép-múzeum! Ilyen Budapesten nincs, miközben világszerte jó példák találhatók. Legközelebb Szegeden, kicsit messzebb pedig Berlinben (én csak ezeket láttam). Az épület meglepően nagy belső térrel rendelkezik, és ha a számítógép-történetnek elsősorban a PC-vonulatára koncentrálnánk, jól elférne az anyag. Az nem kérdés, hogy sokan látogatnák, elsősorban fiatalok, akik maguktól nem nagyon jönnének fel a Várba.
22:40
Igaza van Smilónak: "még nem"! De hová vezethet ez a helyzet, melyben az Építész aki- hitem szerint- csak részben esküdött fel "a gazdasági szereplő" huzatos posztjára, önként és dalolva képtelen "demokratikus folyamatokban" cselekedni? Ráadásul, ha szakmaiságot keresünk Cristo csomagoló-művész legalább aktivistán csomagolt 2006-ban! Hol vagyunk itt ettől?
22:27
Nagyon bírom Dávid írását és nem azért mert a számból vette ki a szót. Határozot írás, de nem fröcsög. Értelmet keres. Én bírom alatta a fórumot is, mert tükrözi az érzelmeket. Persze egyszerű most megint meggyomrozni a politikusokat, aztán etikailag-erkölcsileg-emberileg elítélni mindenkit aki ebben részt vesz. A politikai döntések mögött egy szakma áll, egy egészen profi szakma. Kutatnak-számolnak-bemásznak az emberek agyába, hogy mi tenné őket elégedettebbé, boldogabbá, természetesen úgy hogy ez a lehető legkevesebbe kerüljön = viszont azonnali és közvetlen legyen. Egészen meglepő, hogy az 1. kerületben vagy a környékén élő emberek mennyire nem szeretik ezt a házat. Valaki csak azért mert már a nagyija is rühelte. Ez nem jó így. Úgyhogy most csengessünk be ezekhez az emberekhez és adjunk nekik egy jó nagy pofont: mert mire vették rá ezeket a mocskos politikusokat ?! Most, hogy mindenkit jól levertünk, de legalább kioktattunk, megpihenhetünk és feltehetjük a kérdést: Mit tettünk vagy tehetünk majd mi, hogy ezek a dolgok az emberek fejében ne így legyenek? Szerintem melózni rajta. Sokat. Becsülni és még jobban támogatni azokat akik már ezen dolgoznak egy jó ideje. Nem a saját fórumainkon és nem a saját magunknak szervezett beszélgetéseken. Ki kell menni az emberek közé, és eladni. Nem kapunk érte jutalékot, de nem is egy fazekat adunk el, hanem szeretetet. Az épített környezetünk szeretetét. Ez nem egyik napról a másikra megy, de ha ez nem sikerül, ilyen kudarcai lehetnek a szakmának.
13:34
Egy dolgot hadd korrigáljak: nincs semmiféle kormányzati kapacitás a dolgok kulturált rendezésére, pláne nemzetközi színvonalú pályázatok lebonyolítására: ezek nagyon súlyos pénzeken megvett, sokszorosan túlárazott mérnöki szolgáltatások. Szar intéző-emberek és gerinctelen mérnök- és építészgarmadák vannak. Ennyiben a szarozás helyénvaló. A nemzetköziség pedig nem azt jelenti, hogy például 1) a főnök egy mozdulattal lesöpri a zsűri által elsőnek kihozott Tima-kockákat, 2) Fürjesék a MOME által izzadságos munkával összerakott tervezési program m2-t felfújják a másfélszeresére, csak hogy a majdani kuratóriumi tag a pénzénél legyen, 3) a Liget (le)bonyolítása évekkel tolja el az Operaház megvalósulását, persze nem szakmai okokból. Oldalakon keresztül sorolhatnám-linkelhetném a hasonló példákat. Szóval ringathatjuk magunkat kedvünkre, de a vezetéstől szakmaiságot ne várjon senki. Se itt, se másutt.
