Templomépítés Kecskeméten - A Széchenyivárosi Református Templom és Gyülekezeti Otthon tervezésének folyamata

Kecskeméten nagy múlttal és jelenleg is nagy létszámmal van jelen a református közösség. A progresszív szemléletű egyházvezetés a városban decentralizáltan elhelyezkedő, kisebb, városrészi gyülekezetek működésében látja a jövőt. E szemlélet mentén fogalmazódott meg az igény az egyébként régóta működő széchényivárosi református gyülekezet szolgálata számára épülő saját templom iránt, amelyet az Építész Stúdió és a NaturARCH Studio tervezett.

Széchenyiváros

A Széchenyiváros Kecskemét legnagyobb és működésében leginkább önálló városrésze. Az itt élő közel 30 ezer kecskeméti lakos gyakorlatilag minden infrastruktúrával és szolgáltatással rendelkezik, amely egyébként egy önálló város működését feltételezi.

A városrész túlnyomó többségét adó lakótelepet 1968-ban kezdték kiépíteni. Mivel 1975-ben megkezdte termelését az egykori kecskeméti házgyár, az épületek jelentős része paneltechnikával épült, de nagy számban találhatóak a kor meghatározó formájú négyemeletes tégla blokkházai is. A városrész sivárságát az akkori városépítők a zománcművészeti alkotótelepen készült alkotásokkal, továbbá nagyarányú parkosításokkal kívánták feloldani. Ez utóbbi következménye, hogy ma sokan a kecskeméti Széchenyivárost tartják az ország egyik legjobban élhető szocialista kori lakótelepének.

Mindezek ellenére a Széchenyiváros egy blokkház tenger. A tervezési helyszín közvetlen és tágabb környezetében is kizárólag lapostetős szocialista építészet jegyében tervezett lakó- és középületek találhatóak.

Az építési telken - mely egy a városrészre jellemző úszótelek -, azt teljesen elfoglalva jelenleg is található egy évek óta használaton kívüli egyszintes beton épület. Az építtető a tervezett épület nagyobb léptéke és a meglévő épület elavult szerkezetei miatt bontás és új építés mellett határozta el magát. Az úszótelket alapvetően közterület veszi körbe, így gyalogszerrel körbejárható. Szorosan kapcsolódik viszont hozzá egy szomszédos szolgáltató épület és egy nagyobb kiterjedésű parkoló öböl. Ezen épített környezetben szakrális kapcsolódási pontokat nem találtunk.

Forma

A fentiek fényében komoly kihívásnak tartottuk egy templomépület létesítését a tervezett helyszínre. Bár maga a kicsiny úszótelek hangsúlyosan behatárolja a lehetséges épület alapterületét, a környező hullámzó beépítettség vertikális irányban már egy játékosabb formálásra teremt lehetőséget. Egy soklépcsős formakeresési folyamat során megbizonyosodtunk róla, hogy az épített környezet adottságai miatt kizárólag egyszerű geometriájú épülettömegek jöhetnek szóba. A szomszédos nyolc- és tízemeletes panelházak, valamint a téglatest formájú korabeli szolgáltató épületek között illeszkedő, mégis figyelemfelkeltő, kapcsolódó, mégis új irányt mutató, a református lelkiség letisztultságát képvielső épület csak nagyon egyszerű formával valósítható meg. A tervezett tömegnek markánsan magán kell viselni egy református templom identitását, de legyen elfogadó a saját környezetével, azt ne megtagadja, hanem támogatva új minőségre emelje.

Ennek a gondolatmenetnek egy következő fázisa a templomok elsőszámú ismertetőjegye, a harangtorony kialakításának kérdése. A toronynak a jel értékén túl, miszerint vertikális irányt mutatva összeköti az Eget a Földdel, gyakorlati funkciója is van: történelmi időkben a templom és tornya volt a települések legmagasabb épülete. A toronyban lakó harangok hangja így a lehető legtávolabbra vitte a hangjelzést, mely mindenki számára egyértelmű üzeneteket hordozott. A tervezett templom formájának megalkotásakor kulcskérdés volt a torony minősége. A szűkös telekadottságok nem teszik lehetővé az épülettől függetlenül álló harangláb építését; a közelben álló hét- és tíz emeletes tömbházak magasságával pedig értelmetlen lenne versenyezni. Ezért az épület letisztult tömegében maga magasodik toronnyá.

Anyag

E jelképiségnek egy másik megjelenése a homlokzati falaknak csillagszerű derengést adó áttörések. Nappali fénynél a templom terei külön világítástechnika nélkül is támogatni tudják a liturgiák emelkedettségét, és biztosítani tudják a kényelmes, szemet nem megerőltető látást. Éjszakai fénynél pedig igazi lámpássá válik az épület, mely a külső fényhatásával nem zavaró módon, mégis egyértelműen betölti szakrális feladatát.

Teszi mindezt úgy, hogy a “perforált" tömegfal egy szinttel elemelkedik a talajszinttől. A földszint külső határoló falszerkezete egy olyan kétrétegű profilüveg fal, mely elrejti a tartószerkezet pilléreit, a földszinti liturgikus térbe beengedi a fényt és az árnyakat, de semmilyen külső történés nem zavarja meg az istentiszteletet. Egy missziós gyülekezet esetében - amilyen a széchenyivárosi is - kifejezetten fontos a közösség nyitottságát kifejező épület, ugyanakkor a szakrális funkció intimitását is biztosítani kell.

Ezen túlmenően a földszinti tér a harántirányú megnyithatóságának köszönhetően egyfajta átjárhatóságot biztosít az épület kétoldali teresedései között. A liturgikus tér háromoldali megközelíthetősége valódi nyitottságot és változatos használatot eredményez.

Az elemelkedő faltestek látszó könnyűbeton szerkezetből készülnek, ahol a könnyítést egy újrahasznosított üvegből készülő habüveg granulátum biztosítja. Ezáltal lehetővé válik, hogy a tartószerkezeti funkció, a hőszigetelő képesség és végső felületi kialakítás nem rétegekből, hanem egyetlen homogén, monolit szerkezetből épül fel.

Belső

A belső terekben a gyülekezet által készített tiszta tervezési programnak való megfelelés volt a cél. Ennek elsőszámú eleme, hogy az épület nemcsak templom, hanem gyülekezeti otthonként is funkcionál. Ezt a két funkciócsoportot az épület térszervezsében is igyekeztünk különválasztani. Ezért a hosszmetszeten látható módon a belső tér két blokkra válik: az első a teljes belmagasságú szakrális tér, a másik a normális szintmagasságú közösségi ház típusú funkciókat tömörítő blokk. Ez utóbbi a toronyként magasodó épületészben kapott helyett. Ennek az elhelyezése tudatos döntés: a református templomok esetében a torony általában egyfajta függőleges térszervező rendszerként is működik. Itt kap helyet a lépcső, innen közelíthető meg a karzat és a nem közvetlenül szakrális célra használt terek.

A külső tartósság és szilárdság beltéri kiegészítője a fa. Fából készülnek a mobil és a fix bútorok és bizonyos burkolatok. Fontos, hogy a térérzet a tartósságot és biztonságot, míg a testünkkel érintett tárgyak az otthonosságot és melegséget közvetítsék földi használóinak. 

Bihari Ádám



Szerk.: Nemes D. Nikolett