Megmenteni a múltat, áttervezni a jövőt – a Steindl villa újraélesztése

A XII. kerületben 2022 végéig megvalósuló komplex projekt keretében megújul a Jókai-kert és a Költő utca sok éve megmentésre váró, kérdéses sorsú épülete, a Steind-villa - részleteztük korábbi cikkünkben. Laczó Zoltán (ABORA) és Csontos Györgyi (MIXA) tervei szerint a fejlesztések egyaránt szolgálnák a fennmaradt történeti emlékek megőrzését, a természet- és műemlékvédelmet, valamint egy korszerű természetismereti bemutatóhely és rendezvényhelyszín kialakításával egy új ökoturisztikai célpont létrehozását.

Előzmények

A valaha szebb napokat látott Steindl villa mára a teljes megsemmisülés szélére ért. Teteje, födémei zöme beomlott, szétázott, gombákkal fertőződött a szerkezetének jó része. Funkciótlanul áll egy szép, de szintén felújításra szoruló kertben, a Jókai kertben. Az építtető a kezelésében levő kert rekonstrukciójára és fejlesztésére nyert EU-s forrás (VEKOP) segítségével egy látogatóközpont (Natura 2000) építését határozta el. A kertben álló műemlék villa, így új életet nyerhet: látógatóközpontként a kert főépületévé vállhat, s a kerti rendezvények kiszolgálása mellett kicsit a Jókai villa emlékét is megidézhetné….

Az épület rövid története

Az épület építője és eredeti tulajdonosa Steindl Ferenc a XIX. század jeles műbútorasztalosa, kinek műhelye a magyar biedermeier megteremtője, fő terjesztője. 1840 körül a svábhegyi nyaralóépítés lázában testvérével Steindl Károllyal (Steindl Imre építész apja) ikervilla építésébe fogott. feltehetően 1842-ben készült el az eredeti villa, melyből mára már csak a pince maradt meg. A kor ízlésének és szokásának megfelelően, ez egy földszintes, klasszicista portikuszos villa volt keletre tájoltan. A birtok két fő részre tagolódott: a házhoz vezető régi (és mai) úttól a hegy fele díszkert volt található, a lejtő fele pedig szőlő. Steindl 1866-os halála után az évtized végén lánya és veje átépítette: a portikusz helyén megjelent a ma már nem látható teljes épületszélességű veranda, a pincelejárat északról délre került, illetve az északnyugati sarkon kis bővítés történt. 1881-ben aztán a dúsgazdag Emmer Kornél kúriai bíró és országgyűlési képviselő birtokába került az épület. Feleségével 1898-ban teljesen átépítették az épületet, s ekkor alakult ki mai megjelenése: nyeregtetős tömeg, vakolatkeretezések és sávok, emeletes kialakítás, verandás, keletre tájolt nyaraló. 1921-ben Emmerné eladta az épületet Farkas Lajosné szül. Holics Eszternek. Ezután jelentős átépítés a háború utáni államosításig nem történt. A veranda mára elbontásra került.

Építészeti értékek

Az építéstörténeti tudományos dokumentáció megállapítása szerint a műemléki védettséget élvező villaépület kvalitásai nem kiemelkedőek, a századfordulós svábhegyi nyaralóépítési kultúra és híres tulajdonosai emlékének, kulturális vonatkozásainak őrzője.  Az építészeti értékeket a műemlékvédelmi tervdokumentáció értéktára mutatja be részletesen, de kiemelten az alábbi értékes részeit nevezhetjük meg az épületnek. Ezek megőrzése, megidézése tervünk egyik célja.

- Az épület tölgyfa lépcsője és annak korlátszerkezete (esetleg Steindl Ferenc műhelyének munkája)

- A keleti homlokzat különleges vászonos kitekerhető árnyékolószerkezete (rekonstruálandó)

- Az épület vakolt homlokzata, ablakkeretezései (jó állapotú vakolatrészekkel)

- Veranda építése a régi helyén, új valós funkcióval (mára teljesen elpusztult, emléke, rajza nincs)