20:26
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/a/aa/Mephisto_hungarian_poster_1981.png
15:48
A demokratikus cselekvés több lépcsőben érvényesítendő folyamat. Ezek közül a munkahely valamint az üzletkötési helyzet nem is a legjelentéktelenebbek. A legfelső lépcsőfok persze az országgyűlési választásé, de aki csak erre hagyatkozik, nagyjából veszni hagyja a demokratikus, jogállami közélet és a tisztesség esélyét. Ez a lényeg, és ez nem jelenti a szüntelen közéleti közelharc szükségességét. Annyit viszont jelent, hogy bizonyos előnyszerzési pályaíveket kihagyunk. Ez az "átkosban" a párttagság mellőzését és a besúgói státusz szelíd, csöndes visszautasítását jelentette. Ma a rokonság és a baráti kör Fidesz-közeli protekciójának nem bántó visszautasításában nyilvánulhat meg, valamint abban, hogy megpróbálom meggyőzni az építészetileg, etikailag, egyáltalán: kulturálisan műveletlen feljebbvalókat az adott konkrét szándék butaságáról. És kb. ez, ennyi, amit az aktuális építészek elmulasztottak mind a Nemzeti Színház tartósan ocsmány épülete, mind a Liget-projekt, valamint a Budai Vár, benne a szóbanforgó Virág Csaba-féle épület kapcsán. Hogy miközben lecsapnak a melóra, tehát miközben harcolnak, jó szándékkal tanácsot adjanak. És ha ebben belebuknak, akkor félreálljanak, azt kérve, hogy ne felejtsék el a nevüket... Nem vagyok illúziókat kergető kívülálló, Dávid, amikor ezeket írom. 15 éven át dolgoztam vezetőként egy sikeres magyar multinál, ebből 10 évig large account (nagy projekteket megszerző) üzletkötőként. Tudom, miről beszélek, azt is, hogy mivel nyertünk és mitől vesztettünk el egy-egy ügyet, akár itthon, akár Németországban, akár Japánban.
16:30
@P. Imre: Imre, ez király, hogy ilyen sok tapasztalatod van! Mi is igyekszünk több lépcsőben érvényesíteni a demokratikus cselekvés folyamatait, de ezek közül egyik sem tervezési feladat. Mert a tervezés nem demokratikus folyamat, csak a jogszabályokat teljesítő jogállami folyamat.
17:02
@Smiló Dávid: Nem értünk egyet. Mind az adott tervezés elvállalása, mind az, ahogyan és amit tervezel, része a demokrácia érvényesítésének. Nagyobb baj, hogy ezt írod: "... idehaza nagyon más hagyományaink, mély tektonikus adottságaink vannak, amiről azt gondolom, hogy egyszerűen nem tudunk kollektíven átlépni. Vagy csak nagyon izzadságos hosszú félszázados munkával..." Na, ez az a szöveg, amelyet a legtöbbször hallottam, olvastam fél évszázados felnőtt tapasztalatom során. Hangoztatása - akár az aktuális uralkodó rezsim, akár az ellenzéke részéről - biztos jele volt annak, hogy feladták a jobbító szándékaikat.
17:16
@P. Imre: Hát vagy annak, hogy akik mondják azok elfogadták, hogy mit jelent magyarnak lenni. De amúgy nem tudom, hogy miről próbálsz meggyőzni. Demokratikus egy építészi iroda tervezési tevékenysége. Oké. Hogyan is? Egy munka visszaadása lehet az, talán, de az sem világos nekem, hogy miért lenne demokratikus cselekvés elutasítani egy munkát. Ez inkább egy umberto eco-i értelemben vett értelmiségi tett, a beismerése annak, hogy nincs jó döntés, mert ahogyan bizonyos munkák elvállalását nem tartjuk jó döntésnek, én az elutasítását sem. Mind két döntésnek kevés kihatása van a valóságra, így mind a kettő szar. Mert a valóság az, hogy döntéshozók vannak feletted és a döntés létrejött. Ha a döntés szar, akkor nincs tovább, nézheted kívülről vagy belülről.
17:53
@Smiló Dávid: Ha nem derül ki, hogy miről győzködlek, Zöldi Annával karöltve, akkor hagyjuk. Egyébként be kell látnom - és ennyiben igazad van, amikor gúnyosan említed "sok tapasztalatomat" -, hogy minden generációnak megvan a maga megalkuvástörténete. Isten ments, hogy zavarjam a tiétekét.
