Több-mint-emberi iskola – Reggio School

Az Office for Political Innovation iskolaprojektje nem csak látványos építészeti alkotás, de arra is példát mutat, hogy az ökológiailag érzékeny poszthumanista szemléletmód – mely nem összekeverendő egyfajta techno-optimista antihumanizmussal – hogyan képes az építészeti tervezés részévé válni, vagyis milyen az, amikor egy épület nemcsak az emberi felhasználók számára készült, hanem emberi és nem-emberi életformák együttélésének körülményeit teremti meg.

Néhány nappal ezelőtt jött szembe a közösségi média vizuálisan túltelített információfolyamában néhány fotó egy házról, ami már első pillantásra lenyűgözött: a ´80-as évek legvadabb posztmodernizmusát idézte, enyhe high-tech fűszerezéssel, mégis volt benne valami újszerű, a kortárs építészetre jellemző nyersség. A posztból hamar kiderült, hogy az Andrés Jaque vezette Office for Political Innovation nevű, madridi és New York-i székhelyű építésziroda frissen elkészült munkájáról van szó, egy Regio School nevű iskolaépületről Madridban.

Jaque és munkatársai a tervezés, a kutatás és a kritikai test-környezet gyakorlatok metszéspontján dolgoznak. Számos díjal tüntették már ki őket, és olyan világhírű múzeumi gyűjteményekben is megtalálhatóak munkáik, mint a MoMA vagy az Art Institute of Chicago – így a nemzetközi kortárs építészet követői számára valószínűleg nem ismeretlen az Office for Political Innovation neve. Munkásságukra már a kezdetektől jellemző volt az építészet társadalmi hatásainak vizsgálata. Egyik legismertebb projektjük a Mies van der Rohe Barcelona Pavilonjába készült beavatkozás 2012-ből, amely az építészet rejtett infrastruktúráira reflektált – legyen szó technológiai vagy kulturális/intézményrendszeri infrastruktúrákról. A projekt kapcsán Jaque a következő gonolatokat fogalmazta meg egy idén októberben megjelent interjúban, melyek a Regio School megformálásában is felfedezhetőek:

Jaque társ-szerkesztője a 2020-ban az Idea Books gondozásában megjelent More-Than-Human című szöveggyűjteménynek, amely a poszthumanista filozófiai áramlatok olyan neves képviselőinek szövegeit gyűjti össze, mint például Anna L. Tsing, Donna Haraway, Elizabeth Povinelli, Marisol de la Cadena, Isabelle Stengers, vagy épp Jussi Parikka. Az alábbiakban a tervezők által a Reggio School-ról írt bemutatóból tisztán kivehető, hogyan épülnek be e szerzők gondolatai az Office for Political Innovation tervezői praxisába:

Reggio School

A Reggio School tervezése azon az elképzelésen alapul, hogy az építészeti környezet felkeltheti a gyermekekben a felfedezés és a kutatás iránti vágyat. Ily módon az épületet olyan komplex ökoszisztémaként gondoljuk el, amely lehetővé teszi a diákok számára, hogy az önvezérelt kollektív kísérletezés folyamatán keresztül irányítsák saját oktatásukat – követve azokat a pedagógiai elképzeléseket, amelyeket Loris Malaguzzi és a szülők az olaszországi Reggio nell´Emilia városában dolgoztak ki, hogy megerősítsék a gyermekek képességét a kiszámíthatatlan kihívások és lehetőségek kezelésére.

Az épület tervezése, építése és használata túlmutat a fenntarthatóság paradigmáján, hogy az ökológiával mint olyan megközelítéssel foglalkozzon, ahol a környezeti hatások, az embernél többre irányuló szövetségek, az anyagi mozgósítás, a kollektív kormányzás és a pedagógia az építészeten keresztül keresztezik egymást.

A sokféleség egymásra halmozása mint az önképzés környezete

A homogenizálást és az egységes szabványokat elkerülve az iskola építészete olyan multiverzummá kíván válni, ahol a környezet rétegzett összetettsége olvashatóvá és megtapasztalhatóvá válik. Különböző klímák, ökoszisztémák, építészeti hagyományok és szabályozások összeszereléseként működik. Az épület vertikális fejlődése a tereppel összekapcsolódó földszinttel kezdődik, ahol a kisebb diákok számára kialakított tantermek találhatók. A felsőbb szinteken a középső osztályok tanulói együtt élnek a visszanyert vízzel és földtartályokkal, amelyek egy üvegházi szerkezet alatt a legfelső szinteket elérő beltéri kertet táplálják. Az idősebb diákok tantermei e belső kert köré szerveződnek, mint egy kis faluban. A felhasználások ilyen elosztása egy folyamatos érési folyamatot feltételez, amely a diákok növekvő képességében nyilvánul meg, hogy önállóan és társaikkal együtt fedezzék fel az iskolai ökoszisztémát.