- Műemlék lépcső a nyugati oldalon az épület közelében

- Az eredeti építésből megmaradt 19. század közepi pincerész

- Az épület eredeti nyílászárói

Telepítés és építészeti alapkoncepció

Az átépítés legjelentősebb döntése az új funkciók elosztása. A villa központi szerepét, rangját is biztosítandó a látogatóközpont-előadótér-kiállítás főfunkció a régi épületbe kerül. Az épület kilátáshoz közeli helye, illetve a megközelítés tengelyében levő pozíciója is ezt a döntést erősíti. Az épület domb felőli oldalánál látható terepmélyedés a régi melléképületek helyét őrzi. Ez a tény, s az hogy cél egy védett és kiegészítő funkciókkal kiszolgált (wc, tárolók) rendezvényudvar létrehozása hozta azt az ötletet, hogy ezen gödröt körbeépítve kerüljön elhelyezésre az új épületrész. A villától karakteresen elhúzva, hátrahúzódva ölelő gesztussal telepítve adja a látogatóközpont bejáratát. A villával a kapcsolatot, egy üvegezett oldalfalú tető biztosítja, mely egyszerre átjáró, gyülekezőtér és büfé fogyasztótér. A telepítés fontos szempontja tehát jól használható udvarok létrehozása. A központi nagy rendezvényudvar hangulatához a villa látványán és az ölelő épülettömegeken kívül a három nagy fa árnyékolása és a szezonálisan használt napvitorla fedés is hozzájárul. A vitorlázat az árnyas-lombos kertben biztosítja a fényt, s a záporvédelmet a nagyrendezvények idején. A telepítés fontos eleme még a régi veranda helyén épített új veranda, és a kert legértékesebb fája, a vérbükk alá félig nyúló rendezvényterasz. Az műemléki javaslattal összhangban cél a bővítés homlokzatainak a villa vakolt architektúrájától kontrasztosan eltérő karaktere.

Látogatói útvonal

MEGKÖZELÍTÉS

Gyalogosan (tömegközlekedés) és autóval is a Költő utca felől érhető el a terület. Az utca tengelyében lehet tovább haladni, s egyenesen a kertbe jutni. Itt új kapuzat készül, kerékpártárolóval, esőbeállóval, információs felületekkel.

PARKOLÁS

Az új funkciók az OTÉK előírásai szerint 5 + 4 parkoló létesítését igénylik, melyet az elbontott pavilon helyén létesített parkoló 14 férőhelye kielégít. A kerékpárok fő elhelyezését is itt történik. A kerékpártároló egyéb funkciókkal is bír: ivókút, pelenkázó, leülő, információs tábla a kertről.

MEGÉRKEZÉS

A régi úton a házig gyalogosan lehet eljutni (kivéve a mozgássérülteket szállító autót). Az úton közeledve balra a város kilátása a fák lombja között el-el pillantva élvezhető. Az út tengelyében a villa oromfala már jelzi utunk célját. Az ölelő rendezvényudvarban átlósan az előtető jelzi a bejáratot az új épületszárny végén. Kültéri rendezvények az épület érintése (és koszolása) nélkül közvetlenül is elérhetőek.

ZÖLDBOLT

Az épületbe lépve az előtérben található a Zöldbolt pultja, mely tulajdonképpen az épület recepciója, infópultja, büféje is egyben. Ebből a térből jobbra a lépcsőn az emeleti irodákhoz juthatunk. Az ott folyó munka nem zavarja az alsó főfunkciókat, viszont a Zöldbolt az érkező irodai vendégeket tudja fogadni, s útba igazítani. A pultból belátható az átjáró-büfé fogyasztótér is. Belépő díj esetén a pult pénztárként is működhet. A lépcső alatt a mosdókhoz juthatunk. A bolt raktára a vizesblokk vagy akár a rendezvény catering felől is tölthető.

ÁTJÁRÓ - BÜFÉ

A Zöldboltban vásárolt termékek az üvegezett átjáró tágas terében elfogyaszthatóak. Jó időben innét a kültérbe is telepíthetőek asztalok. A tér északi üvegezése fóliázást kap (madárvédelem), melyen a villa és a kert rövid története bemutatható. Ebben a térben látogatócsoportok is be tudják várni egymást, s indulhatnak együtt a kiállítás megtekintésére vagy valamely foglalkozás kezdésére.

KIÁLLÍTÁS

A villa régi bejáratán belépve az előtérbe jutunk, ahol a régi lépcső vezet a galériára. Ha viszont tengelyben tovább haladunk akkor a kiállítótérbe jutunk. Ebben a térben a tömör falak biztosítják kiállítási anyagok elhelyezését. A tér viszont felfele kinyílik, hisz itt lesz látható az emeleti galéria. A térbe felülről felülvilágítón keresztül többlet fény jut, így a foglalkozások középre helyezett asztalai jó megvilágítást nyerhetnek. A tér közepébe állót mind a földszintről, mind a galériáról jól lehet hallani és látni, így egy pontról bemutathatja a kiállítást.

GALÉRIA

Az emeletre tehát a régi lépcsőn mehetünk fel (jó állapot esetén megőrizhető tehát). Itt a középfőfalon nagy nyílásokat nyitva egy tér alakul, melyet körbejárhatunk. A padlásfödém nem kerül vissza, így a régi nyaralóléptékből kilépve igazi középülethez illő tér nyerhető. A tetőszerkezet látható, a keleti ablaksoron a városi kilátás élvezhető.