08:43
Miért ötölünk-hatolunk? El a kezekkel teherelosztó épületétől! Ne körülményeskedjünk már... A miénk! Valódi közkinccsé kell tenni, a közjó szolgálatába állítva. Közhasznú épületként: kiállítótér, közösségi ház, vári kulturális központ, építészeti múzeum (sic!), és így tovább. Na erre lehetne pályázatot kiírni! Flexibilis térrendszere mindenre alkalmas. "Felújítását" értő kezekbe kell adni.
14:43
@epitesz63: Ez a kedvenc kommentem. Tök jó illusztráció a szöveghez.
05:55
Szar a helyzet, hogy ennyi szót vesztegetnek egy ronda épület kapcsán. A legtisztább ügy az lenne, ha eldózerolnák. De ha a homlokzatát átépítik a környező épületek stílusában, az is megoldás. Csak csinálják már, hogy eltűnjön ez a szembántó, környezetromboló ocsmányság!
18:38
Dávid, amiképpen a Szécsi úr által tett posztmodern építészeti gesztus nem mentség a tervezői gyávaságra, úgy a „szar” szó használata sem mentség a demokratikus, üzleti és építészeti értékek összezagyválására. Nem. Hadd építsék meg ezt az önkardjukba dőléssel egyenértékű nyavalyát – aminek legnagyobb baja (az elhunyt tervező alapértékeinek feladásán túl) az, hogy gúnyolódik, fricskáz, pedig az építészet igazán nem ezeknek a karikaturista erényeknek a műfaja -, tehát hadd építsék meg. És majd egy jobb kor hajnalán lebontjuk, amit ők építettek, és újraépítjük, amit leromboltak.
18:19
Dávid Még ennél is szarabb a helyzet. Te leírtad azt, hogy egy gaudasági szereplő nem cslekvő tagja a demokratikus folyamatoknak. Ha a ti generációtok ezt így gondolja, akkor tényleg szarban vagyunk.a mi generációnk pontosan tidja, mi a tétje a hatalom kiszolgálásának. Pro és kontra, szakmailag és emberileg.az eredményt is látjuk. Többségünk megkötötte a maga kompromisszumait, mert élni és dolgozni akar. De van egy határ. Ahogy néhai Rajk László fogalmazta egy a szocializmus építészetével foglalkozó, zseniális előadásában, ahol sztem te is ott voltál, a kékben: ok, hogy az építész csak a feladatát végzi, de mikor azt látjuk, hogy a zuhanyhoz nem vezet vízcső, azért kezdjünk gyanakodni. Itt még nyilván nem tartunk, de mélységesen nem értek azzal egyet, hogy bármi okból ne lehetne nemet mondani. Akár családi házról van szó, mediterrán stílusban, akár kormánymefbízásról. Én pl anno átadtam a legklfább megbízómat, aki kifejezetten jó ízléssel terveztetett velem korszerű belsőket, amikor kastély tervezésére kért fel. Pedig nyilván baromi jól fizetett volna. De nem éreztem helyesnek. Az építészet nem a házakról szól, hanem az emberekről, neked magyarázzam? A tetteinkkel, amik ez esetben házak, nevelünk. Ha van az a pénz, és ezt etikailag elfogadhatónak kiálrjzk ki, akkor nincs jogunk siránkozni a közízlés állapotán. A közízlést mi formáljzk. Ha egy szakma nem tud és mer elítélni egy kollégát, aki egy szakmai konszenzus alaphán értékes, és valóban átgondolásra méltó házat szétbarmol, és erről egy szakújságírónak azt nyilatkozza, hogy megmenti az értékeit, akkor kár minden szóért, akkor ez a legnagyobb szar, amiben vagyunk. És még egy gondolat, annak a generációnak, amelyik a gyerekem lehetne. Ha ti elfogadjátok, hogy a demokrácia formálása nem a ti dolgotok, pusztán gazdasági szeteplők vagytok, építészként, orvosként, szociológusként, bármiként, akkor én hiába éltem...
14:52
@Zöldi Anna: Én annyit gondolok Anna, hogy nem egy építész iroda a formátuma a demokratikus cselekvésnek. Lehetne, Portugáliában az tudott lenni, de idehaza nagyon más hagyományaink, mély tektonikus adottságaink vannak, amiről azt gondolom, hogy egyszerűen nem tudunk kollektíven átlépni. Vagy csak nagyon izzadságos hosszú félszázados munkával, de hát ez megint komoly kollaborációt kívánna, főleg akadémiai szinten. Egyénileg persze meg lehet tenni, hogy ezen átlép az ember, de abból inkább következik az, hogy nem fog működni gyakorló építészként mint az, hogy változtatni tud a szakma természetén. Nemet lehet mondani bármilyen problémás megrendelésre, de ez a magatartás eléggé bekorlátozza az építészet gyakorlásának kereteit, ha nem teljesen.