Több-mint-emberi gyülekezet mint az iskola szíve

A második emeletet, amely egy nagy üres térként van kialakítva, és táji léptékű boltíveken keresztül nyílik a környező ökoszisztémák felé, az iskola fő közösségi tereként képzeltük el. Itt az építészet arra ösztönzi a tanárokat és a diákokat, hogy vegyenek részt az iskolai kormányzásban, és lépjenek kapcsolatba a környező tájakkal és területekkel. Ez az 5000 négyzetméteres központi terület több mint 26 láb magas, és kozmopolitikai agoraként van elképzelve; egy félig zárt tér, amelyet a szomszédos vidékről származó magyaltölgyek által mérsékelt levegő szelídít. Ökológusok és edafológusok hálózata olyan kis kerteket tervezett ide, amelyek kifejezetten a rovarok, pillangók, madarak és denevérek közösségeinek befogadására és táplálására szolgálnak. Itt olyan hétköznapi tevékenységek, mint a testmozgás, együtt élnek az iskolai közösség működtetéséről szóló megbeszélésekkel, vagy épp annak a megtárgyalásával, hogy hogyan viszonyuljunk a szomszédos patakokhoz és mezőkhöz. Végső soron ez az emelet mint egy több-mint-emberi tanácsterem működik, ahol a diákok és a tanárok érzékelhetik és ráhangolódhatnak az ökoszisztémára, amelynek részei.

A mechanikus rendszerek láthatósága mint pedagógiai lehetőség

A gépészeti rendszerek elrejtésére irányuló általános építészeti törekvésekkel szemben itt minden szolgáltatást láthatóvá tettünk, így az épületet aktívan fenntartó áramlások lehetőséget adnak a diákoknak arra, hogy megvizsgálják, hogyan függ testük és társadalmi interakcióik a víz-, energia- és légcserétől és keringéstől. Az épület bátran engedi, hogy a csövek, vezetékek, drótok és rácsok vizuális és anyagi ökoszisztémájának részévé váljanak.

Vékonyítás, nyúzás és pelyhesítés mint megfizethető környezetvédelmi stratégia

Dél-Európa kontextusában, ahol a csúcstechnológiás fenntartható megoldások csak a nagy költségvetésű, vállalati vagy állami támogatású épületek számára elérhetőek, ez az épület alacsony költségvetésű stratégiát dolgoz ki a környezeti lábnyomának csökkentésére, amely a következő tervezési elveken alapul:

1. Vertikalitás a területfoglalás csökkentése érdekében. Ahelyett, hogy a horizontálisan kiterjedő területfoglalást választaná – mint az iskolatervek 90%-a – a Reggio School egy kompakt, vertikális épület. Ez a tervezési döntés minimalizálja az épület alapterületét, optimalizálja a teljes alapozási szükségletet, és radikálisan csökkenti a homlokzat arányát.

2. Az építkezés radikális csökkentése. Ebben az épületben nem alkalmaztunk burkolatokat, álmennyezeteket, nincs emelt műszaki padló, nem használtunk falburkolatokat, sem szellőző homlokzatokat. Az épület homlokzatain, tetején és belső válaszfalain felhasznált anyagok összmennyiségét 48%-kal csökkent csak azáltal, hogy a szerkezet nagy részét egyszerű stratégiákkal vagy hőszigeteléssel és a gépészeti rendszerek elosztásával helyettesítettük. Az eredmény egy olyan csupasz épületet mutat be, ahol a működő elemek nem-szerkesztett láthatósága határozza meg az esztétikát.

3. Az élő szigetelés vastag burkolata. Parafa burkolat, mint egyszerre hőszigetelés és az emberen túli élet támogatása. Az épület burkolatának 80%-át kívülről 14,2 cm vastag, 9700 kg/m3 sűrűségű parafa borítja. Ezt a természetes megoldást, amelyet az Office for Political Innovation kifejezetten erre a projektre fejlesztett ki, az épület külső térfogatának függőleges és ferde részein egyaránt alkalmaztuk, ami így R-23,52-es hőszigetelést biztosít, ami kétszerese annak, amit a madridi szabályozások előírnak. Ez hozzájárul az iskola belső tereinek fűtése során felhasznált energia passzív 50%-os csökkentéséhez. Ezen túlmenően a parafa réteg szabálytalan felületét úgy terveztük, hogy lehetővé tegye a szerves anyagok felhalmozódását, így az épület burkolata végül a mikrobiológiai gombák, növényi és állati élet számos formájának élőhelyévé válik.

4. Több gondolkodás, kevesebb anyag. Iago González Quelle kutató és statikus mérnök vezetésével a csapat úgy alakította, elemezte és méretezte az épület szerkezetét, hogy a teherhordó falak vastagsága átlagosan több mint 150 mm-rel csökkenthető a hagyományos vasbetonszerkezetekhez képest. Ez összességében az épületszerkezet beágyazott energiájának 33%-os csökkenését jelentette.

Office for Political Innovation

Szerk. és bevezető: Hulesch Máté