VERANDA

A kiállítás megtekintése mellett a régi veranda helyén épült keleti új veranda kínál lehetőséget további foglalkozási tereknek, illetve nagyobb befogadóképességgel (30-40 fő) előadások megtartására. A térben körben üvegezett felületek biztosítják a sok fényt és kilátást. Vetítéses előadások idéjén belső vászon rolók árnyékolnak a déli végen, ami madárvédelemből szintén amúgy is fóliázott. Az épület tövében itt is adnánk felülvilágító csíkot, melyet a rekonstruált régi vászon árnyékoló rendszer indokoltan tudna árnyékolni.

TERASZ

Nagyobb rendezvény esetén a veranda keleti üvegfala négy nagy ajtó segítségével fel tud nyílni. Így nagy összefüggő burkolt vízszintes teret kapunk, melynek fele fedett is. A védelemre szoruló technikát a verandában is hagyhatjuk. A terasz az épület érintése nélkül is elérhető, így együtt tud működni a rendezvényudvarral.

PINCE

A teraszról az utunk a déli oldalon levő pincelejáróhoz is vezethet, ahol a ház pincéjében egy berendezett borozó és szőlészeti eszközbemutató utalhat a régmúltra, amikor még a Steindl fivérek boroztak itt. A terasz a szüret lebonyolítására is alkalmas, a kapcsolat adott.

ÁTJÁRÓ - VISSZA

A picéből a másik irányba indulva az átjáróhoz, így egyben a büféhez és bolthoz juthatunk, ahol enni-innivaló és egyéb Zöldbolt termékek vásárolhatóak távozás előtt.

KERT

A látogatás végeztével, vagy megelőzően a kertben indulhatunk körutakra. Az egyik az átjáró déli oldaláról indul, s rögtön a felújított műemlék lépcsőn vezet keresztül, ami az átjáróból látható is.

Belsőépítészeti és kiállítási koncepció

A belsőépítészeti feladat gerincét a látogatói útvonal mentén lévő terek és kiállításrészek megtervezése képezi, melyet kiegészíti a foglalkoztató- és rendezvényterületek mobíliáinak kezelése is. A belsőépítészeti csomag kiegészül a látogatói területek kiszolgáló helyiségeinek – a konyháknak és a vizesblokkoknak – terveivel is.

A látogatói területek nagy része a felújításra kerülő Steindl-villa fölszinti és emeleti részein találhatók majd (cc. 160-200m2), mely területekhez funkcionálisan, így látványvilágát tekintve is szorosan hozzákapcsolódnak majd a bejárati terek (a recepció/zöld bolt, az előterek/átjáró/büfé, a veranda és terasz, valamint a pincei helyiségei is (cc. 230m2)).

A kiállítás témája – a DINPI meglévő, különleges és értékes gyűjteményeire alapozva – : „Magyarország madárvilága ábrázolásának korszakai". Ebbe a koncepcióba kiválóan beleilleszthető és egymást erősítve egyesíthető az unikális madárpreparátum-gyűjtemény, valamint a muzeális értékű madár-szakkönyv-gyűjtemény. A kiállítás fő témáját színesíti az épületnek és építőjének történetét felvillantó Steindl-tematika, valamint a pincébe helyezett Kadarka Egyesület területeihez tartozó szőlészeti-borászati tematika. Az egyéb terek (bejárati helyiségek, veranda, valamint a látogatói vizesblokkok), burkolati-, színezési-, (későbbi infografikai) stb. eszköztárral a fő kiállítási területekhez vizuálisan kapcsolódnak.

A belsőépítészeti koncepció alapját a régi és új kontrasztja, az emlékezetes, a meghökkentő látványelemek és a korszerű – a hagyományos installációk mellett a digitális technikát és az interaktivitást is alkalmazó – kiállítási és múzeumpedagógiai helyek létrehozása képezi. A vizuális összhatásban nagy szerepet játszik a hagyományos természetes anyagok (fa, kő, vakolat) és a homogén, neutrális modern anyagok (műgyanta, üveg, festett felületek, laminátumok) használata, melyek a a látogatói útvonalat lekísérő bútorszalagok és falfelületekbe integrált vitrinsávok anyaghasználataiban is megjelennek.

Tervezési cél volt a kiállító-helyiségek határoló felületeit (padló, falak) speciális installációs felületeknek tekinteni, valamint az épület örökölt adottságait (a régi lépcső és nyílászárók, a fogadóhomlokzaton „cégérként" megnyitott vakablak, a feltáruló padlástér, stb.) a kiállítási útvonal szerves részének tekinteni és kiemelt pontokként újrahasznosítani (ezzel is a környezettudatos gondolkodást szemléltetni).

Laczó Zoltán (ABORA), Csontos Györgyi (MIXA)

Szerk.: Sulyok Georgina