12:47
@Smiló Dávid: Kedves Dávid! Ha nem lehet tiszta szívvel/lelkiismerettel építészként dolgozni, akkor mással kell foglalkozni (vagy másik országban). A „döntés úgyis megszületett” ~„más úgyis elvállalja” szöveg csak lelki sebtapasznak jó. Még az is lehet, hogy az önbizalom dominál és valaki esetleg úgy gondolja, hogy majd ő tud leginkább „ártalomcsökkenteni” (lásd teherelosztóra született terv), de ettől még a megalkuvás megalkuvás marad (lásd.: Mephisto , Albert Speer). Nagyon-nagyon durva, a jelen honi valóságtól (egyelőre) teljes mértékben elrugaszkodott, ám annál személetesebb költői kérdés: ha egy országban csak birodalmi kulisszákat, koncentrációs táborokat lehet tervezni (arról születik Döntés) akkor azok tervezését sem szabad visszautasítani, hanem meg kell oldani a feladatot a legmagasabb mérnöki/esztétikai szinten?
21:37
@ellzoll: Ez az ország még nem a Náci Németország, mint ahogyan a szocialista Magyarország sem volt Náci Németország. És a szocializmus alatt is jöttek létre építészeti értékek, mint például a Teherelosztó, és építészeti karrierek, mint például Virág Csabáé, pedig a szocializmusban azért elég tiszta volt a hatalmi viszony, meg az is, hogy az építésznek abban hol a helye. Ha ennyire megy a Mephistozás akkor kezdhetjük azzal, hogy ennek az épületnek amiért én magam is kardoskodom nem kellene állnia, mert az lett volna a helyén való, ha Virág Csaba nem gyakorolja az építészetet és elmegy akárminek inkább. Jól értem, hogy a fenti komment szerint ez lett volna az elvárt minden a szocializmus alatt élő építésztől? Tiszta lelkiismerettel dolgozom, mert tudom és elismerem, hogy milyen körülmények között teszem azt, és szét tudom választani a szakmát a magánéletemtől.
11:01
@Smiló Dávid: Kedves Dávid! A párhuzam szándékoltan, a szemléletesség kedvéért volt túlzó a Náci Németországot, Speert fölemlegetve, természetesen a körülmények/viszonyok nem voltak a szocialistának mondott Magyarországon sem ilyenek és most sincs (még) ilyesmi, persze a tendenciák nem túl rózsásak. (Lásd „kiemelt kormányzati beruházások” törvények fölöttisége (még olyan törvényeket is értve, amiket manapság sokszor projektek miatt módosítanak). Persze pont olyan nyilván nem lesz a rendszer, de nem is ez a lényeg, hanem a MEGALKUVÁS mértéke, foka, iránya, egyáltalán LÉTEZÉSÉNEK TUDATOSÍTÁSA, ami a „csak gazdasági szereplő vagyok” státusz büszke(?) deklarálásával ugye erősen a nullához konvergál, önfölmentő módon. Az építészt parancsteljesítővé fokozza le, hogy megint a rossz emlékű hadi rendszerekkel hozakodjak elő. Virág Csabát nem ismerhettem személyesen, de biztos vagyok benne, hogy BÁRMIT nem vállalt el, még akkor sem , ha következményei (!) voltak. Egy személyes példa: sok évvel ezelőtt egy nagyobb üzlet-csoport tervezési megbízásával kerestek meg, ami nyilván nem jött volna rosszul gazdaságilag, de a tervezési helyszín az a focipálya volt, ahol ifjú koromban sokat fociztam magam is. A munkát nem vállaltam el, mégsem haltam éhen. Azóta persze megépült a dolog, de én nem vagyok bűnrészes. +A Városliget „funkcióváltásához” sem asszisztálnék semekkora összegért… Egyébként a cikkel nagyon sok szempontból tudok azonosulni, csak ez a gazdasági/pénzért bármit, mert úgyis muszáj –vonal nagyon rossz irány szerintem…